Egri Dohánygyár, 1986 (15. évfolyam, 1. szám)
1986-01-01 / 1. szám
„Fehérvári lányok** A híres fehérvári huszárok helyett, fehérvári lányok érkeztek Egerbe, Dobó városába, az 1950-es évek elején és közülük az egyik 1954 decemberében, szakítva első egri munkahelyével, úgv határozott, hogy az Egri Dohánygyárba jön dolgozni. Nem tudom, gondolt-e akikor arra, hogy itt éli le életének legszebb éveit, hogy miint boldog nagymama mond búcsút a második otthonának és szeretett munkatársainak. Még ha lánynak neveztem is — mert úgy nézett ki — asszony volt már akikor, és egyenesen a szivargyártásra került, ahol olyan „mindenes” volt. Szeretett dolgozni, vágyott a szeretetre, s hogy ebből a sze- retetből mennyit kapott, úgy gondolom, ezt ő tudja legjobban megítélni. Ha nagyon sóik gonddal is volt terhes — hiszen az é'et elején állt — meglehetősen vidám, barátságos, jó kedélyű volt, és az esetleges gondjait, olykor bánatát fátyol mögé rejtette. Nem tartott sokáig a szivargyártásion a tevékenysége, hiszen 1957-ben a cigia- rettaelőkészítési üzemrészbe került, ahol aztán közelebbről is megismertük. Most már igazán illő lenne leírni azt is, hogy nem másról van szó, mint Kárpáti Gyulánéról — ha valaki nem ismerné meg a fényképről —, aki több mint 30 éves becsületes. munkaviszony után életének újabb állomásához érkezve, nyugdíjba vonult. A cigarettaelőkészítési üzemrészben szinte minden technológiai fázisban dolgozott, sőt éveinek utolsó részében az addig férfimunkának számított kocsányvágást is elsajátította. 1962-től annák a BÉKE szocialista brigádinak az alapító tagja, amelyik az Élelmiszeripar Kiváló Brigádja kitüntetésnek tulajdonosa és három alkalommal nyerték el a Vállalat Kiváló Brigádj»a kitüntető címet. Egyébként személye is a Vállalat Kiváló Dolgozója. Sok, nehéz, fáradtságos munkának az elismerései voltak ezek a kitüntetések, amelyért Kárpáti Gyuláné — Magdika — meglehetősen sokat tett. A társadalmi munkában is élen járt, szerette munkatársait, de öt is szerették, vidámságáért, baráti tréfálkozásaiért. Az ünnepi brigádgyülés is, ahol a brigádvezető — Nagy Kálmánná — méltatta érdemeit és mondott köszönetét munkájáért, hangulatos volt, a visszaemlékezés sokaságát elevenítette fel, de nem emlékezett csak a jóra, a kellemesre, a tréfákra, pedig nagyon nehéz időket éltünk át a munkaterületen is a rekonstrukciók, a műszaki fejlesztések időszakában. A vékonyka, törékeny asz- szony élen járt a segítség- nyújtásban, mindenkor azt tette, amit kellett. Most, a búcsú pillanatában megköszönöm munkatársaim és a magam nevében a hosz- szú-hosiszú éveket, és 'kívánom, hogy nagyon boldogan, egészségesen töltse jól megérdemelt nyugdíjas éveit. Ez a búcsú azonban nem végleges, gyárunk, üzemrészünk ajtaja nyitva áll előtte, mindenkor szívesen látjuk. yr TANULSÁGUL! Esetek — balesetek Méreg az öltözőben. A 'Korányi Kórház baleseti belosztályáínak — ez a mérgezési osztály — ügyeletes orvosa szeptember 11-én telefonon bejelentette a rendőrségnek, hogy előző nap a kora délutáni órákban a mentők osztályára hozták S. A., 28 éves kőművest, áki a Vegyép- szer Vállalat Vaspálya utcai telepén dolgozott. A férfi az öltözőben lett .rosszul, kórházba szállítása előtt elmondta, hogy Kovács Béláné 60 éves takarítónőtől kapott italt. Kollégái utána vitték a kórházba a kétdecis üveg alján lötyögő folyadékot. A tünetek alapján és a folyadékot elemezve az orvosnák erős a gyanúja, hogy metilalkohol- méngezésről van szó. A gyanú igazolódott. S. A. másnap, mindlen orvosi erőfeszítés ellenére meghalt. A rendőrség S. A. munkásszállói szekrényében szintén talált egy, már megkezdett üveget. Tartalmának elemzése bizonyította, hogy összetétele 30—35%4 DOHÁNYGYÁR os metilalikohol és meggybefőtt levének keveréke. Megkezdődtek a kihallgatások. (A Vegyépszer telepe, felvonulási terület; a Kőbányai Gyógyszerárugyárban van.) Kovács Béláné nem ismerte el, hogy likőrt adott S. A.