Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
Minőség-ellenőrzési továbbképzés Barátaink életéből Szovjetunió „Biztonság és minőség a cigarettaiparban” címmel, minőségellenőrzési továbbképzést tartott a Philip Morris cég a közelmúltban vállalatunknál. A változatosan felépített program során betekintést nyertünk a PM-nél jól bevált minőségellenőrzési rendszer rejtelmeibe, hallottunk a náluk alkalmazott módszerekről, láttuk a vizsgálataik során használatos, különféle műszereket és ki-ki választ kapott az elhangzottakkal kapcsolatosan feltett kérdésekre is. Az előadó hangsúlyozta, hogy a minőségellenőrző részleg feladata sokrétű és felelősségteljes. A feladatoknak csak úgy tud maradéktalanul megfelelni, ha a minőségi paraméterek mérése mellett: — megoldja a gyártásban részt vevő dolgozók képzését, — korrekciós intézkedéseket javasol és — előre jelzi a minőségi problémákat. A PM világszerte ugyanazt a terméket gyártja. jó minőségben. Ezt úgy tudja biztosítani, hogy írásos anyagban (specifikáció) meghatározza a termékeihez használatos valamennyi anyag legjellemzőbb tulajdonságait, majd következetesen ragaszkodik ezek minőségállandóságához. A bemenő anyagokat sokrétű. bonyolult vizsgálatoknak vetik alá, kevésbé hagyatkozik a szubjektív megítélésre. Mint megtudtuk, a fermentált dohányt levélfajtánként, elsősorban levélnagyság szerint minősítik, de döntő tényező a beltartalmi érték. A dohányok fizikai-kémiai tulajdonságainak vizsgálatával éri el a keverék állandó íz-, zamat tulajdonságát. A vizsgálatokhoz korszerű műszerek állnak rendelkezésére. A kapott eredményt komputer gyűjti és jelzi a tételváltozást. így biztosítható a termékazonosság hosszú távú megtartása. A segédanyagok minőségellenőrzése során problémát okoz a különféle nyomdai termékek színárnyalati megítélése. Ezt úgy oldja meg, nagyobb biztonsággal, hogy három színetalont használ; egy előírás szerintit, egy halványabbat és egy erősebbet. Kívánatos lenne náluijk is ilyen etalon alkalmazása A szállító vállalatokkal kölcsönösen jó kapcsolat kialakítására törekszik, előnyben részesíti azt, aki minőségingadozás nélkül szállít. A gyártás területén nagy hangsúlyt kap az 1981. évben bevezetett „önellenőrzés”. Ha már hosszú időn keresztül jó minőséget adott egy gyártógép vagy egy technológiai folyamat, akkor ott megszünteti a minőség mérését. A gépkezelőket felkéri, hogy saját maguk ellenőrizzék gyártmányuk minőségét. Ami érdekes, hogy mindezt külön ellenszolgáltatás nélkül teszik a dolgozók, sőt büszkeséggel tölti el őket a munka végzése. E módszerek hátránya, hogy több jól képzett gépkezelőt igényel és nagyobb minőségellenőrző felszerelés, illetve műszer szükséglete. Az önellenőrzés nagy előnye, hogy egyenletes, jó minőséget tudnak előállítani, mert míg a meo 30 percenként ellenőriz, addig a gépkezelő minden percben önmagát ellenőrzi és azonnal be tud avatkozni szükség esetén. Az önellenőrzés eredményeként 30%-kal csökkent a hibák száma. A késztrmék- ellenőrzés során a cigaretta fizikai és kémiai jellemzőit, valamint a gyártási hibákat vizsgálja. A következőkben szó esett a nálunk gyártott termékek minőségéről, az elért pontszámokról és a leggyakrabban előforduló hibákról. A hibák közül első helyen áll a végkihullás (a hibák egyharma- dát teszi ki), második az elkent csomag, ezt követi aszín- elkenődés, sérült