Egri Dohánygyári Híradó, 1993
1993-05-01
(Folytatás a 2. oldalról) Hatodik Csak pozitívan tudok nyilatkozni, lassan átvették azt a stílust, amit az itteni viszonyok megkívánnak. Eleinte voltak problémák, amik főleg a motozás félreértelmezéséből adódtak, a hangnem, a modor sem mindig volt megfelelő. Ezen a téren sokat fejlődtek. Személyes tapasztalataim maximálisan jók, velem mindig nagyon udvariasak. Ha bármit elvesznek az emberektől, nagyon körültekintően járnak el, utánanéznek, honnan származik az anyag, pl. hogy hulladék-e vagy nem. Bármilyen ügyük volt eddig a dolgozókkal, még sosem fordult elő, hogy ok nélkül gyanúsítottak valakit, hiszen elég egyértelmű a dolog, vagy van valakinél cigaretta, vagy nincs. Az, hogy a szappant és a WC papírt elveszik, szerintem helyes, hiszen ezeket a dolgokat eddig is azért adta a gyár, hogy megfelelő hygiéniai körülményeket teremtsen a dolgozók számára, nem azért, hogy hazavigyük. Régen se az volt a cél, hogy hazavigyék, legfeljebb senki nem ellenőrizte, hogy hová kerülnek. Egyetlen problémám, hogy a vendégkísérés kérdése még most sem megoldott, nem lehet tudni, mi a szabályos eljárás, meg kellene oldani, hogy minden vendéget felkíséijenek oda, ahová jött. Látogató kártyákat is bevezetnék, amit kötelező lenne viselni a külső személynek, hogy lehessen tudni, ki a vendég. A Group 4 alkalmazottai alapvetően udvariasak, figyelmesek, összességében pozitív a véleményem róluk. Veres János né munkaügyi osztályvezető K.ZS. AZ UTOLSÓ SZIVAR EGERBEN A Balatonszabadi üdülésről Nagy érdeklődés, olykor türelmetlen várakozás előzte meg az 1993. évi üdülési lehetőséget. A vállalat vezetésének döntése alapján az Egri Dohánygyár Kft. dolgozói 1993. június 12-től augusztus 30-ig, 10 napos turnusokban üdülhetnek Balatonszabadi- ban. Az üdülő felújítására több mint 700 000 Ft-ot költ a vállalat. Ez sajnos a mai árakon csak az állag megóvására elegendő. Az érdeklődésből kiindulva nagy létszámú jelentkezésre lehet számítani. Reméljük, hogy a 10 napos váltással az igényeket ki lehet elégíteni. 1992-ben 14 napos váltással, 6 turnusban volt lehetőség az üdülésre, 1993-ban 10 napos váltással, 8 turnusban lehet üdülni. A térítési díj felnőttek részére napi 180 Ft, gyerekek részére 120 Ft. Az úgynevezett „egyéb vendég” elhelyezésére ebben az évben nincs lehetőség, abból a meggondolásból, hogy minél több vállalati dolgozó és közvetlen családtagja pihenhessen. Úgy gondoljuk, hogy a feltételek adottak — ha nem is osztályon felüli szinten — arra, hogy a 10 napos gondtalan kikapcsolódás után mindenki újult erővel állhasson munkába. Ennek érdekében tevékenykedik a Vass házaspár és a hét főnyi személyzet Balatonsza- badiban és még néhányan az Egri Dohánygyárban. Mindenkinek jó időt, kellemes nyaralást kívánunk! Bódi Lászlóné Az Egri Dohánygyárban már a kezdetektől, 1896-tól gyártottak szivart. Ekkor még nehéz, fáradságos kézi munkával zajlott a gyártás minden folyamata. Bár a gépek sokat segítettek a helyzeten, a szivarkészítés a mai napig kemény munka maradt. 1992. március 18-án szűnt meg a szivarkészítés a Dohánygyárban, azután már csak a borítékkivágás üzemelt amelyet bérmunkában végeztek az ott dolgozók. Aztán tavaly decemberben a Philip Morris bejelentette, hogy az Arnold Andé felmondta az 1988-ban velük kötött szerződést és emiatt végleg megszűnik a szivarágazat. Hogyan érintette ez a dolgozókat? Nyilván érzékenyen, hiszen vannak köztük olyanok, akik több évtizedig dolgoztak a szivaron. Általában véve sem könnyű helyzet, ha valaki elveszti az állását, a mai kemény világban pedig talán még nehezebb váltani. Néhányuknak tudott csak a Dohánygyár munkát ajánlani, a többiek nyugdíjkedvezménnyel illetve kompenzációval távoznak és máshol kell, hogy lehetőségek után nézzenek. Az egyes műszak dolgozói, akik 3 éven keresztül együtt dolgoztak, múlt hét csütörtökön vettek egymástól búcsút. (A kettes műszak már régebben elbúcsúzott). Fent a kultúrban szól a zene, 1/2 3-kor már szinte mindenki ott van, lányok, asszonyok csinos ruhában. A hangulat nem igazán vidám, inkább „ke- serédes”, hiszen nem ünnep ez valójában. Azért amíg a nagy virágcsokrot meg az ajándékokat be nem hozzák a műszerész fiúk, nincs is baj. Hanem onnantól fogva potyognak a könnyek. Szinte mindenki sír, mikor Szanyi Nagy Mihályné műszakvezető elcsukló hangon próbálja megköszönni az ajándékokat, és az együtt eltöltött időt. „Nem örömünnep ez”, mondja, „mint ahogy a búcsú sohasem az. Azért kívánom, hogy mindenki boldoguljon a jövőben és őrizze meg jó emlékezetében ezt a munkahelyet. Jó család voltunk itt, ennél rosszabb kollektívába senki ne kerüljön közületek.” Szabolcsi Andrásné üzemvezetőtől megtudom, hogy a búcsúra már tavaly szeptember óta készülődnek, akkor kezdték rebesgetni, hogy megszűnik a szivar. Mióta bizonyossá vált, amit addig csak sejtettek, megváltozott az életük. A legnehezebb talán az volt, hogy úgy kellett dolgozniuk, mintha mi se történt volna, ugyanúgy tartaniuk kellett a termelési programot is. Mindenképpen azt akarták, hogy ugyanolyan kiváló minőségű termék kerüljön ki tőlük mint azelőtt. Bár a gépek egy részét már leszerelték, a termelés még folyik, két műszakban dolgoznak egész az utolsó napig, mert a nyersanyagot még fel kell használniuk. Az utolsó szivarborítékot tehát május 28-án készítik Egerben. Egy korszak lezárult tehát, a gyár történetének is jelentős korszaka. Történelem lesz ezentúl, hogy az Egri Dohánygyár valaha szivart is gyártott. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a gyár hírnevének öregbítéséhez, akik részei ennek a történelemnek. Szívből kívánunk nekik jó egészséget, sok sikert a jövőben. Kádár Zsuzsa
