Egri Dohánygyári Híradó, 1994

1994-01-01

A dohányiparról írja a Magyar Nemzet Kulcsszavak: minőség, fejlesztés, támogatás Mit említene első helyen a Philip Morris amerikai multi­nacionális cég magyarországi, az Egri Dohánygyárban végre­hajtott beruházásával kapcso­latban? — kérdeztük Garam- szegi Gábortól, a PM-Egri Dohánygyár Kft. vállalati kapcsolatokért felelős igaz­gatójától. G. G.: — A minőségbiztosítás rendszerét, mert igen szigorú követelményekhez igazodik. Eh­hez a rendszerhez gépek, eszkö­zök sora kapcsolódik, melyek mind a minőséget garantálják. Ezen belül pedig említeném még a számítógépes hálózatot, amely joggal mérhető a Philip Morris hasonló külföldi hálózatához és ahhoz egyben illeszthető is. MN.:— Ezek nyilván jól szol­gálják a termék és a munka ma­gas színvonalát, a kollektívát, de még mit nyert az Egri Dohány­gyár a külföldi privatizációval? G. G.: — Említhetném a szo­ciális létesítmények korszerűsí­tését, az emberi környezet javu­lását. De ugyanilyen fontos a képzés, ami egyrészt nyelvi, másrészt műszaki, harmadrészt pedig a vezetési kultúra színvo­nalának fejlesztését célozza, ami legalább olyan fontos, mint a technikai képzés. A Philip Morris irányítási filozófiájának lényege, hogy a problémákat ott kell megoldani, ahol jelent­keztek. M. N.: — Mi jutott többletként a PM megjelenésével a fogyasz­tóknak ? G. G.: - Egészen új termé­kek. Az általunk gyártott Heli­kon sokkal korszerűbb minden tekintetben hasonló nevű elődjé­nél. Lényegében elindítottuk a könnyű minőségi cigaretta gyár­tását az országban. S itt van a teljesen újdonságnak számító Toldi, amelyik nevében magyar karakterre utal, de light típusa is piacra került, ami jelzésében is benne van, nem erős, elérhető áron készül és zömmel magyar anyagot tartalmaz. M. N.: — Nem fenyegeti más termékük piaci sikerét? G. G.: - Különböző kategóri­ák vannak a cigarettapiacon, más kategória a Marlboro, meg­int más a Multifilter és más a Helikon is. Ezek gyártásával is a Philip Morris arra törekszik, hogy az adott kategóriában a legjobbat adja. Ezért mi úgy te­kintünk az elmúlt két évre, hogy sikeresek voltak fejlesztéseink. M. N.: - Ettől, vagy egyálta­lán mitől vár eredményeket a jö­vőben? G. G.: - A jövő attól függ, mennyire maradnak kedveltek és exportképesek itt gyártott ter­mékeink. A versenytársaink ter­veiben is az itteni termelés erő­sítése szerepel. Mi is az itteni gyártást szeretnénk növelni. En­nek egyáltalán nem mond ellent, hogy racionalizáltuk a termelést. Ennek keretében kedvezően vál­tozott a bérezés, a távozók is ko­moly végkielégítést kaptak, je­lentős bevételt jelentett dolgozó­ink számára a vagyonjegyek visszavásárlása. Most magas a bérszínvonal, az állomány stabi­lizálódott. M. N.: - A világban a Philip Morris más jótékonykodásáról hallani inkább. Magyarországon viszont talán kevésbé. A vállalat szponzorkodása nemzetközinek és nemzetközileg ismert. Mi jut ebből Magyarországra? G. G.: - A dohánygyártó PM igen jelentős támogatást ad, el­sősorban részben közvetlenül az egykori gyártóapparátusnak. A nyugdíjasok támogatásáról van például szó. De talán ismertebb tény, hogy létrehoztunk egy ala­pítványt Egerben, kuratóriumá­ban részt vesz az önkormányzat. Feladata a szociális, oktatási és a kulturális tevékenységek tá­mogatása. Az idén erre eddig 8 millió forintot adott a PM, azaz kapott a város, benne például a kórház, a Vöröskereszt, a moz­gássérültek szervezete. Iskolák kaptak pénzt kulturális csoport­jaik részére, de itt említhető a városi zenekar és egy balettcso­port támogatása. M. N.: - Úgy tudjuk, hogy a balettet szélesebb fronton is tá­mogatja a cég... G. G.: — Igen, mert ez a PM kulturális szponzori tevékenysé­gének egyik fő területe. S itt alá­húzom, hogy a magyar kultúrát még más szinten is támogatjuk. Két éve művészeti támogatást adunk a Győri Balettnek, de leg­alább ilyen fontos, hogy létre­hoztunk egy magyar balettdíjat, ami azért egyedülálló, mert mondhatni teljesen magánjelle­gű, független az állami támoga­tásoktól. Kuratóriuma a művé­szeti élet prominens személyi­ségeiből áll. Már meg is van a díj első nyertese: Nagy Zoltán, az Operaház fiatal magántán­cosa. Támogatjuk a képzőművé­szetet is, egy olyan alapítványt, amelyik kortárs magyar művé­szeti alkotásokat nyújt. Támoga­tunk egy kiállítást is, egy ma­gyar „történeti szemléletű” válo­gatást, amelyet Washingtonban is bemutattak, az IMF központ­jában a szervezet közgyűlésének idején. Nem a művészetekhez, de a támogatás területéhez tartozik, hogy egész Magyarországon, összesen már 24 középiskolában, közöttük két egriben támoga­tunk egy üzleti oktatási progra­mot. Sikerrel.

Next

/
Thumbnails
Contents