feltépő. Ha ezeket a hibáikat sikerül kijavítani, akkor a hibák nagyobb része megszűnik. Törekedni kell arra, hogy a minőség szintjében ne legyen havonta sem nagyobb eltérés, illetve ingadozás. A cigaretták szívási tulajdonságait degusztálóval ellenőrzik. E munkában rendszeresen két degusz- tációs csoport vesz részt, egyik házon belül (saját dolgozókból álló), a másik a házon kívüli (fogyasztók táborából) kikerülő, összesen mintegy 3000 fő. A csoportok által végzett tesztelési módszer alapján meg lehet állapítani az izkülönbsé- get az előírt és a vizsgált termékek között. Alapvető célja, hogy anyagváltozás, keverékváltozás esetén a termékre jellemző íz ne változzon. Az adatokat komputer összesíti és elemzi. A szemináriumon részt vevők számos kérdésére a PM szakemberei kielégítő választ adtak. A szeminárium szakembereink számára hasznos volt, és ki-ki a saját területén a későbbiekben alkalmazható információhoz jutott. Lékóné Azért szeretem a piacot, mert a piac . . . szép. Szép a természet ezerféle színe, a piros és zöld, egészségtől duzzadó növények gömbölyűsége, szép a mesterségesen nem utánozható változatosság, amit u természet hoz létre. Belefeledkezem a feszülő, kemény paradicsomokba, élénk na- rancsszín sárgarépák, harsány- zöld petrezselymek, áttetszőén sötét vörös meggyek látványába. De szép a zöldségek és gyümölcsök tömege is, az, hogy sok van belőlük és sokféle. Hogy nem kell az első zöldséges standnál pánikszerűen összevásárolni mindent, ami kapható, mert a másodiknál, harmadiknál. tizediknél is megtalálom, amit keresek. Sőt az is lehet, hogy a másodiknál. harmadiknál vagy a tizediknél találok rá a legszárazabb málnára, vagy a leg- ropogósabb cseresznyére. Nem kell kapkodnom, senki nem viszi el az orrom elől a nekünk szánt gyümölcsöt. Es ezen a ponton az esztétikai élvezet — amelyet a változatosság okoz — találkozik a választék élményével. Az ember ugyanis nem elégszik meg vele, hogy megtömje a gyomrát. Az ember válogat. Persze, ha teheti. Az egyik fajta cseresnyét szeretem, a másikat kevésbé. A málnát jobban szeretem, mint a megy- gyet. Én zellerrel karalábéval, kelkáposztával főzöm a húslevest, ismerősöm kihagyja belőle a karalábét, meg a kelkáposztát. A választék valójában nem nélkülözhetetlen. Alapvető szükségletünket, hogy együnk és igyunk, üres kenyérrel és vízzel is kielégíthetjük. A választék és a válogatás lehetősége — luxus. Olyan luxus, ami nélkül az élet puszta vegetálássá süly- lyed. Ize, színe, illata az életünknek, a választéktól van. A piac tehát azzal, hogy szép és változatos, a mindennapi örömök forrása. De van még egy sajátsága, ami megkülönbözteti a legközelebbi Zöldérttől. És ezt a különbözést már a vásárló első tájékozódó kérdése érzékelteti. A Zöldértnél ugyanis azt kérdezi: Mennyibe kerül a paprika? A piaci árustól viszont azt: Mennyiért adja a paprikát? Nem mintha az alkunak, amire ez az ige utal, valódi jelentősége lenne. Hisz már a piacon is alig alkudhatunk. Mindenesetre az utóbbinál, tehát a piaci árusnál, megkockáztathatjuk, hogy adja egy forinttal olcsóbban. Még az sem elképzelhetetlen, hogy ha nem is sokat, mondjuk tíz fillért sikerül lealkudnunk. És aztán boldogabbak leszünk tíz fillértől? — kérdezhetné a vitázókedvű olvasó. Én pedig azt felelném neki: bizony, boldogabbak. Boldogabbak leszünk, nem azért, mert megmaradt