Dohánygyári Híradó, 1991
1991-11-01 / 4. szám
SZAKSZERVEZET 1. Évi 200 ezer alatt SZJA-mentességet 2. Kollektív szerződés az új tulajdonossal privatizáció előtt 3. Dolgozói részvételi rendszert MEGALAKULT A DOHÁNYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGE 1991 emlékezetes év lesz a magyar dohányipari dolgozók szervezeti életében. Vége az ÉDOSZ- korszaknak —, 1991. augusztus 8-án jegyezték be az új szakszervezetet, a DOHÁNYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÉT. Vállalatunk dolgozói körében nagy sikere van az új szakszervezetnek: több, mint kilencszázan írták alá beleegyezésüket abba, hogy az új szakszervezet tagdíját fizetésükből vonják le. Ez felér egy bizalmi szavazással. A szakszervezetet a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat, a Debreceni Dohánygyár, A Dohányipari Értékesítő- és Szolgáltató Közös Vállalat, A Dohánykutató Intézet, az Egri Dohánygyár, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat, a Pécsi Dohánygyár és a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár munkavállalói alapították; rövidített neve DDSZSZ. Induló vagyon: az ÉDOSZ-vagyon létszámarányos hányada Az alapszabály fontos része az, amely a DDSZSZ gazdálkodásáról szól. Induló vagyona az ÉDOSZ-vagyonból a taglétszám arányában megillető hányad. A DDSZSZ önálló költségvetéssel rendelkezik. A hatályos jogszabályoknak megfelelően gazdálkodik. Működésének pénzügyi alapjait a szakszervezeti tagok által befizetett tagdíj, a szakszervezet vállalkozásaiból és értékpapírból származó bevételek vagy egyéb támogatások képezik. Az alapszervezetek a Kongresszus meghatározta tagdíjbevételből önálló gazdálkodást folytatnak. A DDSZSZ céljai A célmeghatározás hangsúlyozza, hogy az országban 200 ezer ember kezében milliárdos vagyon összpontosul. Ez éppen úgy nyomja legalább 8 millió állampolgár vállát, mint a több- százezres méretek felé közeledő munkanélküliség, az infláció, melyben az áremelkedés mindig messze a béremelkedés előtt jár, a létbizonytalanság növekedése. ,,Tatárjárásszerű gazdasági viszonyok” A cél-megfogalmazás ilyen szókimondással jellemzi a helyzetet. Az alapító okirat többek között a következő célokat, illetve követeléseket fogalmazza meg: — Ma elsősorban az infláció révén történik a pénzek átcsoportosítása a dolgozókéból más személyek és csoportok zsebébe. Egyik fő célunk az inflációval arányosan növekvő bérek követelése, ezt rögzíteni kell a kollektív szerződésekben is. — A dohányipari szakszervezet nem ismerheti el a munkanélküliséget... Az „Emberi Jogok Nyilatkozatáénak egyik passzusa így szól: „Minden személynek joga van a munkához...” Egy jogállamban „a dohányipari szakszervezet álláspontja szerint a munkanélküliség nemcsak jogellenes, hanem alkotmányellenes is.” — Egy gazdagra ötszáz szegény jut. Mindenekelőtt a nagyvagyonokat kell megadóztatni. — A bérből és fizetésből élőknél a főállásból származó jövedelmet évi 200 ezer forintig mentesíteni kell a személyi jövedelemadó alól. — Vissza kell állítani a természetbeni juttatások rendszerét. Kiss Gyula munkaügyi miniszter kormány- szóvivői tájékoztatón ismertette az új munkatörvénykönyv tervezetét. A tervezet jellemzője, hogy csak az alapvető, kötelező jellegű központi szabályokat tartalmazza, s minden további kérdésben a munkaadó és a munkavállaló közti megállapodásra vet a súlyt. Ami a kollektív szerződések hatályát illeti, a kormány két változatot terjeszt a parlament elé. Az egyik szerint — s ebben egybecseng a kormány és a szak- szervezetek álláspontja — minden szinten kollektív szabályozásra van szükség. A másik változat alapján üzemi szinten nem jönnének létre kollektív szerződések. 