Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
Új elemek a személyzeti politikában A személyzeti tevékenység elvi-politikai megalapozottságának egyre erőteljesebb központi kérdése, hogy milyen követelményeket kell a vezetőkkel szemben támasztani. A követelményrendszer folyamatos érvényesítése biztosítja a vezetés színvonalának emelését. Az adott politikai és gazdasági helyzet megszabja a politikai és gazdasági feladatokat, s ezekhez igazodnak a vezetőkkel szemben támasztott követelmények. Az MSZMP Központi Bizottsága 1973. november 28- án, határozatot hozott a párt káderpolitikájáról, a káder, és személyzeti munka helyzetéről, valamint több feladatáról. Ennek alapján adták ki az állami személyzeti munkáról szóló és jelenleg is érvényben levő, 1019 1974. (V. 2.) számú minisztertanácsi határozatot. A politikai és gazdasági életben azonban 1973 óta jelentős változások történtek. A hármas követelménynek, mint általános mércének, változatlan érvényben maradása mellett, a követelményrendszer új elemekkel is gazdagodott, és néhány régi eleme a múlthoz képest jobban előtérbe került. Felvetődik a kérdés: melyek a hármas követelmény állandó és változó tényezői, hogyan jelentkezik napjainkban a politikai, szakmai és vezetői alkalmasság kérdése? Az ország gazdaságpolitikája erősebben igazodik a világgazdasági változásokhoz, mint a múltban. A megváltozott gazdaságpolitika egyik alapja a tartalékok feltárása, lgv óhatatlanul felvetődik: a tartalékok feltárásában milyen szerepel játszik a munkahelyi légkör, s ezzel kapcsolatban az emberi képességek jobb hasznosítása? Vannak-e új vonások a vezetők, illetve a személyzeti vezetők személyzeti munkájában? Hogyan igazodjék a személyzeti munka az 1980-as évek várható gazdasági változásaihoz? Milyen hatása lehet a vállalati irányítás és a szervezeti rendszer fejlesztésének feladataival kapcsolatos. 1982. év végén megjelent jogszabályoknak a személyzeti munkára? Az ilyen és ezekhez hasonló kérdések ma gyakran napirenden vannak. A cikkben főleg a vezetői alkalmasság kérdésével foglalkozunk. Egyrészt a követelményrendszer legtöbb új vonása ezen a területen található (ilyen például a szocialista vállalkozási szellem), másrészt, mert a tapasztalat szerint itt van leginkább szükség gyors fejlődésre. A közismert hármas követelményt akkor értelmezhetjük helyesen és korszerűen, ha egyrészt figyelembe vesszük, hogy a követelmények növekedése világjelenség, másrészt, hogy a követelmények nemcsak nőnek. hanem változnak is. s főleg ha azt nem felejtjük el. hogy az elmúlt tíz évben bekövetkezett jelenségek minőségi változást okoztak a vezetésben. Az irányítás és a vezetés fontos termelőerővé vált. A hármas követelmény alapelve, a politikai, szakmai és vezetői követelmény egymással kölcsönhatásban álló rendszere. mint alapvető mérce, ma is időszerű. Három kérdésre kell azonban gondot fordítanunk. nevezetesen a köve4 DOHÁNYGYÁR telményrendszer állandó és változó elemeire, a hármas követelmény komplexitására és a követelmények differenciálására. A politikai alkalmasság napjainkban Változatlanul érvényes alapelv. hogy a politikai alkalmasság az egyértelmű politikai elkötelezettséget, a beosztásnak megfelelő politikai képzettséget, a társadalompolitikai kérdések iránti érdeklődést és a közéletben való, aktív részvételt jelenti. Politikai követelménnyé vált azonban napjainkban az alkotó, a beosztottak is alkotásra késztető vezetői magatartás. Ugyancsak élesebben vetődik fel a szocialista erkölcsi normák betartásával kapcsolatos követelmény. Új elemekkel bővült a