Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9. szám
Érdekességek Szófejtéssel foglalkozni mindig érdekes, mert gyakran meglepetésekhez vezet. Ki hinné például, hogy a magyar „talmi” szó tulajdonnévből ered? Pedig így igaz! A XIX. század első felében élt Párizsban egy Tallois nevű bizsukereskedő, aki egy rész aranyból, kilenc rész cinkből és kilencven rész rézből valódi aranynak ható ékszereket állított elő. Áruját — némi túlzással — Talloisdemi-or, azaz Tallois-félarany névvel hozta forgalomba. E hosszú szókapcsolat rövidítése volt a talmior, amely német közvetítéssel hozzánk kerülve athéni iskolákban egyaránt jeleskedtek futásban, birkózásban, távolugrásban, celbadobásban, úszásban a fiatalok. A honfoglaló magyarok is megtanították fiaikat, de még lányaikat is lovagolni, nyilazni, A honi iskolákban azonban csak a XVII. században kezdtek felfigyelni a sport fontosságára, mégpedig a néhány évig Sárospatakon tanító nagy cseh pedagógus, Comenius jóvoltából, aki az 1650-es években megírta a restség „elkergetéséről” szóló, a magyaroknak ajánlott munkáját. „Űzzétek ki a tunyaságot az iskolákból — javasolta — Legyetek egészségesek és virgoncak. . .” Azt sem felejtette el megmagyarázni hogyan virgonckodjon a magyar diák. A tanulásban elfáradt agy felfrissítésére kiválónak tartotta a futást, a birkózást, a különböző dobó- és ugrógyakorlatokat, de főleg a lélekiidítő labdázást. ☆ ☆ ☆ zöldre rozsdásodik. Csakhogy a rézrozsdát nem rozsdának nevezik, hanem patinának. Van is különbség a vas és a réz rozsdája között. Míg az előbbi egészen átrágja magát a vason, és tönkre is teszi, az utóbbi cseppet sem ártalmas, sőt akár egy védő festékréteg, megóvja a rezet és annak különböző ötvözeteit. Ennek a patinának köszönhető, hogy annyi több ezer éves réz- és bronzszobor maradt ránk épségben. Készül sok egyéb ötvözet is rézből, például az úgynevezett fehér sárgaréz, amely egy rész réz, nyolc rész cink és egy rész öntöttvas keveréke. Infláció a Szovjetunióban Az inflációs folyamatokról szóló általános megállapítások helyett a szovjet közgazdászok most már konkrét kutatásokat folytatnak. Az állami tervbizottság kutatóintézetének két munkatársa, A. Smarov és N. Kiricsenko megkísérelte a fogyasztásban jelentkező infláció ütemének vizsgálatát. Jogos itt a megkísérelte kifejezés, mert a szovjet statisztikának nincsenek adatai arról, hogy a feketepiacon vagy az új kisszövetkezeteknél milyenek az árak. Emellett az állami vállalatok is megteszik a maguk inflációgerjesztő lépéseit, gyakran önkényesen emelik az árakat, miközben gyakorlatilag nem javítják az áruk minőségét, esetleg régi áron tudatosan csökkentett minőségű termékeket értékesítenek. A mai statisztikából is elég komoly következtetéseket lehet levonni. A gazdaság fogyasztási szektorában 1981— 85 között az infláció 5,7 százalék, 1986—88-ban 7, 1988-ban pedig 8,4 százalék volt. Gyorsul tehát az ütem, a lakossághoz több pénz áramlik k'. mint amennyi áru és szolgáltatás a rendelkezésre áll. Az előző ötéves tervidőszakban évente 19,5 milliárd rubel volt az árufedezet nélküli pénzkiáramlás, 1986—88 között viszont 29.2 1988-ban már 36,4 milliárd. A kutatók szerint az infláció értéktelenné tette a lakosság pénzjövedelmének meglehetősen nagy részét, 8 és fél százalékát. A vásárlóerő csökkenését összefüggésbe hozzák azzal, hogy egyre több élelmiszert árusítanak a piacokon és a kisszövetkezetekben az állami árnál drágábban. Ezek elsősorban a hús- és tejtermék, amelyeknek hiánya az állami kereskedelemben az egyik nagy gond. Növekszik a kiskeresetű