Egri Dohánygyári Híradó, 1996
1996-04-01
Művészetre nevelés kisgyermekkorban A művészetek nemcsak szórakozást, kellemes időtöltést nyújtanak, hanem formálják a személyiséget is. Úgy gondolom, hogy a „teljes ember” megalapozása, s ezzel együtt a művészetek befogadására és szeretetére nevelés, az alkotó kedv, az alkotó ember tisztelete a családban kezdődik el. A gyermekkori élmények nagyon mélyek, maradandóak. A művészetek kitágítják a világot, olyan élményeket nyújtanak, amelyeket egy kisgyermek a valóságban nem mindig élhet át. Ezenfelül olyan valóságos helyzetekben is segít, amelyekben minden más nevelőeszköz hatástalan marad. Bizony, a művészet nagyszerű nevelőerő! Csakhogy ezt nem szabad leegyszerűsítve értelmezni! Nem szabad egy-egy mesétől, verstől, egy kis daltól, egy képtől azt várnunk, hogy hatalmas, közvetlen, mindennapos tanulságokat nyújtson — habár sokszor ilyeneket is ad! A művészetek mélyebben fejtik ki hatásukat, az érzelmi életet színesítik, gazdagítják, a világban való eligazodást teszik biztonságosabbá. Csiszolják az érzékszerveket, „látni, hallani tanítanak”, emberek, tárgyak, jelenségek alapos megfigyelésére szoktatnak, s arra nevelnek, hogy az ember alkotta értéket meg kell becsülni! Gyermekeinkhez úgy kerül közel a művészet világa, hogy maguk is rendszeresen tevékenykednek az egyes művészeti ágakban. Az fogja szeretni és érteni a zenét, aki gyermekkorában sokat és jókedvvel énekelt, a képzőművészeteket az, aki képzelőerejét szabadon engedve rajzolt, mintázott, és szülei kezdettől tudatosan nevelték a környező világ szépségeinek Óvodánk ifjú művészei megismerésére. Egy dologra azonban ügyelni kell: a gyermek mindig életkorának megfelelő módon kerüljön kapcsolatba a megfelelő műalkotásokkal, mert a túlságosan nagy előresza- ladás vagy a lemaradás egyformán káros lehet. Óvodánkban arra törekszünk, hogy a magunk eszközeivel kiegészítsük és elmélyítsük a családi nevelést, és olyan gyermekeket neveljünk, akik felnőttként is érdeklődnek a művészetek iránt. Pappné Radocsai Katalin vezető óvónő Amit a zajártalomról tudni kell A ma emberét szinte mindenütt (a lakásban, a közlekedésben, a munkahelyen, a szórakozóhelyeken stb.) különböző erősségű zajforrások veszik körül. A zaj az emberben kellemetlen érzést okoz, fárasztó, pszichikaiig idegesítő, elvonja a figyelmet. Zaj hatására a szervezet működésében átmeneti változások vagy maradandó károsodások alakulhatnak ki, tehát egyszerűbb megelőzni a károsodást, mert a már kialakult zajártalom nem gyógyítható. A zajeredetű maradandó halláskárosodás oka az oxigénhiány következtében fellépő anyagcsere-kimerülés. Ez a folyamat játszódik le különböző vegyi anyagok, gyógyszerek például Streptomycin vagy például lehűlés hatására is. Valamennyi esetben a belsőfül érzékhámsejtjeinek anyagcserezavara lép fel oxigén hiánya miatt. A tartós ipari zaj hatására kialakuló hallásromlás lassan, fokozatosan fejlődik ki. Kialakulásában három szakasz különböztethető meg. I. Kezdeti szakasz: a zajos munka elkezdésétől számított néhány hónapig tart. Ebben a szakaszban a szubjektív tünetek dominálnak, mint pl.: fülzúgás, füldugulás- érzés, fejfájás, rossz közérzet, alvászavar. II. szakasz: néhány hét vagy hónap múltán a tünetek csökkennek, a dolgozó látszólag megszokja a zajt. Csökken a füldugultság érzése, amely általában átmeneti hallásveszteségből származik. Legtovább a fülzúgás marad meg. Ez a szakasz több évig tart. A tünetmentesség és megszokás azonban csak látszólagos, ugyanis ezen időszak alatt kezdődik és fokozódik a maradandó halláscsökkenés, Ezért nagyon fontos az egyéni hallásvédő eszközöknek a használata ebben a stádiumban, hogy megelőzzük a III. szakasz kialakulását, amely már a hallásromlás szakasza, csökken a beszédmegértés, rosszul érti a magasabb hangokat, ilyen a nők és a gyerekek beszéde, óraketyegés stb... Megelőzés: — rendszeres hallásellenőrzés, mely a Dohánygyár technológiai területén mért zajszintnek megfelelően 2 évenként kötelező (ez évben esedékes!) — egyéni zajvédelem: hallásvédő vatta, tok, füldugó rendszeres használata. Ez utóbbiak fontosságára nyomatékosan szeretném felhívni valamennyi dolgozónk figyelmét, mert a már kialakult „zajártalom” nem gyógyítható, nincs olyan gyógyszer, ami az elvesztett hallást, az elpusztult hallósejtek regenerációját, újra képződését elősegítené! A rendelkezésünkre álló értágítók, különböző vitaminok (A-, E-, B- vitamonok) csak lassítják a folyamatot. Fontos tudni, hogy a különböző fülbetegségek, mint az idült hallójárat-gyulladás, gyerekkori sorozatos középfülgyulladások, fülműtétek szintén befolyásolják a hallószerv „zaj-érzékenységét”, ilyen esetekben elengedhetetlen az egyéni zajvédő eszközök állandó használata. A betegségek megelőzése — legyen az zajártalom, daganatos megbetegedés vagy szív- és érrendszeri betegség — egyre inkább előtérbe kell, hogy kerüljön valamennyiünk érdekében, mert bizonyított tény, hogy megelőzni a bajt még mindig olcsóbb (a szó szoros és átvitt értelmében is!) mint gyógyítani. Dr. Birta Éva foglalkozás-egészségügyi szolgálat
