Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

Barátaink életéből A cukorbetegségről — cukorbetegeknek I. rész Mi a diabetes? A diabetes vagy cukorbe­tegség a hasnyálmirigynek a betegsége. Ez a mirigy két egymással ellentétes ha­tású hormont termel; ez az inzulin és a glukanon. Az előbbit az ún. Langerharzs szigetek béta sejtjei, míg az utóbbit az alfa sejtek termelik. Az inzulin terme­lésének ingere a vércukor­szint. Ha a vércukorszint emelkedik, nő az inzulin termelés — inzulin hatásá­ra a vércukorszint csökken — a máj glukogén tartal­ma nő. Az inzulin fokozza a zsírképzést, a bevitt szén­hidrát 1/3-a zsírrá alakul, ez a folyamat a májban játszódik le. Inzulin hiánya miatt za­vart a zsírképzés, a zsír­mozgósítás és bontás, a máj­ban emiatt fokozódik a zsírlerakódás. Glukagon az alfa sejtek­ben termelődik, emeli a vér- cukorszintet. Vegyileg ha­sonlít az inzulinhoz, csak kénben szegényebb. A máj­ban — glykogén formájá­ban — elraktározott cuk­rot szabadítja fel. A normál vércukorszint fenntartásához sok ténye­ző összműködése szükséges, melyek közül ha bármelyik­ben zavar következik be, a vércukorszint kóros el­tolódásához vezethet. Normál vércukorszint is emelkedhet, ezek egy része nem kóros, csak átmeneti változás. Ilyenek; 1. Táplálkozási eredetű (pl. különböző cu- korféleségek fogyasztása után) 2. Idegi eredetű (agyvérzés, daganatok, lelki sérülés, fé­lelem, fájdalom, szorongás, szellemi túlterhelés esetén) 3. Hormonális eredetű (pl. mellékvesekéreg vagy velő­állomány túlműködése, pajzsmirigy túlműködés ese­tén.) 4. Máj eredetű (máj műkö­désének zavara miatt) Mi okozhat cukorbetegsé­get? a) Idegi — hormonális rend­szer „sérülése” b) Öröklődés; elsősorban az öröklött életmódnak van je­lentősége, pl. kalóriadús ét­Szodalista brigádjaink, dol­gozóink számára erre az év­re is megpróbáltunk színes, érdekes, hasznos programot összeállítani. Nem végeztünk kérdőíves felmérést az igé­nyekről, csak az egyes terü­leteket képviselő közművelő­dési bizottsági tagokkal be­széltük meg részletesen a ter­vet Változatlanul feladatunk a dolgozók szakmai-politikai oktatása, továbbképzése, az önművelés felkeltése, az egészségnevelés, az olvasó­mozgalom népszerűsítése, a tudományos ismeretterjesz­tés, a sport- és a művészet­propaganda. Ennek szellemé­ben állítottuk össze az éves közművelődési tervet. Most — nem törekedve a teljességre — néhány prog­ramra hívjuk fel dolgozóink figyelmét: Nagy érdeklődést várunk a politikai ankétok­tól, amelyre dr. Pálfi Józse­fet és Chrudinák Alajost hívjuk majd meg. A külön­böző társadalmi és családi ünnepségek alkalmával rö­vid műsort tervezünk, ame­kezés. Amennyiben örökle­tes a diabetes, akkor az, egyre fiatalabb korban nyil­vánul meg. c) Túltápláltság; bőséges, kalóriadús táplálkozás, ke­vés mozgás, a máj elzsíro- sodásához vezet. A túlsúly relatíve nagyobb inzulin igénnyel jár. A háború utá­ni években lényegesen csök­kent a cukorbetegek száma, míg a háborútól megkímélt országok lakosságánál nőtt a megbetegedés, ez a tény is a táplálkozás igen fon­tos szerepére utal. d) Idegrendszeri hatás; iz­galmak, lelki sérülések ront­ják a tűrőképességet, mely­nek következtében a lappan­gó betegség fellobbanhat. A diabetes anyagcsereza­var, aminek következtében a cukorbeteg nem használja fel a táplálékkal bejutó cuk­rot, nem raktározza azt a májban glykogén formájá­ban, emiatt a cukor bejut a vérbe, elárasztja a szöve­teket, ürül