Képmás, 1998
1. szám
BEMUTATJUK AMIKOR MÉG TEREGETTÉK A FILTERT... Herenik Lászlóné (Marika) emlékezik- Még a hőskorszakban kezdtem el dolgozni a filterüzemben. Akkoriban kézzel teregettük a filterkábeleket, 21 500 méter volt a napi norma. Ennyit gyalogoltunk műszakonként, illetve többet, mert ba túlteljesítettük, akkor az 1300 forintos fizetésünkhöz kaptunk még 100 forintot - emlékezik Herenik Lászlóné, aki az 1965 óta működő filterüzem legrégibb dolgozója. - Egészen pontosan 1967. március 12-én álltam munkába, az első fizetésből csizmát, kabátot vásároltam, ami megmaradt, hazaadtam a szülőknek. Másfél évig teregettem, aztán elszedő voltam, majd három év után gépkezelő letKártoló gépek a hetvenes évekből- Az üzem kezdetben a mostani második emeleti csomagolás helyén működött, utána az első emeletre, a szi- vargyártás helyére került, majd onnan költöztünk a mostani épületszárnyba. Közben természetesen a gépek, a berendezések is folyamatosan cserélődtek, modernizálódtak, és a magyar gyártmányú alapanyagokról áttértünk az importáltakra. Ami nem változott: kezdettől fogva három műszakban dolgoztunk. Én például kifejezetten szerettem az éjszakázást, amíg gyesre nem mentem.- Jól emlékszem még a hetvenes évek elejére, amikor ráérősebb volt a világ, és ebből fakadóan kedélyesebb a légkör. Az üzem gárdája olyan volt, mint egy nagy család, az idősebbek szinte babusgatták a fiatalokat. Akkor még közös volt az öltöző, és a műszak Gacsné ka és Marika egy szoboszlói gyári kiránduláson 1968-ban után ki-ki árulta a zöldséget, gyümölcsöt, amit otthon megtermelt. Ma is összetartunk, de kevesebb a munka utáni közös program, mindenki szalad, intézi a dolgait. Nemcsak a gépek teljesítménye nőtt a sokszorosára két évtized alatt, de felgyorsult az emberi élet tempója is... tem. Később nyolc éven át voltam csoportvezető, majd ismét visszatértem a gépekhez. A munka mellett több éven át dolgoztam szakszervezeti bizalmiként, illetve a vállalati tanács tagjaként. Az elmúlt huszonegy évben szinte minden átalakult körülöttem.
