Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

Országos KISZ* értekezlet A pártbizottság 1988. no­vember 15-j ülésén két napi­rend szerepelt: — Tájékoztató a társaságszer­vező holland-magyar kft. ala­pításáról. — Beszámoló a vállalati la­kásépítési és lakástámogatási alap felhasználásának tapasz­talatairól. Mindkét napirend előadója dr. Szalóczi Géza igazgatási és jogi ov. volt. A holland-magyar kft. ala­pításáról szóló tájékoztató fö­lött a pártbizottság nem nyi­tott vitát, a tájékoztatóban foglaltakat tudomásul vette. A vállalati lakásépítési és lakástámogatási alap felhasz­nálásának tapasztalatairól szó­ló beszámolóból a pártbizott­ság az alábbiakról tájékozód­hatott: „1988-ban az év elején kér­tük a dolgozókat, hogy feb­ruár végéig a várható lakás­építés és -vásárlás iránti igé­nyeiket az igazgatási és jogi osztállyal közöljék. A meg­adott határidőre több mint 30 dolgozó nyújtotta be igé­nyét. Annak, hogy a támogatás iránti igényeket meghatáro­zott időpontra, egyszerre kér­tük, az volt az indoka, hogy a rendelkezésre álló keretösz­­szegből — ami 3,5 millió fo­rint volt 1988-ra — a lehető­ségekhez képest minden arra jogosult dolgozó részesedhes­sék. A jelentkezők magas szá­ma miatt ebben az évben sem tudtuk megemelni az egy fő­nek adható maximális alap­összeget (120 000,— Ft), bár a vállalat gazdasági vezetése el­vi hozzájárulást adott meg­előzően ahhoz, hogy ezt az alapösszeget dolgozónként 140 000,— Ft-ra felemeljük. A vállalat gazdasági veze­tését és a lakáskölcsön elbí­ráló bizottságot az alapösz­­szeg emelésének szorgalmazá­sánál az motiválta, hogy 1988- ra a lakások bekerülési költ­sége jelentősen emelkedik. Ez utóbbi feltételezés a várako­zásokat meghaladóan igaznak bizonyult, ugyanakkor azon­ban a támogatás iránti igé­nyek száma — a bekerülési költségek emelkedésének el­lenére — nem csökkent, így az 1987. évihez képest 500 000,— Ft-tal megemelt la­kásépítési alap ,sem volt ele­gendő arra, hogy a dolgozó­kat a tavalyinál magasabb összegekkel támogassuk. El­lenkezőleg, 1988-ban a dol­gozók egy új lakásra vetítve 20—30 ezer forinttal, eseten­ként 40 ezer forinttal is ke­vesebbet kaptak az eredeti szándékhoz képest. 1988-ban gyakorlatilag a vonatkozó jogszabályok által említett minden lehetséges la­kásépítési formát támogat­tunk, beleértve a fűtéskorsze­rűsítést, lakásbővítést, minő­ségi cserét, lakásfelújítást is. A lakáskölcsön elbíráló bi­zottság e körülménnyel kap­csolatban fontosnak tartja azt a tapasztalatot, hogy gyak­ran kisebb összegű — egyé­ni megtakarítás útján is biz­tosítható — támogatások je­lentős összeget vontak el azok­tól, akik a vállalati támoga­tás segítségével első lakáshoz kívántak jutni. Ezzel kapcso­latban a lakáskölcsön elbírá­ló bizottság még ebben az év­ben ki fog dolgozni egy ja­vaslatot a munkáltatói támo­gatás elbírálása szempontjai­nak módosítására. Mind én­képpen előnyben szeretnénk részesíteni az első lakáshoz jutókat, továbbá azokat, akik a munkáltatói támogatást az igényjogosultságot meg nem haladó szobaszámnövelésre, il­letve lakásuk komfortfokoza­tának emelésére kívánják for­dítani. Az igazgatási és jogi osz­tály 1989 évre vonatkozóan módosítani kíván azon — a Dohánygyár „familiális” jel­legéből fakadó — gyakorla­ton, hogy méltányossági ala­pon a vállalattal munkavi­szonyukat megszüntetők ré­szére továbbra is engedélye­zi a részletekben való vissza­fizetést. Ki kívánjuk dolgoz­ni azokat a szempontokat, amelyek — humánus alapo­kon — de garantálják a mun­kaviszonyt megszüntetőknét