Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
Ülésezett az ÉDOSZ Központi Vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége Orbán Józsefné alelnök vezetésével ülésezett, melyen napirendi pontként szerepelt: — az országos értekezlet öszszehívása elvj és gyakorlati kérdések megvitatása, — a nőpolitikái határozat végrehajtásának tapasztalatai az élelmezésiparban, — javaslat a szakszervezetünk 1988. évi költségvetésének módosítására. Az első napirendi ponthoz Balogh Károlyné főtitkár mondott kiegészítőt. Szólt arról, hogy az elmúlt időszakban megélénkült társadalmi vitákban a mi tagságunk is aktívan részt vett. Joggal várják el, hogy kifejthessék véleményüket a szakszervezeti munkáról, elvárásaikról. A széles körű beszélgetések során azt tapaszitaltuk, hogy a tagság úgy látja, a szakszervezeti mozgalom csak akkor tud megfelelni feladatainak, ha időben, gyorsan reagál az eseményekre, reális választ tud adni a felvetett kérdésekre. Beszélt arról, hogy a felgyorsult társadalmi események sokszor állították a tagságot számukra érthetetlen jelenségek elé, mint pl. a sztrájkok, tüntetések. Az élelmezésipari dolgozók úgy vélekednek, nekik a sztrájk nem az elsődleges megoldása a problematikus kérdéseknek. Érzik saját felelősségüket a lakosság élelmiszerrel való ellátásáért. Mi az ÉDOSZ 14 ágazatában eddig is a szövetségi jellegnek megfelelően igyekeztünk tevékenykedni, mindenkor a nehezebb helyzetben lévő ágazat dolgozóinak érdekét hoztuk előtérbe. Elmondta azt is, hogy változtatnunk kell a munkastílusunkon, segítenünk a SZOT- ot abban, hogy a mozgalom megtalálja helyét a társadalmi intézményrendszerek között és eredményesen dolgozhasson. Ahhoz azonban, hogy munkája eredményesebb legyen, nagyobb mozgástérre van szüksége a szakszervezeti mozgalomnak. A központi vezetőségi tagok nem éritettek egyet azzal, hogy szűküljön a bizalmiak jogköre, és azzal az állami felfogással sem, hogy 1989. január 1-jétől a vállalatnál kollektív szerződést csak akkor kell kötni, ha a munkáltatók és a munkavállalók egyaránt igénylik. Ezzel ismét a szakszervezet kezéből vennének ki egy eszközt, amellyel módja van vitába szállni a dolgozók érdekében. Éppen ezért az ÉDOSZ Központi Vezetősége határozatba foglalta: támogatja a SZOT-qt abban, hogy a szerződő felek egyikének kezdeményezése alapján is legyeil kötelező a kollektív szerződés megkötése. Az országos tanácskozáson a KV-tagokon kívül az ágazat 223 .alapszervezetéből a bizalmi testület által választott küldöttek is részt vesznek. Ez a fórum lesz hivatott arra, hogy a szakszervezeti munka megújítására, a sajátos ÉDOSZ-feladatok meghatározására döntést hozzon. A második napirendi pont szerint a nőpolitikái határo-4 DOHÁNYGYÁR Vegyifegyver-mentes békét zat végrehajtásáról szóló tapasztalatokat Vanek Béla, az ÉDOSZ titkára terjesztette elő. Elmondta, hogy az egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazott elhatározásokból napjainkban igen keveset tudunk megvalósítani. Az ágazatban dolgozó 90 ezer nő fele olyan alacsony keresdtű, hogy még adót sem kell fizetnie. A családi összjövedelemhez a hozzájárulásuk olyan kevés, hogy a férjek kénytelenek különmunkát vállalni. A családi együttlét, a gyerekék közös nevelése így megoldhatatlan. A szociálpolitikai támogatások forrásai pedig beszűkülnek. A szakszervezet keresi a maga területén a támogatás lehetőségeit, amit nem szabad a segélyekre leszűkíteni, hiszen azok egyébként is egyszeri megoldásnak tekinthetők. Az egyéb lehetőségek feltárásában. megoldásában, kidolgozásában az üzemekkel együtt kíván lépni az ÉDOSZ. A nőit helyzetének változtatása is szorosan összefügg gazdasági, társadalmi körülményeinek javításával. Az ÉDOSZ-titkárság bőséges háttéranyagot bocsátott a KV- tagok rendelkezésére az élelmezésiparban dolgozó nők élet- és munkakörülményeiről, valamint a gyesen, gyeden lévő anyák helyzetéről. Az élelmezésiparban foglalkoztatottak közel fele (47,l°/(>-a) nő. ez az arány évek óta lassan emelkedik és megközelítőleg azonos arányú a népgazdasági átlaggal. Az élelmezésiparban dolgozó nőknek mindig meghatározó szerepük volt a termelésben, a vállalati tervcélok teljesítésében. Többségük fegyelmezetten. szorgalmasan dolgozik, felelősséggel részt vesz a kai pacitás- vagv munkaerőhiány okozta