Egri Dohánygyári Híradó, 1993
1993-06-01
AZ EGRI DOHÁNYGYÁR ÉS AZ AUTÓVERSENYZÉS Hogyan szponzoráljuk ezt a hazai sportágat? Ranga Lászlót, a Magyar Rally Bajnokság sokszoros országos bajnokát öt éve támogatjuk. 31 verseny győzelem, 6 országos abszolút bajnoki győzelem és egy EB negyedik helyezés áll az eredménylistán. Ez évtől a csapat neve Marlboro Rallye Team-re változott, s a Rally másodosztály bajnokával a Kiss—Géc- zi párossal bővült. Ranga Lászlóval beszélgettem egy pohár ásványvíz mellett arról, mit is jelent számára az Egri Dohánygyár, no és a versenyzés.- Azonkívül, hogy évek óta Marl- borót szívok, sokszor jártam Egerben közönségtalálkozón, és nagyon tetszik nekem a piros szín az autón. Az Egri Dohánygyár immár évek óta a legfontosabb és legkedvesebb szponzorom. A versenyzéssel kapcsolatban hadd kezdjem azzal, amit manapság nem szívesen mondanak ki az emberek, de még kevésbé szeretik hallani. Én egy nagyon boldog ember vagyok. Azt csinálhatom most már idestova 15 éve, amit a világon - két fiam, Lacika (10) és Pétiké (8) mellett — a legjobban szeretek. — Hogyan kezdődött? — 18 évesen, egy Zsigulival, ami az édesapámé volt. Össze is törtem. — Más is végigcsinálta ezt a 15 évet. Miért épp te jutottál el a csúcsig? Te miben látod a titkodat? — Nagyon szeretek győzni, ezért aztán életemben sok-sok mindent alárendeltem az autóversenyzésnek. Azt hiszem szerencsénk is volt, no meg mondják a tehetség is számít. — Tervek jövőre? — Hosszú évek hazai versenyzése után végre szeretném igazán megnézni mire vagyok képes. Vajon tényleg fel tudnám-e venni az EB-menőkkel a harcot. Ehhez azonban rengeteg pénz kell. Mert ez egy ilyen sport. — Tervek hosszabb távra? — Sok-sok hasznos fejlesztésről álmodom a Dohánygyárban, s arról, hogy a „házasságunkat” úgy tudjuk megőrizni, hogy mindketten boldogok maradunk. Ha majd egyszer befejezem a versenyzést - még rágondolni is rossz — szeretnék a sportág közelében maradni, s fiatal tehetségek felfedezésével, támogatásával, menedzselésével foglalkozni. Akkorra már a fiaim is nagyok lesznek. Tóth Ildikó