tíz fillérünk — hisz ennyi visszajáró pénzt már a Közért pénztárosától is illetlenség elkérni —, hanem attól az érzéstől, hogy az árengedmény egy személyes kontaktus eredménye. A piaci árus, meg a vevő, beszéltek egymással, vitatkoztak, majd megállapodtak vagy nem állapodtak meg. S ha nem kötöttek egyezséget, az se baj. A vevő tovább bolyonghat az árusok között az egyezség reményében. Nem ez az eladó volt az utolsó lehetősége. Az áru—pénz cserében, az „elosztás" gyakorlatában az eladónak annyi érdeke se fűződik a vevőhöz, hogy addig a néhány percig, amíg kiszolgálja (micsoda régimódi kifejezés ez is!) figyeljen rá. A piac a kereskedés és vásárlás üdülőhelye. Alkalom és fórum a beszélgetésre, mi több, a véleménycserére. A piacon én én vagyok És ő — ő. Nem lehet bennünket összekeverni vagy fölcserélni. A piacon ... de hát, minek is magyarázzam tovább? Szóval ezért szeretek — esőben, hóban, 30 fokos, perzselő hőségben — piacra járni. Rajna A Szovjetunió erőforrásai, termőföld tekintetében is hatalmasak, Az ország 22,4 millió négyzetkilométernyi területéből 6,1 millió négyzetkilométer mezőgazdaságilag művelhető, 8,1 millió négyzetkilométer az erdő, a többi sarkvidéki tundra, sivatag és hegyvidék. Persze, a mezőgazdaságilag hasznosítható földek jelentős részén igen nehezek a munkakörülmények. Ilyen területek az újonnan művelésbe vont sivatagok Közép-Ázsiá- ban vagy a nem fekete földű körzetek az Orosz Föderáció- ban. A Szovjetunióban a mező- gazdaság extenzív fejlesztésének lehetőségei gyakorlatilag kimerültek, miután az ötvenes-hatvanas évek folyamán művelsébe vettek 42 millió hektárnyi szűzföldet és parlagterületet. A szántóterület 1983-ig 227 millió hektárra növekedett, s ebből 213 millió hektárt vetnek be rendszeresen. Közép-Ázsia sivatagos és félsivatagos szűzföldjeinek területe már viszonylag kicsiny és művelésbe vonásuk nagy költségeket igényel. Ugar még kevesebb van, mindössze 0,7 millió hektár. Ezenkívül a földterület egy része az urbanizáció, az útépítések, a gyártelepítések miatt kiesik a mezőgazdasági használatból. Míg 1960-ban a Szovjetunióban egy lakosra 1,03 hektár szántó jutott, addig ma már csak 0,83 hektár. Következésképpen a mezőgazdaságban ma az egyetlen járható út az intenzív gazdálkodás bevezetése, a terméshozamok növelése. Vagyis a legfontosabb feladat: a talajjavítás, az agrokémia fejlesztése és az erózióvédelem. A javított földterület 1966-tól 17 millió hektárról 33 millió hektárra növekedett. Ebből 19 millió az öntözött és 14 millió hektár a lecsapolt terület. A legjelentősebb talajjavítási munkát az Orosz Föderáció nem fekete földű övezetében végezték, az elmúlt tíz évben. A munkálatok a következő ötéves tervben tovább folytatódnak. Az ezredfordulóra a javított földterület nagysága 49 —53 millió hektárra gyarapodik. Különösen fontos az agrokémia gyors fejlesztése. Optimális mennyiségben, és rendszeresen adagolt műtrágyák révén, a betakarított gabona, cukorrépa és gyapot mennyisége megháromszorozható, a burgonya és a zöldség meny- nyisége pedig 15—20 százalékkal növelhető. Ezért a műtrágyagyártás fejlesztése az élelmiszerprogram legfontosabb eleme. Az erózió a szántóterület csaknem egynegyedét, körülbelül 50 millió hektárt érint. Az ebből eredő veszteségek elérik a mezőgazdaság éves bruttó termelési értékének 8 -10 százalékát. Csökkentésük, minimálisra