Egri Dohánygyári Híradó, 1994
1994-03-10
Klaipedában sem könnyű... Ez év februárjában, két munkatársammal — Kernács Lászlóval és Kovács György- gyel — együtt, három hetet töltöttünk Litvánia 200 000-es lakosságú városában, Klaipedában, ahol három LOF-MAX-CASCADE cigarettagyártó gépsort helyeztünk üzembe, a PM ottani gyárában. A gyár viszonylag kicsi, mintegy 400-an dolgoznak benne. A meglehetősen elöregedett gépeken füstszűrő nélüli Astra cigarettát gyártanak, ami erősen emlékeztet a mi Kossuthunkra, és igen népszerű az ottani dohányosok körében. Klaipeda a Balti-tenger partján terül el, nagy részét egy földnyelv választja el a nyílt tengertől. A kb. 50 000-es lakosságú régi városrész a part mellé épült és csak a későbbiekben bővült egy „szép és modern” lakóteleppel, amely 150 000 ember lakóhelyéül szolgál. A régi városrész sem kerülhette el sorsát, a szász kikötővárosok jellegzetes épületeit sorra fölváltották a szocialista építészet „remekművei”. A földnyelv csücskében üzemelő tengeri akvárium és múzeum egy 1945 előtti német föld alatti támaszpont bunkeréiben talált helyet magának, amit kibővítettek egy delfináriummal. Sajnos ez utóbbi télen zárva tart. A lakosság összetétele is jelentősen megváltozott az elmúlt 50 év alatt. Az erőszakos telepítési politikának köszönhetően a lakosság több, mint 80%-a orosz ajkú, sokuk még most sem beszéli a litván nyelvet tökéletesen. Klaipeda földrajzi fekvése meghatározza gazdaságát is, amely a rendszerváltás után jelentős károkat szenvedett. A tengeri teher- és személyszállítás, a halászat és a hajógyár sok embernek ad megélhetési lehetőséget, igaz a munkanélküliek száma is rohamosan emelkedik. A rubelelszámolást a bonrendszer váltotta föl, amelyet „stabilitása” miatt csak ug- ri-bugrinak neveztek a helybéliek. A közelmúltban vezették be Litvánia hivatalos fizetőeszközét, a litas-t. Az árakat, a béreket és a pénz értékét úgy határozták meg, hogy a vásárlóerőt visszaszorítsák. 1 litas kb. 25 USA centet ér, tehát közel 26 forintot. A keresetek meglehetősen alacsonyak, 50—70— 100 USA $-nak megfelelő összeg, ehhez képest az árak a mi árszínvonalunkon mozognak, sok esetben ettől még magasabbak. A munkánk során sok emberrel kerültünk közelebbi kapcsolatba, hiszen minden mozdulatunkat figyelték, hol tudnak segíteni, mit tudnak tanulni tőlünk. Részemről igen tanulságosnak ítélem meg ezt az utat, mivel az eddig hallott útibeszámolókkal ellentétben rá kellett jönnünk, hogy az élet árnyékos oldalán is élnek és dolgoznak emberek. Szilvási Péter juttatás nyugdíjasainknak Március 8-án ülésezett a dohánygyár Nyugdíjas Alapítványának kuratóriuma, és többek között döntést hozott arról, hogy azok a nyugdíjasok, akiknek havi járandósága nem haladja meg a tizenkétezer forintot, egyszeri juttatást kapnak. Kérjük, hogy akik az említett összegnél kisebb nyugdíjat kapnak, juttassák el az idén januári vagy februári nyugdíjszelvényüket a dohánygyár portájára. Egyszeri A dohányiparról írja újra a Somogyi Hírlap Belső-Somogy jó lehetőségei Nagybocskai Tamást, a Dohányfermentáló Rt. nagyatádi beváltóüzemének igazgatóját kérdeztük:- Van-e még „dohány” a dohányban? — A hazai dohánytermesztés megannyi buktatójával tökéletesen tisztában vagyok, közöttük élen jár a kemikáliák, a műtrágyák és az energia árának hihetetlen emelkedése. Mindez a mi területünkön is alaposan visszavetette a termesztési kedvet. Ebben a körzetben valaha 500 hektárnál nagyobb területen termesztettek dohányt, ma száz hektár körül tartunk. Most — a gyári előírás szerint — csak száraz és válogatott dohányt veszünk át, ez a termelő gondjait — és költségeit — növeli. Sok ember kedve elment a dohánytermesztéstől. S akit egyszer elvesztettünk, azt újra visszaszerezni nagyon-nagyon nehéz. Mégis, a sok buktató ellenére, azt mondhatom: van jövője ennek a termelési ágazatnak, bár tény az is, hogy kevesebb ember számára biztosít majd megélhetést.- Mire alapozza ezt az igazgató?- Mindenekelőtt arra - tudtuk meg —, hogy Belső-Somogyban igen jók a lehetőségek a dohánytermesztéshez. S ennek a feltételei változatlanul kedvezőek. A földárverések után, épp a napjainkban kialakuló néhány hektáros földterületeken az intenzív növénytermesztés — ezen belül a dohány — biztos jövedelmet adhat a gazdálkodóknak. Szerződéskötéskor rögzített árat kínálnak, garantálják a teljes termés átvételét, és egyéb kedvezményekkel is igyekeznek kedvet teremteni a dohánytermesztéshez. Ezek között nem utolsó az, hogy öntözőberendezések, szárítók és más dohányművelő gépek vásárlásához is felhasználható lesz a kárpótlási jegy. — Szeretnénk visszaszerezni a dohánytermesztés és -feldolgozás számára ez ideig elvesztett területeinket - fogalmazta meg szakmai törekvésüket Nagybocskai Tamás. — Az idén mintegy száz termelővel, a szövetkezetek közül pedig egyedül a barcsival álltunk kapcsolatban. Jövőre a marcali és kadarkúti szövetkezet is partnerünk lesz. Kezdenek befutni a dohánygyári igények is, legutóbb például Debrecenből rendeltek tőlünk 50 tonna havanna dohányt. Ez nem nagy tétel - céljainkhoz képest -, de a két legnagyobb felhasználó, az egri és a pécsi dohánygyár változatlanul „vevő” a jó minőségű pallagi sárga és a Virginia típusú dohányra. Ezek alapján az első kérdésre, hogy van-e „dohány” a dohányban, azt válaszolhatom: reményeink szerint a talán nem nagyon távoli jövőben sokak számára megélhetést nyújt. Kun G. Tibor