rétegek által hagoymányosan vásárolt cikkek ára: a burgonyáé az utóbbi 3 évben 30, a kenyéré 20, a gyermekruháé és cipőé 50 százalékkal emelkedett. Az infláció megjelenésének másik csatornáját a kutatók a takarékbetét-állomány nagymértékű növekedésében látják. Bővült azoknak a köre, akiknek a peresztrojka során a szerződéses és a szövetkezeti munkák révén jelentősen megnőtt a jövedelme. Körükben emelkedett az igény a színes tévé, a bútor, a gépkocsi, a drága ruházat iránt, amit a piac képtelen kielégíteni. Az új gazdasági mechanizmus sajátossága a termékek szabad tervezése és a nyereséges vállalatoknál az ösztönzési alapok növekedése, a kisszövetkezetek megjelenése pedig óriási magánkézben lévő pénzeket mozgatott meg. tovább rövidült, a látszat vagy felszínes érték kifejezéseként köznapi szóvá válva él máig is nyelvünkben. * ☆ ☆ Zónaételek A zónaételek először a pályaudvarok restijeiben jöttek divatba, mégpedig akkor, amikor a vasminiszternek becézett Baross Gábor bevezette a vasúton a zónadíjszabást. Később elterjedtek más vendéglőkben is a zónaadagok, a normál adag melletti kisadagként. A zónaételek legnépszerűbbje a kisgulyás és a zónapörkölt volt. E pörköltbe nemcsak húst, különféle belsőségeket is belefőztek, s a levébe loccsintottak mindig némi bort, így sajátos íze-zamata lett. ☆ ☆ ☆ A testedzés már az ókorban az ifjúság nevelésének része volt. A régi spártai és A jódli tiroli, svájci és mexikói népdalok sajátos énektechnikát igénylő dallamformája. Lényegében nem más, mint szöveg nélküli ének, amely a fej- és mellhang közötti szándékos regiszterváltással olykor egészen meglepő és mulatságos falzettba csap át. Szaknyelven falzettnak (szó szerinti jelentése: hamisított) nevezik azt a hangképzést, amely rendes hangterjedelemnél magasabb hangok kibocsátására teszik képessé az énekest. Amidőn Josepf Schrammel múlt századi bécsi katonazenész két hegedűből, továbbá klarinétból, citerából, gitárból és harmonikából összeállította a később róla sramlinak elnevezett együttest, egy kis jódli val is kedveskedett közönségének. Azóta is sramlizenészek népszerűsítik a iódlit, ők kedveltették meg nálunk is. De a komolyzene sem idegenkedik e műfajtól. Például Rossini Teli Vilmos című operájában is van jódlidal. ☆ ☆ ☆ Patinás A sárgaréz nem réz, hanem ötvözet. Mégpedig a réz és a cink sárga színű ötvözete. A valódi réz viszont az, amit vörösrézként ismerünk. Egyébként a réz mind tisztán, mind ötvözve érdekes fém. Szobában, száraz levegőn alig változik felületének színe, szabadban tárolva azonban a levegő nedvességének és széndioxidjának hatására almaP N m & m Minnesota amerikai tagállamban legújabban már nem szabad élelmiszert biológiailag le nem bontható műanyagba csomagolni. Ez a döntés kissé váratlanul érte az amerikai élelmiszer- és csomagolóipart. Közben az utóbbi évtizedben a műanyag hulladék szakadatlanul nőtt. Míg 1975- ben az összes szemétnek a műanyag csak 3,5 százalékát tette ki, szakértői becslések szerint ez 2000-re már 8 százalék lenne. Márpedig ez túl sok, ugyanis a szemétlerakóhely az Atlanti-óceán túlsó partján, a keleti part mentén, éppoly szűkös, mint Ausztriában. Ezért nagyobb hangsúlyt helyeznek a reciklálásra. New York-ban például 500 dollár büntetés is kapható, ha az újrahasznosítható anyagokat nem válogatják ki a háziszemétből. New Jersey, Florida és hét másik szövetségi állam olyan reciklálási programot fogadott el, amely a 90-es évek elején lép hatályba. Sokfelé már az ipar is az előremenekülést választotta. A Dow Chemical Co. több mint egymillió dollárral