Egri Dohánygyári Híradó, 1996
1996-10-10
Emlékek a szívben, örök mozdulatok a kézben I Legtöbbjük fél évszázada copfos lánykaként, hetyke legényként lépte át a dohánygyár kapuját, s kezdte építeni történelmünket. Negyedszázada - jöttömkor - családanyák, családapák voltak már mindannyian. Dolgos, örökké jókedvű emberek. így éltek emlékezetemben, s most újra találkozhattam néhányukkal. Emlékképek özöne zúdult rám, és hirtelen megint a valamikori gyerekasszonynak éreztem magam, akinek nagy türelemmel, szakmájuk iránti teljes tisztelettel adták át a tudást, akit ők tanítottak meg a gyárat szeretni. Ők, az egyszerű de nagyszerű emberek. Nekik, nyugdíjasainknak mutat- tam-mutattuk meg szombaton a megújult, megfiatalodott gyárat. Emlékek a szívben, örök mozdulatok a kézben. Ez jellemezte rövid, egyórás utunkat. Ki-ki leginkább „saját üzemét’’ vette igazán szemügyre.- Hova tettétek a bálabontót?!- Nincs nedvesítő alagút?- Ez a TMK?I Ez a szanatórium!-Jaj Istenem, de szép! Álmodni sem tudtunk ilyen vágatadagolóról!- Micsoda gépek! Micsoda modernség!- Ez a csodás tiszta levegő!- Ez a kényelem!- Gyerekek! Visszajövök dolgozni! Miközben lelkűk szárnyal, a reszkető-em- lékező kezek ösztönösen nyúlnak a dohányba, az emlékező ujjak meózzák a cigarettatörzset, filterrudat. Elismerő mor- molás - csak úgy magának: „Ez igen! Fantasztikus!’’ Otthon vannak mindenütt, mégis meseországban érzik magukat. Számukra csoda csodát követ. Ölelések, kézfogások, boldog egymásra találások közepette érünk el végül az öltözőbe. A szállodába ahogyan ők mondták. „Ez volt az én sorom! Ez volt az én szekrényem!” S míg számba veszik a neveket, emlékeznek, lelkendeznek, én diszkréten megtörlöm elhomályosult szemüvegem. Éveket fiatalodva, csivitelve csoportosulnak a szökőkút elé, egy búcsúképre. Velünk üzenik - „mondjátok meg mindenkinek, hogy nagyon-nagyon köszönjük ezt a lehetőséget. Nagyon-nagyon becsüljétek meg ezt a sok-sok szépséget, tisztaságot, modernséget. Ti már Amerikában vagytok.” Bodnár Istvánná KÓNVyyNyugdíjasainkat a szombati pluszműszakok idején fogadjuk, amikor is szakavatott kísérők kalauzolásával tekinthetik meg a délelőtti órákban gyárunkat. Három ilyen alkalom lesz még: november 16-án, 30-án, illetve december 14-én. Felelős kiadó: M. Terribilini Felelős szerkesztő: dr. Szalóczi Géza Főszerkesztő: Koncz János GARAMOND
