Dohánygyári Híradó, 1991
1991-05-01 / 2. szám
EZT A TÉSZTÁT! A NAGY LÁTOGATÁS A GALAKTIKUS TÉSZTAMŰVEKBEN (Ezt az exkluzív antianyagot gyors UFO-postán univerzális különtudósítónktól kaptuk) Kifejezetten téridő-dátum, Ma-es Galaxis, bal 330. sz. Naprendszer, BRRR bolygó, Nyögvenyelland, Galaktikus Tésztaművek. Fejvesztett kapkodás üzemszerte. Mint megveszett kvantumok, mindenki rohan, kapkod, seper, intézkedik. Az idegen nyelvű üdvözlőtáblán hatodszor javítják a szöveget. Nehéz ez a hammbekaplak! nyelv! Elektronok, rendezők, berendezők, konyhavezetők, dekoratőrök, gammasugarak hörögve, vérben forgó szemekkel száguldoznak. (A gammasugarakra nézve ez csak metafora. A Szerk.) Külföldi, — bocsánat... Külgalaktikus, távol-univerzális delegáció a Hammbekaplak Giga-Meta-Civilizációból látogatja meg az Egyesült Tésztafúró és Kiszerelő Vállalatot. A munkatermekben, titáni tésztanye- nyerő robotok mellett a válogató, epenáló (nyögvenyeltészta-gyártó szakkifejezés) nők köpenyét „hamuban sült pogácsa” színűre cserélték (hammbekaplak nemzetiszín). A hangszóró percenként jelzi a még rendelkezésre álló relatív időt. A téridő hiánya miatt immár eltakaríthatatlan szemét- és selejthalmok elé elegáns paravánok kerülnek „KAMU — KÍSÉRLET” felirattal. Ünnepélyes jelentés a vezérelnöknek: minden kész! A fogadóteremben hatvan főre tervezett, osztályon felüli módon megterített asztal. Az asztal mellett, a nyögvenyel fővárosi Nagyszállóból importált főpincér vezérlésével sorban áll a felszolgáló személyzet. Micsoda katonás sor! Előttük az üzem hat legszexisebb hajadona (relatív, mint az idő), szolid, ult- raszupermini formaruhában. Megfeszített figyelem. A hangszórók rejtjeles szöveget harsognak. Jelentése: megjöttek. Tavaszi zsongás. Mindenki úgy tesz, mintha tenne valamit. Az arcokon elmáló protokoll-mosolyok. Dili Elemér, a közkegyből évek óta megtűrt — és elismert — lázas munkaimitátor, elegáns mozdulattal egy szál tésztát tesz a kiszerelőasztalra. (Automata-regisztrátor rögzíti az Évkönyvekben: életében harmadszor tett valamit.) A küldöttség, öt szuperufo úr, szerény (hogy ne mondjuk, hanyag) eleganciával kiszáll a zajtalanul besuhanó repülő csészealjból. Puhán, elektronikusan még három csillogó Urán-UFO terem a fellobogózott fogadótéren: a FŐSZERV és a FŐMŰVEK képviselői érkeznek. A hangszóróból a hammbekaplak himnusz lágy dallamai úsznak az aromás ammónialevegőben. Felejthetetlen pillanat. 10 A fogadógépezet beindul. Óramű- pontossággal történik minden. Villognak a fényképezőgépek. A házi film-operatőrt, a háttérben, most húzzák ki a tésztamasszából. Rosszul helyezkedett (mint mindig). A vendégek előkelő szerénységgel, halkan, de nagy szakértelemmel érdeklődnek. Szófukar tolmácsok a felét sem fordítják le. A kísérők hamuszürke-szmo- kingos tömege a fán-kapaszkodásra szolgáló szerét csóválná, ha az evolúció meghagyta volna neki. Lassan végigballagnak a bemutatható műhelyeken. Vége a program első részének. Vendégek és vendéglátók, szerény fogadásra, átvonulnak a pazar reprezentatív fogadóterembe. A munkatermekben ezalatt megkönnyebbülten és csikorogva indulnak a látogatás idejére leállított csörömpölőgépek. Fénysebességgel raktárba röpülnek a pogácsaszínű köpenyek. Az olajos padlóra szóródó tésztatörmelék, összesöprés után, újra a „Különleges termék” feliratú gépsorra kerül. „Kamu-kísérlet” paravánok és operatőr balra el. A dúsan terített, leszállópálya-méretű asztal mellett folyik a lakoma. A válogatott italok palackjai meglepő ütemben ürülnek. Kiknek a jóvoltából? Mert a hammbekaplak vendégek csak a romba dőlt hidegtálcsodák díszítő zöldségeit csipegetik. Távoli Naprendszer vegetáriánus civilizációjának képviselői, galaktikus vallásuk nem tűr alkoholt. A vezérelnök lelkesen magyarázza a FŐSZERV főtitkárának a hathatós takarékossági intézkedéseket. Világegyetemre szóló ötlet volt, például, hogy a számleíró dolgozók munkájukhoz fél radírt, íráshoz fél ceruzát, főnöknek félnótást, golyóstoll helyett pedig csak golyót kaptak, amitől maguk is be- golyósodtak. Félnótává formátlanodik a zsivaj is a teremben. Spontán vokálegyüttesek alakulnak. A csupaszív, de immár az alfaszint és a zéró között lebegő Főasszimi- látor a ,Mi-mi-mi-mi-mi-mi-mi” kezdetű munkadalra akarja megtanítani a vendégeket. Az első sornál ő sem jut tovább ezért megtörtén és kétoldalon a mellék- helyiség felé távozik. A vendégek szedelőzködnek. Érthetetlen hammbekaplak és még érthetetlenebb nyögvenyel(t) búcsúmondatok. Csészealj-hermetikzárak kattannak. Az űrjárművek kilövellnek a fellobogózott téridő dimenzióin. Elrévült szemmel, de a jól végzett munka tudatában rogynak a vendéglátók a süppedő fotőjökbe, hogy fáradtságukat néhány pohárka maradék-kai elűzve, megbeszéljék a jövő században várható egri dohánygyári (Tejút-Galaxis, Spirál 4326. Naprendszer, FÖLD bolygó) küldöttek fogadását. (Elnézést, amiért a riport némileg aktualitását vesztette, de a nyájas olvasó szíveskedjék nem elfelejteni a sok fényévnyi távolságot. Hol van már a tavalyi hó!) Vette és közölte: PÓK PÁL A szerkesztő megjegyzése Mi az, hogy hol van a tavalyi hó? Nem is volt. (S. A.) LÉGI FLOTTA I. osztályú boszorkányoknak II. osztályú boszorkányoknak
