Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

Május elseje Illáitól telnek meg a kertek, lilák az orgonabugák, s a hegyoldalról rám nevetnek habfehér szirmú almafák. És sziromerdők gyülekeznek mindenütt, hegyen-völgyön át, rigók, csízek, cinkék repdesnek, fütyülnek, — zengnek mind a fák. Dalba fogott az egész ország, s virágba borult erejét ifjak, vének összekarolják. a tavaszt szívükben kibontják, a győzelmet együtt dalolják: ünneplik május elsejét (Hajnal Gábor: Május I) 1890. május 1. Május elseje első nemzetközi megünnep­­,lése. Felvonulás és népgyűlés Budapesten, hatvanezer résztvevővel. Itt határozatot fogadnak el, mely tartal­mazza a fő munkásvédelmi követeléseket, közöttük első helyen iá nyolcórás munkanapot. A május elsejei megmozdulások után erősödnek a szak­egyletek és újak alakulnak. Fokozódik azonban a rendő­ri zaklatás, amely ellen a munkásság állandóan tiltakoz­ni kényszerül. A munkások felvonulását majdnem egy évtizedig nem engedélyezték, sokáig csak gyűlésekre, majálisra — sokszor még arra sem kerülhetett sor. Az­tán néhány jobb év következett, majd az első világhábo­rúnak az előbb lelkendező, utóbb egyre keserűbb idő­szaka után eljött a Tanácsköztársaság esztendeje. Magyarország először készülődhetett legálisan május ünnepére. A Forradalmi Kormányzótanács munkaszüne­tet rendelt el aznap, a munkásállam ünnepévé tette a nemzetközi proletariátus egy9égnapját. Talán akkor csak keveseknek jutott eszébe, hogy a felszabadult öröm­nek még nincs meg az igazi garanciája. Hiszen a Ta­nácsköztársaság nagyon nehéz helyzetben volt; nemcsak megoldatlan — és akkor megoldhatatlan — ellátási, gaz­dasági gondokkal kellett küszködnie; a külső ellenforra­dalmi erők a létére törtek. De mindez nem tehette meg nem történtté az 1919-es május elsejét. Magyarországon 1920-tófľ évente más-más rendelkezé­sek korlátozták május elseje szabad megünneplését. Az igazi szabad május elseje 1945-ben,, amikor az ország po­litikai életének kiemelkedő eseménye és a munkásegység nagyszerű megnyilatkozása a május elsejei seregszemle, melyben félmillió ember vett részt. A Hősök terén tartott budapesti nagygyűlés harcos üd­vözletét küldte a falvak népének, s kimondta: „Annak tudatában, hogy a romokat eltakarítani, a magyar gaz­dasági életet talpra állítani csak verejtékes munkával, súlyos áldozatokkal lehet”, a gyűlés résztvevői elhatá­rozták, hogy „keményebb fegyelemmel, harcos elszánt­sággal fognak dolgozni az ország újjáépítésén.” A felszabadulás után a május elsejei ünnepségek a ha­talmon lévő dolgozók törvénybe iktatott ünnepe lett. Május elseje a szocializmust építő országokban nemzeti ünnep, de ugyanakkor továbbra is a nemzetközi mun­kásszolidaritás ünnepe, a békéért harcolók hatalmas erejű demonstrációja. Húsvét ünnepe Húsvét idejét a niceai zsi­nat 325-ben a tavaszi napéj­egyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapban állapította meg- Az ünnepkör a virág­vasárnappal kezdődik, a nagy­héttel folytatódik, majd ahús­­vétvasárnap következik és a fehérvasárnap zárja az ün­nepkört, A húsvét megünneplésében is megfigyelhető a pogány és az egyházi hagyomány ötvö­ződése. A pogány eredetűek között találjuk a tavaszváró. tavaszköszöntő szokásokat. A húsvéti ünnepkörben a legnagyobb szerep a víznek jut. A víz külsőleg, belsőleg 2 DOHÁNYGYÁR tisztít, gyógyít. Egyik legnép­szerűbb szokás az öntözés és az ehhez kapcsolódó tojásfes­tés. Falun is, városban is. A lo­csolás elsősorban az eladósor­ban lévő lányokat illeti meg, mert a locsolás hatása, szép­ség és egészségvarázslás. A legényeket nem lehet üres kézzel várni, így az asszonyok és leányok dolga a tojásfes­tés. A tojás a termékenység szimbóluma Ázsiában és Eu­rópában is. A tojás a fiúgyermek kezé­ben játékszerré lett. kedvenc húsvéti játék a