Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

Hazáik leiszabadulása Az idén lesz ötven éve an­nak., hogy a hitleri Németor­szág páncélosai és bombavető repülőgépei Lengyelországra támadtak. Ezzel megkezdődött a második világháború. A második világháború a történelemben nem a hadse­regek, hanem a népek hábo­rúja lett. Még az első világ­háborút is harctereken vívták meg, távol a városoktól, a fal­vaktól, az anyáktól és gyer­mekektől. De a második vi­lágháborúban a fasizmus egész Európát hadszíntérré változ­tatta. A legtöbb európai ország­ban egy másik értelemben is a nép háborújává vált. Min­den országban a legjobb ha­zafiak megszervezték az el­lenállási mozgalmakat a né­met katonák és a fasiszta esz­mék ellen. Az ellenállók hős­tettei és áldozatai az emberi önfeláldozás és bátorság tör­ténetének legszebb példái. Ez az évforduló alkalom ar­ra is, hogy a magyar ellenál­lás hőseiről én vértanúiról is kegyelettel és tisztelettel meg­­emlékezzünk. A fasizmus ter­jeszkedései végül a Szovjet­unió és szövetségesei állítot­ták meg egy olyan háború­ban, amelyben a legnagyobb terhet a szovjet nép viselte. Vajon tudják-e a mai fiata­lok, hogy a második világhá­borúban ötvenkét millió em­ber halt meg, ebből húszmil­lió a Szovjetunióban, és kö­zel egymillió magyar? 1944 októberében már Ma­gyarország területén folytak a harcok. Hazánk felszabadítá­sát három nagy hadseregcso­port, három szakaszban haj­totta végre. 1945. április 4-én Magyarország egész területe felszabadult. A fasiszta pusztítás szörnyű örökségeket hagyottá felszaba­dult magyar népre. Felrob­bantott hidak, kiégett házaik, lerombolt utcasorok, letépett elektromos hálózat, kifosztott gyárak és raktárak, üresen kongó üzletek fogadták a fel­szabadító szovjet csapatokat Amit a harcok és a visszavo­nuló német alakulatok nem pusztítottak el, azt a nyilasok és a menekülők magukkal hur­colták. A nemzetgazdaság 22 milliárd pengőnyi kárt szen­vedett. Mindenkiben felvetődik a kérdés: hogyan lesz tovább? A súlyos és sokak számára kilátástalan helyzetben a Ma­gyar Kommunista Párt hir­dette, „lesz magyar újjászü­letés!”. A felhívásra munká­sok, alkalmazottak és a pa­rasztság hozzáfogott a romok eltakarításához, a termetes megindításához, a közlekedés helyreállításához. Az ország összefogásának eredmeny e meghozta a népi demokrácia gazdasági alapját. A felszabadulás óta eltelt év­tizedek hoztak sikereket és gondokat, sokszor es sokolda­lúan elemezték, értékeltek. De mindaz, ami e korszakban történt, megtöltheti egy nép történelemkönyvének legszebb lapjait. A háború utáni kor ötödik évtizedében járunk, de a há­ború mégis jelen van és em­lékét ébren kell tartanunk, akik átéltük, gyermekeinknek élményeinket átadjuk, mert a fájdalmas és a felháborodó emlékezés a legfőbb fegyver a béke megőrzésében. Szakmunkástanulók társadalmi munkája Az egri Mezőgazdasági Szak­­középiskola és Szakmunkás­­képző Intézet tanulói mind az iskolában, mind a városban rendszeresen végeznek társa­dalmi munkát. A különböző munkaakció­kat az iskolai KISZ-szervezet fogja össze. Az utóbbi idő­szakban jelentős volt az isko­lai sportpálya és öltöző, vala­mint a mérlegszoba, a tanpin­ce építésében és más kisebb átalakítási munkákban való részvétele a diákoknak. Szinte minden tavasszal be­kapcsolódnak Eger város szé­pítésébe is, a város különbö­ző területein lehetett látni szorgoskodó lányokat, fiúkat. Részt vesznek a parkok gon­dozásában, palántákat ültet­nek, elvégzik a sövények nyí­rását. A közhasznú munkáért le­esik egy kis „aprópénz” is. melyet nemes célokra fordíta­nak. Ebből ajánlottak fel a gyermekvédő intézetnek a ne­héz sorsú gyermekek támoga­tására, a kórháznak a műve­­seállomás létrehozására, de maradt belőle az iskolának is a felszereltség javítására. Munkájuk elismeréseként már egy második és egy har­madik helyezést kapott az is­kola tanulógárdája. Április hónapban az ősszel és tavasszal ültetett facseme­téket öntözzük be, a gyü­mölcsfák körül a felásott ta­lajt gereblyézzük el, hogy megakadályozzuk a nedvesség elpárolgását. Itt az ideje az első gyomirtó és a virágzás előtti permetezésnek. A hónap elején szórjuk ki a nitrogéntartalmú műtrágya első részét, április végén pe­dig a második részét. A szőlőtövek között meg­kezdhetjük a gyomok irtását gyomirtó szerrel vagy kapá-T avasz a kiskertben lássál. Jó időben kezdjük el kiültetni a szabad földbe a paradicsom és paprika fejlett palántáit. Vessük el a