Egri Dohánygyári Híradó, 1996
1996-09-01
Imponáló növekedés ____ N ew York - Az elmúlt másfél évben Geoffrey Bible, vállalatunk elnök-vezérigazgatója hihetetlen történetről gondoskodott a Wall Street számára. A mese egy óriásról, a Philip Morris Companies-ról szól, amely az ellene intézett támadások kivédése közepette egyre csak fejlődik. Bible-nak a jelentős eredményekől és a ragyogó kilátásokról adott részletes beszámolója még a legtamáskodóbbakat is hívőkké tette a tőzsdén: a tavalyi év óta nagy a kereslet vállalatunk részvényei iránt. A legfontosabb előadásra a new york-i Plaza Hotelben került sor a közelmúltban, az éves Sanford C. Bernstein konferencia alkalmából mintegy 300 portfolió menedzser előtt. Bible a következőket mondta a csoport előtt: „Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a vállalatunk hihetetlenül jó formában van, a kilátásaink pedig még soha nem voltak ilyen rózsásak, mint most. Továbbra is fantasztikus léptékben növekszik a nyereségünk az idén, és azt követően is. Megingathatatlanul hiszem, hogy a mi vállalatunk olyan vállalat, amelynek a növekedési esélye annyira és sokat ígérő, hogy csak most kezdjük ezt igazán megérteni, pedig már 40 év folyamatos fejlődés van mögöttünk." A PM növekedésének elsődleges haszonélvezői a részvényesek - mondta Bible - különösen ha figyelembe vesszük a vállalat erőteljes részvény-visszavásárlási tervét. A PM a tervek szerint az idén 2,8 millió részvényt vásárol vissza, 33 százalékkal többet, mint 1995-ben. Az elnök aláhúzta azt a tényt is, hogy az elmúlt évben a részvényenkénti osztalék 21,2%-kal növekedett, ami jól bizonyítja, hogy a vállalat „még túl is teljesíti azon ígéretét, hogy az osztalékot legalább a nyereségesség fejlődésének megfelelően fogja emelni.” A tavalyi évben a részvényenkénti profit 19,4 százalékkal lett nagyobb. Bible prezentációjának jelentős része a legnagyobb illetve a leggyorsabban fejlődő üzletágakra koncentrált: az észak-amerikai élelmiszeriparra és a nemzetközi dohányiparra. Tavaly ezen üzletágak hozták a PM forgalmának 85%-át, és a részesedésük egyre növekszik. (folytatás az 5. oldalon) , i ti // / /. //| Ajovoepitok __ A levegőt kondérok alatt izzó fenyőforgács és a gulyás illata, a frissen meszelt vakolat szaga töltötte be, parfüm édesítette és erős szivarok füstje fűszerezte meg. A főpallér, Paulik Ágoston fellépkedett a gerendázathoz erősített díszes emelvényre, amely fölé virág, zöld lombok híján piros levelű szőlővesszőkből készítettek lugast a leleményes ácsok. A novemberi szél keresgélte megszokott útját, de az újonnan emelt falak között el-eltévedt. Sokan húzódtak a kondérok közeiébe, a gulyás illata, méginkább a tűz melege miatt. A fiatalabbak a feketén csillogó tarackokat állták körül, melyek csövét a Hajdúhegy felé irányozták a díszes ruhába öltözött, marcona ábrázatú tűzszerészek. Ott voltak az előkelő urak a fővárosból és a várostól is, prémes kabátjukkal, fényes csizmájukkal kiváltak a többiek közül. Boltizár Román gyárigazgató volt a társaság középpontja, aki a sok mutatnivaló új épület helyett az égre mutogatott, ahol köznapi ember számára semmi látnivaló nem volt. A szekéren érkező cigányzenekar láttán megszaporodott a kíváncsi közönség, mert a muzsikaszó a gyár kerítéséhez csalogatta a szomszédos kihalt vásártéren csellengőket is. A zenészek beálltak a főpallért tartó emelvény alá. Paulik Ágoston intésére a prímás tust vezényelt, s az emberek elcsendesedve közelebb húzódtak. A főpallér megköszörülte torkát, aztán parancsoláshoz szokott vastag hangján elkezdte beszédét, amely épp csak annyi időre kötötte le a hallgatóság figyelmét, ameddig az kitarthatott, megadva mégis e fontos tárgynak a kellő terjedelmet. - „Azon eszme hirdetésére vagyok e falak magaslatán, hogy hirdessem az ipar és haladás korszakát, mely Eger városának is felvirágozására fog szolgálni, mert nemcsak e magas épületeknek felállítását értem ezalatt, de hitünk és reményStaud István építési vállalkozó ségünk van arra, hogy a szorgalmas és munkás emberek hasznot és jövedelmi forrást is fognak ebből élvezni!" - mutatott körül. A taps és az éljenzés elhallgattatta, ő azonban magasra emelve poharát visszaszerezte a szót. Legelőször I. Ferenc József őfelségére emelte poharát, kinek neve mögé három taracklövés tett felkiáltójelet. A dörrenések, mint hatalmas golyóbisok visszapattantak a Hajdúhegy hátáról, és megszelídülve, ünnepélyesen gördültek le az új gyárépület falain. A főpallér a poharát a pénzügyminisztériumra, a királyi jövedéki igazgatóságára, Zobel Alajosra, dr. Kállay Zoltánra, az egri közönségre és polgármesterére, Kovách Kálmánra, Boltizár Románra, Légmann Imrére, végül Staud István és János vállalkozókra, és az építkezésnél segédkező munkás személyzet egészségére ürítette ki. Nagy ováció, és zenekari tus által kísérve kiitta borát, majd a poharat széles mozdulattal földhöz vágta az emeletnyi magasból. Ezután vette kezdetét a késő délutánig tartó ünneplés, melynek során a gulyást hamar kimerték, ám a bor elég volt sokáig. Mindez történt 1895. november 9-én, az Egri Dohánygyár első építési ciklusának végén, az építők bokréta ünnepén. dr. Szalóczi Géza (Részlet a gyár történetéről írott könyvből)
