Egri Dohánygyár, 1990 (19. évfolyam, 1-3. szám)
1990-02-01 / 2. szám
Emlékezés Jókaira A »«SV mesemondó Komáromban született 1825- ben, kisbirtokos nemesi családból származik. Apja ügyvéd volt. A szülői ház szellemét a hazaszeretet és a puritán kálvinista erkölcs mellett liberális felvilágosultság jellemezte. Szülővárosának is sokat köszönhetett, a nagy dunai kikötő ekkoriban az ország egyik kereskedelmi központja volt. A gyenge, félénk kisfiú csodagyereknek számított, első verse tízéves korában jelent meg. A pápai önképzőkörben olvasta fel első elbeszéléseit. Itt ismerkedett meg Petőfivel, akivel később Kecskeméten mélyült el barátsága-Bár ügyvédi oklevelet szerzett, első regénye, a Hétköznapok sikerén felbuzdulva írói pályára lépett. Petőfi és Vasvári társaságában a francia forradalom történetével és az utópista szocialisták eszméivel ismerkedett. Demokratikus érzelmeit azzal is kifejezésre juttatta, hogy nevéből a nemesi származásra emlékeztető y-t i-re változtatta. 1848. március 15-én a forradalmi pesti ifjúság egyik vezére, a 12 pontot — melynek megfogalmazásában is részt vett — ő olvasta fel a Pilvax kávéházban. Napi tennivalóiban éppúgy, mint elvi állásfoglalásaiban, Jókai szívesen engedte, hogy nála erőteljesebb, határozottabb egyéniségek irányítsák. Házassága is ennek jegyében jött lére. Jókai-életrajzában Mikszáth Kálmán ironikusan jegyezte meg, hogy a történelmi jelentőségű nap legfontosabb eseménye Jókai szempontjából nem a forradalom volt, hanem a Nemzeti Színház ünnepelt színésznőjével, Laborfalvi Rózával való megismerkedése volt, akit rövidesen feleségül is vett. Jókai anyja és barátai — köztük Petőfi — hevesen ellenezték a házasságot. Ez is szerepet játszott abban, hogy Petőfi és Jókai elhidegültek egymástól. A szabadságharc idején újságíróként és szerkesztőként tevékeny részt vállalt a politikai életben. Elkísérte Kossuthot toborzó kőrútjára, és lelkesen támogatta az ellenállást. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. Az üldözésektől felesége kapcsolatai mentették meg azzal, hogy Jókai nevét felíratta a komáromi várvédők listájára. Komárom azzal a feltétellel adta meg magát, hogy a védők menlevelet kaptak. Az ötvenes évek elejétől ért be művészete, az országos elismerést előbb az elbeszéléskötetek hozták meg, majd a regények, elsősorban az Egy magyar nabob. A politikai életbe 1861-ben kapcsolódott be újra, megválasztották képviselőnek, az országgyűlésen a határozati párthoz csatlakozott, és életre szóló barátságot kötött Tisza Kálmánnal. A hetvenes évektől szakadatlan ünneplésben volt része, már amennyire szigorú munkarendje és rendkívüli munkatempója megengedte. Sokat utazott, és mivel így szerzett élményeit műveiben megörökítette, a városok versengve hívták meg, hogy egy regény, de legalább egy novella erejéig bekerüljenek az irodalomba. A felesége 1886-ban bekövetkezett halála után fogadott lánya és annak férje, Feszty Árpád festőművész próbált kisebb irodalmi szalont kialakítani körülötte. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte, ekkor jelentették meg műveinek százkötetes díszkiadását. Néhány évvel később országos felháborodást keltett, hogy feleségül vett egy húszéves színésznőt. A támadásoktól elkeseredve, utolsó éveit jobbára külföldön töltötte, itthon visszavonultan élt. Jókai művészetét a magyar romantikus prózairodalom legnagyobb teljesítményeként tartjuk számon. Jókai művei, kivált regényei teremtették meg nálunk a mai értelemben vett széles olvasóközönséget. Jókai művészetét általában sajátos kettősség jellemezte: a romantika és népiesség ötvözése. A különféle műfaji elemek vegyítése érthetővé teszi, hogy Jókai regényeiben miért nem találunk egységesen ábrázolt, következetesen viselkedő jellemeket. Könnyű belátni, nem vezethet ilyen ábrázoláshoz az anekdotikus, az életképszerű és a kalandos-meseszerű bemutatás. Jókai regényeinek talán legfeltűnőbb figurái kivételes