- nak. Azt viszont elmondta, hogy saját meggybefőttjének levéből, valamint a közértben vásárolt vegyes gyümölcs- pálinkából készített likőrt, s ebből két decit ajándékozott Harcsa Dezsőnek, aki azt Menczel Istvánnal együtt meg- itta. Kutya bajuk sincs! — bizonyította ártatlanságát a takarítónő. A nyomozók viszont mégis elkísérték Kovácsnét abba a közértbe, amelyben állítólag a vegyes gyümölcspálinkát vásárolta. Kiderült, hogy hónapok óta nem volt az üzletben vegyes gyümölcs- pálinka. Ám Harcsánál és Menczelnél megtalált likőrmaradékból az igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy egyetlen grammot sem tartalmaz a kereskedelemiben forgalomba hozható alkoholból. Metilből viszont annál többet talált a kórházi labor a két férfi szervezetében. Folytatódott a nyomozás. Eljutottak a Margit Kórháziba, ahol megállapították, hc^v augusztus 17-én szintén meghalt egy vegyépszeres dolgozó. M. V. kollégái elmondták; köztudomású volt, hogy Ko- vácsné italt árul, féldecinként 10 Ft-ért. M. V. is a vevői közé tartozott. .. Azonban nem derült ki a Margit Kórházban, hogy mi volt a halál oka. Az orvosok más tünetekre gyanakodtak. A nyomozók éltek a gyanúval, hogy összefüggésbe hozzák a két férfi halálát. A nyomozás felderített egy újabb augusztus 20-án történt halálesetet is; maghalt F. F., 41 éves vegyésztechnikus, a Kőbányai Gyógyszerárugyár dolgozója. Előző nap délután ismerőse lakásán rosszul lett. Vendéglátója kérdéseire elmondta, hogy ivott, mégpedig olyan italt, amit egy öltözőőrtől kapott a Kőbányai Gyógyszerárugyár területén levő munkahelyén. A házigazda mentőt hívott, de barátja a kórházba szállítás után meghalt. A boncolás megállapította, hogy metilalkoholt ivott. Meditálok _ A csavart előre és vissza lehet srófolni, a kereket elóre- hátra lehet hajítani — miért ne lehetne az élet idejét is? Visszaindulok a távoli kertbe, kistestvérségem virágai közé, a régi kutyánkhoz, állatainkhoz, aranyló körtefáink közé, a teljes családhoz. Kisgyerek leszek, testvérem tőlem jóval idősebb, nagyfiú. Én vagyok — lány létemre egyke — kis vakarcs, kinek kerek fejére Olyan jól illik a nagyobbak keze. Testvérem mikor vakációra hazajött, maga mellé vett a konyhai díványra, melyet deszka védett a fal hidegétől, és elmesélte a Toldi Miklóst. Négyéves koromban már versekre tanított. Kedves, vidám fiú voLt. Kedélyre épp úgy nem lehet emléket találni, akár a bánatra. Inkább csak a vágyam mozgat a vasárnap déli asztal felé. ahol olyan nagyokat nevettünk miatta. Szeretnék ott ülni most is, mert akkor még élne, s én se vizslatnám hajamban az ősz hajszálakat. Őrzök egy gyerekkoromból megmaradt szaloncukrot. Minden évben felteszem a fára. Nekem' fontos, hogy ott legyen. Abban az időben kedvetlen volt a világ, s minden oka megvolt rá. Hát akkor került az az aszalt szilva szalon- cukros papírba a többi társával együtt, amely, .hajlandó volt szaloncukornak játszani magát a kedvemért. S most is csak mi ketten tudjuk, ami akkor történt. Az a zselés, meg marcipános ott mellette mit sem sejt az egészből. Pedig fontos volt ami történt