Dohánygyári Híradó, 1991
1991-01-01 / 1. szám
NEMZETKÖZI FIGYELŐ 1991 Közeledik 1993 TÖBB KÜLFÖLDI ÉS TÖBB MINŐSÉGI MÁRKÁT SZÍVNAK AZ OLASZOK Célunk Európa — az Európai Közösség — s Európa 1993-tól a szó legszorosabb értelmében közösség lesz; érdemes hát egy pillantást vetni egy közös piaci ország dohányipari és kereskedelmi viszontagságaira 1993-ra való tekintettel. Ez az ország: Itália. Az olasz probléma a miénkhez hasonló: a mai napig fennáll a Monopolio dello Stato, az állami dohányjövedék, a maga „DOHÉSZK”- szerű elosztó-hálózatával. Ez a hálózat 22 raktárt, 596 elosztót, 61452, .trafikost” és 16000 alkalmi dohányárust foglal magába, Udinétől Szicília legdélibb csücskéig. A monopolizált termelés és elosztás ellenére az olasz hazai termelés a 80-as évek folyamán makacsul csökkent: 1983-ban 696 ezer értékesített tonnáról 1989-ben már 550 ezer tonnára esett vissza. A gyártmányok tükrében: a dohányáruk forgalma 1984 és 1988 között 14,76 százalékkal apadt. Csakhogy eközben az import az 1983-as 254 ezer tonnáról az 1989-es adatok szerint 335 ezer tonnára emelkedett! Vagyis: a hazai termelés csökken, a behozatal viszont nő. Az ok egyértelműen a külföldi márkák „agresszív betörése, hiszen a gyártmányértékesítés csökkenése megállt és 1988-ról 1989-re fordulólag 0,2%-os növekedést mutat. S hogy még inkább egyértelmű legyen: minden dohánytermék értékesítési számai csökkennek a cigarettát kivéve, a cigarettán belül pedig a csekély nikotinkátrány tartalmú gyártmányoké 50 százalékkal nő. 1988-ban 104 új külföldi márka árasztotta el Itáliát, mint hajdan Hannibál hadai. Most összesen 133 külföldi cigarettamárka van forgalomban a félszigeten. 1988-ban az olaszok összesen 10255 milliárd lírát költöttek dohányterméAZ ÉLETMENTŐ DOHÁNY (DTZ) Feltűnő tanulmányt közöl az amerikai „HighTech” folyóirat 1990. decemberi száma. Eszerint a dohánynövény a jövő egyik legfontosabb rákellenes gyógynövénye. Az Egyesült Államokban egy géntechnikus csoport már azon dolgozik, hogy a dohányból, bizonyos géntechnikai változtatásokkal emberi hormonokat, enzimeket és immunsejteket állítson elő. Ebben az évben állítólag már piacra kerül az első kereskedelmi forgalmú termék, a dohányból előállított bőrpigment, a Melanin. Robert Erwin, az egyik kutató szerint a dohánynövény, „az agrotechnika fehér egere”, eszményien alkalmas emberi fehérjeanyagok tömeges előállítására. Most már olyan technikával kísérleteznek, melynek segítségével a dohányból igen versenyképes áron állítsák elő az lnterleukin-2 rákellenes gyógyszert. „KUMARIN-HÁBORÚ” A BRINKMANN ELLEN A német egyesülés különös problémákat vet föl a dohányiparban is. A Brinkmann „Golden American” márkája igen népszerű az új tartományokban, vagyis a volt NDK területén. Egyes berlini lapokban az a feltűnő hír jelent meg, hogy a volt Nyugat-Németországban szigorúan tilos kumarint, mint aromaanyagot fölfedezték a Golden American „Made in the Netherlands" feliratú tasakjaiban. A Brinkmann erélyesen cáfolt, két tudományos intézet jelentését is közreadta, miszerint a gya18 kekre, ebből 7298 milliárd márkát takarított be a költségvetés, 2085 milliárd lírát a gyártók és 872 milliárd lírát a kereskedők. 1989-re az államkincstár jövedelme dohányárukból 7750 milliárd lírára nőtt. 1988-ban az olaszok, fejenként 178000 lírát költöttek dohányzásra, s ez túlnyomó részt cigarettára ment. A legszenvedélyesebb dohányosok a fiatal nők, míg az 50 éven felüli férfiak óvatosabbak, kevesebbet szívnak, de minőségit. A cigarettaárak Olaszországban is emelkedtek. Most a legolcsóbb cigaretta a Nazionali: 300 líra: a legdrágább a 6000 lírás „De Luxe Davidoff". Az Európai Közösségben sokszor vádolták az olasz kormányt, mintha mesterséges árpreferenciákkal támogatná a hazai márkákat; a vizsgálatok azonban ezt megcáfolták. Kettészakadt az angol dohányipar. Az egyik „párost” olyan óriások alkotják, mint a B.A.T. és a Rothmans International, a másik „párost” az Imperial és a Gallaher. Az előbbi kettő teljesen nemzetközivé vált, s világexportőrré nőtte ki magát; az utóbbi kettő pedig a hazai dohányáru- és cigarettapiacra rendezkedett be — volt kénytelen berendezkedni — és mindent megtesz, hogy a brit szigetekre ne engedjen be külföldi „vadászokat”. Az angol export jó része már a 70-es évek óta a B.A.T. kezében volt. Az Imperial és a Gallaher számára nem maradt volna más megoldás, mint új export-márkákkal betörni a világpiacra, ez azonban nagyon hosszú folyamat. így azután az Imperial és a Gallaher meghagyta a B.A.T.