testi-lelki tulajdonságokkal felruházott mesehősök, akik bűvész módján tüntetnek el valamennyi akadályt. Hajlamos a mesét példázattá tenni. Jókai ma is egyike a legolvasottabb íróknak. Bizonyára sokak könyvespolcán ott sorakoznak Jókai ismertebb művei vagy sorozatai. Ma is kellemes kikapcsolódást, időtöltést ajánl egyegy regénye. Legyen-e technopolisz? Moszkva határától 20 kilométerre van a mindössze 30 éves múltra visszatekintő Zelenográd, a szovjet elektronikai ipar egyik központja. Az ott lévő nagy gyárak és tudományos bázisok nemrég Iniciatíva ( — Kezdeményezés — néven társadalmi alapot hoztak létre azzal a céllal, hogy Zelenográdból technopoliszt alakítsanak ki. Erről beszélt az Elasz tudományos-termelési egyesülés vezérigazgatója, az alap tanácsának elnöke, Gennagyij Guszkov akadémiai levelező tag. — Elvben már rég meg lehetett volna teremteni Zelenográdban a technológiai központot, mert ehhez nagy termelési és intellektuális potenciál áll rendelkezésre. Ezenkívül közel van a főváros, a maga tudományos intézményhálózatával, amely szükség esetén segíthet is. A lehetőség valóra váltását utasításos-adminisztratív rendszer akadályozta, ami egyébként mindmáig gyakran teljes erővel jelentkezik. Paradox helyzet alakult ki: az elektronikai minisztérium rokonvállalatai egymástól elszigetelten dolgoznak, miközben mindegyiknek van tervezőirodája, szerszámkészítő üzeme, egyedi gépgyártó részlege és így tovább, de fogalma sincs arról, mi történik a szomszédban. Ennek következtében állnak drága egyedi berendezések, és nem cserélik ki tapasztalataikat a rendkívül jól képzett szakemberek. A Kezdeményezés-alap programja nem utópia, hiszen az új gazdasági törvények — bár javításra szorulnak — a korábbinál jóval nagyobb cselekvési szabadságot adnak. Erre alapozva javasoljuk, hogy bontsuk le a mesterséges gátakat, alkalmazzunk űj munkaszervezést tematikus-alkotó brigádokkal, vegyes vállalatokkal, bérlő kollektívákkal. A végső cél, hogy Zelenográdban minisztériumoktól független, önálló konszernt hozzunk létre. Ez természetesen tetemes anyagiakat igényel. Sokat jelent számunkra, hogy 1991-től a mai normatív nyereségelvonásról áttérünk az egységes nyereségadózásra. Ma a város elektronikai vállalatai a nyereség 66 százalékát a költségvetésnek, ezenfelül még 15 százalékot a minisztériumi alapba fizetnek be. A kormány terve szerint viszont a nyereségadó nem haladja meg a 60 százalékot. Bővítjük majd a háztartási elektronika, a személyi számítógépek és alkatrészek gyártását. Ez utóbbi nagy hiánycikk. Végül segít bennünket az idén áprilistól érvényes vállalati külkereskedelmi és vegyesvállalat-alapítási jog. Sok nyugati vállalat jelezte, hogy kész együttműködni a zelenográdiakkal, vagyis jelentős valutabevételekhez is jutunk. APN A. gyilkos éjfélkor jön „A gyilkos éjfélkor jön. Valamelyik elátkozott szobában, vagy az erdő mélyén hajtja végre tettét. Megöl egy férfit. Vagy egy nőt. Lehet, hogy megfojtja áldozatát, esetleg elvágja a torkát. A hullát csak reggel találják meg, addig tarAz óvoda, és a család együttműködése Az új, átdolgozott óvodai nevelési programmal ismerkedve, a nevelési rendszer fő területei közé sorolja az óvoda és a család kapcsolatát. Mely szerint: Az óvodai nevelés a családi nevelésre épül. A kettő összhangja, az óvoda folyamatos együttműködése a szülőkkel a gyerekek harmonikus fejlődésének feltétele. Az óvoda nem vállalhatja át a család nevelési feladatainak megoldását, de hozzájárulhat a családi szocializáció esetleg kedvezőtlen hatásának enyhítéséhez. Az óvónő gyermekismerete, pedagógiai és pszichológiai felkészültsége, a gyermek fejlődéséért érzett felelőssége megfelelő alapot teremt a családdal való eredményes együttműködéshez.” Eddig is úgy tanultuk, hogy az óvoda és a család, illetve óvónő és szülő kapcsolatában érvényesülnie kell a kölcsönhatásnak — és azt hiszem, ennek szellemében is dolgoztunk. Most az új program ebben