Egri Dohánygyári Híradó, 1996
1996-12-01
A fizetés nem azonos a jövedelemmel _____________________________________________________________________________ Beszélgetés a bérgazdálkodási osztály vezetőjével I Egerben az a hír járja, hogy a Dohánygyárban keményen kell dolgozni, viszont a városban egyedülállóan magasak a jövedelmek. Erről kérdeztük Veres Jánosné Ilonát, a bérgazdálkodási és személyügyi adminisztrációs osztály vezetőjét.- Mindkét hír igaz. Magasra állították a mércét velünk szemben, de ez a feltétele az eredményességnek, a fennmaradásnak. A gyárnak kell a jól képzett, kreatív, elkötelezett ember - de ennek ára van a munkaerőpiacon. A munkabér nagyságát több tényező különböző súllyal alakítja: a munkakör jellege, bonyolultsága, az ellátásához szükséges tudás, a tapasztalat, a vállalat tevékenységére gyakorolt hatása, illetve a munkakör piaci megítélése, a vállalat tehetőssége, az ország gazdasági rendszere, adópolitikája, végül, de nem utolsósorban pedig a dolgozó teljesítménye. Ezek együttesen hatnak, ezért nagyon fontos, hogy egységes rendszert alkossanak. Összehangolásuk alkotja a bértarifa-rendszereket.- Milyen szerep jut a bérek kialakításában a piacnak?- Meghatározó, ezért kell folyamatosan tájékozódnunk. Fizetési felméréseket végzünk: ez Magyarországon még újdonságnak számít, de a magántulajdonon alapuló piacgazdaságban alapvető és természetes. Azoknak a vállalatoknak, amelyek piacképesek akarnak lenni, alapvető érdekük, hogy bérezési politikájukat is a piachoz igazítsák. Amikor azt állítjuk, hogy béreink felveszik a versenyt a más vállalatok által fizetett bérekkel, sőt, előkelő helyen vagyunk a fizetési rangsorban, ez valóságos és alátámasztott állítás.- Ennek ellenére a dolgozók néha nem érzik úgy, hogy tisztességesen megfizeti őket a vállalat. Mi erről a véleménye?- Ennek igen egyszerű a magyarázata. Az a bér, amiről mi beszélünk, csak „papíron" létezik, hiszen a jövedelem, a bevétel és a haszon között „gonosz szellemek" munkálkodnak. Nem kell itt másra gondolni, mint például az adóra, nyugdíj- és egészségbiztosításra és egyéb elvonásokra, amelyek ugyan hosszabb idő után közvetlen anyagi hasznot eredményeznek, de a bér kifizetése pillanatában „veszteségként” jelentkeznek. Ilyen a táppénz, a nyugdíj, a gyermekgondozás, a családi pótlék stb. Gondolom, a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy az ezekhez szükséges fedezetet elsősorban önmagunktól, önmagunk számára kell tartalékolni - saját anyagi biztonságuk érdekében. A közvetlen elvonások után megfizetjük a család, illetve önmagunk fenntartásához igénybe vett szolgáltatásokat (energiadíjak, étkezés, ruházkodás stb.) Ezek nagyságát jelentősen befolyásolja az infláció. Ami ezek után marad, azt vagyonunk gyarapítására, életkörülményeink javítására fordíthatjuk.- Önök milyen mértékben veszik figyelembe az inflációt a bérfejlesztésnél?- Meghatározó mértékben. Elvünk az, hogy azoknak a dolgozóknak a jövedelme, akik teljesítik az eléjük tűzött célokat, megfelelnek az elvárásoknak, vagy túlteljesítik azokat, ennek figyelembevételével emelkedjen. Eközben a növekménynek összhangban kell lennie a vállalat valóságos eredményével.- Mennyire befolyásolja a bérek színvonalát a2 a tény, hogy a gyár olyan régióban van, a- hol a munkanélküliség meghaladja az országos átlagot?- Az említett piaci felméréseket nem Heves megyei cégeknél végzik, vagyis az itteni vállalatok nem befolyásolják a vizsgálatok eredményét. Sajnos, szűkebb környezetünkben alig van más, külföldi tulajdonban lévő vállalat, és azok is inkább a kisebb befektetők közé tartoznak. A kérdés más szempontból érdekes. Ugyanis annak ellenére, hogy a bérek kialakításánál a fentebb említett vállalatok nem játszanak szerepet, ugyanígy nem perdöntő a munkanélküliség ténye sem. Előfordul, hogy alkalmazottaink ennek ellenére olykor nem értékelik a kapott juttatásokat olyannak, mint amilyenek azok valójában. Elegendő a munkaruha-ellátásra, a szociális ellátásokra, a szabadidős tevékenységek támogatására, az üdültetés támogatására, az óvodára, étkeztetésre utalni, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. A mai világban óriásira nőtt a pénz tekintélye. Ez általában érthető, hiszen sok ember küzd megélhetési gondokkal Magyarországon is. Ám amikor megfeledkezünk a felsorolt juttatásokról, azt is figyelmen kívül hagyjuk, hogy ezek hiányában mindez külön pénzkiadást jelentene. Más szóval: kénytelenek lennénk lemondani olyan javakról, amelyeket éppen azért tudunk megszerezni, mert az előbbiekről a vállalat gondoskodik. Ezek a juttatások - akár tudomásul vesszük, akár nem - részét képezik a jövedelemnek. Nem véletlen, hogy ezen juttatások után a vállalat személyi jövedelemadót és társadalombiztosítási járulékot fizet, ugyanis a törvények is megszerzett jövedelmeknek tekintik ezeket is.- Megtudhatnánk, hogy Önnek mekkora a jövedelme?- Ha számszerűen kíváncsi a jövedelemre, akkor nem. Nem szeretem az ilyen kérdést, ugyanis meggyőződésem, hogy ez csak köztem és a vállalat között merülhet fel. Ha arra kíváncsi, hogy elégedett vagyok-e a jövedelem mel, azt kell válaszolnom, hogy igen. Nem jutok könnyen hozzá, sokat dolgozom. Úgy érzem, megbecsülik a munkámat és ehhez mérten díjaznak. Fontos, hogy sohasem legyek teljesen elégedett a jelennel és képes legyek továbbra is keményen dolgozni mindenki hasznára, beleértve önmagamat és a családomat is. Bevallom, én is szeretnék az Egri Dohánygyár nyugdíjasa lenni... A fizetésen túl számos egyéb juttatás is jár dolgozóinknak I
