Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7. szám

Hazahozták Bartók hamvait „Én is szeretnék hazamenni, de végleg“ A Bartókkal kapcsolatos iro­dalom gazdag. Munkásságával, életével dokumentumok, leve­lek. visszaemlékezések, tanul­mányok hosszú sora foglalko­zik. Szelleme, akarata töretlen volt. de nem így a fizikuma. Akik hallották — látták zon­gorázni, egyszerűen nem értet­ték. hogyan képes ez a vézna testű, törékeny ember olyan megrázó, fenséges, hatalmas hangtömböket kibányászni a zongorából. Már gyermekkorá­ban sokat betegeskedett. 1881. március 25-én született Nagy­­szentmiklóson. A családban mindennapos volt a zene, mert mind édesapja, mind édesany­ja jól zongorázott. A zene gyakran volt egyetlen vigasza, különösen, mikor ágyban fek­vő beteg volt. Nem játszhatott felszabadultan a többi gye­rekkel. Visszahúzódó, kevés szavú kisgyerek volt, s ezeket a tulajdonságait élete végéig megtartotta. Kicsit hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Bar­tók milyen káprázatos zongo­raművész volt. Már gyermek­korában pompásan zongorá­zott. Igen jó tanárai voltak. Az első leckéket édesanyjától kapta ötéves korában. De kü­lönleges zenei képességei már jóval korábban megmutatkoz­tak. Másfél éves korában, ami­kor még beszélni sem tudott, már megnyilatkozott zenei me­móriája. Odatotyogott zongo­rázó édesanyjához, s addig in­tegetett a fejével: nem, nem, amíg a neki tetsző melódia fel nem csendült. Négyéves korá­ban pedig már negyven dal­lamot tudott elpötyögni egy ujjal a zongorán, noha ekkor még senki sem tanította. Édesapja igen korai halála után Nagyszőllősre, majd Besz­tercére és végül Pozsonyba kerültek. Édesanyja itt kapott tanítónői állást. Pozsonyban Erkel László — a nagy zene­szerző, Erkel Ferenc unokája —, majd az Akadémián, Pes­ten az egykori Liszt-növendék Thoman István lett a mestere. Nyilvánvalóan mindezek — zseniális képességei mellett — hozzájárultak, hogy Bartók vi­lághírű zongoraművész legyen. Az egész világon koncertezett híres zenekarokkal, karmeste­rekkel, művészekkel. Hang­­felvétel elég kevés ma­radt. de amik megmaradtak, azokból is kiderül, hogy hang­szerének ura volt. Előadás­módját a szerénység, a művé­szi alázat, az egyszerűség jel­lemezte. Zeneszerzői pályafutása vi­szont már nem töretlen. Van­nak benne elsöprő, zajos si­kerek, de varinak elhallgatá­sok, iszonyatos mélypontok, sőt 1907-ben — Kodály szavai szerint — „a nemlét határára” is elsodródott. Szerzői műkö­dését már gyermekkorában el­kezdte. Első nyilvános hang­versenyére saját művei közül is válogathatott: A Duna fo­lyása című kompozícióját ját­szotta el. A pozsonyi évek alatt szaporodott a Bartók­­művek száma. Ezeknek hang­vétele. stílusa még természe­tesen a múlt század német ze­neszerzőinek, elsősorban Brahmsnak a hatását tükröz­te. 1899-ben került a Zeneaka­démiára. Képességeire és fel­­készültségére jellemző, hogy mind zeneszerzésből, mind zongorából rögtön a második évfolyamra vették föl. Ezekben az években erősöd­tek a magyarországi független­ségi törekvések, és Bartók érezte, hogy a zenében is va­lami kifejezetten magyart kell alkotni. Figyelme egyre inkább Liszt felé fordult, s már az ő szellemében komponálta meg a Kossuth-szimfóniát. Ennek magyaros nyersanyaga még a múlt század népies műdala, a verbunkos volt. Akkor még ezt vélte magyar népzenének. A szimfóniának káprázatos si­kere volt. Mint új, nemzeti gé­niuszt ünnepelték Bartókot. A siker olyan zajos volt. hogy óhatatlanul