tojásdobás és a tojásgurítás. A tavasz jöttének megün­neplésére zöldágjárást is tar­tottak. a zöldág egyházi meg­felelője a barka, amelyet vi­rágvasárnapkor szoktak meg­szentelni. A búcsúzás pillanatai Közel negyven évi munkavi­szony után búcsúzott el a munkahelytől, munka- és brigádtársaktói Deák Sándorné. A hosszú idő alatt több helyen is dolgozott a vállalatnál, de a szíve mélyén mindig „szi­­varosnak” vallotta magát. Ké­pünkön a brigádtársak kö­szöntik megérdemelt nyugdíj­ba vonulása alkalmából. Jó egészséget kívánunk ezúton is. Tapasztalataimat azoknak a kismamáknak szeretném át­adni a takarékos öltözködést illetően. akik első gyerme­küket nevelik, vagy — mint én is — sok év eltelte után vállalkoztak ismét babázásra. Már a fiamnál abból indul­tam ki, hogy inkább nő, mint hízik a csemetém. 6 hetes ko­­ruitklól angolpólyába tettem gyerekeimet, amit később át­alakítottam. játszónadrág lett belőle. Ennek módja: A karöltőnél elvágtam egye­nesen az anyagot, a megkö­tőpántot lefejtettem, majd hosszában kettévágtam az egé­szet. A két fél darabot mint egy overallt összevarrtam. Mellrészébe elől-hátul, dere­kába, lábszára aljába gumit fűztem. A vállpántot szalag­gal pótoltam. Az összevarrást franciavarrással készítettem, így nem kellett az anyagszé­leket tisztázni, és jól bírja a mosást is. (Először a színén kell összevarrni keskenyen az anyagot, majd a visszáján úgy. hogy a varrásszegélyt befogja.) Ha a karöltőt elég mélyre hagyjuk, és az erede­ti hosszot sem kurtítjuk meg, a gyermek 2 éves koráig hasz-Többedmagammal állok a 12- es busz megállójában. A kör­nyék templomában éppen de­let harangoznak. Egyszer csak gyereksírástól lesz hangos a környék. Egy négyéves kislány közeledik az anyukájával. Olyan keservesen sír, mint akit nagy bánat ért. A szívem ösz­­szeszorul, s bizonyára mások is hasonlóan éreznek iránta. Nem kell nagyon fülelnem, mert mindent jól hallok, ami az anya és lánya között zaj­lik: — Ne sírj kislányom, mond­tam, hogy nem ehetsz több csokit ebéd előtt — hangzanak az anya szavai. Az én lányom is éppen ilyen szívet tépően tudott sírni, ha valamit el akart érni. Ügy tudják sajnálni és sajnáltatni nagukat. mintha igazán bajban lennének, gondolom magam­ban. s máris azt veszem ész­re, hogy megkönnyebbülök. Nem kell sajnálnom ezt a pici lányt, s tudom, a mamá­ja is megoldja majd valahogy ezt a konfliktust. Hallom is, ahogy vigasztalja, nyugtat­gatja: — Tudod Ágicám, hogy ha több csokit eszel, akkor nem tudsz majd ebédelni. Megígé­rem, hogy alvás utánra csiná­lok neked barackkrémet. Jó? Ági tovább sír, láthatóan be­­lelovallta már magát az önsaj­nálatba, s a fáradtságtól nem is tud belőle „kilábalni”. Sajnálom az anyát, s legszí­vesebben felszívódnék, hogy ne miattunk, az ott ácsorgó, bámészkodó emberek miatt érezze sürgősnek a sírás leál­lítását. Tudom, hogy annak megvan a maga üteme, ha si­ettetjük. annál dacosabban áll ellent a csitító szavaknak. De az anya láthatóan nem siet, ő is tudja, mi ilyenkor a legoko­sabb. — Ági. ha hazaérünk, első dolgunk lesz az, hogy Cirmi-Néhány ötlet kismamáknak nálhatja játszani vagy pizsa­mának egyaránt. Az angolpólya után a tipe­gő következett, ami soha nem volt olcsó mulatság, manap­ság meg igazán borsos áron kapható. Ezt is inkább kinö­vi, mint elny-úzza a gyerek. Ne dobjuk el ezt sem, mert jól alakítható. Amint rövid­nek bizonyult, először boká­nál elvágtam, eldolgoztam az anyagot, és harisnyanadrágot adtam alá. Többnyire egy hó­nap alatt „térdnadrág” mére­teket öltött a szárrész, ekkor már kényelmetlen a gyerek­nek, továbbvágtam. A popsi­betét fölött elvágtam és blúz lett belőle, további 5—6 hó­napra. (A cipzáras tipegőn a cipzárat is elvágtam, és az alját 1 cm-es hosszon erős cérnával jól elvarrtam.) A pelenkás korszakban vá­sárolt nyári