Képmás, 2000
2. szám
HÍREK, BESZÁMOLÓK MAJÁLIS: IDÉN IS RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN Szabadtéri színészkedés Nádasdi Erikával és Lisztóczki Péterrel Talán a finom levegő, a júliust idéző, szabadba csalogató idő, talán a háromnapos hosszú hétvége tette, de tény, hogy sokan jöttek el a dohánygyári szak- szervezet majálisára. És akik eljöttek, nem bánták meg: egész napra való programkínálatból válogathattak. A gyerekek kézműves-foglalkozáson szélforgót készíthettek, gyöngyöt fűzhettek, aki pedig a keze helyett inkább a lábát akarta próbára tenni, benevezhetett a park körül megrendezett görkorcsolyaversenybe. Az elmaradhatatlan focitornát és az azt követő sörözést ezúttal a lengyel testvérvállalat Szolidaritás szakszervezetének csapata avatta nemzetközivé. Az ebédre kínált töltött káposzta bekebelezése után jólesett egy kis üldögélés: ekkorra időzítették a szervezők a Gárdonyi Géza Színház művészeinek szabadtéri műsorát. Nádasdi Erika, Zám Andrea, Balogh András és Lisztóczki Péter operett- és musicalrészleteket, kuplékat adtak elő, vidáman és kedvesen, nem csoda, hogy pillanatok Görkorcsolyaversenyben az élen... vagy épp bátul? alatt belopták magukat a közönség szívébe. Az immár újra hagyományosnak tekinthető szakszervezeti majális arra is jó alkalmat teremtett, hogy a kollégák a munkaidőn kívül, kötetlenebb formában is találkozzanak, és egy-két üdítő vagy sör mellett elbeszélgessenek. Hogyan készül a papírforgó ? KI MIT TUDOTT AZ ÓVODÁBAN? Kiállni a színpadra, az árgus szemekkel figyelő közönség elé, és ott - lehetőleg - hibátlanul elszavalni egy verset, énekelni, táncolni, embert próbáló feladat. Bezsebelni a tapsot a sikeres produkció után pedig valósággal mennyei gyönyörűség. A szereplés mindkét oldalát immár tapasztalatból ismerik azok az óvodások, akik bejutottak az óvodai Ki mit tud? idei, május 24-i döntőjébe. A helyzetük még nehezebb is volt, hiszen komoly zsűri figyelte árgus szemekkel a teljesítményüket, igaz, cserébe a taps mellé oklevelet és plüssál- latkákat is kaptak... Egyébként a zsűrinek sem volt könnyű a dolga, hiszen szívvel-lélekkel előadott versenyszámok közül kellett a legjobbakat kiválasztania. Igaz, ők meg egy tolltartó teknősbékát kaptak a végén fáradozásuk jutalmául, egy szavuk sem lehetett. Elégedettségüket növelheti az a tudat, hogy talán ők pontozták először a jövő egy-egy nagy színészét, népszerű táncos komikusát. A szellem apró emberkéi után másnap a sportolócskák mérték össze képességeiket. Ezt bárki hallhatta, aki az óvoda mellett elment, a lelkesen vetélkedő csapatokat ugyanis teli torokból biztatta a nem kevésbé lelkes szurkolótábor. Úgyhogy elmondhatjuk: ez egy olyan nap volt, amely - hangerejében legalábbis - megrengette az óvodai világot...
