Dohánygyári Híradó, 1991
1991-01-01 / 1. szám
Pillanatkép a szakmunkástanulókról — MELYIK IS A KDW? KOZMETIKASZALONRÖI. ÁLMODOTT, DE ITT ÉRZI JÓL MACÁT — A tanulók? Nem köszönnek... — Olyan félénkek szegények... Szerintem kedvesek. — Fegyelmezetlenek! — Igazán ügyesek és szorgalmasak. — Eh, harsányak, neveletlenek, minden iránt közömbösek. Egy csokor a véleményekből, kint a műhelyekben, a szakmunkástanulókról. Kit milyen benyomás ért. Ám a jelzőkkel, erényeikkel, hibáikkal együtt a mi tanulóink, a gyárhoz tartoznak, a holnapi Dohánygyár: felnőtté válásukban a gyárból építkeznek és a gyár is építkezik belőlük. Megismételhetetlenek, egyediek. Változnak és formálódnak. Arra szántuk el magunkat, hogy a változás szüntelen folyamából megragadjunk egy pillanatot; hozzájuk s a munkahelyen dolgozó felnőttekhez intézett kérdések formájában „mintát vettünk” róluk: honnan indulnak, hová tartanak, milyen a szakmai és általános ismeretszintjük, hogyan vélekednek leendő munkahelyükről, mi a különbség az ő álláspontjuk és a felnőtt dolgozóké között. A véleménynyilvánításban — a tanulókon kívül — az előkészítés, a cigarettagyártás, a csomagolás és a filtergyártás munkatársainak több, mint 10 százaléka vett részt. Köszönjük nekik. Lótenyésztő szeretett volna lenni A tanulóknak csaknem háromnegyedrésze Eger környéki községekbe való, egyötödük lakik kollégiumban. A szülők nagy többsége betanított és szakmunkás. Tiz tanuló való dohánygyári családból. Hanem amit jól jegyezzünk meg: 60 százalékuk eredetileg más szakmát szeretett volna választani. Ezekben az esetekben a lehetőségek és a képességek nem egyeztek az álmokkal. S ennek az a következménye, hogy nagy a lemorzsolódás: a tanulóknak csaknem a fele hagyja abba tanulmányait szakmunkás-bizonyítvány megszerzése nélkül. No persze, elképzelhető, hogy kedvetlenül dolgozik gyárban az, aki lótenyésztő vagy kozmetikus szeretett volna lenni Más összetört álmok: cukrász, grafikus, pék, kereskedelmi eladó, varrónő, gép- és gyorsíró. Miért választották a dohánygyárat, ha már „muszáj” volt valamit? 70 százalékuk a vállalatról kialakult pozitív képet jelölte meg, a jó kereseti lehetőséggel és a biztos munkahely reményével együtt. Hálás tanulók, kritikus felnőttek Megmarad-e kötődésük? Ez a munkahelyi légkörtől, a munkafeltételektől, a tapasztalt magatartásmintáktól függ. Nos, ezeknek a megítélésében a tanulók jóval kevésbé szigorúak, mint a felnőttek. Gondoljuk meg: a gyermek az iskolából került ki, számára a műhely érdekesebb is, szabadabb is. így azután a munkahelyi légköri a tanulók 35 százaléka tartja kifejezetten jónak, míg a felnőtt dolgozóknak csak 11 százaléka. A „megfelelő" minősítésben közeledik a két arányszám: a tanulóknál 65%, a dolgozóknál 71. Ugyanígy a munka- feltételek: a tanulók 39%-a lelkesedik, a dolgozóknak viszont csak 19%-a ítéli jónak a munkafeltételeket, a „megfelelő” minősítés aránya itt is 71. A tanulók közül 57% tartja megfelelőnek a feltételeket. (Nem hallgathatjuk el a megkérdezett felnőtt dolgozók kommentárjait. Valamennyien négy területen kívánnak előrelépést: vezetők és beosztottak kapcsolata, minőségi szemlélet, karbantartás tervszerűsége és segédanyagok minősége.) A magatartásmintákat illetőleg tanulók és felnőttek egyaránt mindenekelőtt a fegyelmezettséget, pontosságot és a rendszeretetet jelölték meg kívánatos tulajdonságnak. Ez az egyezés azért fontos, mert a jellemzőnek tartott magatartásminták, a tapasztalt munkakultúra teszi, hogy a tanulók közérzete a gyárban jó. A gyárhoz való ragaszkodás a gyakorlati idő haladtával erősödik: a végzetteknek több, mint háromnegyede választja munkahelyül az Egri Dohánygyárat. Az üzemrészek közül a csomagolás és a cigarettagyártás élvez elsőbbséget. A KDW-t senki, a többit még negyede sem ... S a szakma? Mennyire tanulják meg a szakmát? A II. és a III. osztályosok már eredményes munkát végeznek a különböző gépeken, de legnehezebbnek az egyes géptípusok felismerése, szerkezeti és működési sajátságaik megkülönböztetése bizonyul. A név alapján a KDW csomagológépet senki sem ismerte fel, a LOG, a LOF és a MOLINS felismerése 21—33%-os volt. Figyelemre méltó, hogy a felnőtteknek a jövő iránt való felelősségérzete nagyobb, mint a tanulók követelőzőhajlama. Ez utóbbiak 82 százalékban úgy érzik, elég segítséget kapnak a szakma elsajátításában, a dolgozóknak csak 64 százaléka elégedett a tanulóknak nyújtott szakmai segítséggel: ismeretszintjüket a közepesnél rosszabbnak ítélik meg, miközben szerintük a tanulók viszonya a munkához megfelelő. Viszont a tanulók 19%-a saját bevallása szerint nem tesz meg mindent a szakma elsajátításáért. A felnőttek a tanulók legjellemzőbb tulajdonságaként ellentétes ítéleteket hoznak. A gyakoriság sorrendjében: közömbösség, fegyelmezettség, hanyagság, udvariasság. Általános műveltség: vészhelyzet „Melyek Heves megye városai?” egyetlen hiánytalan felsorolás sem akadt. „1705, 1848, 1956...” 