Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-10-01 / 10. szám
Kézimunkázókoak Hogyan segíthetünk... ha elsóztuk az ételt? — Átszűrt levesekhez vizet öntünk. — Nyers tojásfehérje habját keverjünk a túlsózott levesbe, s ha megkocsonyásodott, emeljük ki. A tojásfehérje a felesleges sót magába szívja. — Rántott vagy habart levesekbe nyers krumplit reszelünk és ezzel felforraljuk, majd sok friss petrezselymet, zellerlevelet stb. vágunk bele. — Almaecetet összekeverünk cukorral, és kávéskanalanként az ételbe keverjük addig, amíg a felesleges sót semlegesíti. (1 kávéskanál ecethez 1 kávéskanál cukrot teszünk.) — Nemcsak leves, bármely étel, pl. a pörkölt sózását is Amikor 1989 elején „alulról” jövő kezdeményezésként államilag megszüntették a szocialista versenymozgalmat, mi akik komplex brigádokban dolgoztunk, végképp olyan helyzetbe kerültünk, amely felbomlásunkat jelentette. Számunkra a vállalatnál létrejövő DH-körök sem jelentettek lehetőséget, hiszen 13 fős brigádunk a vállalat 8 különböző munkahelyén tevékenykedett. Nevünk, amely a Balázs Ignác, sem szimpatikus ma, hiszen egy olyan korszak olyan egyéniségét jelenti, akit illik támadni. Ezért brigádunk úgy döntött, hogy ... és barátai körként kíván együtt Néhány jó tanács mérsékelhetjük fél késhegynyi szódabikarbónával. ... ha valami túl édesre sikerült? — Hozzákeverünk az ételhez egy kávéskanál citromlevet vagy almaecetet. Ez nemcsak a cukrot köti le, de az étel ízét is teljesebbé teszi. ... ha az étel ízét szeretnénk hangsúlyozni? — Édes ételek jobb ízűek lesznek, ha csipetnyi sót teszünk hozzá. Sós ételekhez és mártásokhoz viszont egy csipet cukrot adjunk. — Amelyik ételbe ecetet te... és barátai maradni, azokat a hagyományokat megőrizve, amelyek eddig is együtt-tartották közösségünket. Úgy látjuk, hogy több ilyen közösség is van a vállalatnál, amely nem tudja eldönteni, mit tegyen, feloszlassa önmagát és tagjai bekapcsolódjanak munkaterületük DH-köreibe, vagy pedig mint közösség, mint egyén teljesen hátat fordítson minden ilyen jellegű tevékenységnek. Mi, a volt Balázs Ignác Ifjúsági Komplex Brigád tagszünk, legyen az hús, főzelék, saláta vagy mártás, abba egy kevés cukrot is tegyünk, de csak módjával: sem az ecet, sem a cukor ízének érződnie nem szabad. — Rántással nemcsak sűrítjük, hanem ízesítjük is az ételeket. A lisztet mindig a már meleg zsiradékba tegyük, és az étel jellege szerint világosra vagy barnára pirítsuk. Barnább rántást készítsünk a hüvelyeseknek, a káposztának, vagy pl. a savanyú tojásnak is; világosabb rántást adjunk a zöldbabfőzelékeknek, a mártásoknak. A kész rántáshoz tegyük a megfelelő ízesítőket: petrezselymet, köménymagot, hagymát, majoránnát, fokhagymát, pirospaprikát. jai, javaslattal fordulunk a vállalat mindazon komplex brigádjaihoz, akik nem tudnak bekapcsolódni valamely terület DH-köreibe, hogy a Szakszervezeti Tanács és a Dohánygyári Fiatalok Szövetsége segítségét kérve a szabad, idő közös eltöltésében továbbra is maradjunk együtt, használjuk ki a vállalat lehetőségeit. Azt hiszem, a szocialista brigádok közel negyed százados tevékenysége vállalatunknál mutatja azt, hogy az emberek érzik annak szükségességét, hogy együtt maradjanak, jelszavak nélkül élvezzék a kikapcsolódás örömét. A kézimunka napjainkban reneszánszát éli. A kézi kötés, különböző hímzések, modern belső berendezések szépítő elemei, mind igen korszerűek, szépek és értékesek. Sokan hódolnak e kellemes, idgenyugtató, hasznos időtöltésnek, hiszen megvan hozzá a kézügyességük, türelmük, fantáziájuk, de gyakran van egy bökkenő, mégpedig az, hogy igen sokan hamar elfáradnak kézimunkázás közben. Mi lehet ennek az oka? Rendszerint az, hogy helytelenül helyezkednek el, vagyis természetellenes testhelyzetben igyekeznek kézimunkázni. A természetellenes testhelyzet huzamosabb ideig semmiképp sem kellemes és főleg nem egészséges. Az erőltetett testhelyzettől gyakran görcsösen megfeszül egy-egy izomcsoport, vagy egy erősen igénybevett ízület. Hogyan segítsünk magunkon? Vizsgáljuk meg, hogy megfelelően vannak-e biztosítva a külső feltételek. Kezdjük a îegfontosabbal, a