támogat egy fejlesztési programot lebontható műanyagokra. A Procter and Gamble Co. elkezdett reciklálási hulladékokat értékesíteni a saját termékeiben. Bármi történjék is azonban, a felhasználók eldobó mentalitása és a tiszta környezet követelménye közötti konfliktus előre beprogramozott. ★ Úttörő jelentőségű kísérletre kerül sor az Egyesült Államokban. A Nemzeti Rákintézet (NCI) és a Nemzeti Közegészségügyi Intézet (NIH) orvosai géntechnikai kísérletet végeznek. Tíz rákos betegtől, akiknek előreláthatólag nem több, mint három hónapja van hátra, vért vesznek, melyből kivonják a fehér vértestecskék sejtjeit. Ezekbe a sejtekbe beépítik az E. coli baktériumok génjeit, majd az átépített sejteket ismét befecskendezik a betegek szervezetébe. Ezeknek a géntechnikailag manipulált sejteknek nem lesz rákgyógyító hatásuk. Lehetségessé válik azonban, hogy az orvosok nyomon kövessék a manipulált sejtek útját a testben és főleg a rákos daganatokban. Ez a felismerés igen fontos lépés lehet a rák elleni hatékony harcban — mondotta Steven Rosenberg, az NCI orvosa. Rosenberg, a rákgyógyászat szakembere együttműködik French Andersonnal és Michael Blaese-vel, a génmanipulálás szekértőivel. Rosenberg néhány éve kidolgozott egy rákterápiát, melynek során olyan típusú sejtet nyer a betegek szervezetéből, mely testük védekező rendszerében a rákos sejtek ellen harcol. Rosenberg nagy mennyiségben reprodukálja (klónozza) ezeket az ún. TIL-sejteket (tumor infiltrating lymphocytes), majd a betegek szervezetébe fecskendezi azokat. A terápia eredményeképpen a daganatok egyértelműen csökkentek. A kezelés különösen a bőrrákos megbetegedéseknél volt eredményes : Rosenberg az így kezelt betegek 60 százalékánál gyógyulást állapított meg. Azt azonban még Rosenberg sem tudja, hogy a TIL-sejtek hogyan és hová vándorolnak a testben és miért nem mindig hatékonyak. Ezt akarja kideríteni a most kezdődő géntechnikai kísérlet. Az orvosok remélik: ha sikerül felderíteni a TIL-sejtek útját, hatékonyabbá tehetik ezeket a sejteket, például úgy, hogy beléjük építik a hatékony rákellenes hatású Alpha Interferon vagy az Interleukin 2. génjeit. Az AIDS-kutatás úttörője, Robert Galló szintén a NIH tudósa, együttműködik Rosenberggel, Blaese-sel és Andersonnal abban a reményben, hogy géntechnikailag manipulált sejtekkel az AIDS-vírusokkal is fel lehet venni a harcot. ★ Minden hindunak az a kívánsága, hogy holttestét égessék el, hamvait pedig szórják a szent folyóba, a Gangeszbe. A Gangesznél minden évben 40 000 holttestet égetnek el. Mivel krematóriumok nincsenek, minden test elégetéséhez annyi fára van szükség, amennyit egy család egy fél évig használ főzéshez. A roszszul elégetett holttesteket a Gangeszbe dobják, ahol maradványaik együtt úsznak a szent tehenek tetemeivel, elpusztult gyerekek és bélpoklosok tetemeivel. így a világ legszentebb folyója egyúttal a legszennyesebb folyó, vizének minden literében százmillió baktérium és megállapíthatatlan mennnyiségű mérgező anyag van. A tartományokban, amelyeken a Gangesz áthalad, a lakosság 98 százaléka szenved vérhasban és egész Indiában ott a legnagyobb a gyerekhalandóság. Ráadásul a Gangeszi még Calcutta 6000 ipari üzeme is szennyezi. A környezetvédelmi törvény csak papír, hiszen a legolcsóbb szeméttároló a folyó. EzenkivüJ a Gangeszi nagy mennyiségű föld is szennyezi, amely a himalájai erdők kiirtása után a monszun idején akadálytalanul sodródik a vízbe. A 2700 kilométer hosszú Gangesz, az „örök anya” mérgezi az embereket, járvány és halál hordozója. DOHÁNYGYÁR 5 Jód ü
