Képmás, 1999
4. szám
VENDÉGSÉGBEN HALLÓ! EZ ITT AMERIKA? Sütőné Koczka Ágota Egerben dolgozott mint vezetés- és szervezetfejlesztési osztályvezető egészen 1999 májusáig, amikor két évre átkerült a New York melletti Rye Brookba, a Philip Morris International Inc. központjának személyügyi osztályára. Amikor a kéPMás felkérte, hogy meséljen az ott eltöltött bő félévéről, Ágota a rá jellemző lelkesedéssel válaszolt, s az alábbi érdekes beszámolót küldte: Alig hiszem el, hogy már egy éve történt... Tavaly, egészen pontosan december 16-án Jean- Marc megkérdezte tőlem, hogy el tudnám-e képzelni magam egy hasonló munkakörben a Philip Morris Rye Brook-i központjában Amerikában. A válaszom nagyon határozott igen volt, hiszen nem sokat kellett gondolkodnom rajta. Régi álmom vált valóra ezzel a lehetőséggel. Már régóta szerettem volna megtapasztalni, hogy milyen egy más országban, más nemzetiségű emberek között élni, dolgozni. A folyamat nagyon gyors volt és rendkívül izgalmas. Alig pór hét múlva, január elején már felvételi beszélgetéseken kellett részt vennem. Természetesen a munkakörre több jelölt is volt, és a szokásos módon, beszélgetések után többen döntötték el, hogy ki lesz a „befutó". A háromnapos utamat egy vakrepüléshez tudnám hasonlítani. Be kell vallanom őszintén, hogy a térképeken nem találtam meg, hogy hol van igazán Rye Brook, mert nem volt olyan részletes térképem, amelyen ez a „kis" hely fel lett volna tüntetve. Azt tudtam, hogy közel van New Yorkhoz. Most már azt is tudom, hogy a „közel" itt egy kicsit mást jelent, mint Magyarországon. Ugyanis Rye Brook majdnem olyan távolságra van New Yorktól, mint Eger Budapesttől. Nem baj, gondoltam, majd a taxi megtalálja, hogy hova kell mennem. Így is volt. Délután érkeztem meg a szállodába, ami tíz percre van a Philip Morris épületétől. Ezért nem is értettem, hogy miért várt az üzenet a szálloda portáján, hogy másnap reggel taxival menjek be az irodába. Mivel estig rengeteg időm volt, úgy gondoltam, hogy legjobb lesz, ha feltérképezem a környéket, és megkeresem a hatalmas és lenyűgöző épület bejáratát. A séta után megértettem, hogy miért kell taxit hívnom A Philip Morris régiói lefedik az összes kontinenst másnap reggel. Majdnem egy óráig tartott, amíg az épületet körbejártam, de nem találtam meg a bejáratot. Igaz, közben be is sötétedett. Reggel, amikor a taxi megközelítette az épületet, minden világossá vált. Egy nagy mesterséges tavon vezetett keresztül a bevezető út, amit a sötétben a fák és a bokrok között nem fedeztem fel. Egyébként az épületen semmilyen jel nem mutatja, hogy ez a Philip Morris legnagyobb központja. A környék lakói úgy hívják, hogy „Táj Mahal", vagy a „Nagy Fehér Ház". Az épület nemcsak kívül, de belül is lenyűgöző. A Philip Morris cigarettagyártásának nemzetközi központján kívül itt van még a Kraft-élelmiszerek nemzetközi központja is, valamint a Philip Morris International egyik régióközpontja, az ANCAM, amely Mexikó és Közép-Amerika országait koordinálja. A beszélgetések során sok új, számomra addig ismeretlen dolgot hallottam. Ekkor derült ki számomra, hogy mit jelent igazán a Philip Morris üzleti nagysága, és hogy milyen terjedelmes a vállalat azon a ponton túl, amit addig be tudtam látni. A CEMA-régión kívül, aminek Magyarország az egyik leányvállalata, még másik hét régió fedi le a világ minden táját. Minél többet tudtam meg a feladatról, annál érdekesebbnek tűnt és természetesen annál jobban kezdtem izgulni azért, hogy én kapjam meg a munkakört. Nehéz napom volt, hiszen óránként új emberekkel találkoztam. Összesen hat beszélgetésem volt. Találkoztam jövőbeli kollégákkal, leendő főnökeimmel, Eunice Hamilfonnal, a PMI vezetés és szervezet- fejlesztési osztályának az akkori igazgatójával, aki azóta már Prágában személyügyi igazgató, Tim Sullivannal, a PMI személyügyi elnökével, és David Dongorral, aki a PMI ügyvezető elnöke. Úgy éreztem, hogy a feladatot el tudnám látni, de kételkedtem abban, hogy az angol nyelvtudásom elegendő lehet egy ilyen nemzetközi környezetben. Az amerikai angol egy kicsit más, mint amit a nyelviskolában tanítottak nekem. Igazi fültörő játék. Ezt őszintén meg is mondtam a beszélgetések végén, amikor Tim Sullivannal értékeltük a napot. Megkérdezte, hogy mernék-e vállalkozni a feladatra, ha úgy döntenének, hogy én kapom meg az állást. A válaszom az volt, hogy én mernék vállalkozni a feladatra, de mindenképpen szükségem lenne türelmi időre, hogy a nyelvvel egyensúlyba kerüljek. Igaz, hogy csak egyetlen teljes nap állt rendelkezésemre, hiszen a három napból kettő az oda- és visszautazással telt el, de az a napom olyan volt, mint egy nagy álom. Délután három körül, amikor a hivatalos programnak vége lett, még elmentem New Yorkba, hiszen - gondoltam -, az is lehet, hogy ez az első és utolsó látogatásom az óceánon túl. Igazán nem akartam elmulasztani, hogy legalább egy pár órát eltöltsek ebben a gyönyörű városban, és ha csak egy pillanatra is, de megcsodáljam az Empire State Buildinget és a többi felhőkarcolót, amit eddig csak filmekben láttam. Mivel tél volt és hamar sötétedett, éjszakai pompájában láthattam a Broadwayt és magyarországi idő szerint már reggel volt, amikor ágyba kerültem. Másnap utaztam haza, és elkezdődött a várakozás nehéz időszaka. Mikor születik meg a döntés? És persze, mi lesz a döntés eredménye?