cseme­gekukoricát, zöldbabot, ubor-Ülést tartott a bizalmi testület (Folytatás az 1. oldalról) Egyebek között: Bódi Lász­­lóné szólt arról, hogy szb-ülé­­sen ismertetésre került az 1989. évi költségvetés. Az szb javaslata alapján a költségve­tésben is tartalékoltak pénzt, amelyet a bérlemény vásár­lására tudnak fordítani. Ezen-2 DOHÁNYGYÁR kívül volt egy olyan javaslat, miszerint a nyugdíjba vonuló szakszervezeti tagokat jutal­mazni kell. Ennek egyik fel­tétele, hogy az illetékes leg­alább 10 éves szakszervezeti tagsággal rendelkezzen, illetve ebből 5 éves tagsága a do­hánygyárban legyen. A nyug­díjba vonuló bizalmi, illetve a főbizalmi jelenlétében, ün­nepélyes keretek között kap­ná meg a jutalmat. kát. Lehetőség szerint rend­szeresen öntözzük a vélemé­nyeket, mert ezzel meggyor­sítjuk fejlődésüket. Áprilisban kell gondolnunk a fenyőfafélék és örökzöld cserjék ültetésére. A helybe szánt virágmagokat vetés után alaposan öntözzük be a földbe. Áprilisban számíthatunk leg­nagyobb valószínűséggel fagy­károkra, ez ellen azonban hét­végi kertészként nemigen tu­dunk védekezni. Végezetül néhány szót a különböző csomagolásban kap­ható gyomirtókról. Nagy fi­gyelmet igényel, ezért legin­kább a kerti utakon, a pihe­nőkön, a kerítéslábazatokon használjuk. (Egy recept: 100 liter vízhez 2,4 kg Hungazin PK, 1,5 kg Dikonirt, 0,3 kg Sandovit.) Feltétlen vigyáznunk kell a több évig ható Hungazin hasz­nálatára, különösen a magas talajvízállású területeken, mert a talajba szívódott hatóanyag a kertünkből nagy távolságra is kiirtja a szomszéd növé­nyeit. Ajánlatos, hogy ilyen eset­ben csak Gomexet, Gamoxo­­ne-t vagy Reglone-t használ­junk, mivel ezek a vegyszerek a gyomoknak csak a zöld ré­szét pusztítják el és a talaj­ba érés után elbomlanak. Március 15-ét köszöntöttük Immár 40 éve, hogy utoljára ünnepeltük március 15-ét rangjának megfelelően. Ezen ünnep, amely a függetlenség a forradalom, a szabadság megtestesítője, végre újfeni méltó helyet kapott ünnepeink sorában. Mi, fiatalok sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen ke­retek között ünnepeljünk, milyen formáját válasszuk a megemlékezésnek. Végül is az döntött, hogy az országban szinte egyedülállóan Egerben a párt, a KISZ, a Hazafias Népfront és az alternatív szervezetek megállapodtak az ünnep egységes ünneplésében. KISZ-bizottságunk ehhez kapcsolódóan úgy döntött, hogy az Ifjúsági klubban egész napos programot szervez, itt találkozik a fiatalság és együtt vonul a megemlékezés színhelyére. Meghívtuk a pártalapszervezetek és gazdasá­gi vezetés révén munkatársainkat, hogy együtt készül júnk és együtt vonljunk ki a megemlékezés színhelyére, sajnálattal vettük, hogy hívó szavunk nem talált meg­értő fülekre. Bízunk azonban abban, hogy ezt az első március 15-ét kő veti a többi, amely már egy kortól, nemtől és politikai hovatartozástól független együtt ünneplés lesz. Örültünk annak, hogy fiataljaink viszont szép szám­ban, családostól lejöttek a klubba, kokárdát tűztek, sőt volt bátor vállalkozó, aki még transzparenst is magához vett, így mi voltunk az MDF helyi szervezete mellett akik jeleztük részvételünket. A téren, ahol szép számban összegyűlt a város apraja, nagyja, méltó megemlékezésnek és folklórműsornak vol­tunk tanúi. Ügy éreztük, hogy az ünnep egymás mellé ál­lította a Fidesz kivételével a város lakosságát, és csak egy dolog mozgatta a szervezeteket, az ünneplés, a legna­gyobb magyar ünnepre történő megemlékezés. Eszébe jut az embernek ilyenkor az Is, hogy vajon miért csak ez az egy nap van a 365-ből, amikor egy nyelven beszélünk és érzünk? Az ünnepi délelőttöt a Petőfi téri etnlékmű megkoszo­rúzása zárta. A nap további részét este 6.00 óráig, jó hangulatban, politikai vitáktól nem mentesen szintén a klubban töltöt­tük. Az, hogy együtt készültünk és együtt indultunk a kü­lönböző helyszínekre, bizonyította azt, hogy fiataljaink még mindig szívesen töltik együtt az időt, ha látják ér­telmét és célját. Az esti program fénypontja a fáklyás fölvonulás volt. amelynek során megtörtént a Kossuth-emléktábla föl­avatása, a Knezich-kapu és a Lenkey-síremJék megkoszo­rúzása. összességében úgy látjuk, hogy méltó volt az esemé­nyek sora az ünnephez, és mi, dohánygyári fiatalok rész­vételünkkel is adóztunk a hősök, a magyar szabadságharc és forradalom emlékének. Jönnek ünnepeink még nz év hátralévő részében is. szeretnénk, ha ezeket is együtt ünnepelhetnénk. Idősek fiatalok közösen.

Next

/
Thumbnails
Contents