Képmás, 2000

2. szám

TÁMOGATÁSOK HAJOLJUNK KÖZELEBB EGYMÁSHOZ ÍRÓAVATÓ ALAPÍTVÁNYI TÁMOGATÁSSAL Heves megyei szerzőt avattak azon a könyvbemu­tatón, melyet Egerben, a Kálvin-házban rendeztek június elején. Az író, akinek első könyvével ismerkedtek a résztvevők, nem kezdő a betűk, az információ világában, hiszen évtizedek óta újságíróként dolgozik, jelenleg a Miskolci Rádió riportere. Hubai Gruber Miklós jöttében-mentében, témák után jártában rengeteg emberrel találkozott. Ők, a Cserhát, a Mátra, a Bükk falvainak lakói a valóságból merített írások hősei: nevelőszülők, akiktől el akarják válasz­tani a szeretetben nevelt árvákat, buszsofőr, akit más hibája szögez a kórházi ágyhoz, az erdő mélyén idilli életet élő erdész házaspár, vagy a juhász háromlábú kutyája, aki bicegve bár, de ugyanolyan hűséggel szol­gálja gazdáját, mintha négy lába volna. Hajoljunk közelebb egymáshoz, hirdeti a könyv címe, melynek megjelentetését az Eger-Philip Morris Alapítvány is támogatta: hajoljunk közelebb, hogy meglássuk egymás sorsában a másik embert, a min- denséget. A szerzőt rádiós kolléganője, Kondor Katalin faggatta arról, miként is születtek ezek a kötetté Hutai Gruber Miklós, az első kötetes író fűzött írások, amelyeket Cs. Varga István iro­dalomtörténész méltatott, s amelyekből Réti Árpád színművész idézett. Köszöntsük most mi is a frissen avatott írót a könyvéből kölcsönzött egyik művével... A háromlábú juhászkutya alakját két Árpád színművész idézte fel Bonifác Hát megérkezett. No persze, vártuk is már - tadd ne mondjam, hogy úgy, mint elsőszülött lányunkat jó huszonéve, de végül is ez valahol mégiscsak érthető. És most itt van. Kisfiú. Mit mondjak: imádnivaló. Pici, alig pöttömke. Ma már nem, de amikor először a kezembe adták, a két tenyeremben elfért, és - ugye, csöp­pet sem vagyok elfogult - szerintem a világ leggyönyörűbb teremtménye Bonifác. Nekem a neve ugyan nem tetszett - főleg eleinte - de végül is nem azt nézi ilyenkor az ember. Különben is a lányomé, olyan nevet ad neki, amilyet akar. Körbezsongjuk. Naponta körbezsongjuk, ha úgy tetszik, 24 órás ügyeletet tartunk fölötte. Én a múlt héten, nejem meg azt megelőzően vett ki egy hét szabadságot, hogy mellette lehessünk. Elegendő megmoccannia éjnek ide­jén, s már talpon vagyunk: a nejem szerint a tulajdon lányom álmát nem őriztem úgy éjszakánként, mint most az övét - alighanem igaza van... Pisi, kaki, tetszik tudni, hogy van ez, úgy szorgoskodom körülötte - mit magyarázzam: végül is a világ legter­mészetesebb dolga... Nem túlzás: nálunk Bonifác - vagy mint mi becézzük, Boni - körül forog most a világ... És szerintem tudja is a kis bestia. Nem hiszik el, minden mozdulatán - a nézésén is látszik, hogy tudatában van saját jelentőségének. Szerintem még élvezi is, de ezt isten őrizz a lányom előtt mondani! Csak - tegnap óta neheztelek Bonifácra: tíz percre sem tán, hogy magára hagytam, kimászott a kosarából, s elrágta a papucsomat - a fene hogy essen belé. Á legjobb papucsom volt, vehetek most újat...

Next

/
Thumbnails
Contents