Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
Műszaki fejlesztés, beruházás az elmúlt évben Műszaki fejlesztési, illetve beruházási tevékenységünk a korszerű technológia elősegítésére irányult 1988-ban is. Ez nagymértékben hozzájárul jelenleg és a jövőben is a vállalat eredményesebb működéséhez, a magasabb színvonalon végezhető munka feltételeinek biztosításálhoz. Gyártásfejlesztés keretében az elmúlt év egyik legjelentősebb műszaki fejlesztési feladata volt a vágat terem átalakítása. Ezzel egyidejűleg megvalósult a súlyarányos kocsányvágat és illatanyag automatikus adagolása, a nedvesség kiegyenlítése a tárolás előtti keveréssel. Megvalósult a szalagménleg és tároló-adagoló szalag kifejlesztése, gyártása és beüzemelése. Ez biztosítja a levélvágat egyenletes anyagáramát a szárítóhengerbe. Jelenleg folyamatban van a vibro-nedvesítő alagút adaptációja, melyet a Láng Gépgyárral közösen valósítunk meg. Elkészítésével import behozatalát tudjuk hazai gyártással helyettesíteni. A berendezés a cigaretta-előkészítési technológiában minőségjavító és anyagmegtakarító hatással rendelkezik. A Szeszipari Kutató Intézettel közösen dolgozunk hazai keményítő alapú raganyag kifejlesztésén. A fejlesztés célja olyan szegélyragasztó kifejlesztése, mely jó ragasztást biztosít a nagyteljesítményű LOG-gépeken, azonosan a jelenleg használt osztrák raganyaggal. Mindez importkiváltást tesz lehetővé. A FLORIN Vegyipari Kisszövetkezettel triacetin belföldi előállítására kötöttünk szerződést. A hazai gyártás importkiváltást tennie lehetővé. Beruházásaink nagyobb részének célja a különböző megtakarítások növelése, ezzel egyidejűleg a korszerűbb technológia megvalósítása. E mellett jelentősek az építésjellegű beruházások is. Az 1988-as év legjelentősebb építés jellegű beruházása a filterműhely-épület építése, mely várhatóan 1989.1. fél évében fejeződik be. A munkálatok az ütemezéshez viszonyítva 1988. második felében kissé lelassultak, a kivitelező ennek ellenére ígéri a határidőben történő átadást. A másik jelentős építési feladat a bervai telephelyen lévő raktárépület bővítése volt. A munkálatok üteme az építési szerződésben foglaltaknak megfelelt. fi szakszeruezeti munkáról A szakszervezeti munkánkat az elmúlt évben jelentősen befolyásolta a politikai, gazdasági életben bekövetkezett változás. Ezek egyértelműen nehezítették, de egyúttal újszerűvé is tették tevékenységünket. A tisztségviselők, de a tagság is igényesebb lett, kendőzetlenül, olykor türelmetlenséggel áthatva vetették fel a gondokat, a megoldásra váró feladatokat. A vállalat — az országos helyzettel ellentétben — 1988. évben is eredményesen gazdálkodott, aminek következtében jelentős volt a keresetek növekedése. A szakszervezeti mozgalom megújítási törekvései nem találnak mindig megértésre, a dolgozók sokszor felteszik a kérdést, hogy mit ad a szakszervezet. Erre csak munkával illetve annak eredményével lehet választ adni. Úgy érezzük, hogy nálunk a szakszervezet és annak tisztségviselői igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az itt dolgozók jogos igényeit kielégítsük és érezzék azt, hogy a szakszervezet képviseli ókét, mellettük áll. Az utóbbi időben — országos viszonylatban elsősorban — sok vitát kavart a bizalmi egyetértési jog létjogosultsága. Túl azon, hogy vívmány, mi úgy érezzük, hogy erre most még szükség van, másrészt még nincs más eszköz, ami ezt helyettesítené. A dolgozók üdülési igényeit többségében ki tudtuk elégíteni. Az a szomorú tény, hogy évről évre csökken a SZOT- beutalók száma, ezenbelül a főidényben a családos beutalók mennyisége. Sokat segít a balatonszabadi üdülési lehetőség, a csereüdültetés és a bérlemény biztosítása, így dolgozóink üdüléssel, pihenéssel tölthetik szabadságukat. A rendelkezésre álló segélykeretből a jogosultak szociális segélyt kaptak. Ennek összege 1000—1500 Ft között volt. Nagy sikere volt most is a különböző kedvezményes vásárlási akciónak. A szervezéssel, bonyolítással