Egri Dohánygyári Híradó, 1995
1995-07-20
Csapatépítő tréning az óvónőknek A vezetőváltás után merült fel az ötlet a személyügyesek és az új vezető' óvónő közötti szakmai beszélgetésben, hogy hasznos lenne egy csapatépítő tréninget tartani az óvodában dolgozóknak. Pappné Radocsai Katalin ugyanis úgy vélte, hogy az óvodai munka színvonala jó, csakhogy jóból több is van a városban, a dohánygyári intézménynek viszont fel kell nőnie a Philip Morris színvonalára, és a legjobbnak kell lennie Egerben. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy a munkatársak alaposabban megismerjék egymás egyéniségét, szándékait, elképzeléseit, és egymást jobban segítve dolgozzanak a kitűzött célokért. A személyügyi igazgatóság támogatta ezt az elképzelést, így aztán egy szép júliusi hétvégén az óvoda összes dolgozója a mátrafüredi Ózon Hotelben találta magát, a Concordia Vezetésfejlesztési Bt. trénereinek, Mladenecz Máriának és Könnyű Eleknek a kezei alatt, akik a résztvevők egyöntetű véleménye szerint profi munkát végeztek, szinte csodát tettek a két nap alatt. Hogyan? Úgy, hogy szembesítették a résztvevőket képességeikkel, a munkájukról eddig kialakult vélekedéseikkel, titkos vágyaikkal, s lám kiderült, hogy mindenki ugyanazt akarja: nagyon jó óvodát, ahol kiegyensúlyozott gyerekek nevelkednek a szülők megelégedettségére. Nemcsak szakmai erényeikkel, de olykor (fjei sem ismert hibáikkal is szembesültek a speciális gyakorlatok révén az „óvodások”, akik elfogadták a vezető javaslatát, hogy közösen dolgozzanak ki új programot, amit így mindenki fokozottabban magáénak érez. Nagyon jó hangulat alakult ki, és amikor Cseres Péter elutazott hozzájuk, ezer kérdéssel ostromolták, hogyan lehetne az óvodai munka továbbfejlesztésének kereteit megteremteni, és a meglevőket tágítani. Azóta már Sütőné Koczka Ágotával is találkoztak az óvoda dolgozói, és neki is kifejtették elképzeléseiket, többek között azt, hogy jó lenne, ha az egykor megszüntetett bölcsőde funkcióját az óvoda elláthatná, vagyis, ha a mini csoportba többen járhatnának. Erre ugyanis egyre nagyobb az igény vállalatunk dolgozói között, akik nem vállalják már a hosszú gyest, hanem sietnek vissza a munkába. Ezzel a fejlesztéssel mintegy példát is nyújthatna óvodánk a többi városi intézménynek arra, miképpen lehet a részben megszűnt bölcsődék funkcióját az óvodai munkába átmenteni. Balatonszabadi: apró nyári boldogságok— _ KARITATÍV CÉLT SZOLGÁL ÜDÜLŐNK Nekünk is részünk van a boldogságukban Balatonszabadi üdülőnk, melyet az ott töltött kellemes napokra emlékezve oly sokan emlegetnek nosztalgikusan, ma már nem felel meg a kor színvonalának, illetve a Philip Morris által támasztott követelményeknek. Az épületek felett egyszerűen elszállt az idő, a felújításuk tetemes összeget kívánna, arról nem beszélve, hogy a korábbi vízpart feltöltése után egy olyan öböl alakult ki a telkünk mellett, amely eliszaposodott, és az összes hulladék ott köt ki. Vállalati üdülésre tehát már nem alkalmas a jobb napokat látott telep, annál nagyobb örömmel fogadta viszont a Máltai Szeretetszolgálat siófoki csoportja a lehetőséget, hogy a nyáron testileg és lelkileg sérült, hátrányos helyzetű fiatalok nyaral- tatására cégünk ingyenesen átadja az épületeket. Azóta szinte folyamatosan teltházzal üzemel a Flandera László csoportvezető által irányított tábor. Ottjártunkkor éppen az ipolytölgyesi egyházi gondozóintézet ápoltjai, illetve a csepeli családsegítő központ által pártfogolt hátrányos helyzetű fiatalok töltötték napjaikat Szabadiban. A nyaraltatást úgy szervezik meg, hogy a küldő intézetekben azt az időt, míg a gyermekek távol vannak, az épületek felújítására, karbantartására használják fel. Látogatásunk nyomán elmondhatjuk, hogy jó ügy szolgálatába állt vállalatunk, amikor karitatív célokra átengedte az egyébként üresen álló ingatlanunkat. Le a kalappal azok előtt, akik ezt a munkát végzik, akik képesek testi és lelki energiával bírni a fizikailag vagy szellemileg rokkantak ápolását, sőt, ami ennél több, istápolását. Etetik, fürdetik, a lehetőségekhez képest okítják a gondozottakat, a karjukban cipelik a Balaton vizébe a mozgásképteleneket, hogy ne maradjanak ki a strandolás öröméből. Mint az üdülő gondnoka, Vass László elmondta, közel ötszázan fordulnak meg a nyár folyamán, közel ötszázan ismerkedhetnek meg a Balaton vizével, ennyien élvezhetik - még ha csak a sors által rájuk kényszerített korlátok között is - a nyaralás örömeit. S amilyen szomorú érzés látni ezeket a nehéz helyzetben levő fiatalokat, legalább olyan felemelő a tudat, hogy nélkülünk ez a váltótábor nem jöhetett volna létre, hogy a megannyi apró boldogságban nekünk is jelentős részünk van.
