Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

KISZ-vezetőképzés—1988

Immár a hagyományokhoz méltóan vállalatunk KISZ- bizottsága 188S őszén is megrendezte a KlSZ-bisottság tarjainak, a KISZ-alapszervezetek titkárainak, valamint az utánpótlásként számbajövőknek a vezetőképzést.

A nyitásra szeptember 12-én, a vállalat Felsőtárkányi Oktatási Központjában került sor, ahol a program ismertetésére. valamint a kis csoportok megalakítására került sor. Első napon a KISZ-bizottság ülése kibővítve a KISZ-alapszervezeti titkárokkal az üléstervben meghatározott napirendet tárgyalta.

Képzésünk második napján érdekvédelmi jogosítványainkat, azoknak érvényesülését tekintettük át az ifjúsági parlament által elfogadott módosításokkal egyetemben. |Megállapításra került az, hogy ahol a KISZ-vezetés megfelelően felkészült, képes a gazdasági vezetéssel párbeszédre, ahol nem vélt problémák ikerülnek terítékre, ott a hathatós intézkedések sem maradnak el.

Ezt követően egy mindanynyiunk által érdekes találkozóra került sor, hiszen vendégünk Barta Imre, KISZ Eger Városi Bizottság első titkára volt. Bevezetőjében szólt a KISZ országos értekezletének összehívásáról, amelynek időpontja az elmúlt KISZ Központi Bizottsági ülésen vált nyilvánvalóvá, ez pedig 198B. november 18—19. Színhelye: Székesfehérvár, sportcsarnok, ahová 643 küldöttet hívnak meg. A helyszín már sejteti, hogy az elmúlt évek hagyományával ellentétben másfajta tanácskozásra kerül sor, ez egyrészt az ifjúsági szervezet gondjait is jelzi, másrészt tükrözi azt a szándékot is, hogy megújulni képes, de a legfontosabb ami egyrészt a központi bizottsági ülésen elhangzott, másrészt felelős KISZ- vezetők nyilatkozataiból kiderült, számolni kell más ifjúsági szervezetek megjelenésével.

Az országos KlSZ-értekezletnek feladata lesz megfogalmazni programját és eldönteni a KISZ-ben dolgozó rétegekkel és más szervezetekkel való kapcsolatát. A kidolgozott programot mind ezek után vitára bocsátva 1989. március 21-én kerülne sor a KISZ XII. kongresszusának összehívására. Barta Imre szólt még arról, hogy milyen negatív folyamatok tapasztalhatók a KISZ-ben. Első helyre tette a

globális tekintélyvesztést, valamint azon objektív okokat, amelyek az alapszervezetek nem megfelelő működését jelzik. Pozitív folyamatokról is lehet szólni — hangsúlyozta — mégpedig a meglevő szervezőkészségről és vezetői ta-, pasztalatról.

A szervezeti változás úgy tűnik elkerülhetetlen, több alternatív javaslat kidolgozása folyik, ezek közül 3, amelyek a következők:

— maradjon a régi szervezeti keret, de a tevékenység legyen színvonalasabb;

— adjuk föl a tömegszervezeti jelleget, legyünk a párt ifjúsági frakciója;

— rétegződjünk.

Ezen elképzelések még csak az elméletben léteznek, sem a tagság véleményét nem ismerjük, sem pedig gyakorlati tapasztalatokkal nem rendelkezünk. Minden bizonnyal a tagok véleménye alapján számos más változat fölmerül, esetleg ezek összevonására kerülhetnek, vagy újabb vonással kiegészülhetnek.

Vendégeink között köszönthettük Erdélyi Lajost, az SZMT Heves Megyei Bizottsága főmunkatársát. Előadásában szűkebb hazánk, Heves megye foglalkoztatás-politikájáról szólt, amelyben jelezte a már meglevő problémákat, elsősorban a fiatal pályakezdőket érintő nehézségeket.