velünk. Nagyon fontos. Minden karácsony emlékezik egy korábbira. És még egy gyerekkori emlék: szerettem odatenni legkedvesebb játékaimat a karácsonyfa alá, az új mellé. Képzeletben odiagyűjtöttem azokat is. akik közel álltak hozzám. Persze azt csak én tudtam, hoigy ott vannak valamennyien. Azt meg ők tudták, hogy én látom őket. Ez is szép volt. A legszebb az volt, hogy minden elfért egy gyertyáiángnyi fényességben. Elgondolkodom ezen is — azon is; a szeretet ünnepéről, az ünnepvárásról, az ajándékozásról. Az utcákon siető emberek mindegyike örömet akar szerezni valakinek, egy babával, egy kisautóval, egy könyvvel. Apropó — könyv! Ritkán esik meg, hogy egy társadalmi baj és orvoslása szinte egyazon pillanatban kerüljön napvilágra Ám a véletlen és a rádió néha csodákra képes. Az egyik reggeli krónikában egy általános iskolai tanár panaszkodott, hogy egyre több az írni-olvasni nem, vagy alig-alig tudó iskolás a felsősök között. És, lám! Heuréka! Tíz perc sem telik bele, s egy könyvkereskedelmi szakember közli, a nagy hírt: végre nálunk is lesz szagos könyv! Hát igen! Kolumbusz tojása az egész. Ha a kis analfabéták ezután kézbe vesznek egy könyvet, nem hiába! Ha már elolvasni nem is tudják, legalább megszagoLgatják. Eltűnődöm, mert igazán elgondolkodni is csak ilyenkor, karácsonykor lehet. Fadíszítés közben. Rajna Humor — A feleségem egy szusz- szanásnyi időt sem hagy nekem. . . — Jó neked! Az én feleségem viszont alighogy hazaérkezem, rámkiabál: leheljek rá! A nyomozók kiderítették, hogy az öltözőőr Menczel István, aki ugyanott dolgozik, ahol Kovács Béláné takarítónő. Azonnal kutatni kezdtek. Az öltözőben ugyan nem, de egy vízakna lefolyójában ledugva csaknem 80 liter, többségében etil- és metilalkoholt találtak. És egy' közvetlen bizonyítékot: Menczel István ujjlenyomatait az üvegen. Az öltözőőr tagadja, hogy F. F.-nek adott volna az ezekből készült italból, de elismeri, hogy a megtalált üvegeket ő rejtette el. Kovács Béláné is tagad. Ám az eddigi vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy Kovácsné dézsmálta Menczel alkdhollkészletét. Ebből készített meggybefőttjének levővel üikőrt. ^ Menczel István öltözőőr miként juthatott az etil- és a metilalkoholhoz? A nyomozók megállapították: a Kőbányai Gyógyszerárugyárban szabályszerűen tárolják a mérgeket. Az viszont ellenőrizhetetlen, hogy felhasználásúk során, illetve után ki nyúlt hozzá. A gyárban ugyanis évente csaknem 2 ezer hilLt használnak fel etil- és ímetílalkoholból. Kovácsné és Menczel még tagad. Három férfi meghalt. A takarítónő és az öltözőőr ellen gondatlanságból elkövetett emberölésért indult eljár rás. — Mit hozhatok? — kérdezi a pincér a vendégtől. Ugyanazt, amit tegnap: egy adag pecsenyét és a panaszkönyvet. ★- Doktor úr, kinn vár egy beteg, aki már a város ősz- szeg orvosát végigjárta. — És mire van panasza? — Az orvosokra. ★ — A feleségemnek ma van a születésnapja, és nem tudom, mit vegyek neki. — Barátom, nekem nincsenek ilyen gondjaim, öt évvel ezelőtt egy gumipárnával leptem meg, és azóta minden születésnapján felfújom neki. ★ — Károlyka, mi leszel, ha nagy leszel? — Nyomozó. — És te Gyurika? — Tolvaj. — Miért éppen tolvaj? — Hogy együtt játszhassunk. ★ A tengerész egyévi távoliét után érkezik haza, és otthon egy újszülöttet talál. Faggatni kezdi a feleségét: — Ki volt az, a barátom. Paolo? —■ Nem. — Akkor a másik barátom. Stefán? — Nem. — Akkor Jura) barátom? — Haggy már békén a barátaiddal! Nekem talán nem lehet saját barátom?