napozókat, cica­­nadrágokat érdemes megtar­tani. mert mihelyt a „cso­mag” kikerül a bugyiból, is­mét kényelmes lesz a gyerek­nek. A hosszában kinőtt, tér­dében kikopott, bármilyen anyagból készült hosszúnad­rágból nagyszerű rövidnadrá­got lehet készíteni. A szövet­­nadrágot simán elvágva fel­hajtjuk. A kötött nadrágot a vágás vonalán, duplaszálú gépselyemmel szemenként el­horgolom. majd felhajtom. A melegítőkre egyébként már új korában azonnal térdvédőt varrtam, általában farmervá­szonból. Ha kinőtte, kertész­nadrágként viselte tovább. A felsőrész ujját kivettem, abból megtoldottam a szárát. A nyak­kivágás elkészítése után az alsó ás felső részt összevarr­tam. a széleket eldolgoztam. A téli overallból a tipegőnél leírt módon lett dzseki, csak egy vastag nadrágot kellett hozzá kötni A leírtak persze nem azt je­lentik. hogy fiamnak, lányom­nak nincs új ruhája. Volt is, van is, lesz is, de sohasem vol­tam. és azt hiszem nem is le­szek már dárius, de velem együtt senki sem. Csúszni­­mászni, homokozni, játszani az alakított ruhák nagyon megfelelnek, és sokkal több kell belőlük, mint a „kime­nő” ruhából. Bodnárné Sír egy gyerek az utcán nek tejet adunk, mert tudod, reggel szegény nem kapott. Melyik tálba tegyük, a piros­ba, vagy a kékbe? A sírás határozottan alább­hagy, de még épp elég erőtel­jes ahhoz, hogy a figyelmet felkeltse. S mivel a várakozók közül nem mindenki hallotta, amit én, mindjárt akad is va­laki, aki a kislány megvigasz­­talására siet. Egy hatvan kö­rüli. csomagokkal felpakolt, te­kintélyes asszony — bizonyá­ra maga is felnevelt már né­hány gyereket — érzi úgy, nem nézheti tétlenül a síró négy­évest. Hát miért sír az a kicsi lány? Mi bajod van kicsikém? kérdezi barátságos mosollyal az arcán. Ne sírjál kis boga­ram! Nem szabad sírni! Mi­csoda dolog az, ilyen nagy kis­lány és sír! No, ettől aztán Ági a koráb­binál is nagyobb zokogásba fog. Már szinte toporzékol a kétségbeséstől. Anyja szok­nyájához bújik, aki a fárad­ságtól és a tehetetlenségtől el­csigázott arccal néz a nénire. Legszívesebben ő is elsírná magát, de ehelyett ráförmed a lányára: Hagyd már abba. mert mind­járt elverem a fenekedet! S talán meg is tenné, ha a busz meg nem érkezne. Így a zoko­gó gyereket az ölébe veszi. felszállnak, s az ajtó melletti ülésre ülnek, melyet egy fia­talember adott át nekik. A ko­csi végéből nézem őket: Ági halkan, szipogva sirdogál, any­ja némán simogatja a fejét. A néni a közelemben kapott he­lyet. Kényelmesen elhelyezke­dik, s elégedetten néz ki az ablakon. Mi történt itt? Semmi rend­kívüli. Aki sokat utazik a vá­rosban, nap mint nap lehet tanúja ilyen és hasonló jele­neteknek: egy kisgyerek sír, mert szeretne valamit, vagy megbántódott, vagy megütötte magát, vagy éhes is, fáradt is. Az anyja próbálja megvigasz­talni a többé'kevésbé bevált módszereivel. De jön valaki, aki szeretne besegíteni ebbe. Mert ha csak áll és néz, ak­kor közönyösnek vagy érzéket­lennek hiszik. Legalábbis ő így gondolja. Olyan is lehet, hogy valakit zavar a sírás és mindennemű összeütközés (valljuk be, nem is üdítő ezt hallgatni), s közbelépésétől gyors elcsitulást vár. Van aki haragjának ad kifejezést, s ilyenkor hallhatunk durva, fe­nyegető „vigasztalásokat” is. mint „Ne sírjál, mert elvisz a néni!” vagy „Ha rísz, hívom a rendőr bácsit!” stb. Akármilyen esetről legyen szó. mindegyikben szerepel a beavatkozás szándéka : Ezek az emberek, akik mindenkor közbelépnek, ha valahol konf­liktust látnak. Meggyőződésem, az anyák sokkal jobban örül­nének, ha ilyenkor senki sem venne róluk és gyerekükről tudomást. Hiszen ha türelmet­lenséget tapasztalnak maguk körül, akkor ők is azzá vál­nak, s tehetetlenségükben meg­gondolatlanul, sőt igazságtala nul bánnak gyerekeikkel. Ha lehet, ne rontsuk helyzetüket! Rajna

Next

/
Thumbnails
Contents