Képmás, 2000
1. szám
TÁMOGATÁSOK Tecumseh-be mindenképpen szeretnék még majd visszajönni az életem során, mert az emberek csodálatosak, mindenki hihetetlenül kedves velem, és sosem tudom majd őket elfelejteni. Ez túl szép, hogy igaz legyen!- Mit üzennél vagy mit tanácsolnál most így 8 hónapi idegen országban való tartózkodásod után az itthoni osztálytársaidnak és általában a kortársaidnak?- Azt, hogy sose adják fel az álmaikat, mert én hiszek abban, hogy valóra lehet őket váltani, csak akarni kell. S hogy az én álmom valósággá vált, azt ezúton is köszönöm az egész családomnak és a Philip Mórásnak. Juhász Gábor az Appalache-hegységbeli Mullensben él, West Virginia déli részén. Akárcsak Zsófi, ő is lelkesedve fogadta, hogy mesélhet nekünk az „új" életéről. Még az sem űzte el a kedvét, hogy mindezt írásban tegye: nem sokkal azután, hogy sikerült telefonon elérni őt, többoldalas levél érkezett tőle, melyben választ kaphattunk kérdéseinkre. Gábor, oki szinte rácsodálkozik, mennyire szélesítette látókörét már csak ez a 8 hónapi kinntartózkodás is, most épp amiatt nyugtalankodik, hogy ezzel az újfajta „világlátással" hogyan fogják majd itthon befogadni a kortársai. Fegyelmezetten tanul, jól halad angolból, s nagyon jól érzi magát - a családja, s köztük az apa, a karbantartáson dolgozó Juhász László nagy örömére.- Mit éreztéi, amikor megtudtad, hogy elnyerted az ösztöndíjat?- Nagyon meglepődtem, merthogy nem számítottam rá. Vegyes érzéseim voltak, egyrészt izgalommal töltött el, hogy egy általam soha nem tapasztalt kultúra és életforma vár majd ott rám, de eszembe jutott az is, hogy: Nagy ég! Tizenegy hónap félelmetesen hosszú, nem láthatom a családomat, a barátaimat... További félelmeim is voltak, például, hogy milyen emberek közé, milyen környezetbe kerülök, hogy befogadnak-e stb. Lisa Hodgeitzsol az iskolapadban.- Mesélj az iskoláról, ahová jársz!- A mullensi iskola még nagyon új, 1998 óta működik, jól felszerelt, hatalmas tornaterme, előadótermei, műhelyei, labirintusszerű folyosói vannak. Elvész bennük az ember, ha nem figyel! Életemben először szeretek iskolába járni! A tanítás itt egész más, az otthoni ehhez képest meglehetősen erőltetettnek és túlrészlete- zettnek tűnik. Itt könnyű helyt állni. Szóbeli felelések nincsenek, az írásbeli számonkéréseket pedig mindig bejelentik, így lehet előre tervezni, s ez megkönnyíti a tanuló dolgát. Nem is kell sokat tanulni, abból „élek", amit az órán elsajátítok. Félévkor az átlagom 4,25 volt (4-es a legjobb, a 0,25 extra pont azért jár, mert haladó biológia tagozatra járok, és A osztályzatot értem el).- Hogyan sikerült beilleszkedned az új közösségbe?- Nagyon kedves és rendes emberek közé kerültem, így ezzel nem volt sok gondom. Bár oz első iskolai naptól nagyon féltem, sokat jelentett, hogy odajöttek hozzám, bemutatkoztak, kérdezgettek, segítettek. Sok jó ismerőst és barátot szereztem. Homar meg kellett szoknom az önállóságot. Otthon természetesnek tűnt, hogy lemegyek o boltba vásárolni vogy o suliba elintézni valamit., nos, ez itt egy kicsit több bátorságot követel, merthogy nem az anyanyelvemen kell megszólalni, de most már ez is jobban megy.- Kivel laksz együtt?- Egy katolikus pappal, John C. Reich-csel, vagy Jack-kel (jobb szereti, ha a becenevén szólítják). Jack 52 éves, két templomot vezet, s nagyon jól kijövünk egymással, jókat beszélgetünk és viccelődünk.- Mit csinálsz a szabadidődben?- Első helyen a zenehallgatás és a dzsúdó áll. Szeretek a barátaimmal lenni, biciklizni, olvasni, rajzolni, angolt tanulni (hmm...) és hazavágyakozni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nagyon szeretek az otthoniakra gondolni, nem pedig azt, hogy nem szeretek itt lenni. Rendszeresen írok naplót, már a százhalvanvalahanyadik oldalnál tartok...- Mi az, ami kint nagyon tetszik neked, és mi az, ami a legjobban hiányzik neked itthonról a családod és barátaid közelségén kívül?- Nagyon jó, hogy rengeteg barátot és tapasztalatot szerezhettem. Megszerettem a nyelvet, pedig otthon nem igazán érdekelt. Soha nem gondoltam, hogy egyszer nagy szükségem lesz ró. A szeretteimen kívül hiányzik a kutyám, az otthoni táj, az anyanyelvem, a nagy biciklitúráim, és a hifitornyom.- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?- Háát...otthon biosz-kémia faktosként az orvosi egyetemben gondolkoztam, most mindezt másként gondolom - többnyire az itt-tartózkodásom hatására. A nyelvvel szeretnék kezdeni valamit, ha sikerül erős alapot szereznem, az angoltanulást nem akarom abbahagyni.- Mit üzennél vagy mit tanácsolnál most így 8 hónapi idegen országban való tartózkodásod után az itthoni osztálytársaidnak és általában a kortársaidnak?- Seize the day, ahogy az amerikaiak mondanák. Ha lehetőség adódik bármire, ami a tanulást és a tapasztalatszerzést segíti, ne habozzanak! Én ezt itt nagyon megtanultam, s egy kicsit félek is, hogy ha hazamegyek, nehéz lesz újra megszokni az otthoni iskolarendszert és életfelfogást. Attól tartok, hogy majd nagyképűnek fognak tartani, amiért az USA-ban voltam, ahol rájöttem, hogy a jövőnek is kell élni. Addig is reménykedem, hogy nem így lesz. Gábor most először láthatott igozi Halloween-t is.