kintlévő összegek mielőbbi megfizetését. Az a módszer, hogy év ele­jén felhívást teszünk közzé, amelyben kérjük az adott év­ben várható lakástámogatási igények benyújtását, bevált, és 1989-ben is élni kívánunk vele. Ezt a módszert tökéle­tesíteni kívánjuk azzal, hogy hosszabb jelentkezési időt ál­lapítunk meg és a felhívás­nak nagyobb nyilvánosságot biztosítunk. A vállalat anyagi lehetősé­geitől függően javasolni fog­juk a munkáltatói támogatá­si alap 500 000—1 000 000,— Ft­­tal való emelését.” A napirend igen élénk vi­tát váltott ki a pártbizottság tagjai között. A pártbizottság összegzésként megállapította: Két szempontot kell figye­lembe venni: — az országos helyzetből adódó lakáshoz jutást, — a vállalati lakástámoga­tást. Az országos helyzetből ki­indulva hangsúlyozni kell a lakáshoz jutás politikáját, mely igen kedvezőtlen képet mutat. A lakástámogatás során föl­merült problémák ellenére a vállalat 8—10 éve jelentősen segítette az itt dolgozók la­káshoz jutásának megoldását. Azzal a javaslattal kell azo­nosulni, hogy kapjon nagyobb kezet a vállalat a saját dol­gozóinak lakástámogatásához. Egyöntetű véleményként hangzott el, hogy a fő figyel­met az első lakáshoz jutásra kell fordítani, és ennél nem lehet döntő érv, hogy az igény­lő mennyi ideje dolgozik a vállalatnál, mivel többségében fiatal, kezdő szakemberekről van szó. Szükséges továbbá, hogy az odaítélésnél a szociális szem­pontokat fokozottabban figye­lembe vegyük. A véleménye­zésnél kapjon nagyobb szere­pet a gazdasági, társadalmi munka szélesebb körű értéke­lése. A vélemények legyenek megalapozottak, hogy azok jobban támogassák a bizott­ság munkáját. Időszerűnek tartja a párt­­bizottság az új szempontrend­szer kidolgozását, amely iga­zodni fog a mai körülmények­hez, hogy még hatékonyab­ban szolgálja a demokratiku­sabb odaítélést. Egyebekben Kocsis elvtárs tájékoztatást adott a városi pártértekezlet megtartásáról, elhangzott hozzászólásokról, az értekezlet hangulatáról. Dr. Domán László elvtárs továbbra is tagja lett a váro­si pártbizottságnak. Küldöttként vett rész; to­vábbá Kocsis József vállala­ti pb-titkár, dr. Takács György közgazdasági ov.. Országh Pé­ter munkairányító. Két pártalapszervezetben megtörtént a tagkönyvátadó ünnepi taggyűlés. A Il-es pártalapszervezet­ben — november 21-én — Bá­rány Tibor elvtárs. az alap­szervezet párttitkára tartott megemlékezést a KMP meg­alakulásának 70. évfordulójá­ról. Továbbá tájékoztató hang­zott el az időszerű ideológiai kérdésekről. Petrénvi János propagandista részéről. A taggyűlés megvitatta és egyhangúlag elfogadta Király Csabáné gépmunkás párttag­felvételi kérelmét. Ünnepélyes keretek között kerültek átadásra az úi párt­tagsági könyvek, valamint Szanyi Nagy Mihály részére a 25 éves párttagsági emlék­lap. A III-as pártalapszervezet taggyűlésére november 22-én került sor. Az ünnepi taggyű­lésen szintén megemlékeztek a KMP 70. évfordulójáról. A taggyűlés továbbá tájé­koztatót hallgatott meg — dr. Polgáry Lászlóné munka­ügyi ov. előterjesztésében — a személyi jövedelemadó beve­zetésével kapcsolatos változá­sokról, a bruttósítást követő személyi jövedelmek alakulá­sáról. Az volt a megállapítás, hogy a bérek bruttósítása az előírásoknak megfelelően lett végrehajtva, a dolgozók net­tó jövedelmében csökkenés nem jelentkezett. Ezek után ünnepélyesen megtörtént az új párttagsági könyvek átadása. Székesfehérváron a hét vé­gén a megszokott „műfiata­los” külsőségek nélkül, de majd 35 órás, szinte megsza­kítás nélküli kemény munká­val 635 küldött