a vizelettel. A vér és a szövetek cukor­tartalma ezáltal többszörösé­re emelkedhet. A zsírból, fehérjéből is cukor képződik, mely a be­tegeknél szintén felhaszná­latlan marad. A zsírok fokozott égése folytán köztitermékek sza­porodnak fel, és ún. ketozds keletkezik. Aránytalanság van a ren­delkezésre álló és a felhasz­nálódé cukormennyiség kö­zött, a szervezetben ugyanis több cukor van, mint amennyit az el tud égetni. Cukorbetegség tünetei: — vércukor emelkedés — vizeletcukor emelkedés — fokozott vizelet ürítés — fokozott szomjúságérzés — éhségérzet — súlycsökkenés (a szerve­zet saját raktáraiból égeti a tartalékot, emiatt gyenge­ség érzet lép fel) — acidózis (a zsírok hiányos lebontása miatt a zsírsavak fels záporodnak) A diabeteszes kóma a be­tegség részjelensége, mely mélyülő eszméletzavarban, ön tudatlanságban és verej­tékezésben nyilvánul meg. A cukorbetegek száma az utóbbi 50 évben állandóan lyeken óvodásaink, az álta­lunk patronált általános is­kolák, a szakmunkásképző diákjai, a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola hallgatói és a Megyei Művelődési Köz­pont művészeti csoportjai fognak szerepelni. Sok bri­gád kérte író-olvasó talál­kozóra — márciusban — Fe­hér Klárát és Nemes Lászlót. Megpróbálkozunk irodalmi estek szervezésével, ahol ne­ves színészek lépnek fel, s a nyári Agria Játékok al­kalmával találkozót szervez­zünk a művészekkel. Már megkapta minden brigád az „Elindultam szép hazámbul” c. országos pá­lyázat anyagát, amely Körö­si Csorna Sándor életútját dolgozza fel. Ebben az év­ben is meghirdeti a Megyei Művelődési Központ és a SZMT a Világkép vetélke­dőt. Harmadik: „Kell a jó könyv” olvasópályázat, amelynek beadási határide­je 1984. október 31. Mind­össze 6 művet kell elolvas­ni az irodalomjegyzékből, s a mellékelt pályázati lapon emelkedett, ez az összlakos­ság 1—1,5%-a. Városban há­romszor annyi a megbete­gedés, mint falun. Alig hat­van éve a diabetes kezelé­sének egyetlen eszköze a diéta volt, Hazánkban kö­zel két évtizede általános­nak mondható a diéta he­lyett a tablettás kezelés gya­korlata. Kétségtelen, hogy könnyebb gyógyszert felír­ni, mint a beteget részletes diétás tanáccsal ellátni. A cukorbaj nem egységes kór­kép, lehet fiatalkori, mely gyermek és ifjúkorban lép fel, jellemzője az inzulin- termelés gyors csökkenése, majd, évek, esetleg évtize­dek múlva teljes megszű­nése következhet be. Az ilyen cukorbetegségek egyet­len gyógyszere az inzulin. Az inzulin mellett legalább olyan fontos a megfelelő összetételű mennyiségű és megfelelő gyakorisággal al­kalmazott étrend. Ennek hiá­nyában az anyagcsere — in­zulin kezelés ellenére — la­bilis marad. Ellentétben a fiatalkori diabétesszel, a felnőttkori vagy ún. életkori az inzu­lintermelés megtartott az anyagcsere egyensúlyban tartásához a szervezet in­zulin adását többnyire nem igényli. A felnőttkori cukorbeteg­ség oka lehet: — a relativ inzulinhiány, mivel a szervezet inzulin igénye megnövekedhet és ezt az igényt a hasnyálmi­rigy béta sejtjei nem ké­pesek követni. Ennek leggyakoribb oka a betegek elhízása, ugyanis bizonyított tény, hogy a cu­korbetegek 90%-ánál súly- felesleg van. — inzulintermelés zavara: Az inzulintermelés üteme lassul, a kívánt mennyiségű inzulin nem a megfelelő idő­pontban (szénhidrát bevitel­kor), hanem 30—60 perc ké­séssel áll rendelkezésre. Az inzulinképződés oly mérték­ben válhat elégtelenné, hogy a felnőttkori diabetes zések­nél is inzulin külső bevite­le válik szükségessé. (Folytatás a 4. oldalon) válaszolni a kérdésekre. Mindhárom pályázaton érté­kes díjakat lehet nyerni. Tervezzük, hogy a KISZ- alapszevezetekkel közösen, játékos sportdélelőttöt ren­dezünk, amelyen nemcsak a gyerekeket, hanem a szülő­ket is szeretettel várjuk. Sokan érdeklődnek buda­pesti színházlátogatás iránt is, amit már szervezünk. 