szorításuk a következő ötéves terv feladatai sorába tartozik. Sokat várnak az új ösztönzési rendszer bevezetésétől is. Például azok a mezőgazdasági brigádok, amelyek belépnek a vállalkozási rendszerbe, 10— 20 százalékkal nagyobb teljesítményt értek el, méghozzá kisebb önköltséggel és kevesebb anyagi ráfordítással. A vállalkozási rendszer lényege: a földterületet kis parasztkollektíváknak adják ki. A munka díjazása nem annyira az elvégzett munka mennyiségétől, mint inkább az előállított termékek minőségétől és meny- nyiségétől függ. NDK Az NDK-ban, a közepesen esős években a természetes vízkészletek mennyisége elérheti a 17,7 milliárd köbmétert. Száraz években azonban csak 9 milliárd köbméternyi természetes vízkészlettel számolhat a vízgazdálkodás. A talajban őrzött víz mennyisége körülbelül 5 milliárd köbméterre tehető. Mindent együtt véve, az országban évente 880 köbméter víz jut egy lakosra. Tekintve, hogy a világátlag 12 ezer köbméter, az NDK meglehetősen szűkében van az elemi fontosságú természeti kincsnek, a víznek. Mivel az éltető elem minden cseppje aranyat ér, számos intézkedést hoztak a vizek védelmére. Völgyzáró gátak. víztározó medencék sűrű hálózata biztosítja a vizek észszerű hasznosítását és a rendelkezésre álló készletek állandó, egyenletes elosztását A folyók hossza: 30 800 kilométer. Az ország 13 200 tava 140 ezer hektárnyi vízfelülettel rendelkezik. A völgyzáró gátak és tározók száma 190, vízmennyiségük 1,4 milliárd köbméter. Ezek közül 164 az elmúlt három évtizedben épült, ugyanúgy, mint a vízszabályozás más eszközei: a zsilipek, az emelőművek és a 4300 kilométer hosszú védőgátrendszer. A lakosság évente 1,45 milliárd köbméter ivóvizet fogyaszt, a mezőgazdaság öntözésére 1,55 milliárd köbmétert használ fel, az ipari üzemek 5.1 milliárd köbméter vizet igényelnek. Jelenleg az országban hatezer vízmű és ezer kommunális tisztítóberendezés üzemel. A vízvezeték-hálózat hossza 88 ezer kilométer, a szennyvíz- csatornáké pedig 34 ezer kilométer. A lakosság ivóvízigénye évente mintegy 2,5—3 százalékkal növekszik. Noha a legnagyobb vízfogyasztó az ipar, a mezőgazdaság is évről évre több vizet használ fel, ugyanis már most 1.2 millió hektárnyi földet öntöznek. A vízzel való takarékosságot törvény írja elő. A vízgazdálkodást a helyi állami szervek tervezik, egyeztetik és ellenőrzik. Az egyeztetett intézkedések eredményeként, a teljes vízigényt 138 millió köbméterrel csökkentették az utóbbi években. Csehszlovákia Csehszlovákia leghíresebb fürdői évszázadok óta ismertek Európában. Ma 51 fürdőhelyen, 133 szanatórium mű- körik, 35 ezer ággyal. A csehországi fürdők száma 37, s ezek gyógy intézményeiben 24 ezer ágy áll a beutaltak rendelkezésére. A jó nevű balneológiái központokat sok tízezren keresik fel, köztük minden évben 44 ezer gyógyulni vágyó külföldi beteg. A fürdőhelyeken elsősorban a szív- és érrendszeri, az emésztő- és mozgásszervi, valamint a női betegségeket gyógyítják jó eredménnyel. Pöstyén, Teplice, Karlovy Vary iszapfürdőinek jótékony hatását már a XVI. században fölismerték. Sokkal fiatalabb azonban a Karlovy Vary közelében, 1911-ben megnyitott, jáchymovi gyógyfürdő, amely a mozgászervi betegségek kezelésére szakosodott. A hely nevezetesssége, hogy ez volt az első fürdő, ahol a radioaktivitást a gyógyítás szolgálatába állították.
