Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
Még mindig pocsékolunk. Még mindig nem hisszük el az ősi bölcsességet: „ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Vagy ennyire el lettünk kényeztetve? Hová lett a kenyér becsülete? A kenyéré, amit nagyapáink, még ajkukkal, illetve reá keresztet rajzolva szegtek meg, amit „Élet”-nek tiszteltek. Hová tűnt az a tisztesség, amely a kenyér mellett minden életneműt megilletett? Mivé süllyedt a szomjat oltó víznek, az árnyat, gyümölcsöt, mindent adó fának évezredek nemzedékeiben élő értéke? Diákokkal utazom reggel a buszon. Egyikük tökjó filmet látott az este a tévében, a másik tökegyszerűnek nevezi az aznapi matematika házi feladatot. A legharsányabban Bence taglalja élményét a számítógépszakkör foglalkozásáról. Szerinte a szakkört tökrendes tanár vezeti. Valaki nem tudja megállni, hogy meg ne kérdezze: — Mit értesz azon, hogy tökrendes a tanár úr? — Kicsit elgondolkodik, majd ránt egyet a vállán, s így felel: — Nem szól ránk semmiért. — Majd ismét társaihoz fordul és mesél. Tökszuper dolgokat tanultunk, tökgyorsan kiszámítottunk feladatokat, amikről először azt hittük, hogy töknehezek, de kiderült, hogy tökvidáman, könnyen megoldhatók. A tök szó kiváltságossá, népszerűvé vált a fiatalság nyelvhasználatában. Ami nagyszerű, átlagon felüli, nagyon jó vagy aki, ami nagyon, szerfe-Pocsékolunk! Szemétbe dobjuk a kenyeret — sokszor akár kilónyit is — mert már nem friss és ropogós. Még mindig! Szemétbe kerül a megmaradt főtt étel —, a húsok, tészták, sütemények — mert nem divat maradékot enni. Még most sem! Szeméttel szennyezzük természetes vizeinket, felégetjük, kiraboljuk erdőinket, nem akarjuk tudomásul venni, hogy nélkülük megfulladunk. Még most sem! lett, rendkívül bír valaminő tulajdonsággal, azt szerintük ezzel a szóval lehet leginkább érzékeltetni. Elmondásuk szerint osztályfőnökük is ki akarta érdemelni a kitüntetést, a tökrendes tanár címet, s leckeírás alatt nem szólt rájuk, ha jókedvűen beszélgettek is egy focimeccsről, krimiről, vagy autómárkáról. csak, sajnos ennek Tökjó tökerös zaj lett a következménye, s csüggedten jött rá a tanár, hogy tökalkalmatlan egy ilyen elismerés kicsikarására. Később örömmel látta, hogy azért nekiláttak a tökunalmas Két kézzel szórjuk a pénzt luxuscikkekre, luxusberendezésekre, szuperdivatra. Még most is! S miközben százkarú Síva istennek kezeivel, vérbeli arisztokrata nagyvonalúságával pazarolunk el eget és földet. életet és becsületet, tudást és lelket. Kaukázusi krétakört játszunk. Bírák! A gyermek egyedül és örökre csakis azé lehet, aki visszaadja neki a munka becsületét, az adott szó becsületét, az Ember becsületét, a teremtő természet becsületét, a mindennapi étek tiszteletét ! tanulásnak, bár volt. aki töklassan haladt, s minduntalan könyökével taszigálta a szomszédját, ugyan ne legyen már olyan tökirigy, hogy nem engedi lemásolni az eredményeket. Buzdította őket, hogy igyekezzenek, mert ha idejében elkészülnek, fölolvasunk a viccgyűjtésükből, s kihirdeti a csoportvetélkedö eredményét, jutalomdsztás lesz és aztán pedig vetíteni is tudnak. Erre tökjói összeszedték magukat és hamarosan elvégezték munkáikat, csak egy lány írt még, de mint kiderült, csak levelet, s Adám nem állhatta, hogy dévajul meg ne jegyezze: Tökszerelmes Laciba, biztos annak ír. Általában azért jól szórakoztak, s vidáman búcsúztak, ha előfordultak is kisebb öszszezörrenések. Elvégre mégsem sem lehet azért minden olyan tök-tökéletes. Rajna MEDÁRD Június legjelentősebb napja, amelyhez Európa-szerte időjárási regulák fűződnek — Medárd napja. Ha ezen a napon esik az eső, akkor további negyven napon keresztül hasonló lesz az időjárás, ha nem esik, szárazság várható negyven napig. A legenda szerint Medárd püspök haragját egy vidáman mulatozó társaság „rossz magaviseleté” váltotta ki. Büntetésből negyvennapos esőért fohászkodott, ami el is mosta a pajkos gyülekezetét. 1565-ből maradt ránk Medárd első költői visszhangja: „Hogyha a fellegekből nem hullana olykor zápor, akkor a nap sugarán egyre csak égne a főid, Veszne a drága kalász a tüzes vadnyári hevektől. Így a paraszt esőt félve, remegve remél : Várja Medárd napját: megered majd fentrül az áldás és a kiszikkadt rét újra virul, felüdül. Dúsan a sárga kalászt, hogy kapja kaszája elébe, földművelő ajkán pendül esengve a dal. Hozza ajándékát bőven, szentelve Medárdnak mindvalahányszor e nap víg örömére derül.” Tűzvédelmi vetélkedő A Heves Megyei Tűzoltéparancsnokság hazánk (elszabadulásának 44. évfordulója tiszteletére a megye ipari vállalatai részére tűzvédelmi vetélkedőt hirdetett meg. A vállalatoknál dolgozók tűzvédelmi ismerethiányai számos esetben