járó többletmunkát vállalni kell, mert az utóbbi idők elég drasztikus áremelkedését figyelembe véve, ez is megtakarítást jelent nagyon sok dolgozónak. A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy tagságunk érezze — és ne tegye fel azt a kérdést —, hogy mit ad a szakszervezet? Éljünk, ahogy tudunk Feladták nekünk, a leckét: egy napról napra dráguló korban emelkedő árak, stagnáló bérek, váratlanul támadó hiányok, szeszélyesen változó szabályok, zavaros értékek, halódó jelszavak és új csodagyógyszerek között éljünk, ahogy tudunk. Nincs kijelölt út, egyedül üdvözítő módszer, nincs bölcs, mindent előre látó vezér, se nyugdíjbiztos munkahely. Magunkra maradtunk. Ügy is mondhatnám: egymásra szorultunk. Elsősorban a családon belül szorulunk egymásra, nemcsak a gyerekek a szülőkre, hanem a szülők is a gyerekekre, unokák a nagyszülőkre és nagyszülők az unokákra, keresztül-kasul össze vagyunk kötözve, mert kihúzták hónunk alól az állami mankót, amelyre támaszkodva mindnyájan, félig-meddig gyerekként éltük az életünkét. Felnőtté válásunk persze nem most kezdődött. s azzal se áltathatjuk magunkat, hogy napjainkra befejeződött. Mindenesetre túljutottunk a kamaszkoron, rossz döntéseinket nem magyarázhatjuk pubertáskori zavarokkal, de azzal se dicsekedhetünk, hogy elhatározásainkat a szabad akarat diktálta. Valamilyen közbülső' állapotban vagyunk, s az átmeneti helyzetben nehéz tájékozódni. Az én ösztönöm azt súgja, hogy az ilyen labilis időkben a legkisebb és még áttekinthető közösséget, a családöt kell összerántani. Ahogy a fogócskában az összefogódzás a cél, az életben se kínálkozik jobb lehetőségünk, mint egymásra támaszkodni. Egymásra támaszkodni anyagi értelemben, mert az évek múlásával kiderült, hpgy gyerekeink munkába állással nem jutnak az önálló egzisztencia birtokába. Hiányzik hozzá a legfontosabb: a fedél a fejük fölött. Ahhoz pedig, hogy lakásuk legyen, gyakran még két generáció összekapaszkodása is kevésnek bizonyul, szükség van a harmadik korosztály, a nagyszülők megtakarított forintjaira is. Méghozzá — s ez már a legutóbbi idők fejleménye — a fiatalok abban a tudatban fogadhatják a segítséget, hogy módjuk lesz a viszontszolgálatra. Manapság ugyanis senki sem ringathatja magát abban az illúzióban, hogy a megérdemelt nyugdíj haláláig eltartja. Egyelőre szokatlan és keserves a gondolat: eljön az idő, amikor hónap végi gondjainkból a gyerekek asztaliunkra csúsztatott pénze segít ki bennünket. így aztán — úgy tűnik — nem menekülünk az eltartottság státusából. Legalább azzal vigasztalhassuk magunkat, hogy a közösen vett lakás, a név- és születésnapok ürügyén ajándékozott ruhanemű, az ilyenolyan kivételes alkalmakra időzített gyorssegély, később pedig a nyugdíjkiegészítés miiind a családban marad. Aztán egymásra kell támaszkodnunk erkölcsi értelemben is, hisz párhuzamosan a felismeréssel, miszerint a szociális otthonok sem tűnnek az öregek paradicsomának, nem szólva véges befogadóképességükről, meg szegényes körülményeikről. Egyáltalán : mióta tudjuk, hogy a konzerv nem vált meg a sütés től-főzéstől, a patyolat a mosástól, a bölcsőde-óvoda a gyermekgondozástól, az iskola a neveléstől, a kórház nem mentesít a betegápolás alól, azóta tudomásul vettük, a családot nem lehet, nem is érdemes leváltani. Ki-ki oldja meg až életét, ahogy tudja. Az apja, a fia, az anyja, a lánya, a nagyanyja segítségével. Másokra aligha számíthat. Dohányzás a nagyvilágban A gazdaságilag elmaradott országokban a férfiak körében a dohányzás jóval elterjedtebb, mint nők esetében, a fejlett országokban (pl. USA, Skandinávia) ez az arány egyre jobban kiegyensúlyozódik. E tekintetben azonban már figyelembe kell venni a dohányzás elleni programok befolyását is. Számos iparilag fejlett országban ugyanis a férfiak (különösen az egészégneveléssel jobban befolyásolható szellemi foglalkozásúak) százalékos aránya csökkenőben van. A dohányzó nők aránya különösen a fejlődő országokban