1984 őszétől újból megnyit­ja kapuit a Gárdonyi Géza Színház, így hosszú szünet után ismét látogathatják a színházrajongók. Természe­tesen bérleteket is lehet majd vásárolni, amiről a brigá­dok időben tájékoztatást kapnak. Megfelelő számú je­lentkező esetén szabás-var­rás tanfolyamot indítunk. Mindezekről a programok­ról időben fogjuk tájékoz­tatni dolgozóinkat, de ez­úton is kérjük, figyeljék az egyes technológiai területek étkezőiben elhelyezett hirde­tőtáblákat, mert ezeken min­den esetben közöljük az ép­pen aktuális eseményeket. — Véghné — Szovjetunió A nagymama, a jereváni Jazicsjan Aruszjak Akopov­na a napokban ülte meg „szűkebb” családja, egy kö­zepes méretű falu lakossá­gára való gyermek-, unoka-, dédunoka-, sőt ükunokahad körében 120. születésnapját. Örményországban az ilyen mesebelien hosszú életkor egyáltalán nem ritkaság. Szovjet gerontológusok hite­les anakönyvi adatokon ala­puló statisztikái szerint a köztársaság közel 3 millió lakosa közül mintegy 6 ezer a 90 évnél idősebb nők és férfiak száma. Hatszázhar­minc örmény már régebben megünnepelte századik élet­évét, s ma is jó egészség­ben él. Természetesen az örmény fővárosba is meglepően nagy számban élnek a tisztes aggkort elért emberek. A több mint egymilliós Jere­vánban jelenleg 354 olyan lakost tartanak nyilván, aki 90 évvel ezelőtt vagy még korábban született, s közü­lük 69 már száz éves is el­múlt. Jelenleg Akopovna a vá­ros korelnöke, ő Jereván legidősebb lakója. Még ma is elboldogul szemüveg nél­kül, s a hallására sem pa- noszkodhat. Legfiatalabb — 72 éves — fiával él. Korán­kelő, rendszerető, akkurátus asszony, akinek van egy nagy szenvedélye: az utaz­gatás. Kedvencével, sofőr unokájával gyakran járja a várost, és nem is mindig kocsin. Rendszeresen megy moziba és — ha új társulat érkezik — cirkuszba is. Nemrég végigjárta a jere­váni metró összes állomását. Mindenre kíváncsi és min­dent megnéz. Születésnapi kívánsága, hogy szeretett városát — amely a szeme előtt vált 30 ezres kisvárosból milliós vi­lágvárossá — láthassa még az ezredfordulón is. Ez a város ma valóban méltó régi híréhez és fényé­hez. Jereván ősét, Erebunit az időszámításunk előtti 780-ban alapította Argisti, urartui király. Az örmény főváros hét dombon épült, akárcsak Róma. Domborza­ta változatos, a tengerszint feletti magassága 800—1400 méter. Ezért volt igen ne­héz az egységes, harmoni­kus városkép kialakítása. Jereván első városrendezési tervét Tamanjan akadémi­kus készítette el 1924-ben. Szép kertvárost álmodott meg, 150 ezer lakossal. De Jereván terjeszkedett és ha­mar kinőtte a tervet. A legutóbbi — a negyedik — városrendezési tervet 1971- ben hagyták jóvá. Ebben 1 millió 100 ezer lakossal szá­moltak a távoli jövőben, de már most ennyi ember él itt. A demográfusok szerint Jereván lakossága az ezred­fordulóra eléri a másfél Ismét elérkezett január — a szocialista brigádoknak az elmúlt év munkájáról a számadás ideje. 