munkahelyi demokrácia. A politikai alkalmasság követelménye tehát napjainkban több újv de hangsúlyosabb régi elemmel is gazdagodott. Ezekkel a változásokkal. hatásokkal számolnunk kell munkánkban. Egymagában a párt vezető szerepének elfogadása még nem jelenti a politikai alkalmasságot és szilárdságot, továbbá a politikai felkészültség előfeltétele a politikai szilárdságnak. azonban nem kizárólagos fokmérője és nem azonos azzal. A lényeg az. hogy egyes jelszavak ismeretét ás sűrű hangoztatását nem szabad összetéveszteni a politikai felkészültséggel. A párt politikáját egyrészt általában és ösz- szeíüggéseiben, másrészt konkrétan az adott területre és részleteiben kell ismerni, és annak szellemében kell cselekedni. A politikai szilárdságot bizonyítja azonban ma az a nehéz vezetői próbatétel, ha az adott közösség és a társadalom érdekében összeegyeztetését megoldja az adott szintű vezető. A politikai szilárdság azt is jelenti, hogy a vezetőknek nehezebb körülmények között is (és jelenleg ez a helyzet) ki kell állniuk a párt politikáj-a mellett. Mai körülményeink között, amikor a gazdasági életben egy megújulási folyamatban vagyunk, az alkotóképesség és -készség is „politikai" követelmény- nyé vált. Az alkotni akaró, alkotásra képes és a beosztottakat alkotásra késztető vezetői magatartás ma az egyik legfontosabb követelmény. Napjainkban egyre élesebben jelentkező követelmény az. hogy a vezető életmódjának és magatartásának meg kell felelnie a szocialista erkölcs elveinek. Ezeknek a vétségeknek ugyanis politikai jelentőségük is van. mert általánosításra adnak alkalmat, és ez árnyékot vethet azon vezetőkre is. akik mentesek ilyen jellegű hibáktól. A szakmai alkalmasság megköveteli, hogy a vezető rendelkezzék a munkakörének megfelelő állami iskolai végzettséggel, és ezen felül legyenek korszerű szakmai gyakorlati tapasztalatai, rendszeresen fejlessze szakmai tudását, tartson lépést a tudomány és technika fejlődésével. Új eleme a vezetői követelményeknek, hogy a hivatalnoktípusú vezető helyébe a szakértelemmel bíró, vállalkozó típusú vezető kerüljön. Az egész világon — egyes területeken ugrásszerűen — fejlődik a technika és a tudomány. A piaci követelmények változása világjelenség lett. A lépéstartáshoz is a szakértelem magasabb szintjére van szükség. Ez folyamatos önképzést, a látókör permanens szélesítését, a politikai ismerete mellett annak végrehajtásának képességét is megköveteli. A vezetői alkalmasság korszerű megítélésében beszélhetünk ma a legtöbb új elemről. Vezetői alkalmasságon — összhangban a politikai és szakmai alkalmassággal — a vezetői készséget és azokat a képességeket, hajlamot és jártasságot értjük, melyek képessé teszik a vezetőt vezetői feladatainak színvonalas ellátására. A vezetői alkalmasság elbírálásánál is nagy jelentőségű az adott területhez igazodó differenciálás. Különböző munkaterületeken a vezető eltérő mértékben hat dolgokra és emberekre. A kétfajta hatást mereven elválasztani nem lehet, azonban megállapítható, hogy a vezetői alkalmasság új elemeiben zömében az emberekre történő hatás játszik nagyobb szerepet. A vezetői alkalmasság új, hangsúlyosabb elemei közül napjainkban egyik legfontosabb a szocialista vállalkozási szellem. Ez összetett, sokrétű tulajdonságokat egyesít, de biztos, hogy magába foglalja az alkotó, kezdeményező munkamódszert és -stílust, a kockázat- és felelősségvállalást, a céltudatos megújulásra való képességet, a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást és a jövőre történő következtetési készséget. Egyre nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a vezetői magatartásban a munkafegyelem betartása és megkövetelése. a szervezés, az ösztönzés és az ellenőrzés komplexitása, a munkahelyi emberi tényezők szerepe, valamint — amire korábban kevésbé figyeltünk — a testi és szellemi ellenállóképesség. Gazdaságpolitikánk egyre jobban igazodik a világgazdasági változásokhoz. A személyzeti munkában ugyanolyan fordulatnak kell bekövetkezni, mint amilyen a gazdaságpolitikában bekövetkezett. Ennek szükségességét az országgyűlés 1981. évi, költség- vetési vitája így összegezte: „Az ipar gyorsabb előrelépése. mai lehetőségeink között — és szűkre szabható beruházási eszközeink miatt is — elsősorban káderkérdés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy önmagában a vállalatokon belüli irányítás és vezetés javítása, a technológiai fegyelem megszilárdítása. a munkafegyelem erősítése. a belső vállalati szervezet korszerűsítése, a vállalatokon belüli, megfelelő érdekeltségi rendszer kialakítása, az alkotókészség és -képesség felszínre juttatása, a megfelelő erkölcsi, politikai és anyagi elismerési rendszer érvényesítése, minden beruházás nélkül 20—30 százalékkal növelheti az egyes gazdálkodó egységek teljesítményét.” Búzás Lajos osztályvezető A kormányzati szervek előtt eddig is alapvetően két lehetőség kínálkozott a gazdálkodás irányítására: A gazdasági szabályozók és a jogi szabályok rendszere. A félreértések elkerülése végett szükséges itt megjegyezni, hogy végső soron a gazdasági szabályozók is jogszabályok formájában jelennek meg. Mégis, a gazdasági szabályozók és az itt szűkebb értelemben vett jogszabályok érvényesülési módjának eltérő jellege igényli ezt a megkülönböztetést. A gazdasági szabályozók — amelyekkel lapunk egy másik cikksorozata foglalkozik — közvetett módon fejtik ki hatásukat, míg a jogszabályok közvetlenül, direkt módon érvényesülnek. Ilyen, közvetlen hatásra törekvő, nagy jelentőségűnek ígérkező jogszabály az 1984 évi IV. törvény, a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról. A tisztességtelen gazdasági tevékenység nem most került először jogi tilalom alá. Leg- újabbkori történelmünk során is akad hasonló jellegű jogszabályra példa. Ha magának a jogintézménynek az eredetét keressük, a liberálkapi- talizmus korába kell visszanyúlnunk. A szabad verseny feltételei között, az erőfölényben levő tőkés vállalkozó gazdasági szabadsága és szabad gazdasági mozgásterülete révén olyan helyzetbe jutott, hogy monopóliumok létrehozásával, illetve megszerzésével, végül is kizárhatta a gazdaság adott területén a versenyt. A gazdaságilag gyengébb helyzetben levők védelmére születtek meg a tisztességes verseny szabályait megállapító törvények. Magyarországon példa erre az 1931-es kartell- törvény. A jelenlegi magyar gazdaság még nem olyan összetett, hogy piaci formákról, igazi versenyről beszélhetnénk. Kétségtelen azonban az is, hogy egy versenyt nem tanácsos megindítani anélkül, hogy alapvető, minden fél számára kötelező szabályai ne lennének. Annál is inkább, mert a „mezőnyben” monopolhelyzetben levő mammutvállalatok és néhány fős gazdasági munkaközösségek egyaránt megtalálhatók. A piaci magatartást már nemcsak a versenytársakkal, de a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban is vizsgálják. összhangba hozása világszerte problematikus feladat. A szervezett vállalat és a „magányos” fogyasztó — nap, mint nap tapasztalhatjuk — nincs egyenlő pozícióban. Az 1984. évi IV. törvény a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról, felöleli a gazdasági szervezetek