ellentmondások feloldásában. Mindezek sokszor túlmunkát, szabadnapok feláldozását kívánja tőlük. A túlmunkára és a szabadnapokon végzett munkára ez évtől kezdve negatívan hat a személyi jövedelemadó mértéke, nem ösztönöz túlmunkára, nagyobb teljesítményre. Erőteljes az igény a teljesítmény és a bér összhangjának változtatására. Tervszerűen folynak a munkahelyeken az ismeretfelújító tanfolyamok, a szakmunkások és betanított munkások továbbképzése. Ezeken a tanfolyamokon a nők aránya jónak mondható. Az új technikával ír szívesen ismerkednek. A számítógépek alkalmazásával összefüggő ismeretek megszerzésére irányuló tanfolyamokon, valamint a nyelvtanfolyamokon a nők aránya 47—50%. A felsőszintű gazdasági vezetésben még mindig nem kielégítő a nők aránya, pedig a feltételek javultak, egyre több vezetésre alkalmas, felkészült nő dolgozik az iparban. A nők munkában való stabilitását, helytállását a családi körülmények és az életkor is jelentősen befolyásolja. A pályakezdés egybeesik a családalapítással, a gyermekvállalással. Az esetek nagy többségében mire a gyes vagy a gyed lejár, kiesik a káderutánpótlási elképzelésekből. A családi és az egyre nehezedő életkörülmények alakulása miatt kevesebb idő jut a szakmai ismeretek szinten. tartására, továbbképzésre. A tanulás helyett szabad idejükben keresetpótló tevékenységet kénytelenek végezni. A 30—40 éves nők stabilizálódnak a munkahelyükön, ebben a korban könnyebben vállalnak közéleti szereplést, esetleges továbbképzést. Vezetői megbízatásukra is nagyobbrészt ebben az életszakaszban kerül sor. Az iparban foglalkoztatott nők között a 45— 55 évesek aránya a legnagyobb. Helytállás, áldozatvállalás jellemzi ezt a korosztályt. Sajnos közülük sokan a nyugdíjkorhatár előtt egészségi állapotukra tekintettel rokkantnyugdíjba kényszerülnek. Az üzemegészségügy terén elért fejlődés közvetlenül érinti a nődolgozókat. Szűrő- Vizsgálatok szervezésével nagymértékben segítik a dolgozó nők betegségmegelőzését, illetve a betegség korai felismerését. Az üzemorvosi ellátás hatékonyságát nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai és bőrgyógyászati szakrendeléssel egészítik ki. Az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tettek vállalataink a családok üdültetésének biztosítására. Többségében részt vállaltak a SZOT-kooperáCióban épülő üdülők építésében és felújításában. Lényeges előrelépést azonban ez sem jelentett a főszezoni és családos üdültetésben. A gyermekes családok ellentmondást éreznek a népesedéspolitikai célok és az üdüléspoli'tika gyakorlata között. Az életszínvonal érzékelhető csökkenése, az üdülőjegyek folyamatos emelése a legrászorultabb réteget zárja ki a SZOT-üdültetésben való részvételből. A szakszervezeti bizottságok kiemelt feladatként kezelik a nők, az anyák munkahelyi védelmét. Az MVSZ-ben meghatározzák azokat a munkaköröket, ahol nők, terhesek, fiatalkorúak nem dolgozhatnak. Jelentős változás az is, amit az anya- és gyermekellátásban elértünk. Pl. felemelték a gyermekápolási táppénz idejét, a szülési szabadság idejét, az anyasági segély és a családi pótlék öszszegét. Bevezetésre került a gyermekgondozási díj is. Nőtt a gyermekintézményi férőhelyek száma. A hozzászólások is az írásos anyagban összefoglaltakat erősítették. Elmondták, hogy saját vállalataiknál mi mindent tettek a gazdasági vezetés és a szakszervezet együtt a nőpolitikái határozat érvényesítéséért. De még mindig sok a teendő! A központi vezetőség — az írásbeli és szóbeli jelentés, valamint a vitában elhangzottak alapján — a következőkre hívta fel a szakszervezet választott testületéinek és tisztségviselőinek figyelmét: — a nők élet- és munkakörülményeinek javítására, — a szakképzés és továbbképzés fontosságára, — a nehéz fizikai munka további könnyítésére, — a nők bérhelyzetének javítására, — vezetővé válásuk bátorítására, segítésére, — a gyermekimtézményi férőhelyek növelésére A genfi leszerelési értekezleten 1962 óta állandóan napirenden van a vegyi fegyverek betiltásának, felszámolásának kérdése. Megegyezés még nincs, de az emberiség jogos vágya a teljes leszerelés, a vegyi fegyverek és harcanyagok megsemmisítése remélhetőleg nem marad csak illúzió. A téma nem újkeletű, az 1899. évi Hágai Egyezmény, amit akkor 28 ország írt .alá és fogadott el, megtiltotta a mérges- és fojtógázok alkalmazását. Hiányossága volt. hogy nem korlátozta és nem tiltotta meg a mérgesgázok kutatását és a vegyi fegyverek előállítását. 