túlzásokba csapott át, soviniszta hangok is meg­szólaltak az ünneplők kórusá­ban, amit azonban Bartók el­ítélt. De arra is rá kellett döb­bennie, hogy az addig folk­lórnak vélt nóta egyrészt nem az. másrészt mind formai, mind tartalmi szempontból al­kalmatlan rá, hogy az új, meg­születendő magyar zene alap­jává váljék. S ekkor hallotta meg egy kis székely cselédlány énekét, és sejtette meg azt az óriási különbséget, ami a mű­dal és a népdal között van. Nagy szenvedéllyel kezdte gyűjteni a népzenét. Nemcsak a magyart, de a szomszéd né­pekét is: románt, szlovákot. Nyilvánvaló, hogy ezekben az időkben nem csupán a gyűj­­tőszenvedély hajtotta Bartó­kot, hanem a megújulás kény­szere is. Ez a már eltűntnek hitt, de most föllelt ősi zenei anyag vált Bartók zenéjének meghatározójává. Nem min­dennapi feladat várt Bartók­ra és Kodályra. 1906-ban ki­adták húsz magyar népdal fel­dolgozását. Ettől az időtől kezdve nem lehet Bartók ze­néjét elválasztani a népzené­től, még akkor sem, ha nép­dalfeldolgozásról van szó. Bartók a meg nem alkuvást, az önmagunkkal szemben kér­lelhetetlen szigort, az igazság fáradhatatlan keresését jelen­ti. Az ilyen elvekkel sajnos az életút nem lehet zavarta­lan és napsugaras. Bartók így vallott magáról: „Magyar ze­neszerzőnek tartom magam ... az én igazi vezéreszmém azon­ban, amióta csak mint zene­szerző magamra találtam, tö­kéletesen tudatában vagyok : a népek testvérré válásának esz­méje, a testvérré válásé, min­den háborúság és minden vi­szály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőm­ből telik — szolgálni zeném­ben, ezért nem vonom ki ma­gam semmiféle 'hatás alól, eredjen az szlovák. román, arab vagy bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészsé­ges legyen az a forrás!” Képzelhető, hogyan érezte magát a radikális, szabad gon­dolkodású Bartók az éledő fa­sizmus idején. Az akkori lég­körben szinte fizikailag is szenvedett. Egyre jobban fog­lalkozott a gondolattal, hogy elhagyja Magyarországot. 1939 decemberében elvesztette édes­anyját, és így minden kötelék elszakadt. Nem akart emig­rálni, csak meghatározatlan időre itthagyni az embertelen­séget. Az amerikai néhány év a gyökértelenséget és a foko­zódó testi szenvedéseket je­lentette. Mindig hazavágyott! így ír: ..Én is szeretnék hazamenni, de végleg." Erre már — ahogy Ö képzelte el — nem kerülhe­tett sor. 1945. szeptember 26- án egy New York-i klinikán végzett vele a gyógyíthatatlan betegség. Most hazajött, végleg. Hamvait idehaza helyezték végső, örök nyugalomra. Magaslati gabonatermelés Az északi hegyvidéken, Rjanggang tartomány fennsík­ján a tengerszint feletti, ezer­méteres magasságban gabo­natermesztéssel kísérleteznek észak-koreai mezőgazdászok. Számításaik szerint megfelelő előkészítéssel a terület bevon­ható a mezőgazdasági műve­lésbe. Mivel a talajadottságok jók, sok a napsütéses napok száma, van remény a kenyér­gabona-termesztés meghonosí­tására. Már szerveződik a fennsík termelőszövetkezete. Készül a villamos vezeték, nagyban folynak a talajjavítá­si munkálatok, ültetik a mező­védő erdősávokat. A tervek szerint az új gazdaság mint­egy tízezer hektáron gazdálko­dik majd. Örök érvényű-e az óbolgár naptár? Az óbolgár naptár a világ legrégibb kalendáriumai kö­zül való. feltételezések szerint i. e. 2824-ben keletkezett. A naptárban, amely a nap járá­sához kötődött, december 22- én, a téli napforduló napján kezdődött az év. December 22-e nulladik napnak számított, és nem sorolták