47 szocialis­ta brigád adott számot ar­ról, hogyan is sikerült tel­jesítenie az egy évvel ko­rábban megtett vállalását. Az értékelő brigádgyűlé­sekre január 13—31. között került sor; 13-án pénteken — babonától nem félve — a szivarágazat szocialista brigádjai kezdték, és janu­ár 31-én a Kilián György Szocialista Brigád fejezte be a beszámolókat. Minden brigádnál élesen kirajzolódott az a tény, hogy nem lehet megtorpa­nás, évről-évre keményebben kell dolgozni, ha hasonló szép eredményeket akarnak elérni, mint az elmúlt esz­tendőkben. Igen nehéz gaz­dasági körülmények között kellett eredményes munkát végezni, leküzdve a sok prob­lémát és gondot annak ér­dekében, hogy a vállalat teljesíteni tudja az eléje ki­tűzött célt, és olyan szép milliót. Ehhez alkalmazkod­va építik ki az érintetlenül hagyott ősi városmag körül az új lakótelepeket és a zöldövezeti gyűrűket. A városnak már most is jel­legzetes képet ad az elmúlt néhány évben épült Ifjúsá­gi Palota, a Rosszija film­színház, a Razdan stadion és az új repülőtér. Csehszlovákia Nagy sikerrel mutatta be a pozsonyi operaház Ján Cikker Beszterce ostroma cí­mű operáját. A Mikszáth- regényből készült dalmű a komponista nyolcadik ope­rája. A művét Ondrej Le- nard, a Szlovák Rádió Szim­fonikus Zenekarának főze- neigazgatója tanította be, az előadást Kran ja Krska ren­dezte. Pongrácz gróf szere­pében Ondrej Malachovsky érdemes művész lépett a kö­zönség elé. Estellát Marta Nitranová, Apolkát Elena Holicková énekelte. A bemutató előtt a neves komponista a következőket mondotta el új operájáról: — Már régóta foglalkoz­tatott a gondolat, hogy víg­operát írjak, de aztán min­dig közbejöttek a súlyos té­mák. Eddig minden ope­rám tragédiával végződött. Szerettem volna, hogy leg­alább egy esetben ne a ha­lál oldja meg a problémá­kat. Igaz, eredetileg a Besz­terce ostroma is szomorúan fejeződik be: Pongrácz gróf meghal. Én azonban a gró­fot „életben hagytam”, hogy megszülethessen a vígopera. Mikszáthot szinte gyer­mekkorom óta kedvelem. Szeretem finom humorát, minden kegyetlenséget nél­külöző bölcs iróniáját. Anyám öccse orvos volt, a Bakonyban, Ajka—Csinger- völgyben praktizált. A va­kációt mindig nála töltöt­tem, ott tanultam meg jól magyarul. Külön szobám volt zongorával és rengeteg könyvvel. Ebben a szobában olvastam először Mikszáthot. Tizenhat-tizenhét éves lehet­tem, fogékony kamasz, akit megragadott, lebilincselt az írói életmű. Mikor jutott az eszembe, hogy valamelyik művét megzenésítem, már nem tudom, nagy merész­ség volt. Végtelenül tiszte­lem az irodalmi anyagot, de azért változtatni, rövidíteni, sűríteni kellett a cselek­ményt. Van egy fényképem Pong­rácz grófról, a dédunokaöcs- cse kölcsönözte nekem. Több­ször beszélgettem a Pong­rácz család tagjaival, jár­tam a nedeci várban és megnéztem a családi krip­tát. A kápolnától nem mesz- sze csipkerózsabokrot fedez­tem fel. Egy virágát letép­tem, s lepréselve betettem az opera zongorakivona­tának lapjai közé. Hátha szerencsét hoz?! A rokonok elmondták, hogy a gróf va­eredményekkel zárja az évet, hogy a vállalati nyereség meghaladja a 100 millió Ft- ot. A beszámolókból kitűnt, hogy a dolgozók tisztában vannak azzal, hogy csak úgy kaphatnak többet a kö­zös kalapból, ha mindig töb­bet tesznek érte. A brigádok az elért ered­mények mellett önkritikusan szóltak az előforduló hibák­ról, hiányosságokról, és kri­tikusan a környezetükben tapasztalatokról is. A beszámolókat hallgatva elmondhatjuk, hogy a bri­gádvezetők igen tartalmas, a brigádjuk munkáját hű­en tükröző beszámolókat