Előadásában fölvetette a munkanélküliséget, mint az elkövetkező időszakban megjelent új problémát, de betekintést kaphattunk a sztrájkjogról és annak tervezetéről is.

Második témája a bérpolitika reformjával összefüggő szakszervezeti elképzelések ismertetése és visszatekintés a mai bérpolitika kialakulására. A témáihoz számos észrevételt fűztek a vezetőképzőn résztvevők, jelezve ezzel is az elmondottak fontosságát, a téma aktualitását.

Körünkben köszönthettük újfent vállalatunk igazgatóját, dr. Úomán Lászlót. Rövid kis bevezetőjében szólt a vállalat terveiről, elképzelésekről, valamint ecsetelte a jelen időszak gazdasági eredményeit. Egy dologra hívta fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy a pesszimizmus ebben a nehéz helyzetben még több probléma okozója, a gazdasági fejlődés hátráltatója lehet. Az általunk fölvetett kérdésekre, amelyek között volt gazdasági jellegű, de előfordult köztük a pártértekezletre utaló is — igazgató elvtárs élvezetesen válaszolt.

A KISZ-vezetőképzés résztvevői hagyományosan kíváncsiak a vállalati párt- és szakszervezet munkájára, a kialakult kapcsolatokra, a közös feladatokra.

Kíváncsiságunkat ezúttal is Bódi László szb-titkár és Kocsis József pártbdzottsági titkár elégítette ki. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem volt egyszerű a dolguk, hiszen egy KISZ-vezető, aki a KISZ problémáival szemben nem finomkodik, attól nem várható el„ hogy szépen fésült kérdéseket tesz fel a szakszervezetnek és a pártnak.

Ezek a kérdések ugyan Felsőtárkányban és Bódinénak, vagy pedig Kocsis elvtársnak kerültek föltevésre, nem igazán csak a helyi problémákról szóltak. Fontos kiemelni azt, hogy az országos problémák a meglevő pesszimista hangulat számos olyan kérdést hozott felszínre, amely pl. a KISZ jövőjét illeti, és ebben kért valamilyen pártos állásfoglalást.

A szakszervezet felé a leginkább jellemző az érdekképviselet és a számunkra új sztrájktörvény problémáit boncolgató kérdések voltak.

összességében ha a vezetőképzésünkről szólunk, pozitívnak ítélhetjük az együttgongondolkodást, elsősorban abban a témában, amely a KISZ jövőjét illeti. Pozitívuma ennek az egy hétnek még az is, hogy a KISZ-vezetést és az utánpótlásként számbajövőket közelebb hozta egymáshoz, amely reméljük a mozgalmi év során kamatozni is fog.

Civil kurázsi

Szerencsések a bátor, szavakész emberek. Akik nem hagyják annyiban, ha bármi serelem éri őket, rögtön reagálnak, rögtön elégtételt vesznek. Többségünk azonban nem ilyen. Nem lobog bennünk a szakadatlan harci kedv, különben sem állnánk a szópárbajt a rutinos legorombítókkal — sérelmeinket magunkra vesszük, mint a kutya a bogáncsot, nem halunk bele, majd lekopik előbb-utóbb.

Példák? Azt hiszem, fölösleges. Tíz percig kutasson kiki az emlékezetében, és alighanem . tíz példát talál a saját közelmúltjából. Hacsak nem ama bátrak közül való, avagy ö maga a legorombító, a megtestesült Hivatal és Felsobbség. De az egy másik ügy.

Ne is a példákat keressük most az emlékek között, csupán egy kifejezést: civil kurázsi. Vajon ki hányszor találkozott vele? Nem sokszor azt hiszem. A szótárak, lexikonok sem említik, a magyar nyelv hétkötetes értelmező szótára mit sem tud róla, szintúgy az idegen szavak szálára — közforgalmi kifejezésnek tehát nem nevezhető. Talán, mert idegen szavakból áll? Lefordítani mégsem volna szerencsés. Polgári bátorbúg, merészség — de ez nem azonos azzal, amit a civil kurázsi jelent.

Nem pusztán bátorságról van itt szó. Nem pusztán arról, hogy az ember merjen viszszabeszélni a letorkoló hivatalnoknak, hogy merje újraméretni a mérlegre csapott felvágottat. Nem csupán arról, hogy merjen veszekedni a pökhendi hatósággal. Nem nyernénk, csak vesztenénk azon, ha egyszerre megtelne az ország veszekedéssel, ordítozással, trágárságok egymás fejéhez vagdosásával.

A civil kurázsi más, sokkal több ennél. Polgári erény. Mint a tisztesség, a szorgalom, a hazaszeretet. Nem is hátrább való azoknál. A civil kurázsi nem az, hogy az ember nem ad borravalót a pincérnek a rossz étel miatt, hanem ha visszaküldi az ételt. Nem az, ha veszekedni kezd a rá sem hederítő eladókkal, hanem, ha egy perc után kéri a panaszkönyvet és névvelcimmel közli a tapasztalatait. Nem az, ha a fűtőolaj-szállítókkal huzakodik. mert lopják az olajat, hanem az. hogy

addig egy vasat sem fizet, amíg tele nincs a hordó.

És ez még csak a civil kurázsi általános iskolája. A középiskola valahol ott kezdődik, hogy ha egy vállalat nem teljesíti vele szemben a kötelezettségét — nem működik a készülék, nem megfelelő az elvégzett szolgáltatás stb. —, akkor az ember nem az újságok levelezési rovatainak ír. nem protekció után szaladgál, hanem higgadtan felszólítja a vállalatot mulasztása pótlására, és ha ez nem használ — még mindig higgadtan —, bepereli.

Ez a civil kurázsi lényege. Hogy az ember nem kisírja az előnyöket, hanem megköveteli a jussát. Jussát nemcsak a javakra, de a jogokra is. Es itt már a civil kurázsi felső iskolája következik. Az állampolgárnak joga van részt venni a közéletben? Hát hivatalos helyen közli: nem ért egyet ezzel vagy azzal. Joga van ellenőrizni a vezető munkáját? Hát föláll a gyűlésen

Könyvtárunk

ajánlata

Ernest Hemingway; Afrikai vadásznapló, Szépirodalmi Kiadó 1987.

A huszadik századi amerikai irodalom egyik markánsabb .személyiségének könyve voltaiképpen nem is napló a szó szoros értelmében. Inkább riport, azaz beszámoló egy nagy afrikai kuduvadászatról és mindarról, ami az írót és vadásztársait a vadászat alatt foglalkoztatja: irodalomról,

férfiasságról, vadászszerencséről, vadászlélektanról, egyszóval, ami Hemingway számára a teljes életet jelentette. .

John Donovan: New Yorkban minden más, Móra Kiadó 1987.

Davy — 13 évesen — nagyanyja halála után, no meg egy jókora családi marakodást követően, a forgalmas világvárosba, New Yorkba kerül, elvált anyjához. A gyökeres változás hagy megrázkódtatás a fiúnak, az új iskolában az elsöprően magabiztos Altschuler barátságában keres menedéket. Felfokozott érzelmeik, kamaszvágyaik egészen a szexuális próbálkozásig ragadják őket. Míg végül egy újabb veszteség és apja értő figyelme segít Davynek talpra állni. -* * *

Joseph Heller: Valami történt, Árkádia 1988.

Valami történt Bob Slocummal, a negyvenes évei derekán járó, jómódú, családos, középszintű vezető hivatalnokkal. Valami valamikor történt vele, ami félresiklatta asc életét. Bob Slocum a neurotikus emberek rögeszmés megszállottságával kutatja életében és emlékezetében ezt a fordulópontot. Ilyen fordulópont nincs, az oknyomozó és egyre ziláltabb monológ is csak tünete a mélyebb gyökerű bajnak, a személyiség széthullásának.