csak megerősít bennünket. Az óvoda csak a családdal együtt, a családi nevelés funkcióját erősítve tudja nevelő szerepét betölteni. Az együttműködés egyenrangú nevelőtársi viszonyban, a jó partnerkapcsolatban valósulhat meg. Ennek alapja a kölcsönös bizalom és segítségnyújtás. Az együttműködés őszinteséget, rendszerességet és kölcsönös tájékoztatást feltételez, mind az óvoda, mind a család részéről. Legyen nyitott az óvoda! Különösen fontos ez azért is, mert gyermekeink napi 8 — 9 órát töltenek az óvodában. Éppen ezért mindenképp meg kell keresni a kapcsolatteremtés módját és formáját. Ezek lehetnek: — Â naponkénti párbeszéd: amikor a szülő reggel beadja gyermekét a csoportba, vagy már hazafelé viszi — pillanatnyi lehetőséget adnak a kölcsönös érdeklődésre, tájékoztatásra. — A nyílt nap a szülők csoportban tartózkodásának speciális esete. Célja az, hogy a szülők közvetlenül megismerjék gyermekeik óvodai életét a nevelési és oktatási folyamat egészében. — Fogadóóra: a szülő és az óvónő legbizalmasabb (négyszemközti) találkozási formája, ahol zavartalanul beszélhetik meg a különböző problémákat. — A szülői értekezlet: kollektív jellegű beszélgetés, amely jó alkalmat ad arra, hogy a szülők megismerkedjenek az óvoda rendjével, elvárásaival, feladataival, és a szülők is elmondhassák gondjaikat, javaslataikat. — Családlátogatás: a kölcsönös ismerkedést, tájékozódást szolgálja. Jó alkalom arra, hogy az óvónő képet kapjon arról a hatásrendszerről, amely otthonában éri a gyermeket. — A szülői munkaközösség (szmk): az óvoda és a szülők együttműködésének szervezeti formája. Az szmk nemcsak koordináló, hanem kezdeményező is a folyamatos együttműködés elősegítésében. Mozgósító, szervezőerő, olyan fórum, amely igen jó színtere lehet annak, hogy a családokra is kihasson az óvoda pedagógiai, egészségügyi, esztétikai kultúrája. A fentiek is mutatják, hogy az óvoda és a család együttműködésének jelentősége mennyire fontos. A tanév jelenleg is kiemelt feladatai közé tartozik, hogy az ! együttműködés milyen, az rajtunk is múlik, óvónőkön — vagyis, mennyire sikerült megnyerni a szülők bizalmát. A bizalom megnyerése pedig — amint Hermann Alice írja — lényegében három tényezőtől függ : j — az óvónő példás magatartásán, — a nevelőmunka eredményességén, — gyermekszeretetén, segítőkész emberi magatartásán. Stefánné tanak a borzongás órái. Az első bűntényre szombatról vasárnapra virradóra kerül sor, de a dolgok alakulásától függően folyt, köv.” A részlet nem krimiből való, az olasz La Repubblica ismerteti így egy szicíliai turistaprogram forgatókönyvét. A részvételi díj vacsorával, gyilkossággal mindössze 160 ezer líra — mintegy 130 dollár — fejenként. Kétségtelen, hogy a magát Párducnak nevező turistairoda ajánlata egyedülálló, nem tudni, mennyire hatott a szervezőkre a maffia megtermékenyítő realitása. A lényeg : egy 70 tagú turistacsoportban bárki fizető tanúja lehet egy „gyilkosságnak”, melyet az e feladatra felfogadott nyolc bérgyilkosjelölt közül hajt végre valaki. Palermótól távol, egy magányos — elhagyatott? — szálloda a helyszín, melyet szakértő kezek már előzőleg a borzalmak házává varázsoltak. A játék, azazhogy az eset, vacsora után indul, valaki mesélni kezd egy rémtörténetet, és ezt követően lép akcióba a nyolc jeles bérgyilkos valamelyike. Hogy ki és miért, nos ez a feladat mind a hetven Agatha Christie számára. Az épületet senki sem hagyhatja el, a telefont kikapcsolják, segítségre számítani reménytelen. A borzongás óráit a másnapi ebéd oldja fel. Ha senki sem találja meg a gyilkost, a közeli erdőben meglelhető — lezárt borítékban — a megoldás. A kérdésre, hogy mi adta az ötletet e morbid játékhoz, az ifjú szervező voltaképpen bölcs választ adott: „A mozik mindig megtelnek, ha krimit vetítenek. A borzongás és a félelem divatba jött. De ez az érdeklődés a legszebb álmainkat is felülmúlta.” Boldogok, akik csak pénzért félhetnek. DOHÁNYGYÁR