egyetlen hónap­hoz sem. A többi 364 napot négyfelé osztották, egy évszak 91 napból és 13 teljes hétből 4 DOHÁNYGYÁR állt. Az évszakok egyenként három hónapot foglaltak ma­gukba, a hónapokat pedig egyes állatok után nevezték el: disznó, egér, ökör, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, ma­jom, ürü, kakas és kutya. Az évszakok mindig vasár­nappal kezdődtek. A kalendá­rium megalkotásához szükség volt az égitestek mozgásának ismeretére. A naptár közép­pontjában a kilenc számból álló. úgynevezett mágikus négyszög állt, amely a négy világtájat jelképezte, és a vi­lágmindenségben megnyilvá­nuló harmóniát fejezte ki. A mágikus négyzetben a vízszin­tes, függőleges és átlós irány­ban elhelyezett számok min­dig egyenlő összeget adtak. Manapság a szakemberek nem csak az óbolgár naptár ősi voltáról beszélnek, de el­ismerik annak szinte tökéle­tes felépítését is. Az ENSZ egyik bizottsága most vizsgál­ja több más kalendáriummal együtt, hogy a különböző nap­tárak segítségével esetleg egy új, az egész világon érvényes naptárt szerkesszenek a világ­­szervezet égisze alatt. Jog a tiszta levegőhöz A dohányzás ártalmai ma már egyértelműen bizonyítot­tak. Az egészségnevelés állan­dóan foglalkozik ezzel, de saj­nos nem a legjobb eredmény­­nyel. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést mondhatnánk, lelke, vagy inkább egészsége rajta, aki nem fogadja meg, mér­gezze csak magát továbbra is. Mégsem ilyen egyszerű, ha egyéb következményeire is gondolunk, történetesen, hogy káros hatását kénytelen elvi­selni az is, aki nem dohány­zik. Nem véletlen a harc a dohányzók és nemdohányzók között. Egy alkoholfogyasztó amíg nem akarja a szódásüve­get a másikhoz vágni, ad­dig környezetére nem ár­talmas, de egy dohányzó, amint rágyújt, már szennyezi a levegőt, kényszerítve kör­nyezetét is. hogy ezt lélegezze be. Köztudott, hogy az úgyne­vezett passzív dohányzás is éppen olyan ártalmas. Ám ná­lunk még mindig az a termé­szetesebb, hogy a „békesség kedvéért” a nemdohányzónak kell alkalmazkodni. A jogalkotás .is ismeri ezt a problémát, és figyelembe vé­ve a dohányzás káros hatá­sát, illetve törekedve a meg­előzésre, a Munka Törvény­­könyvében meg is szövegezték az ezzel kapcsolatos teendőket. Többek között azt mondja: „A munkáltató köteles a munka megfelelő, egészséges feltéte­leit biztosítani...” Vagy: „A dolgozónak munkatársaival együtt kell működnie, és mun­káját úgy kell végeznie, vala­mint általában olyan maga­tartást kell tanúsítania, hogy az mások egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, mun­káját ne zavarja. Pedig de sokszor zavarja éppen a ciga­rettafüsttel. Mivel a munkáltatónak kell biztosítania a munkavégzés egészséges feltételeit, ebből az is következik, hogy a munka­helynek füstmentesnek kell lennie. Erről a dolgozót is tá­jékoztatni kell felvételekor Tájékoztatni arról, hogy joga van a tiszta, füstmentes leve­gőhöz, és nem csak a dohány­záshoz való jog létezik. Nem hiszem, hogy sok helyen te­szik ezt így. A munkáltató, ha tiszteletben akarja tartani a törvényt, szervezéssel, külön­böző intézkedésekkel sokat te­het, és csökkentheti az ellen­téteket. A tömegközlekedésben a MÁV, a VOLÁN, Malév már viszonylag sokat tett e té­ren. Van olyan vállalat, ahol a tűzveszély miatt a munkate­rületen nem lehet dohányoz­ni, így a munkahely levegője legalább a dohányfüsttől men­tes. Dohányozni csak a kije­lölt helyen lehet, s hogy az­tán ez a hely az étkező, és a nemdohányzó itt kénytelen el­viselni a füstöt, már nem any­­nyira fontos. Az irodákról, ér­tekezletekről, megbeszélésekről már nem is beszélve. A do­hányzók — a többség így akar­ja alapon — rákényszerítik a nemdohányzókat, hogy elvisel­jék káros füstjüket. Persze a nemdohányzók joga is kikény­szeríthető a munkajog alap­ján. sajnos eddig még nem elég eredményesen. Nem a dohányzók védelmé re, de az igazsághoz azt is el kell ismerni, hogy az a bizo­nyos nikotinéhség kegyetlen érzés, csak az tudja, aki régen dohányzik. Az sem vitatható, hogy a dohányzás felfrissíti, élénkíti azt. aki hozzászokott. Mindez azonban nem alap arra. hogy csak a „dohányzás­hoz való jog” uralkodjon. Már csak azért sem, mert mégsem olyan egyértelmű ez a jog. kü­lönösen. ha a környezet védel­méről szóló törvényt is néz­zük. amely előírja: TILOS A LEVEGŐ KÁROS SZENNYE­ZÉSE. De ebbe ne bonyolódjunk bele. sajnos maga a törvény nem oldja meg a problémát. Előbbre jutunk, ha a lehető­ségek szerint olyan helyzetet teremtünk a munkahelyen, hogy elkerüljük az összeütkö zés .lehetőségét, a vitára adó alkalmat. Végül, de nem utol­sósorban magunkba kell néz­ni. változtatni magatartásun­kon, belátva, hogy senkinek nincs joga mások egészségét veszélyeztetni, károsítani. Még a dohánygyárban sem. — N — Egységes parancsnekság Az elmúlt évtizedekben több­ször is napirendre kerül­tek a polgári védelem és a hátországvédelem helyzetével, átszervezésével kapcsolatos kérdések. Az összegzett tapasz­talatok alapján megállapítást nyert, hogy a polgári védelmi szervek és a hátországi ala­kulatok alapvető feladataikat eredményesen látták el, ugyan­akkor szükségessé vált a fel­sőszintű vezetésük, irányítá­suk összehangolása, korszerű­sítése. munkájuk hatékonysá­gának növelése. Ezért 1988. jú­lius 1-jei hatállyal a Hátor­szági Parancsnokság és a Pol­gári Védelem Országos Pa­rancsnoksága összevonásával a Honvédelmi Minisztérium ál­tal közvetlenül irányított ve­zető szerv a Hátországi és Pol­gári Védelmi Parancsnokság szervezi és irányítja mind a hátországvédelem katonai feladatait, mind a polgári vé­delemmel kapcsolatos teendő­ket. Az összevonás, az egysé­ges irányítás elsőrendű célja a tevékenységek jobb össze­hangolása, az átfedések, a pár­huzamos feladatok megszünte­tése és a szervezet egyszerű­sítésével hatékonyabbá tenni mind a polgári védelmi, mind a hátországvédelmi és hadki­egészítő parancsnokságok irá­nyítását. A polgári védelem országos hatáskörű feladatainak szer­vezése, koordinálása állam­­igazgatási jogkörben eddig is a Honvédelmi Minisztérium il­letékes szerveire hárult. Az országos főhatóságoknál, mi­nisztériumoknál, tanácsoknál és a gazdálkodó szervezeteknél, így az üzemeknél a jelenlegi szervezeti és irányítási ren­den ez nem jelent változta­tást. A módosítás elsősorban a felsőszintű vezetés jobb mű­ködését hivatott biztosítani. A korábbi vezetési szervek ta­pasztalatainak hasznosításá­val az eddigi megosztott ve­zetés helyett egységes parancs­nokság dolgozik majd. ame­lyik — többek között — irá­nyítja és szervezi az őrzés-vé­delmi, katonai rendészeti és helyőrségi feladatokat; a pol­gári lakosság védelmének ter­vezését, szervezését, felkészí­tését és a hátországi terület védelmet oly módon, hogy a hatékonyság növelésével egy­idejűleg érvényesüljön napja ink fő követelménye, a gazda­ságosság biztosítása is. A Hátországi és Polgári Vé­delmi Parancsnokság parancs­noka Komáromi István vezér­őrnagy lett. — N —

Next

/
Thumbnails
Contents