Heti Hírlevél, 2001 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2001-03-27 / 3. Különszám

Mátyus: egyeztetés Varga Gyula polgármesterrel az adományokról

kát és a gyerekeket a nyolcvan kilométerre fekvő Máriapócson fogadták be igazi vendégszeretettel, és példás ellátásban részesítették, amiért örök hálával tartozunk — idézi fel a az első órákat Varga Gyula polgármester.

— A férfiak úgy döntöttek, hogy maradnak, és megpróbálják megvédeni a falut. A katonaságtól és a polgári védelemtől kaptunk segítséget, a kiskatonák a szakadó esőben, térdig érő sárban, de énekelve rakták a homokzsákokat. Összesen kilencszáznegyvenezer zsákot raktunk le, gyakorlatilag körbekerítettük a községet. A víz körülfogott bennünket, voltak napok, hogy csak helikopteren lehetett megközelíteni Mátyust, adagolni kellett az élelmiszert és a vizet. Mi védekeztünk a leghosszabb ideig, de végül is megérte az erőfeszítés, mert a belterületet nem érte kár. A víz azonban tönkretette a határt, és még most is a földeken

áll. Szegény környék ez, és most még szegényebb lett, de hálát adhatunk az Istennek, hogy legalább a házainkat megkímélte, mert más településeken, Tarpán, Gulácson, Jándon bizony sokkal rosszabbul jártak az emberek.

A bajban sem feledkeznek meg a mátyu- siak a magyaros vendégszeretetről: szendvicsekkel, üdítővel várják a segélyt hozókat, a dohánygyáriakat, a heves megyeieket, többek között Sós Tamást, a megyei közgyűlés elnökét, Nagy Sándort, a katasztrófavédelem egyik megyei vezetőjét, Füzesabony és Heves polgár- mestereit, az adományukat személyesen is elkísérő egri vállalkozókat. Sós Tamás átadja a Gyöngyös által küldött félmillió forintról szóló adomány levelet, majd a helybéliek segítségével lepakoljuk az élelmiszer egy részét, kenyeret, tejet, lisztet, konzervet mind a százhúsz családnak. Mivel a víz nem tett kárt a

faluban, úgy döntünk, hogy a tisztító- szerekből, takarítóeszközökből álló szállítmányt nem hagyjuk itt, hanem továbbmegyünk. A mátyusi körjegyző asszony, dr. Baka Istvánná Jándot javasolja. Egy telefon Jándra: nagy szeretettel várnak bennünket. Indulunk hát. Gergelyiugomyán látjuk az első összedőlt házakat. A vályogépületeket úgy olvasztotta szét a víz, mint a cukrot, márpedig nagyon sok régebben épült vályogGyűjtést indít a tiszai árvíz károsultjainak megsegítésére az értékesítési osztály is. A Budapesten, illetve a központi, keleti és nyugati régiókban dolgozó kollégáink pénzt gyűjtenek, amit vagy átutalnak majd egy segélyszervezet számlájára, vagy pedig eljuttatják valamelyik károkat szenvedett település önkormányzatának.

Az első felajánlások már megérkeztek Peer Andrástól, Juhász Tibortól, és Szabó Zsolttól. Többen is jelentkeztek (így Schmidt Csaba, Tréfán Gábor és Molnár Gábor), hogy a pénz mellett munkával is segítenék az árvízkárosultakat, azaz részt vennének a romeltakarításban és az építkezésben.

ház volt ezen a környéken. A múlt idő sajnos nagyon is indokolt: kétszázhúsz ház dőlt össze, sok vált életveszélyessé, ezerháromszáz ember maradt fedél nélkül a Beregben. A víz már visszahúzódott, annyira legalábbis, hogy helyreállt a közlekedés, és részben újraindították a közműveket. Ahol lehet, bontanak, külön kupacba rakják a még használhatónak ítélt anyagokat, a többit teherautószám hordják el a telkekről. Hogyan, miJánd: lesz dolguk a seprűknek

Jánd: raktár a művelődési házban