Képmás, 2000
1. szám
DOLGOZÓI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS / ff f EMBERSÉGBŐL MINDAHÁNYSZOR JELESRE VIZSGÁZNAK - GYÁRI VÉRADÓK Mlinkó Ferenc, a sokszoros véradók egyike A véradásnak több évtizedes története van már az Egri Dohánygyárban. Már harminc évvel ezelőtt is élő mozgalom volt, ahogyan Mlinkó Ferenc, az egyik szervező emlékszik. Hosszú időn ót o Magyar Vöröskereszt szervezte a véradásokat, a véradók igazolvánnyal rendelkeztek, amiben pontosan vezették, ki hányszor adta vérét mások egészségéért, és volt egy jutalmazási rendszer is, ami természetesen sokkal inkább erkölcsi, mint anyagi elismerést jelentett. Sokan emlékezhetnek, hogy még néhány évvel ezelőtt is különbusz szállította a donorokat a véradó állomásra, sőt, gyakran megtörtént, hogy az egészségügyiek települtek ki a gyárba, ezzel is egyszerűsítve a véradók dolgát. Mint Simon Mártonná Irmike asszisztenstől megtudtuk, a Vöröskereszt anyagi problémák miatt kivonult a véradás szervezéséből, és azóta közvetlenül a vértranszfúziós állomással vannak kapcsolatban a gyári véradók. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy közösen kijelölnek negyedévente három keddi napot, amikor a dohánygyáriakat fogadják. Ezeket a dátumokat a Heti Hírlevélben közzéteszik, Mlinkó Ferenc pedig személyesen is megkeresi a feldolgozási vezetőket, hogy egyeztessék, miként tudnak a véradók az adott napokon eltávozást kapni, illetve hogyan és mikor vehetik ki a véradás után járó négyórás pihenőidőt. Ez régebben szinte automatikusan működött, ma már, a termelési rend feszesebbé válásával némi szervezést igényel. Változás az is, hogy busz sincs, mindenki egyéni időbeosztásának megfelelően keresi fel a véradót, ahol előbb kivizsgálják, és aztán jöhet csak maga a véradás.- Ezek a belgyógyászati és laborvizsgálatok annak a megállapítását szolgálják, hogy alkalmas-e a donor a véradásra, hiszen csak teljesen egészséges emberek vérét lehet felhasználni a gyógyításban. Így a véradás az önzetlen segítségért cserébe rendszeres egészségügyi kontrollt biztosít. Ha minden rendben van, a kis szűri után következik a nagy: általában három-négy deciliter vért vesznek egy embertől, amit különféle eljárásokkal tartósítanak vagy feldolgoznak. A vérüket áldozókaf sör, üdítő, tea, kenyér és felvágott várja, hogy minél gyorsabban erőre kapjanak, és a már említett négyórás pihenőidő, ami ma már szervezési okokból nem mindig esik egybe a véradás napjával - de pihenőidő az bármikor... Arról, hogy mi vesz rá embereket, kényelmetlenséget és fájdalmat vállalni gyakorlatilag minden ellenszolgáltatás nélkül, Mlinkó Ferit kérdeztük, akinek igazán van tapasztalata, hiszen hatvanszoros véradó.- Egyszerűen arról van szó szerintem, hogy jó érzés tudni: egy kis kellemetlenség árán komoly segítséget nyújthatunk másoknak. Ebben az esetben talán nem hangzik túlzásnak, hogy életeket mentünk, segítjük a komoly betegségekkel küzdők gyógyulását. Van, aki akkor jön rá a véradás fontosságára, amikor őt magát menti meg mondjuk egy súlyos baleset után vagy egy komoly operáció közben a mások vére, van, aki hozzátartozói révén éli meg ezt. Itt, az Egri Dohánygyárban mintegy hatvanon veszünk részt rendszeresen véradáson, és úgy gondolom, mindannyiunkat egyetlen szándék mozgat: segíteni. A véradókat egy szándék vezérli: életet menteni