Bob Slocum mindazonáltal szorongásaival, zaklatottságával, elembertelenedésével egyszersmind nagyon is „normális” ember. Heller regényének legfőbb mondanivalója éppen ez: az amerikai szervezeti vállalati embernek, az amerikai életforma e kulcsfigurájának normális élete a neurózis.

* * *

Arthur Bloch : Murphy törvénykönyve, avagy Miért Romlikéi minden? Gondolat 1988.

„Ha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik” — erre az alaptételre épül viselkedési törvényeinknek és a ránk hol barátságosan, hol fintorogva visszatekintő világnak az az enciklopédikus összefoglalása — a maga nemében páratlanul kis terjedelemben —, amelyet itt nyújtanak át az olvasónak. Okuljon belőle: főként, hogy minden dolognak fonákja is van, s hogy az eshetőségek közül többnyire, legalábbis ebben a felfogásban, a legkellemetlenebb következik be, vagy — hogy egy másik alaptételt idézzünk — egyáltalán nincsenek is jobb vagy rosszabb lehetőségek.

Milyen is az a sziszifuszi munka?

(Óriási, végrehajthatatlan feladat).

és azt mondja: ön nem alkalmas a vezetésre. Joga van információkat birtokolni? Hát követeli, hogy hozzák tudomására azokat az információkat.

Mosolyognak: most már kissé elvetettem a sulykot? Nem hinném. Inkább még keveset mondtam. Mert a civil kurázsi igenis politikus, közéleti magatartás. Azzal, hogy az állampolgár a maga jussát kiköveteli, azzal a közösséa számára is hozzáférhetővé teszi azt a jusst. Utat tör, amelyen a kevésbé bátrak is követhetik.

Az a társadalom, amelyben háttérbe szorul a civil kurázsi, éppúgy nem működhet hatékonyan, mint amelyben' sorvad a hazaszeretet vagy a becsület. De az a társadalom, amely épít a civil kurázsira, amely gyerekeiket arra neveli és állampolgáraitól elvárja a gyakorlását, sikeres lesz. Mert garanciát kap arra, hogy a negatív jelenségeket a közösség gyorsan felfedezi és felszámolja.

A húsz dekának mért tizenhét deka parizertől indultunk. És a dolgok ide is térnek vissza. A sikeres társadalom ugyanis ilyen kézzelfogható. Hogy még a közértben sem csapják be az embert.

Rajna

A görög monda szerint Sziszüphosz Korintosz város alapítója és királya volt. Egész élete erőszakos cselekedetekből, furfangos cselekből és rablások sorozatából állt.

Zeuszt — az istenek fejét — azzal haragitotta magára, hogy árulkodott rá. Zeusz elcsábította Aszóposz folyamisten legkisebb, legszebb leányát, Aiginát. Mikor a folyamisten leányát keresve Korinthoszba ért, Sziszüphosz elárulta Zeuszt. A dühös Aszóposz aztán egy erdőben rajtakapta Zeuszt, amint éppen Aiginával enyelgett. Zeusz védtelen volt, mert a pásztorórára nem vitte magával fegyvereit. a villámokat, ezért el kellett futnia, s mikor eltűnt Aszóposz szeme elől, kősziklává változott.

Zeusz bosszúból elragadtatta Sziszüphoszt a túlvilágra, és ott azt a feladatot adta ne-: ki, hogy egy meredek dombra gurítson fel egy sziklát, akkorát, amekkorára magának kellett változnia Sziszüphosz miatt. Sziszüphosz sose ért fel a tetőre, mert a szikla túl nehéz volt. s mikor a fáradtságtól eleresztette, a szikla visszagördült.

így kellett neki örökkönörökké reménykedve, majd reménytelenül végezni a szörnyű munkát.

DOHÁNYGYÁR

3