1915-ben a németek az ypemi klórgázfúvással végrehajtott gáztámadással megszegték ezt az egyezményt. 1916-ban Verdun térségében megtorlásul a franciák alkalmaztak gázt. Majd alkalmaztak mások is. Hiába az egyezmény. Az első világháború ideién 136 ezer tonna mérgező harcanyagot gyártottak és nagy részét fel is használták. Bizonyítja ezt, hogy a mérgezettek száma elérte az egymilliót és közel 65 ezren haltak meg ennek következtében. Az 1925. évi Genfi Egyezmény ismételten betiltotta a vegyi és biológiai fegyverek alkalmazását, 49 ország képviselője írta alá és 1928-ban lépett életbe. Mindmáig ez a legfontosabb okmány ebben a témában. Mindezek ellenére a két világháború között a nagyhatalmak készültek a vegyi háborúra. Megteltek a vegyilőszer-raktárak. Legtöbb állam szervezetten készült a vegyi - harcra és a vegyi harcanyagok és fegyverek mellett fejlesztették a kollektív és az egyéni védelem eszközeit is. Katonai dokumentumok szerint a második világháborúban — bizonyítottan legalábbis — nem használtak vegyi fegyvereket. A második világháború befejezése után a Németországban gyártott és tárolt Vegyi mérgező harcanyagok nagy része az amerikai és angol haderő felügyelete alá került. A japán vegyifegyver-készlet az amerikaiak birtokába jutott. Az amerikai hadsereg vegyifegyver-készletének nagy Sokan élnek abban a hiedelemben, hogy amikor elérkezik a hűvösebb idő, már nem sok tennivaló van a kertekben, földeken. Pedig még mindig akad tennivaló bőven: A gyümölcsfák törzsére tegyük fel a hernyóenyves öveket, a téli kártevők pusztítására. Vizsgáljuk át a fák ágrendszerét, fűrészeljük le a szarvaságakat, majd a sebeket gondosan kezeljük. Fejezzük be a gyümölcsfák és a cserjék ültetését, tövüknél a talajt kupacoljuk fel a fagykárok megelőzésére. Az almarészét a háború után cement, be ágyazva a tengerbe süllyesztették. Az NDK-ban és Lengyelországban leszerelték a vegyi harcanyagokat gyártó üzemeket, megsemmisítették a harcanyagkészleteket. A vegyi fegyver és vegyi harcanyagok kutatása és fejlesztése azonban soha sem szűnt meg, folytatódott az új anyagok és fegyverek kifejlesztése. Eredménye a pszi - chotoxikus, az átmeneti funkciózavarokat okozó, növénypusztító harcanyagok újabb és újabb változatai. A vegyi harcanyagok kutatásának, fejlesztésének, gyártásának és alkalmazásának eltiltása a korábbi egyezmények ellenére is évtizedeik óta csak óhaj. Egyelőre hiába az óhaj, hiába adottak a lehetőségek és feltételek, néhány ország részéről a jóindulat, a bizalom, a készség. Ha meg is születik a megegyezés, ez még csak a lehetőséget biztosítja, mert a gyártókapacitások felszámolása, a készletek megsemmisítése még újabb évtizedet vehet igénybe, mivel a felszámolás bonyolult, komoly tudományosműszaki problémát vet fel. Az elmúlt években a vegyi fegyverek műszaki-technikai színvonala, a harcanyagok mérgező hatása olyan mértékben növekedett, hogy vetekszik az atomfegyverekkel. Minden késlekedés veszélyes az emberiségre. Vegyi harcanyagok ma már könnyen, ellenőrizhetetlenül, feltűnés nélkül, közepes fejlettségű vegyipari üzemben is előállíthatök, gyakorlatilag mindenütt, ahol vegyszer-, növényvédőszer-, gyom- és rovarirtó-, illetve gyógyszergyártás folyik. Szinte minden ország képes vegyi harcanyagot előállítani. Fokozott tehát a veszély. Mindezek felismerései, a kialakult helyzet követelőén veti fel e téma napirenden tartását és a mielőbbi megegyezést a harcanyagkutatás és -gyártás megtiltására, a készletek megsemmisítésére. Az emberek vágya, de érdeke is ez ! Lesz-e megegyezés, és mikor? Mikor valósulhat mega vegyifegyver-mentes béke? Egyelőre mindez még kérdés! — N — fák törzsét és alacsony ágait kötözzük be nyúlrágás ellen. A szőlő telepítését az erősebb fagyok beálltáig fejezzük be, fagyott földbe már ne ültessünk. Ahol erősebb a fagy ás veszélye, fedjük be a szőlőtőkéket. A fagyok beállta előtt szedjük fel a téli retket. Vethetünk rövid tenyészidejű zöldborsót és petrezselymet, melyek, ha nem túl kemény a tél. tavasszal igen korán fejlődésnek indulnak. A fagyok beálltáig fejezzük be a virágágyások felásását is. Ősz a kiskertekben
