Képmás, 1998
3. szám
BUCSUlUl AS GUY SCHROE Guy Schroecker marketing igazgató magyarországi megbízása augusztus 31-én lejárt, de Guy nemcsak hazánktól, hanem a Philip Morris-tól is búcsút vett. A távozás előtti napokban lehetőségünk nyílt beszélgetni arról, milyen érzésekkel hagyja el a vállalatot, illetve Magyarországot.-A hosszú évek alatt Svájcban szerzett tapasztalatok birtokában hogyan vélekedik az elmúlt három évről, melyet Magyarországon töltött?- Összesen tizenhat évig dolgoztam a Philip Mórásnál, ebből tizenhármat Svájcban. Amikor ide érkeztem, egy szervezett és jól felépített osztály fogadott. Szakmailag képzett és fogékony kollégák vettek körül, de nem rendelkeztek még elég tapasztalattal. Úgy éreztem, inkább trénernek kell lennem, mintsem főnöknek. Boldoggá tesz, hogy láthatom a három év gyümölcsét: a munkatársak nagyon sokat tanultak. Örülök, hogy mindezt sikerült megvalósítani az elmúlt évek folyamán. Őszintén be kell vallanom, amikor ide érkeztem, mindent a nyugati - főleg svájci - normákhoz hasonlítottam, de be kellett látnom, itt a dolgok másképpen működnek. Lausanne-ban azt várták tőlünk, hogy ugyanolyan szintű teljesítményt produkáljunk, mint ők, ezért nehéz volt az első év. Most már azt mondhatom, valóban elértük a „nyugati" szintet.- Milyen benyomásokat szerzett Magyarországról?- Első ízben 1986-ban jöttem Magyarországra, az egri gyárat látogattam meg. Akkoriban még csak Marlboro-t gyártottak a Philip Morris termékek közül, s az én feladatom volt az L&M bevezetése. '86-ban kellemesen csalódtam, hiszen azelőtt fogalmam sem volt, milyen lehet egy kelet-európai ország. Kiderült, sokkal nyitottabb, mint gondoltam - egyszerűen meghaladta a várakozásaimat. A rendszerváltozás után, 1995-ben jöttem vissza, de már nem utazóként. Magyarországi lakos lettem és átvettem az itteni életritmust. A friss benyomások zuhatagában azonban elszomorítóan hatott, amikor beléptem egy üzletbe: a kiszolgálás egyszerűen katasztrofális volt. Úgy tűnt az emberek semmit sem akarnak eladni, sőt néha még a köszönéssel sem próbálkoztak. Nem hiszem, hogy a külföldi mivoltom miatt viselkedtek így, egyszerűen ilyen volt akkoriban a hozzáállás. Megnyugtató azonban, hogy mára sokat fejlődött az üzleti kultúra - főleg olyan helyeken, ahol a tulajdonosok fiatalok.- Milyen célokat tűzött ki önmaga elé, amikor megkapta ezt a megbízatást?- Azért jöttem, mert érdekesnek ígérkezett a feladat; sőt, még az utolsó napokban is az. Színvonalas munkát akartam végezni, és azt gondolom, hogy ez sikerült is az osztályon és a vállalaton belül. A külvilágban nem annyira: a nyelvtanulást fél év múltán abbahagytam. Eredetileg meg akartam tanulni magyarul, de nem volt időm gyakorolni, talán éppen azért, mert akkoriban született a kislányom. Elismerem, kicsit lusta is voltam, és ennek az lett az eredménye, hogy bizonyos értelemben „külföldi" maradtam ebben az országban. Az viszont örömmel tölt el, hogy sok munkatársam a barátommá vált. Remélem ez a kapcsolat nekik is több, mint egy főnök-beosztott viszony.-A vállalatot elhagyja, de természetesen nem marad munka nélkül. Mondana pór szót a jövőbeli terveiről?- Nagyon szívesen. Úgy döntöttem, hogy létrehozok egy saját vállalkozást az egyik legjobb barátom közreműködésével, aki orvos. Mindig valami ilyesmiről álmodoztam és ez most megvalósul. Tanácsadóként, illetve trénerként stressz-menedzsmentet oktatok majd különböző profilú cégek menedzsereinek. Ez a módszer már létezik az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és néhány európai országban. Szóval, hazatérek Svájcba és elindítom ezt a vállalkozást. Remélem, sikeres lesz.- Végül, de nem utolsó sorban: mit üzen magyar- országi munkatársainak?- Két üzenetem is van. Az első: a Philip Morris egy csodálatos vállalat, mert nagyon emberséges a dolgozóival. A második: ha van egy álmod, mindenképpen valósítsd meg.