székkel. Bármily furcsán hangzik is, minél kényelmesebb, puha fotelben ülünk, annál hamarabb fáradunk el. Oka az, hogy a túl puha ülőalkalmatosság nem egészséges a hátgerincre, így a törzs izomhatására, sőt a helyes légzésnek sem kedvez. Legideálisabb a támlás szék, melynél a láb kényelmesen nyugszik a talajon. A túl alacsony szék esetén a térdhajlatban lévő erek nyomás alá kerülnek, mely hamar zsibbadáshoz vezet. A hátat, derekat olyan szék kíméli a legjobban, melynek háttámlája alkalmazkodik a hát vonalához. Ha a szék ülőkéje mély, tegyünk a derekunk mögé kemény párnát. Ugyanis, ha derekunk nem támaszkodik megfelelően, úgy felsőtestünk egész súlyát tartani kell. Ez bizony gyorsan elfáraszt. Időnként változtassunk testtartásunkon, ez kedvez a vérkeringésnek és kellemes lazító hatású. Kezünk, csuklónk, ujjaink természetes helyzetben legyenek. Lazán, könnyedén tartsuk a horgolótűt, kötőtűt. Lehetőleg könnyű, rövid kötőtűvel dolgozzunk. Ezeket figyelembe véve még több örömet jelenthet a kézimunkázás és a korai elfáradást is elkerülhetjük. FAN@Rfl(MA Az évgyűrűk alapján meglepő pontossággal lehet rekonstruálni a vizsgált fa életében uralkodott klímát. A Columbia Egyetem és a Caltech munkatársainak egy csoportja most kimutatta, hogy az évgyűrűkben a földrengés „kézjegyét” is meg lehet találni. Ez mindenesetre feltételezi, hogy a fának az epicentrum közelében, vagy közvetlenül egy tektonikus vetődésen kellett nőnie. A földrengés folytán a földkéregben végbemenő nyírómozgások megsértik a fa gyökérzetét, míg az intenzív vibráció hatására egész lombkoronák törnek le. Mindkettő több éven át tartó, erősen csökkent növekedést eredményez, ha a fa a földrengést egyáltalán túléli. Ez a törzsfában abnormálisán keskeny, vagy hiányzó gyűrűk sorozatában regisztrálódig Kilenc fa fúrómagjait vizsgálták meg, melyek a Szt. András-vetődés egy 12 km hosszú darabján, Los Angeles közelében nőttek. Kiderült, hogy ezek a fák 1812 nyara közt súlyos traumát éltek át; 50 év kellett nekik, míg teljesen magukhoz tértek. Ezek nyilván annak a súlyos földrengésnek a nyomai, amely 1812. december 8-án rázta meg Kaliforniát. Eddig az volt a vélemény, hogy ezt a főként San Diegóban és Santa Barbarában pusztító erejű földmozgást egy másik, a part előtt fekvő vetődés okozta. Az évgyűrűk elemzése egyértelműen a Szt. András-vetődésré mutat. Ugyancsak egyértelműen kiolvasható az évgyűrűkből az 1857-es nagy kaliforniai földrengés; 1812-től visszafelé azonban 330 évet kell számolni, amíg egy másik, ezen a földdarabon, a Szt. András-vetődésre visszavezethető földrengést találunk. A két rengés közti átlagos szünet ott 130 év, a szórás azonban nagyon nagy. A történelmi trendek alapján való földrengéselőrejelzés azonban nyilván sokkal megbízhatatlanabb, mint eddig hitték. Az U. S. Geological Survey legújabb előrejelzése szerint 60 százalékos a valószínűsége annak, hogy a következő 30 évben Dél-Kaliforniát nagyobb földrengés fogja megrázni. Az ilyenfajta kijelentéseknek igen csekély a gyakorlati haszna. ★ A vezetők és felső beosztású alkalmazottak utazáskor hajlamosabbak a stresszre, mint a közönséges utas. Ez az amerikai Hyatt szállodalánc vizsgálatának eredménye, melyet 700 amerikai és angol üzletember útiélményeivel kapcsolatban végzett. A kísérleti személyeket arra kérték, hogy útitapasztalataikról vezessenek naplót. Utazáskor — írja a jelentés — a vezető alkalmazott elveszíti „irodalbeli státusát és az üzleti ügyben utazók tömegében a névtelenségre cseréli”.' Az önérték érzésének ez az elvesztése a stressz forrása. Azt írják továbbá: „A stresszt reakciónak tekintik az elszigetelődésnek és elmagányosodásnak kedvező olyan helyzetekre, mint az embertömegek a repülőtereken, zavarok a légitársaságoknál és a szállodában, valamint az elválás a hozzátartozóktól”. A stressz leggyakoribb okaként a következőket említették: a poggyász elvesztése, a felszállás halogatása, a tévedések a helyfoglalásokban. Ezen kívül az is kiderült a vizsgálat során, hogy az olyan tényezők által okozott időveszteség, „melyek kivonják magukat az ember saját ellenőrzése alól”, vagy