Képmás, 1998
2. szám
BEMUTATJUK AZ ELŐKÉSZÍTÉSI OSZTÁLY A karusszeltől a kondítionáló hengerig Az előkészítés az ötvenes években kézi munka volt A vágatraktárnak is rend a lelke in érződik, hogy szerette a munkáiét: mint mondja, nyaralni sem ment el a négy évtized alatt.- Rettenetesen féltem, amikor megkaptam a kinevezést - emlékezik -, mert az elődöm meglehetősen sokat kapott a fejére a termelési értekezleteken. A maihoz képest kezdetleges módszerekkel dolgoztunk akkoriban, szinte lehetetlen volt egyenletes minőséget produkálni. Főleg Kossuth, illetve kisebb mennyiségben Terv és Munkás szerepelt a termékskálán, ezekhez kevertük és vágtuk a magyar, jugoszláv, bolgár, esetleg kínai dohányt, jobbára kézi erővel. A bálabontó helyiségben nyolc asszony dolgozott, ültek a guggonynak nevezett kis székükön, kibontották a bálát, ami akkoriban még kukoricahánccsal volt átkötve, majd a leveleket egy vászon- ládába rakták át soronként, és egy-egy Körting-szóró- val megnedvesítették, majd huszonnégy órán át pihentették. A ládákat másnap átvittük egy másik terembe, ahol nagy körben ültek az asszonyok - ők voltak a keverőbrigád - és bedobálták a ládákból a dohányt középre. Ezt hívtuk repülő keverésnek. Aztán visszaszedték újra a ládákba a dohányt, és néhány órás pihentetés után a vágógépbe adagolták. Sajnos, ezek a vágógépek messze nem olyanok voltak, mint a mostaniak, könnyen törtek a hengerek és más alkatrészek. Tizenkét mázsát kellett feldolgozni egy Kereken negyven évig dolgozott az Egri Dohánygyárban Bárány Tibor, s ebből harmincnégy éven át az Előkészítési Osztályt vezette. Ha valaki, ő aztán igazán tud mesélni arról, miként dolgoztak az ötvenes években, és milyen fejlődésen ment át a technológia a kilencvenes évek elejéig. És mesél is szívesen: szövőgépen egy műszak alatt, és hogy a normát tartani tudjuk, volt rendesen dolguk a szerelőknek.- Még az ötvenes években tértünk át a silós rendszerű bálabontásra, ami némileg egyenletesebb minőséget eredményezett, és a másik előnye volt, hogy a kocsányt is fel tudtuk dolgozni. A keverést egy dobbal végeztük, ami úgy forgott, mint egy körhinta, az is volt a módszer neve, hogy karusszel keverés.- Újabb váltást jelentett a melegtechnológia bevezetése, aminek az volt a lényege, hogy csöveket szúrtunk a bálákba, amiken át gőzt vezettünk beléjük. Az ötlet jónak tűnt, de sajnos nem volt egyértelmű a siker, mert a gőz nem egyenletesen puhította fel a dohányt, és néha meg is égette a csövek közelében levő leveleket. Az első igazi váltást az jelentette, amikor a hatvanas évek elején megérkezett az első Hauni KT 400-as vágógép, ami az előző masinákhoz képes álomszépen dolgozott. Amikor 1964-ben felszámolták a Lágymányosi Dohánygyárat, újabb, akkoriban modernnek számító gépekre tettünk szert, és akkoriban kezdtük az illatosítást, a pácolóst kitanulni. Hallom, hogy most újabb berendezéseket vesz a gyár, átépítik az egész termelősort: ha készen lesz, megnézem majd, kíváncsi vagyok, mit tud a mostani technika.- Az ötvenes-hatvanas években 100-120 ember dolgozott az osztályon. Az anyagmozgatást, a dohányvágást, a javításokat férfiak végezték, a többi női munka volt. Összetartó csapat volt az: 1962-ben, amikor el kellett volna sokat közülünk bocsátani, inkább vállalta mindenki a csökkentett munkaidőt és a kevesebb fizetést, mint hogy a társai munka és megélhetés nélkül maradjanak.- Amikor 1964-ben Domán László a gyár élére került, új korszak kezdődött, gyors fejlődésnek indult a cég, és még a nyolcvanas években is, amikor felgyorsult az infláció, és hanyatlani kezdett a magyar gazdaság, mindig kaptunk annyi béremelést, amennyi a pénzromlást ellensúlyozta. Persze, emögött valódi teljesítmény húzódott, különben nem is lehetett volna megtenni. Tudom, hogy ma is a Dohánygyár a legvonzóbb munkahely Egerben. Én, mint nyugdíjas, annyit mondhatok, örülök, hogy ott élhettem le az életemet, sok munkával és erőfeszítéssel, de kiváló kollégák, remek emberek között.