20 nap alaszabadság, végkielégítés legalább 3 év után — Azonnal meg kell kezdeni a munkavállalók részvételi rendszerének (participáció) kialakítását. (Az Egri Dohánygyár 1970-es évekbéli vezetőképzői és „Nemzetközi Figyelő”-i ezzel foglalkoztak legtöbbet.) A döntésekben való részvétel a megelőző érdekvédelmet is szolgálja. Tárgyalások alapján ki kell építeni aktív és hatékony részvételi rendszert; erre vonatkozólag a DDSZSZ- nek általánosan kezelhető koncepciója van. — A dohányipari szakszervezet követelné nemcsak azoknak a javaknak az ellenértékét, amelyek jelenleg csak a nyugdíjalapban több, mint 300 milliárd forintot jelentenek, de követelnünk kell az emberi tőke értékének megtérítését is elbocsátás esetén (nevelés, iskoláztatás, kiképzés költségei, kamat- és inflációs rátával korrigálva); továbbá azokat az összegeket, amelyeket felhalmozás címén a pártállam elvont a dolgozóktól. A dolgozókat is kárpótolni kell a tőlük elvont és kisajátított vagyonért. A tervezet 20 napban állapítja meg az alapszabadságot, amely életkortól függően emelkedik; 45 éves életkorban éri el a 30 napot. A 8 órás munkaidő kivételes esetben sem haladhatja meg a 12 órát. Kötelező vég- kielégítés csak akkor jár, ha a munkáltató szünteti meg a munkaviszonyt. Mértékét a havi átlagkereset határozza meg. A végkielégítés összege maximum 6 havi átlagkereset lehet, kivéve, ha felmondásra az öregségi nyugdíjjogosultság előtt 5 évvel kerül sor. Ebben az esetben még 3 havi átlagkereset illeti meg a munkavállalót (összesen 9 hónap). Végkielégítésként egy havi átlagkeresetet akkor kaphat a dolgozó, ha egy munkáltatónál legalább 3 évet letöltött. Az évek számával az összeg arányosan növekszik: 5 év után 2,10 év után 3,15 év után 4,20 év után 5 havi átlagkereset illeti meg az elbocsátott dolgozót. Kérdés, adókötelessé teszi-e majd a parlament a végkielégítést. Kedvezményes üdültetés önkormányzati hatáskörben? A kormány új alapokra kívánja helyezni a kedvezményes üdültetést. Mint kiderült, a SZOT-üdülőkként ismert intézményeknek 91 százaléka állami és csak 9 százaléka van szakszervezeti tulajdonban. Eddig úgy volt, hogy egy beutaló árának a felét a költségvetés, egy negyedét pedig a beutalt fizette; a fennmaradó negyedet az üdülők gazdálkod- ták ki; a szakszervezet feladata csak a beutalók szétosztása volt. A jövőben az állam, mint többségi tulajdonos, alapítványi formában kívánja működtetni az üdülőket. Az alapítvány kuratóriumában a munkaadók, a munkavállalók és a szakszervezetek képviselői vennének részt; az összetétel aránya még tisztázásra vár. A kedvezményes üdülés ezek szerint fennmaradna, de a beutalók szétosztása kikerülne a szakszervezetek kezéből és átkerülne önkormányzati hatáskörbe. A jogosultak köre — Adózni kell utána SZEPTEMBERBEN ÚJABB DOLGOZÓK KAPTAK ÉLETJÁRADÉK-KÖTVÉNYT A vállalat az elmúlt évben Hungária Járadékbiztosítási kötvényt vásárolt azoknak a dolgozóknak, akik megfeleltek a juttatás feltételeinek. Ez év szeptemberében további dolgozók vehettek át biztosítási kötvényeket. Kik és milyen feltételekkel kaphatták meg a kötvényt? Első és legfontosabb, hogy a dolgozó a vállalattal legalább öt éve, folyamatosan —, megszakítás nékül — álljon munkaviszonyban, és ezt legkésőbb december 31-ig betöltse. Továbi feltétel, hogy 1991. év folyamán, a Hungária Biztosítóval kötött szerződés napjáig itt dolgozott és a vállalat állományi létszámába tartozott légyen. Akik 1991-ben gyeden, gyesen, szülési szabadságon és folyamatosan táppénzen voltak, csak abban az esetben jutottak a kötvényhez, ha 1991. szeptember 1 -jéig jelezték munkábaállásuk időpontját. 18 Az elmúlt évben lehetőség volt arra, hogy azok a dolgozók, akik gyermekápolás címén az év jelentős részében távol voltak munkahelyüktől, de ősszel újra munkába álltak, csökkentett értékű kötvényt kapjanak. Ezek a dolgozók ebben az évben, amennyiben a fent jelzett időpontig munkát végeztek, jogosulttá váltak a teljes értékű kötvényre. Az életjáradék-kötvény, a személyi jövedelemadóra vonatkozó szabáyok szerint, adóköteles jövedelemnek minősül, ha a dolgozó rendelkezési jogot szerez reá. A rendelkezési jog azt jelenti, hogy a dolgozó a biztosítást megszüntetheti, értékesítheti, visszavásárolhatja. Ezt a jövedelmet, mint munka- viszonyból származó nem rendszeres jövedelmet, az 1991. év után esedékes adóbevallásban kell feltüntetni. VERES JÁNOSNÉ Kiss Gyula miniszter az új munkatörvénykönyvről MILYEN VÉGKIELÉGÍTÉST TERVEZNEK?
