Egri Dohánygyári Híradó, 1994
1994-04-01
Amerikai vakáció BELLENOT BÚCSÚZIK Két csöndes, mosolygós, rokonszenves ember távozott körünkből a közelmúltban. Sokan kedveltük őket, illő tehát, hogy lapunk hasábjain is elbúcsúzzunk tőlük. Másfél évig dolgozott gyárunkban egy mindig mosolygós, segítőkész fiatalember, a svájci Christoph Bellenot. Március elején visszatért Svájcba, ahonnan rövidesen továbbutazik az USA-ba. Ezúttal nem dolgozni megy, hanem egyéves szabadságra. „Huszonöt éves vagyok” mondja, „itt az utolsó lehetőség erre a nagy kalandra. Egyedül utazom majd, be akarom járni a hatalmas ország minden érdekes táját, városát.” Christoph három évig Neuchatel- ben dolgozott, mielőtt Egerbe jött. Ebből másfél évet trénerként töltött, a Nyugat-afrikai terület, ezen belül is Szenegál és Elefántcsontpart dohánygyáraiban, segítette a minőségellenőrzés fejlesztését, a termékminőség javítását. Nyelvi problémái nem voltak, hiszen az említett országok a francia nyelvterülethez tartoznak. Nem úgy Egerben: „a nyelvi érintkezéssel sok gondom volt, gyakran volt szükség tolmácsra, különösen az első időkben,” emlékezik. A logisztikai, illetve a raktározási projekteken dolgozott körünkben. A kezdeti nehézségek után jó kollégákat, sőt barátokat talált. „Ittlétem alatt jelentős fejlődést tapasztaltam a munka szervezettségében, az angol nyelvet is mind többen beszélik társalgási szinten. Legalább ekkora élmény volt látni, ahogy fordul az országban a történelem kereke. Amikor megérkeztem, szinte csak keleti autókat láttam, most hogy elmegyek, több már a nyugati gyártmányú gépkocsi. Remélem, a fejlődés nem áll meg, és a gyár is egyre modernebb és szebb lesz majd” — mondja búcsúzóul. Christoph Bellenot szép emlékeket, némi bort és magyar fűszereket vitt magával Egerből. Az itt töltött idő immár a múltjához tartozik. És hogy mit hoz számára a jövő? „Majd meglátjuk!” — mondja szokott mosolyával, és kedvesen búcsút int. Jó utat, Christoph! Tóth Attila „kinősült” a gyárból Halottak Napjától Bolondok Napjáig Dohánygyári Híradó: Mi az oka távozásodnak ? Tóth Attila: Sajnálom elhagyni a céget, de mennem kell. A legfontosabb oka az, hogy tavaly ősszel a 34. születésnapomra nagyon szép ajándékot kaptam, feleségül vehettem azt a lányt, akivel már 16 éve ismertük egymást. A lakásunk Salgótarjánban van, a kis feleségem egy nagyon jó munkahelyen dolgozik ott, az én szakmám pedig olyan, hogy azzal manapság sok helyen el lehet boldogulni. A szegedi egyetemen Göncz Árpád tanította nekünk a műfordítást, azóta folyamatosan vonz ez a szakma. Őszintén bevallom, a szép- irodalmi regények, vagy akár krimik fordítása mindig is jobban érdekelt, mint például a cigarettafilterek szegélyragasztási hibái vagy a GD torony működési zavarai. DH: Mit gondolsz, a távozásod okoz majd fennakadásokai a vállalat munkájában? TA Problémák két okból sem lesznek. Az egyik, hogy továbbra is dolgozom majd a cégnek. A másik ok, hogy nagyon szépen gyarapszik a vállalatnál az angolul tudók száma. Most már többen nem fordítandó anyagot hoznak, hanem az általuk angolul megírt szöveg ellenőrzését kérik, vagy egyszerűen be sem jönnek. Egy idő után a belső fordítói állás bizonyára úgyis meg fog szűnni. DH: Mennyi ideig voltál a vállalatnál? TA- Először 1985 május elején kezdtem itt dolgozni, de a nyári szabadságomról visszatérvén egy katonai behívó fogadott és az udvarias invitálásnak nem tudtam ellenállni. Fél évet töltöttem angyalbőrben Jaroslav Hasek hősének a stílusában, majd 1986 februárjában újra kezdtem a munkát. 1987 nyarán 8 hónapra az Egyesült Államokba utaztam, de a szabadságot meg kellett nyújtanom, mivel egy autóbalesetben majdnem meghaltam. Stílszerűen 1988 november 1-jén, Halottak Napján kezdtem újra dolgozni. Most április 1-ig, Bolondok Napjáig dolgozom és bízom benne, hogy a távozásom nem bizonyul bolond elhatározásnak. DH: Volt az itt töltött közel 9 év alatt valami rendkívül szokatlan vagy szórakoztató élményed? TA 1990 elején a gyár a PM li- cenckapcsolat egy jelentős állomását ünnepelte. Hatalmas készülődés, meghívott PM vezetők, újságírók, egy rádióriporter, lázas munka. A Philip Morris március 31-re tervezte az ünnepséget, a gyári vezetés március 31- ére tervezte az ünnepséget, de végül március 30-án tartották, mert én fordítottam az időpontot eldöntő telexet. Az akkori igazgató, dr. Domán László nagyvonalú és gáláns viselkedését mutatja, hogy nem csapott botrányt a szórakozottságom miatt, elfogadta a tényt, mint vis maiort. DH: Mit kívánsz a vállalatnál maradóknak ? TA Mindenki próbáljon örömöt találni a munkájában, úgy az sokkal könnyebb és eredményesebb is. Ha valakinek az a legfőbb gondja, hogy a saját munkája fontosságát érzékeltesse és feleslegesen teszi bonyolulttá az ügyeket, az elsősorban saját magának árt. Minden könnyebb egy csipetnyi humorral és megértéssel. Még egy utolsó tanács: az érthető magyarsággal megírt szövegek fordítása gyorsabb és jobb, mint a dagályos körmondatoké.