okoztak — sokszor tragikus következmé nyekkel járó — tűzeseteket. Ezek indokolják, hogy minden eszközt (el kell használ ni annak érdekében, hogy a dolgozók tűzvédelmi ismeretei bővüljenek. A tűzvédelmi propagandamunka eszközei közé tartozik a vetélkedő is, és annak mozgósító ereje. A vetélkedő három témakört ölelt (el: A politikai rész hazánk (elszabadulásának történetével foglalko::ott. A tűzvédelmi kérdések megválaszolásához az ezzel kap csolatos rendeletek és az Országos Tűzvédelmi Szabályzat ismeretére volt szükség. A vetélkedő harmadik része a biztosítással foglalkozott, ahol a versenyzőknek elsősorban az állami vállalatok vagyonbiztosításának módjaival, formáival kellett tisztában lenniük. A verseny kiírása szerint a csapatok összesített eredményei alapján csapatdíjat kaptak. Ezen túlmenően két különdíj is volt. Az egyik a tűzvédelmi különdíj, melyet az a csapat kaphatott meg, amelyik a tűzvédelmi kérdések megválaszolásával a legtöbb pontot érte el. A másik különdíjat a Hungária Biztosító ajánlotta fel annak a csa patnak, amelyik a biztosítási kérdésekben érte el a legjobb eredményt. Vállalatunkat egy háromfős csapat képviselte: Amberg Ilona, dr. Ites István és tiipóczky József. Az összesített csapatversenyben a második helyezést ér ték el és ők kapták meg a tűzvédelmi különdijat. Sör, dohány Gyárlátogatásra el! Bejáratós buszba be! Szerencse fel! — adta ki az utasítást április 6-án Balogh József mérnök, a gyárnéző kirándulás szervezője. A vállalat GTE- (Gépipari Tudományos Egyesület) és MÉTE- (Élelmiszeripari Tudományos Egyesület) tagjai időnként más gyárakat is felkeresnek, az ilyen programok nem csak kellemesek, de hasznosak is, mindenütt akadhat valami, amft érdemes eltanulni. vagy legalábbis megismerni. Az áprilisi programban két vállalat szerepelt; a bocsi sörgyár és a nyíregyházi dohányfermentáló. A sör nem csak az ember ízléséhez áll közelebb, mint a feldolgozatlan dohánylevelek, de a térképen is közelebb van, így a program első pontja a sörgyár volt. Az induláskor néhányon esetleg izgulhattak kissé, amikor megtudták, hogy a gyár új busza még sehová nem ment, és a miénk lesz az első útja, de az Ikarus szépen indult. Kényelmes, tágas, a rádióműsort az ülések támláiba beépített hangszórókon lehet hallgatni. Oly szépen, nyugodtan haladtunk a 3-as úton, hogy a busz riogatása még mintha az ember tekintetét is fátyolosabbá tette volna. Az egyetlen baj talán csak az volt, hogy a homályosabb látást nem a meghatottság idézte elő — a mérnökemberek elvégre nem szentimentálisak —, hanem az ülések alól gomolygó hatalmas gőzfelhő. Megállás, pihenés, csőszerelés. Szerencsére a vezető elég gyorsan meg tudta javítani a hibát és indulhattunk tovább a sör hazájába. Bocs nem kizárólag a Kőbányai világos szülőhelye, licenc alapján itt készül a német Spaten is. Magyar anyagokból, magyar technikával, de jó minőségben. Erre a nyugatnémet licencadó szigorúan ügyel, akárcsak a Philip Morris a Marlboro minőségére. A cigarettákkal ellentétben nem az alapanyag határozza meg a végtermék besorolását, hanem a feldolgozás technikája; menynyi ideig, milyen finom módszerrel érlelik a levet. A sör nem kizárólagos terméke a bocsi sörgyárnak, itt palackozzák többek között a Coca- Cola üdítőt is. Az ital koncentrátuma hétpecsétes titok, lezárt tartályokban érkezik. Bőcsön csak vizet adnak hozzá, cukrot és a kész italt üvegekbe töltik De még hogyan! A belépéskor a látogatónak olyan érzése támad, mintha a Platoon (Szakasz) c. film forgatásába cseppent volna, időközönként hatalmas robbanások Hallatszanak. A kísérőnk nyugodt arcát látva azonban aggodalomra semmi ok nem volt, a dörejek hozzátartoznak a munkához. A kóla 0,5 bar túlnyomással kerül a literes palackokba, és az üvegekben még az ital betöltése előtt létre kell hozni ezt a nyomást. Mint ahogy hallottuk, ez nem mindig sikerül. A GTE-kirándulás fő célja a nyíregyházi dohányfermentáló volt. A buszjavítás miatt kissé megkésve értünk ugyan oda, de a fogadtatás melegségét ez egy cseppet semhűtötte le. Az üzemlátogatás első pontját az ebédlő jelentette, majd az elmúlt évben vásárolt és eredményesen üzemelő Cardwel kocsányozó gépsort néztük meg. Közben a kísérőnk beszámolt a vállalat munkájáról, terveiről. A látogatás nem csak szakmai szempontból volt érdekes, valamennyire bepillanthattunk a nyírségi emberek jellemébe is. Igazán barátságos fogadtatás volt. Nem repkedtek nagy szavak és magasztos kifejezések a levegőben, semmi cere mónia, egyszerűen csak örültek nekünk és ezt érezni lehetett. Hasznos kirándulás volt. Köszönet ezért Katona Bélának, a Nyidofer üzemvezetőjének és az oktatási osztály rniu nkatá rsai nak. Tóth Attila DOHÁNYGYÁR