részvételével megtartották a csaknem 7 ezer tagot számláló KISZ or­szágos értekezletét. A fiatalok tanácskozása nem hozott ugyan olyan meglepő fordulatokat, mint a májusi pártkonferencia, de túlzás nél­kül állítható, hogy nyilvános­sága, nyíltsága és döntései­nek súlya révén meghatározó lesz az ifjúsági szövetség tör­ténetében. Először állítottak kettős je­löltet a szervezet első számú vezetőjének posztjára. Elő­ször vitatkoztak és döntöttek erről a személyi kérdésről a teljes nyilvánosság előtt. Először kötelezte el magát a KISZ politikai platformjá­nak és képviseleti program­jának, szervezetének szabad alakítása mellett. Az orszá­gos értekezlet Hámori Csa­bának, a KISZ KB első tit­kárának helyére, akit időköz­ben a párt Pest Megyei Bi­zottsága első titkárának válasz­totta, Nagy Imrét, a KISZ Központi Bizottsága titkárát választotta meg első titkárnak 386 szavazattal. A másik jelölt — Kiss Pé­ter, a KISZ Budapesti Bizott­ságának első titkára 205 sza­vazatot kapott. Az országos KlSZ-értekez­­let vitaanyagként elfogadta és országos vitára bocsátotta a szervezet politikai platform­ját, országos képviseleti prog­ramját és a KISZ XII. kong­resszusának előkészítéséről ké­szült dokumentumot. Ügy döntött, hogy 1989. április kö­zepére összehívják a KISZ XII. kongresszusát. Az országos vita tapaszta­latainak alapján a kongresz­­szus dönt majd a KISZ tel­jes megújításáról. Milyen KISZ-t akarunk? Az értekezlet nyitónapján Nagy Imre, a KISZ KB titká­ra fűzött szóbeli kiegészítést a KISZ platformtervezet do­kumentumaihoz. Feltette a kérdést: Hogyan éli meg egy fiatal a mai va­lóságot? Egyre többet kell vállalnia, a munkanap gyak­ran 10—12 óra. a boldogulá­sa így sem elsősorban rajta múlik. Azt tapasztalják, hogy környezetükben szinte semmi sem változik. Azok hirdetik az újat, akik még tegnap az ellenkezőiét mondták. Ebből a helyzetből csak a reform kínál kitörési lehetőséget. A reform alapvető téziseit négy alapvető jelszóval jellemezte Naev Imre. 1. Célunk a demokratikus szó. cializmus. 2. Az MSZMP-vel stratégiai szövetségben, de önállóan po­litizálunk. 3. Ruealmas szervezeti kerete­ket teremtünk, belső szerve­ződési szabadságot hirdetünk. 4. Legyünk nyitottak más szer­vezetek felé, keressük az együttműködés lehetőségeit. Az első nap fontos vitafó­rumai a szekcióülések voltak. Ezen fórumok a jelenlevő kül­döttek véleménye szerint nem igazán szolgálták a KISZ plat­formjának kialakítását a KISZ-,kongresszusig terjedő időszak programjának megfo­galmazását. Az éjfél utánig nyúló vitákon legfeljebb né­hány humoros közbeszólás üdítette fel a küldötteket. Ilyenek voltak pl.: „Lassan már az óvodások is hozzánk tartoznak. Eljutunk majdnem a szoba ajtajáig, hogy ott kell megfogni a KISZ-nek a gyereket. .. Egy katona, aki fegyver nél­küli alakulatból jött, így fo­galmazott: mi vagyunk az „Állj. vagy eláslak!” részleg. A küldöttek szerint az egész szekcióülés, a vitatkozás part­talan. A második nap reggelén Nagy Attila, az Egri 12-es Is­kola tanára kezdte a felszó­lalások sorát. „Amíg nem tu­dunk megszabadulni a sztá lini alattvalókat képző közös­­ségmodelltől, addig az új mo­dell kialakítása alapvető aka­dályokba ütközik! Megítélésünk szerint a re­formellenes erőknek minden eszköz megvan a kezükben, hogy visszarendezzék az el­kezdett folyamatot. A hierar­chiába bekerülő reformirány­zat mindig is elbukik, függet­lenül a személytől, amíg ezen a struktúrán gyökeresen nem változtatunk. A hatalmon le­vő politikának, ha párbeszé­det akar folytatni ezzel a