Egri Dohánygyári Híradó, 1996
1996-12-01
Magyar cowboyokkal Marlboro Countryban Megkönnyebbült arcok: sikerrel ért véget a vizitúra (Folytatás az 1. oldalról) Mi az arabokkal kerültünk egy csoportba, akikkel gyorsan összebarátkoztunk. A Jeep Wranglerekkel tartott próbavezetés után kísérőnk, Werner örömmel nyugtázta, hogy hegyről lefelé nem tapostuk a féket. Ekkor már éreztük, hogy nem fogunk leégni. A vezetés után a lovaglás következett, tüneményes, kezes lovakon, amelyek irányítása nem igényelt különösebb erőfeszítést. Itt megtudtuk, milyen is a western- nyereg, és azt is, hogy kézben tartott szárakkal, szinte a láb segítsége nélkül irányítják a lovakat. A rafting főpróbája eléggé mulatságosra sikeredett, mert az arab fiúk nem nagyon kedvelték a hideg vizet, így a borulási próba után úgy ostromolták a csónakot, mint az egri várat a törökök. Másnap indult élesben a kaland: terepjáróval vágtunk neki a sivatagnak, és olyan lelkesen hajtottunk, hogy sikerült egy vízmosásnál eltörni a lengéscsillapítót, amit a szerelők utána az egyszerűség kedvéért kioperáltak a futóműből. Ennél rosszabbul jártak a törökök és a lengyelek, akik fejre is álltak Marlboro feliratos autóikkal. Túravezetőnk csak ámokfutónak titulált bennünket, annak ellenére, hogy az egyik találkozási pontot egyedül mi értük el. A többiek mind eltévedtek. Amíg vártuk őket, megcsodálhattuk a naplementét: a kanyon teteje rózsaszínű, az alja már kékesen párás, benne a Colorado ezüstös szalagja, és lent megjelentek a konvoj fényszórói. Talán az egész út legszebb pillanatai voltak ezek. A következő két nap a lovaglás és az eső jegyében telt. Szerencsére Buzz meg a többi cowboy esőben is tudtak tüzet rakni, a Canadian Club pedig jó whisky. A lovasprogram végén egy igazi rodeo szereplőivé váltunk, amelyen sikerült megmutatnunk, hogy a magyart nem véletlenül nevezik lovasnemzetnek. A következő napon kíváncsian vártuk, tud-e újat nyújtani a rafting. Tudott. Maga a Colorado nem egy nagy folyó, de a kanyon, amiben folyik, aztán a zúgok! Csuromvizesen értünk le a táborhelyre, és mivel már úgyis mindegy volt, úszva is kipróbáltam a zúgókat. Mit mondjak? A Colorado vize enyhén kesernyés ízű, nagy mennyiségben fogyasztva pedig hashajtó hatása van... Egy fergeteges hangulatú búcsúbuli, és máris végére értünk a nagy kalandnak. Már csak a Las Vegas-i kaszinók próbatételei voltak hátra, és jöhetett ismét a hosszú repülés. Lovasnemzet a magyar: ezt az amerikai lovak is megértették Furcsa, de nem is a kisebb-nagyobb megpróbáltatások voltak ránk a legnagyobb hatással, hanem a világtól távoli esték, a tábortüzek hangulatai, a sokféle ember, akit megismertünk, meg az átmulatott éjjelek, Megtanultunk a környezetünkre is másképpen vigyázni. A Colorado-parti táborhelyen már teljesen természetes volt, hogy semmilyen szemetet nem hagyunk magunk után, hogy az utánunk érkezők is csak a homokot találhassák ott. A frankfurti repülőtéren vált szét a piros dzsekis társaság, amely addigra tényleg egy csapat lett. Szűkszavú arab barátunk, Bader csak annyit mondott: Was good..." Felelős kiadó: M. Terribilini Felelős szerkesztő: dr. Szalóczi Géza Főszerkesztő: Koncz János GARAMOND 7 i m i n. t