amelyeket magasabb erő okoz, unalmat váltanak ki. A névtelenség problémáját az első osztályon való utazás sem oldja meg teljesen. Meglepő módon azonban a sokat repülő nem lesz okosabb a tapasztalatai nyomán. „Nem tanulja meg, hogyan küzdje le az úti stressz okait.” ★ Egy oslói vállalat megbízást kapott Egyiptomból, hogy az Iszmáilija közelében levő A1 Kabir völgyében építsen haltenyésztő telepet. Ez lesz a Közép-Kelet első és a világ legnagyobb halgazdasága. A különös az, hogy a vizet a föld alól nyerik: a sivatagi tájon 60 méter mélységben fellelhető, bőséges menynyiségű és jó minőségű vizet szivattyúkkal hozzák a felszínre. A berendezés a haltenyésztés egész menetét magában foglalja, a halikrák lerakásától egészen a halfeldolgozásig. A halgazdaságban egy afrikai édesvízi halat: a tilapiát fogják tenyészteni, mely a Nílusban is előfordul és Egyiptomban kedvelt étkezési hal. A norvégok, akik a haltenyésztő gazdaságok építésében az első helyen állnak a világon, más beruházásokról is tárgyalnak Egyiptommal. Érdeklődés van például egy olyan berendezés iránt, melyben tengeri halakat lehetne tenyészteni. ★ A repülőgép utasainak monoton biztonsági ellenőrzését az amerikai Astrophysica Research Corporation újonnan kifejlesztett eljárásával át akarja törni, Az új „bombakereső gép” egy röntgensugár helyett kettőt bocsát ki, hogy megkülönböztesse a fémeket, illetve a műanyagokat és az anyagokat. A röntgenfelvételek monitorvetítésekor a fémek kék színben, a műanyagok és a szerves anyagok narancssárga színben jelennek meg a képernyőn. A holnap menüje A „jóból is megárt a sok” mondásunkat Mongóliában valószínűleg úgy módosíthatnák, hogy a húsból is megárt a sok. A legutóbbi időkig ugyanis az a fura helyzet állt elő a távoli országban, hogy kalóriaszintben már elérték a legfejlettebb országok színvonalát, ám az élelmiszerarányok nagyon kedvezőtlenül alakultak: a szükségesnél több hús és tészta, viszont elenyészően kevés zöldség és gyümölcs alkotta a mindennapi betevőt. A kialakult kedvezőtlen táplálkozási tendenciák orvoslására évtizedünk derekán dolgoztak ki komplex programot mongol szakemberek. Az új élelmezési program során természetesen igyekeznek kijavítani azokat az ellátási hiányosságokat, amelyek még tapasztalhatóak az ország egyes részein. Egyúttal elkészítették az átlag mongol polgár 1990-ben ideálisnak vélt éves menüjét. Ezek szerint húsból és hústermékből 88 kiló, tejből 120—130 liter, tojásból 35 darab, lisztfélékből 111, zöldségekből 29, gyümölcsféléből 11,3 kilogrammnak kellene az asztalra kerülnie. Csak az összehasonlítás kedvéért jegyezzük meg, hogy a fejlett országokban tejből 400 litert, zöldségből 146, gyümölcsből pedig 113 kilogrammos fogyasztást tekintenek optimálisnak. Ebből is látható, hogy a mongol célkitűzések egyelőre még messze vannak a végső megoldástól, ám ne feledjük, mekkora hátrányt kellene most ledolgozni. Bár még csak jövőre esedékes a tervek és tények öszszevetése, annyi bizonyos, hogy a kedvező folyamatok beindultak, növekedett az élelmiszeripar termelése. Ennek ellenére az ulánbátori vezetés a közelmúltban is napirendre tűzte e kiemelkedő fontosságú kérdést, s rámutatott, hogy tovább kell gyorsítani az élelmiszerprogramot. Különösen, hogy maradéktalan sikerekről azért nem lehet beszámolni. Mert sikerült ugyan csökkenteni a városokban egy sor élelem hiányát, úgy, hogy közben az árak változatlanok maradtak, de korai lenne még arról beszélni, hogy megoldották a városok ellátását az értékesebb élelmiszerekből is. Nem szűntek még meg a területi aránytalanságok: a fővárosban, ahol a lakosság egynegyede él, az országos átlagnál kevesebb jut egy főre húsból és tejből, míg több jut vajból, lisztből burgonyából, tojásból, zöldségből. Egészében véve növekedett ugyan a mezőgazdasági termékek köre és menynyisége, az összes igényt azonban még nem elégítették ki. Egyes helyeken még a mongol táplálkozás alappilléreinek számító hús- illetve tejellátással is akadnak gondok. Azt pedig már az orvosok állapították meg, hogy a szükségesnél jóval kevesebb fehérjét és szénhidrátot fogyasztanak. DOHÁNYGYÁR 5