egymás közti versenyének és a fogyasztókkal szembeni magatartásuknak szabályait. A törvény első fő területe a tisztességtelen verseny tilalma. E tiltással célja, hogy elősegítse versenyhelyzetek, ezen belül tisztességes versenyfeltételek kialakulását. A precíz törvény- szöveget hétköznapi nyelvre lefordítva: tiltja a vetélytárs és termékei ócsárlását, tiltja, hogy egy már befutott áru csomagolásához, elnevezéséhez, hirdetéséhez hasonló „tálalást”, nevet vagy szlogent használjanak fel más termékek eladásához. Tiltja az üzleti titkok kikémlelését, tisztességtelen felhasználását, nyilvánosságra hozatalát. A törvény szerint tilos az árut a tervezett áremelés előtt vagy kimondottan áremelés céljából a forgalomból kivonni, illetőleg visszatartani. Sűrűn előbukkan e törvényrészben a „tisztesség” szó, de általános definíciót nem találunk rá. Ahhoz, hogy a törvény által értett „tisztesség” határait pontosítani lehessen, hosszabb idő, vállalkozóbb szellemű piaci magatartás, megfelelő gazdasági körülmények szükségesek. A törvénybeli „fentebb felsorolt”, konkrét megállapítások, tiltások alighanem csak példálódzó jellegűek, a gyakorlat a későbbiekben ebbe a tárgykörbe valószínűleg más jelenségeket is belevon majd. A törvény második nagy területe a fogyasztók megtévesztésének tilalma. Ez a tilalom különösen vonatkozik a következő esetekre: az áru lényeges tulajdonsága, használata, kezelése tekintetében nem szabad a fogyasztót megtéveszteni; tilos megtévesztésre alkalmas áruösszeállítást alkalmazni; tilos az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel ellátni; nem szabad elhallgatni a fogyasztó előtt, hogy az áru nem felel meg valamely törvényes előírásnak; törvénybe ütközik olyan árut hirdetni, reklámozni, amely nem vagy nem kellő mennyiségben, illetőleg választékban áll a fogyasztók rendelkezésére. A szóban forgó törvény tiltja a gazdasági verseny korlátozását : „Tilos az olyan összehangolt magatartás, illetve megállapodás, amely a gazdaságilag indokolt, fontos célok eléréséhez szükséges mértéket meghaladóan, gazdasági verseny korlátozását vagy kizárását eredményezik.” A törvényszöveg figyelmes olvasójának szemet szúrhat az előbb olvasott „szükséges mérték” kifejezés. Hogyan állapítható meg vajon ez a mérték, mi az a mérce, ami megmutatja, hogy valamely megállapodás az indokolton túl korlátozza, illetőleg kizárja a versenyt? A törvény „szelleme” azt sugallja, hogy mihelyt a verseny kizárására vagy korlátozására irányuló magatartás akár egy partner érdekét is. vagy a fogyasztók érdekeit sérti, máris meghaladja a „szükséges” mértéket. Az idézett törvény által szabályozott negyedik főbb terület az eltérő gazdasági erővel bíró vállalatok együttműködése, a gazdasági erőfölénynyel való visszaélés tilalma. E törvényhelyzet alapján, a kiszolgáltatott helyzetben levő vállalat „ha van mersze” (!) bírósági úton szerezhet érvényt a deklarált partneri egyenlőségnek. Természetesen, ez csak jogi lehetőség. Az ideális az volna, ha a kisebb gazdasági súllyal rendelkező vállalatok, vállalkozók nem lennének rászorulva egy-egy, monopolhelyzetben levő vállalat termékére, ha megválaszthatnák. hogy a szükséges árut, alkatrészt kitől veszik meg, hogy a szükséges munkát kitől rendelik meg és így tovább. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy jogalkotásunkban e törvény létrehozásával az a helyzet állt elő, hogy nem a jogszabály hiányos, hézagos a szabályozott területhez képest, hanem a valóság fogyatékosabb az őt szabályozni kívánó norma által feltételezett helyzetnél. Dr. Szalóczi Géza