-nek a világpiacot, viszont „stoppolta” magának a brit szigeteket. Anglia most tökéletesen készen áll az 1993-as változásokra. Cigarettamárkái, nikotin- és kátránytartalomban, már most olyan közel állnak az Európai Közösség szabványaihoz, ebben a tekin(Mainz, DTZ, 1990. november) Még a kereskedelmi szakembereket is meglepte a kommersz cigaretták forgalmának nagyarányú emelkedése Németországban. 1990 első tíz hónapjában a teljes cigarettaforgalom 3,3 százalékkal, ezen belül viszont a kommersz cigaretták forgalma 14 százalékkal nőtt (5,47 milliárd darab). 1985-ben ezeknek a „sajátmárkáknak” a részesedése az összforgalomban 3,7 százalék volt; 1986-ban már 3,8, núsított termékekben nincs kumarin. Egyébként is, mint egyes kutatók állítják, a kumarin csak nagy mennyiségben károsítja a májat; egyes állatkísérletek azt mutatták, hogy a csekély mennyiségű kumarin egyenesen rákgátló hatású. A Az 1989-es rangsorban a legkelendőbb márka a hazai „M. S.”, 31,9 százalékos piaci részesedéssel, ezt követi a Marlboro 14,9 százalékkal. A középmezőnyben az „M. S.” enyhe változata és négy Philip Morris márka van; 13 márka piaci részesedése kisebb 2%-nál. Az árak emelkedése lényegében az inflációs spirált követte. Jelenleg a cigaretták forgalma már teljésen szabad Olaszországban, bár a Monopolio igyekszik meggyőzni külföldi partnereit, hogy nekik is előnyösebb a meglevő elosztó hálózat. Mindenesetre az olasz dohányipar „ultra-enyhe" cigaretták kibocsátására készül és állítja, hogy az Európai Közösségben megállapított 12 mg-os kátránymaximum nem jelent számára gondot. tetben alig van tennivalója. Sőt: a B.A.T. és a Rothmans igen közel áll ahhoz, hogy egy sor olyan európai országot, mely még egy ideig vesződni fog dohányipara átállításával, máris elárasszon „európai” márkáival. Birodalmi örökségként Anglia exportál a Commonwe- alth-országokba, sőt, 15 milliárd cigarettát ad el olyan nem-európai országokban , melyeknek soha nem is volt közük a Brit Birodalomhoz. S ehhez még tegyük hozzá, hogy az angol ipar számára a cigaretta nem minden: jelentős a szivar-, a pipadohány- és egyéb dohányáruexport. így például az Európai Közösségen kívül Anglia 7 milliárd cigaretta megtöltésére való vágott dohányt exportál. Az angol dohányipar tehát nagyon erős lesz 1993 után is az Európai Közösségen belül; s ha a mi el határozott törekvéseink is azok, hogy ennek az „európai háznak” a kapuján belül vegyünk ki lakást, talpon maradásunkhoz úgy kell a Philip Morris-szal való szövetség, mint egy falat kenyér. most pedig, 1990-ben 5,4 százalék. Az okok között megemlítik, hogy a múlt év elején némileg emelkedett a minőségi márkák ára, ugyanakkor a kommersz cigaretták gyártói elegánsabb megjelenésben hozták ki saját termékeiket. Még nyomosabb oknak tartják a németországi változásokat: felduzzadt az áttelepülők száma, ezzel együtt a lakáshoz még nem jutottaké, általában az árra különösen érzékeny lakosságé, különösen a volt NDK egykori határainak közelében. Brinkmann a sajtójelentésekben a sikeres márka ellen intézett alattomos támadást gyanít. Mindenesetre a cég új tasa- kokat hoz forgalomba, immár „Made in the ECC” (készült az Európai Közösségben) felirattal. TÚLSÁGOSÁN jó esélyei vannak az angol CIGARETTÁNAK 1993 UTÁN NÉMETORSZÁGBAN IS NŐ AZ OLCSÓ CIGARETTÁK FORGALMA 1987-ben 3,9, 1988-ban 4, 1989-ben 4,9 -