19 tanuló nem tudta, mint kössön ezekhez az évszámokhoz. „Magyarország tavai?” 23-nak csak a Balaton jutott eszébe. „Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar..." A tanulók fele nem ismerte föl a Szózatot. Hatan voltak, akik egyet sem tudtak megjelölni Petőfi, Arany, Jókai, Kölcsey és Ady művei közül. Huszonkilencen voltak, akik egyetlen európai országot, illetve fővárost sem tudtak felsorolni, heten nem tudták, melyik az ország két legmagasabb hegycsúcsa. Engedtessék el a megjegyzés. Ám az egészhez — „az információ szent, a kommentár szabad" elve alapján — engedtessék meg mégis. Az önkéntes kutató nem hiszi, hogy nagy és új felfedezések birtokába jutott. Mi több: elképzelhető, hogy a pillanatfelvétel közben ,,a gép elmozdult", ezért a felvétel nem mindenhol éles. Ám valós. Elkötelezettséggel a vállalat mellett, vallja, hogy a megkezdett út, a műszaki fejlődés, az ismert és belátható jövőkép, az állandó megújulás igényli a szakmai és általános kultúra színvonalának emelését, szorosabb egymáshoz rendelését — és nemcsak a tanulóknál. Hiszi — s erre a tapasztalt légkör, a munkakultúra, az elért eredmények (melyekben az 1976 óta végzett és jelenleg is itt dolgozó 105 volt szakmunkástanuló tevékenysége is benne van), a megértés, a segitökészség, az emberség garancia, — hogy a tanulók változnak, változtathatók. Felkészültségük, jártasságuk fokozása a család és az iskola mellett a gyár együttes felelőssége és valamennyiünk legsajátabb érdeke. Ambrus József TÍZ ELKÉPZELÉS A MUNKAHEKÖZÉRZETRŐL Az üzemi légkört nem láthatatlan hatalmak alakítják, hanem maguk az ott dolgozók. A vezetők és a munkatársak kapcsolatán múlik, hogy mennyire jó a légkör a munkahelyen. A fagyos és feszült hangulat kiindulópontja az esetek többségében az, hogy rosszak a kapcsolatok a dolgozók között. Még egyszerűbben szólva: többnyire nincsenek abban a helyzetben, hogy nyíltan, elfogulatlanul beszélhessenek az őket zavaró hibákról. Én tíz aranyszabályt állítanék össze a jó munkahelyi légkör feltételeként: 1. Egy üzemrészben, egy irodában nem dolgozhatnak egoista emberek. Mindenki valamilyen formában rá van utalva kollégáira, munkatársaira. Éppen ezért a jó munkahelyi légkör előfeltétele, hogy mindenki hajlandó legyen csoportmunkát végezni, és elfogadni kollégái segítségét is. 2. Mindenütt, ahol emberek dolgoznak, hibák is akadhatnak. A megértő munkatársak türelmesen fogadják, ha időnként a másik is eltéveszt valamit, sőt segítenek a hiba kijavításában. 3. Rövidesen egyetlen barátja sem marad annak, aki állandóan azt meséli kollégáinak, munkatársainak, hogy ő milyen zseniális, mi mindenhez ért. Ha valóban nagyon érti a szakmáját, amúgy is észreveszik. A jó együttműködés feltétele a szerénység és a tartózkodás. 4. Sok dolgozónak problémái vannak a munkával. Szívesen beszélnek róla valakivel, de többnyire nem merik szóba hozni nehézségeiket, mert attól tartanak, ezzel tudatlannak mutatkoznak. A megértő munkatársak készségesen segítenek mások problémáinak megoldásában is. 5. Sok főnök nincs tisztában azzal, hogy viselkedése és munkamódszere milyen hatással van munkatársaira. Adott alkalommal helyénvaló ennek megbeszélése is. 6. A főnöknek rendszeres időközökben össze kell ülnie munkatársaival, hogy megtárgyalják az egész munkacsoportot érdeklő kérdéseket és megoldják a felmerülő problémákat. 7. Egyes rendzavarok gyakran azért nehezítik meg a munkát, mert nem kapják meg az általuk igényelt figyelmet. Ilyen esetekben csodákat tehet a kollégák közötti nyílt beszélgetés. 8. Normális körülmények között az emberek mintegy 180 órát töltenek havonta munkahelyükön. így érdemes ügyelni arra, hogy ezalatt jól is érezzék magukat. A legeredményesebb, ha a munkatársak megbeszélik, hogy lehet a legkellemesebbé tenni a munkahelyüket és a munkakörülményeiket. 9. Igaz, hogy a munkatársak sokat vannak együtt napközben, mégis érdemes néha munkaidőn kívül is összejönni. Ilyenkor oldottabb a hangulat, s esetleg olyan problémák is felvetődnek, amelyekről egyébként nem beszélnének, és megtárgyalásuk rendkívül hasznosnak bizonyulhat a jó üzemi légkör szempontjából. 10. Ha valaki fontosnak tartja a jó munkahelyi légkört, kerülnie kell mindenféle pletykát. Minden rosszindulatú híresztelés bizonytalanságra, esetleg bizalmatlanságra vezethet, ami megmérgezi a nyílt és őszinte üzemi légkört... Rajna 9