emelkedő. A korcsoportok szerinti megoszlás Magyarországon is utal a fenti befolyások érvényesülésére. A dohányzó idősebbek körében túlnyomó a férfiak részaránya, de ez a túlsúly már a középkorúaknál mérséklődik, és a 30 év alattiaknál csaknem teljesen kiegyenlítődik, sőt újabban fordul. A kor szerepe önmagában is érdekes: a férfiaknál közel 50 éves korig, míg a nőknél csak kb. 30-ig emelkedő a részarány, és innen mindvégig folyamatosan csökken. A 65 év feletti korcsoportokban a dohányzók részaránya még a felét sem éri el az összátlagnak. Ez a leszokás — és talán a leszoktatás — lehetőségére utal A dohányzók utánpótlásának megakadályozása szempontjából döntő a gyermekek szokásainak ismerete. 1986-ban az Egészségügyi Világszervezet az európai régió országaira ki. terjedő vizsgálatot szervezett Magyarországon az első rágyújtáson a fiúk többsége mái 13—14 éves, míg a lányok valamivel idősebb korukban esnek át. Az iparilag fejlett országok többségében a serdülő lányok körében gyakoribb ez a káros szokás, mint a fiúknál. A rászokást a kor előrehaladásával a megszokás, a rendszeres dohányzás rögzülése, bizonyos körökben szenvedéllyé válása követheti. A fiatal korcsoportokban még a napi 10 cigaretta körül fogyasztók vannak túlsúlyban, de 50 éves kor körül a napi cigaretta-átlagszám csaknem duplázódik. Idősebb férfiaknál csökken a napi 20 cigaretta felett fogyasztók részaránya, de ez az egyébként is kevesebbet szívó nőknél még világosabb tendencia. A kor előrehaladtával nemcsak a dohányzók száma, hanem a még dohányzók elszívott cigarettamennyisége is csők - ken. «Idő Szegény szó, mostanában tényleg mennyit szidjuk, pedig mint a szeptemberi számban is írta valaki „A nevéhez is igazán hozzászokhattunk volna. Nyelvünk tele van ve-Mindezt nem az általános szeretet nevében soroltam föl — amire így karácsony múltával illendő hivatkozni —, ! mivel nem hiszek a mindenki iránt megnyilvánuló szeretetfoen. Viszont hinni szeretnék abban legalább, hogy ez az érzés még föltámasztható bennünk. Hátha az egymás elleni generációk fölismerik végre, hogy nem vén szenilisek- : re és belevaló fiatalokra, de nem is bölcs öregekre és züllött fiatalokra oszlik a világ. A családban, ahol a családtagok pillanatnyi szükség szerint segítik egymást, akár gyereknevelésről, akár házépítésről van szó, már nem, lehet í könnyedén lehülyézni, vagy semmibe venni a másikat. Kelilünk egymásnak. Talán jobban, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ki ne emlékezne a saját családjában is haragokra, öröklődő gyűlöletre, féltékenységre, rivalizálásra? Én mégsem találok biztosabb esélyt válságosabb napok elviselésére, hisz eddig semmilyen más társulás nem bizonyult szilárdabbnak nála. Kénytelenek vagyunk hát beérni vele, s egymás rossz tulajdonságaival megalkudva összekapaszkodni egy bizonytalan, holnapja után kapkodó világban. Rajna le. vagy rokonértelmü testvéreivel.” Bizony igy van, sőt még más szavak részeként is megtaláljuk, de igazán csak akkor figyelünk rá és szapuljuk, ha pénzzel van kapcsolatban. De félre a komolysággal, induljunk el egy szó-lovaglásra, nézzünk csak egv adó-életutat. Még meg sem vagy, csak leszel szerelemből fakÁDÖ, s ha megszületsz, máris pénzbe kerül a születésed és a név- ADÓ. SzalADÖ fürge lábbal végzet az ifjúsággal, közben elér a feltámADÓ, túlárADO szerelem. Leszel házastárs oda- ADÓ, néhanapján kimar ADÓ, barátot, barátnőt letagADÖ, családért fárADÖ. lakásért, gépkocsiért izzADÖ, részleteket felADÓ, totón, lottón fogADÖ, kölcsönöket visszaADÖ. Munkádban lehetsz halADÖ, marADÖ, hangADÖ vagy lázADÓ, az úr méais a munka- ADÓ, mert béred tőle lesz dagADO vagy lemar ADÓ, prémiumod elmarADÖ. Más téren sem minden jó, bosszant boltban az elADÖ, focipályán a rangADÖ, hivatalban elö- ADÓ, hadseregben riADO, tévében a hírADÖ. Ezektől leszel sírva vigADÖ. Aztán majd kedved lankADÖ, erőd sorvADO, s midőn tested már porlADÖ. nincs más utánad marADÖ, csak az ADÖ. DOHÁNYGYÁR 3