fel­növekvő nemzedékkel, és nem akar generációs törést, akkor tudomásul kell vennie, hogy a hitszerü agitációval már köztünk semmit sem ér el, be­lőlünk hiányzik az alattvalói tudat. Alapvetően más módszerek­kel kell közelíteni hozzánk, ez pedig azt jelenti pl., hogy a döntés előkészítésénél igényel­jék véleményünket. Nem kérünk tovább az ed­digi — Döntést nektek — nél­kületek! — demagógiájából, ha­nem valódi alternatívákat, döntési helyzeteket és így koc­kázatvállalást, felelősségérze­tet követelünk magunknak!” A szombati nap vitájában végül is kialakult az új plat­­'formtervezet. Az ifjúság nélkül nincs ki­bontakozás. Újjáalakuló szer­vezet kell! Olyan KISZ-t akarunk, amelynek: 1. Van világos, ifjúságcent­rikus, szocialista programja, amely nemcsak szavaiban, ha­nem tetteiben is reformer. 2. Amely tagjaiért van és nem felettük, hanem általuk működik, amely az ember sze­(Folytatás a 6. oldalon) Az időszámításokról Sokféle időszámítás létezik, nézzünk meg néhányat. — A gregoriánus naptár sze­rint 1989. év következik. — A „bizánci éra” szerint 7498. amely a világ állítóla­gos teremtésével kezdődik. — A zsidó naptár szerint 5749. amely máskorra teszi a világ teremltését. — A kínai időszámítás 5626 évet számol, a legendás Hu­­ang-ti császár trónra lépésé­től. — Az indiai időszámítás 5091- et ír a „vaskorszak” kezdeté­től. — A mohamedán időszámítás szerint 1367. év következik — A római naptár szerint ez a 2742. év, mely a város ala­pításával kezdődik. A keresztény vallások idő­számítása szerint 1989. Mi­után ez vált elfogadottá, az eredeti „Krisztus születése után” megfogalmazás helyett „időszámításunk előtt” vagy „időszámításunk szerint” ki­fejezést használjuk. A ma használatos hónap­nevek eredetéért a Római Bi­rodalom korába kell vissza­nyúlni. Eredetileg csak tíz hónap volt; az első Marsh ad - isten tiszteletére Martius, vagyis március, majd a „ki­nyitni. kihajtani” jelentésű „aperire” igéből képzett áp­rilis, Maiának, a csírázás és termékenység istennőjének szentelt május, és Juno is­tenasszony júniusa. Ezután már számok következtek: qu­­intius az ötödiket, sextilis a hatodikat jelentette. Szeptem­ber, október, november, de­cember a 7—10 számok la­tin nevéből alakult. Ezekhez csatolta Numa Pompilius a Janusnak szentelt januárt és az év végi „februa” »ngpsz­­telőünnepet tartalmazó feb­ruárt. Julius Caesar (i. e. 46-ban) Sosigenos egyiptomi csillagász és Flavius Scriba római ma­tematikus tanácsára bevezet­te a 365 napos évet, négy­­évenként egy szökőévvel. El­tolta a naptárt is, hogy. ja­nuár 1, a téü napfordulat utá­ni újholdra essen. Közel egy századdal később ezért az ér­demeiért nevezte el a római szenátus a quintilist Július­nak. Augustus császár sem akart lemaradni, ezért szüle­tése hónapját önmagáról ne­vezte el, és megparancsolta, hogy az ő hónapja se legyen rövidebb júliusnál. Ezzel fel­borult a rend, hogy kijöjjön a 365 nap, le kellett csípni egy napot augusztus számá­ra a februárból. E naptár pontatlansága évente csupán 11 perc és 14 másodperc, de a századok alatt annyi adódott össze, hogy már a 325. évi niceai zsinat úgy korrigálta a naptárt, hogy 3 napot törölt. A rendszerhez azonban nem nyúltak, a több­letek ismét összeadódtak. Ezért Gergely pápa elrendel­te. hogy 1582. október 5-e után 15-e következzék, a to­vábbi hibák kiküszöbölésére pedig a százas évek közül csak minden negyedik legyen szökőév. Ez a ma is haszná­latos, úgynevezett gregoriánus naptár. DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
Thumbnails
Contents