ál­lítottak össze úgy, hogy még ott sem ismételték egymást, ahol hét brigádnak kellett azonos területről számot ad­ni a vállalások teljesítésé­ről. A megfeszítet munka mel­lett maradt a brigádoknak erejük az önképzésre, a to­vábbtanulásra, a vetélkedők­re való felkészülésre, azo­lóban kissé hóbortos volt, de talán nem annyira, mint a regényben. Mikszáth már az alakja köré fonódott le-, gendát dolgozta föl. Én úgy állítottam be, mintha ő űzött volna tréfát másokkal, mert alaposan átlátott környeze­tén. A komponálás közben a legtöbb gondot maga a ze­ne okozta. A szlovák zene- irodalomban kevés az ope­ra és még ritkább a vígope­ra. Lev Tolsztoj Feltámadá­sának operára való átülteté­se után, a bécsi bemutató al­kalmából megrendezett saj­tókonferenciámon az egyik osztrák újságíró azt mond­ta: a szlovák opera arany­korát éli. Az osztrák sajtó túlságosan is szerénynek ki­áltott ki, mivel nem egészen értettem egyet ezzel az úgy­nevezett aranykorral. Ne­vetséges lett volna ilyesmit állítani éppen Bécsben, Eu­rópa nagy múltú zenei cent­rumában, megannyi csodá­latos ősbemutató színhelyén. Mi még csak az elején tar­tunk, majd ha lesz vagy 200 operánk, esetleg beszélhe­tünk az aranykorról. Ráa­dásul ez még a hatvanas évek elején történt, amikor még nekem is alig volt né­hány operám. Természetesen örülök az opera sikerének, s további erőt és kedvet adott újabb művekhez. Jelenleg Capek- művön dolgozom. A rova­rok életéből című kötete alapján készítek librettót. A könyvet egyébként magam fordítom szlovákra. Lengyelország Lengyel—szovjet kormány­közi megállapodás alapján Zamowiecben, a gdanski vaj­daságban építik föl Len­gyelország első atomerőmű­vét. A munkatervet szovjet és lengyel tervezőirodák kö­zösen dolgozzák ki. Az atom­erőmű létesítésében részt vesznek más KGST-országok vállalatai is. A legbonyolul­tabb berendezéseket, így például a cirkulációs szi­vattyúkat a Szovjetunió szál­lítja, a reaktor buroklatát Csehszlovákiában gyártják. Több szállitmány érkezik Jugoszláviából is. Az atomerőmű elkészítésé­ben természetesen részt vesz a lengyel ipar is. Egyes ipará­gak az utóbbi években ugyanis több berendezés — hőcserélők, nyomásszabályo­zók — és különböző szállí­tóberendezési elemek gyártá­sára szakosodtak. Lengyel- ország szállított például ele­meket a paksi, az NDK-beli Nord és a bolgár kozloduji atomerőmű építéséhez. A zamowicei atomerőmű leszállított berendezéseinek műszaki átvételét nagy ta- pasztalatú szovjet szakembe­rek végzik. A megállapo­dás szoros együttműködést irányoz elő az építkezés fo­lyamán is. kon eredményes szereplésre, a rászorulóknak segítség- nyújtásra. A brigádok to­vábbra is kezdeményezőek, fogékonyak az értelmes, öt­letes, célravezető felhívások­ra. Megállapíthatjuk, hogy a legtöbb brigádnál előrelépés volt tapasztalható — ha nem is olyan látványos, mint a hetvenes években — bár ma már egy kis javulás is igen nehéz feladatot jelent. Ezt viszont csak azok tudják adni, ahol jó a közösségi szellem és önzetlenül segítik egymás munkáját. X beszámolók után nem siettek haza a brigádtagok, hanem még maradtak pár órát, hogy egy kellemes délutánt, estét töltsenek el együtt, legtöbb helyen be­vonva a családtagokat is, hisz nekik is köszönhető, hogy ilyen szép, eredményes évet tudhatnak a brigádok maguk mögött. — Jakub Arnoldné — A közművelődésről II kiértékelő brigádgyíílésekröl 2 DOHÁNYGYÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents