Dohánygyári Híradó, 1991
1991-01-01 / 1. szám
CONTROLL 1991 - ISO 9002 FELÉPÜL A MINŐSÉGBIZTOSÍTÓ SZERVEZET KÉT TEAM MÁR EREDMÉNYES EGRI DOHÁNYGYÁR A MINŐSÉG-SZERVEZET FELÉPÍTÉSE A VÁLLALATBAN A DH-munkarendszerben létrehoztuk a Minőség-Kört, mint a minőség ügyének vállalati szervét. Ez az Átfogó Minőségvezetési Rendszerben már nem elég. A minőség szabályozása szervezetileg átfogja majd a vállalat egészét az igazgatótól a közvetlenül végrehajtó dolgozókig. A minőségszervezet legfőbb irányítója a Vállalati Minőségügyi Tanács lesz, melynek elnöke a vállalat igazgatója. Ő nevezi ki a Minőségügyi Tanács tagjait. Az a személy, aki a Vállalati Minőségügyi Tanács tevékenységét koordinálja és adminisztrálja, a VMT titkára. Előkészíti a folyó ügyeket, a tanács határozatait továbbítja a vállalat illetékes szerveihez. A titkár fogja össze a Probléma- megoldó Teameket, amelyek a Vállalati Minőségügyi Tanács elhatározta problémákat elemzi és megoldásukra javaslatot tesz. Jelenleg két ilyen problémamegoldó team működik. Végül működik még egy úgynevezett ,,kontroli-team”, amelynek feladata a vállalati minőségi problémák feltárása, gyűjtése, rangsorolása és továbbítása a VMT titkárához. Új munkatársunk „A HAGYOMÁNY BIZTONSÁG — DE GÁT IS A KORSZAKVÁLTÁSOK IDEJÉN” A múlt év október 15-én érdekes egyéniség, az egri gazdasági élet ismert résztvevője lépett be az Egri Dohánygyár kollektívájába: Demeter Pál, a Csepel Autó egri gyárának (jelenleg: a „Csepel Autó Holding” Sebességváltó Rt.-ának) volt igazgatója, aki ott, gépészmérnökként és konstruktőrként, igazgatói beosztásában nemcsak szakképzettséget szerzett karbantartás-, termelés- irányítás-, anyag- és eszközgazdálkodás- és rendszerszervezésben, hanem az új termelőegységet valóban gyárrá is szervezte. Ráadásul számunkra sem ismeretlen: a nyolcvanas évek elején rendszeresen eljött előadásokat tartani — gyakorlati szervezésből — a felsőtárkányi vezetőképzőkre. — Ezek az egykori találkozások indítottak arra, — mondja Demeter Pál, immár az Egri Dohánygyár szervezömérnöke, — hogy a szinte saját gyermekemként szívemhez nőtt gyár elvesztése után felhívjam dr. Domán Lászlót: tudna-e használni engem. Mondtam, olyan barátaim vannak a Dohánygyárban, mint Keresztessy Ferenc, Sándor András, és a vállalat a maga korszerűsödési, szervezési törekvéseivel rokonszenves nekem... Jól számítottam: nem kaptam „nem"- et. Ti is elindítjátok az „átfogó minőségvezetési rendszerre” való átállást, amit én még autógyári igazgató koromban elkezdtem volt: így hát hasznos leszek. — Miért jöttél el voltaképpen a Csepel Autóból? Hiszen a Csepel Autógyár vállalati tanácsának elnökhelyettese is voltál! — Én komolyan vettem, hogy részvénytársaságot alakítottunk, a vállalat központja azonban kizárólag cégtábla-változásnak tekintette, hogy ő „holding" lett, az egri gyár pedig az ő részvénytársasága, melyben neki abszolút részvénytöbbsége van. Szerintem és a társasági törvény szerint is, a részvényesek közgyűlése csak az osztalékot követelheti meg, semmi mást; a holdingnak nevezett vezérigazgatóság viszont továbbra is naponta utasítgatni akart. — A részvénytöbbség általában ,,dirigálást” jelent. — A részvénytöbbség nem jelent dirigálást, csak azt, hogy a közgyűlésen többségi szavazat útján érvényesítheti akaratát, de ezt is korlátozzák bizonyos kisebbségvédelmi szabályok. Ezek benne voltak az alapító okiratban, de a holding ezeket semmibe vette. — Kik alapították a részvénytársaságot? — A Csepel Autó, a Budapest Bank, a MO- GÜRT (külker vállalat) és egy külföldi magán- személy: íme a Sebességváltó Rt. Az Rt.- nek, mint minden önálló gazdasági szervezetnek, létfeltétele, hogy biztosítsa folyamatos likviditását és ehhez hitelképesnek kell lennie. Ahhoz viszont, hogy az Rt., például, forgalmi hitelt kapjon, a részvényeseknek az alaptőke részeként ingatlant vagy állóeszközt kell bevinniök. Nos, a holdingnak átöltözött vállalati központ presztizs-okokból nem akart sem ingatlant, sem gépeket bevinni. Vagyis: forgalmi hitelt nem tudtunk fölvenni, viszont a „központ” kegyeire voltunk továbbra is utalva. Tudtam, hogy a „központ” nem fizet a leszállított termékekért. A lelkiismeretem nem engedte meg, hogy ezer ember sorsával játszadozzam. 1969-től vállaltam oroszlánrészt egy jóhírű gazdasági egység felépítésében Egerben, — csak nem veszek részt az elsorvasztásában! Nem adtam fel szakmai meggyőződésemet. Ezért mondtam fel, pedig 21 év múltán nem volt könnyű. — Milyen elképzelésekkel jöttél ide? — Szervezőnek jöttem; konkrétan pedig mindenekelőtt közreműködni az átfogó minőségvezetési rendszer meghonosításában. — Gépészmérnök vagy. Gépgyártással foglalkoztál. Nem érezted kissé messze magadtól a dohányipart? — Én a gépeket látom a dohányiparban, s a gép ismerős, akkor is, ha nem sebességváltót gyárt. Végignéztem a folyamatokat. A dohánytechnologus szakembereket mindig segítségül fogom hívni, a gépeket pedig megismerem: öt évig TMK-s voltam. — Eddig mit állapítottál meg? — A dohánygyárban az igazán nagy lehetőség, ahol hasznosítani lehet a szervezési tapasztalatokat, nem elsősorban az anyagi folyamatokkal kapcsolatos technikában van, bár oda irányul. — Hanem? — Az információs folyamatokban. Ezen nem azt értem, ki mit mond a másiknak, hanem a folyamatok — műszaki, technológiai, ügyviteli folyamatok — pontos, részletes, de a lehető legegyszerűbb, mindenki számára hozzáférhető es kötelező dokumentációját. Ez a legnagyobb falat, amit ennek az egyébként kitűnő vállalatnak, szerintem, meg kell rágnia és lenyelnie. — A termekdokumentáció a dohányiparban a receptúra. — Ez az. Mint minden élelmiszeripari ágazat, ti is azt hiszitek, hogy csak fiziológiai dokumentáció létezik. Ide tartozik a termék geometriája is! A termékek minden paraméterét pontosan rögzíteni kell — hogy egyebet ne mondjak, a termékek átmérőjenek, hosszának, más geometriai méreteinek és paramétereinek, tűréseinek pontos értékeit. S éppen így le legyen fektetve a változások ügymenete. A gyártási-viselkedési hagyomány nagy erő és biztonság, de egyszersmind gát is korszakváltások idején. Csak az összes paraméter precíz biztosítása, „ránézés” helyett a mérés, a dokumentáció azonnal való hozzáférhetősége teszi lehetővé, hogy megállapíthassuk, mi a valóban jó, mi a hibás, s ezáltal elérhessük a piaci bizalom megszerzését, s mi több: megtartását. El kell érnünk a fogyasztónak azt a meggyőződését, hogy mindig hajszálra ugyanazt a jó minőséget kapja. S ez létfeltétellé válik! — Kemény program. — Az igazgató ezzel bízott meg. Szeretnék megfelelni a bizalomnak. , . , Sándor András 6
