Képmás, 2000

3. szám

MUNKAVÉDELEM

MUNKAHELYI ERGONÓMIA II.

Az irodákban dolgozó kollégáink munkaidejük több mint felét számítógép előtt töltik. A számítógépen végzett munka nem csak fizikailag megerőltető, de a testet is megterhelésnek teszi ki, mely egészségügyi problémákhoz és fáradtsághoz, kimerültséghez vezethet. Hozzávetőleg naponta harmincezerszer váltunk pillantást a monitor, a billentyűzet és a dokumentum között. Ez a folyamat kimerítő lehet, ha nem megfelelően van beállítva a monitorélesség, vagy nem jó helyen van a billentyűzet. Most megismerkedhetünk a számítógép részeinek ergonómiailag helyes elrendezésével.

helyezzük el, hogy a képernyőn ne legyen tükröződés, fényvisszaverődés, mert ezek látási nehézségeket okozhatnak. Ha az ablak visszatükröződik a képernyőnkön, húzzuk be a szalagfüggönyt. Ne felejtkezzünk el a képernyő tisztántartásáról sem. Egy-két kisebb folt vagy ujjlenyomat homályossá teheti a képernyőt és irritálhatja szemünket. A begépelendő dokumentumot tegyük a képernyővel egy magasságba (csipeszes dokumentumállványra), és ha megoldható, hol a jobb, hol a bal oldalra.

A billentyűzetet könyökmagasságban vagy annál alacsonyabban helyezzük el úgy, hogy legyen elég hely a csuklónk és a kezünk megtámasztására. Az ujjainkat gépelésnél kismértékben hajlítsuk be, külön figyelve azokra az ujjainkra is, amelyet gépelés

A monitort úgy állítsuk be, hogy munkavégzés közben mindig pontosan szemben üljünk vele, így megóvjuk nyakunkat az állandó forgatástól és testünket a haj- longásoktól. A monitor felső része nagyjából a fejtetőnkkel egy szintben vagy kicsivel alatta helyezkedjen el. Ez a beállítás lehetővé teszi a nyak, a gerinc helyes tartását, és kíméli a szemet. Gyakori eset azonban, hogy a monitort a CPU-ra helyezik, ami ergonómiai szempontból egyáltalán nem tanácsos, mert a „magasba nézés" a szemnek és a nyak- csigolyának egyaránt nagy megterhelést jelent. Helyezzük tehát a monitort közvetlenül az íróasztalra; ha fekvő gépünk van, akkor kevesebb hely marad ugyan az íróasztalon, de ez a kis kényelmetlenség még mindig jobb, mint nagy megterhelésnek kitenni a szervezetünket. Olyan messzire üljünk a monitortól, ahonnan még tisztán el tudjuk olvasni a szöveget, de legalább fél méter távolságra. A nagyobb távolság pihenteti a szemeket. Ezt nem árt betartani, még akkor is, ha tudjuk, hogy a vállalat irodáiban használt képernyők alacsony sugárzásúak, villogásmentes képcsővel rendelkeznek, s megfelelnek az EU-szab- ványnak. A monitor alsó részén található gombokkal állíthatunk a képernyő világosságán és élességén. A szemet jobban óvja, ha a világosságot alacsonyra, a kontrasztot pedig magasabbra állítjuk. A monitort úgy

SZíMenszedett igazságok

Sokunkkal előfordul, hogy a számítógép előtt ülve a szemünk elfárad, az égő, viszkető érzés mellett a szem kiszárad és rendkívül érzékeny a fényre. A képernyőn nehezen tudunk egy képre fókuszálni, s ha levesszük róla a tekintetünket, nem létező, szabálytalan módon viliódzó körök, ábrák, színfoltok tömkelegé nyüzsög a szemünk előtt. Habár maradandó károsodást nem okoz, ez bizony nagyon kellemetlen lehet, és a szembántalmak ellen igenis lehet, sőt kell is védekezni! Hogyan őrizzük meg szemünk egészségét? •

• Elsődlegesen pihentetéssel. Tízpercenként jó, ha csak tíz-tizenöt másodpercig nem a monitorra, hanem egy pár méterre kiszemelt tárgyra vagy csak egyszerűen a távolba nézünk.

• Egy-két óránál többet ne tartózkodjunk ugyanabban a pozícióban. Szervezzük úgy, hogy felváltva végezzünk számítógéphez kötött és nem kötött munkákat, így a szemünk és az egész testünk felfrissül, ha nem a gép előtt ülünk naphosszat.

• A szemek szárazságát és fáradtságát alapvetően az okozza, hogy a képernyőre való koncentrálás közben még pislantani is elfelejtünk. Az öt másodpercenkénti pislanfás helyett csupán percenként csukódik le egy pillanatra a szemhéjunk, aminek következtében a szemet nem éri sokáig nedvesség és kiszárad. Megoldás lehet, ha tudatosan figyelünk a szem természetes „nedvesen tartására", azaz gyakrabban pislogunk, súlyosabb esetekben szemcseppet vagy mflkönnyet is használhatunk.

• Iktassunk be rövid szemtornákat: Nyújtsuk előre a karunkat, s hüvelykujjunkkal lassan írjunk nyolcasokat a levegőbe, előbb nagyokat, majd egyre kisebbeket, miközben szemünkkel követjük az írás vonalát. Vagy képzeljünk egy hatalmas faliórát magunk elé, s koncentráljunk a közepére. Tekintetünket emeljük 12 óra magasságába néhány másodpercre, majd vissza, most egy óra irányába, majd vissza középre, egészen addig, míg be nem járjuk a kört oda és vissza. Annál jobb, minél nagyobb órát képzelünk el, a szem izmai így szabályosan kinyújtóznak, frissebbek és rugalmasabbak lesznek.