Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-12-01 / 12. szám

Elidegenedés Hans Engelhard nyugatné­met igazságügy-miniszter „ag­gasztó irányzatra” hívta fel a figyelmet: az NSZK mind több állampolgára válik. Ugyanakkor csökken a há­zasságkötések és a születések száma. A miniszter vélemé­nye szerint ennek az az oka, hogy „az utóbbi 20 évben alapvetően megváltozott a la­kosság széles köreinek a há zasságra, a családra és a gye­rekre vonatkozó felfogása”. EngeLhard felszólította az NSZK állampolgárait, hogy „igyekezzenek megszüntetni az emberi kapcsolatok mind nagyobb labilitását”. Engelhard az „elidegenedés a házasságtól” irányzata mi­att érzett aggodalmát adatok­kal támasztotta alá: a válá­sok száma az 1965. évi 58 728­ról tavaly több mint kétszere­sére. 121 317-re emelkedett. A válások számának állandó növekedése 1977-ben és 1978- ban a házassági jog reformja következtében megállt ugyan, de 1979-től ismét évről évre mind több házasságot bontot­tak fel. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy fele annyi férfi, mint nő kezdeményezi a válást. 1965-ben 39 987 nő és 18 741 férfi kérte a válást. 1982-ben ez a szám 71 101, il­letve 37 161 volt. Ezzel egyidőben mindin­kább csökkent a házasságkö­tések száma: 1965-ben 492 128 házasságot kötöttek, tavaly 369 628-at, csaknem egynegye­dével kevesebbet. A születé­sek száma több mint harma­dával csökkent: az 1965. évi l 044 328-ról az 1983, évi 621 173-ra. A nyugatnémet la­kosság száma 11 év alatt csaknem 1,5 millióval, 56,87 millióra csökkent és várha­tóan tovább csökken. Az ideggyógyszerek Az ideggyógyszerek általá­ban zavarják a szexualitást. Bernhard Strauss és Jan Gross, a hamburgi egyetem idegklinikai orvosai a Német Kutatóközösség által támoga­tott vizsgálatuk során erre vonatkozóan 68 idegorvost kérdeztek meg. Ezek kéthar­mada úgy vélte, hogy az ideg­gyógyszerek káros hatást gya­korolnak a nemi életre. E gyógyszerek alkalmazásánál sok esetben a szexuális ér­deklődés lanyhulására, sőt nem ritkán teljes megszűné­sére lehet számítani — írják a tudósok a Psychiatrische Praxis című folyóiratban. HUMOR — Ha majd összeházasodunk, három szép kis gyermekünk lesz, Rudi! — Honnan tudod ezt ilyen pontosan? — csodálkozik a vő­legény. — Mert akkor majd elhozom őket az anyámtól! k — Anyu, engem a gólya hozott? — Igen, kislányom. — Nahát, akkor szegény apu impotens! k — Elhiszed, hogy sok a jogi tévedés? — kérdi egyik zseb­tolvaj a másikat. — De mennyire! Engem már háromszor szabadlábra he­lyeztek. k — Mónika, ma megint fél órát késtél az iskolából! — Na és? Anyukám mindig azt mondja, hogy tanulni soha nem késő! k — Amikor maga nem volt itthon, Müllerné, a férje egész éjjel fel-alá járkált a ház előtt. Csak nem holdkóros? — Nem, biztosan azon tépelődött, melyik kocsmában hagyta a lakáskulcsot! k — Olvasom, hogy nekünk van a világon a legjobb tele­vízióprogramunk. — Persze, azért is van olyan sok ismétlés! k — Használt a fogyókúra a férjének? — Fantasztikusan! A mellére tetovált hadihajóból gumi­kajak lett! ★ — Milyen a feleséged? — Teljesen a szokásos típus: neki vannak a legokosabb gyerekei és az övé a legbutább férj. k — Ez rettenetes! Jóskának már megint nincs pénze! — És tőled akart kölcsönkérni? — Nem ... Én akartam tőle. k — Ne öljetek meg! — könyörög az utazó a kannibál törzs- főnöknek. — öt gyereket és egy feleséget kell etetnem! — Nekem viszont — mosolyodik el a törzsfőnök — tíz gye­reket és három feleséget! k — De amikor stopolsz, ne felejtsd el felírni minden autó rendszámát — oktatja az anya serdülő lányát. — Miért? — Hogy legyen apja a gyereknek. k — Hiszel a gondolatátvitelben? — Igen. Mennyit akarsz kölcsönkérni? Mit vegyek ajándékba? Itt a karácsony. Az aján­dékozás ideje. Öröm adni. öröm kapni ajándékot. So­kunknak azonban sok gondot okoz, mit is vegyünk szeret­teinknek. Azt hiszem, az olyan csalá­dokban, ahol nagyon sokai beszélgetnek, játszanak együtt, van 'idejük egymással kom­munikálni, nem gond az ajándékozás. Hiszen ismerik egymást. Tudják miben szen­ved hiányrt, mi a másik rej­tett vágya, amit nagyon sze­retne, de saját magának ed­dig még nem mert megvenni. Karácsonyra azonban min­denki tartalékol egy kis „dugi pénzt” az ajándékokra. S mi­lyen izgalmas dolog kitalálni a másik vágyát, összesúgni a háta mögött és hétpecsétes titokként megőrizni azt az ajándékátadás pillanatáig. Micsoda öröm kellemes meg­lepetést szerezni. Sokan tapasztalják csaló­dottan, hogy a méregdrága ajándékuk nem okozott ki­törő örömöt. Az egyszerű, ol­csó, esetleg magunk készítette ajándék még évek múlva is a legnagyobb becsben van és tulajdonosa a világ kincséért sem válna meg tőle. Ezen nincs mit csodálkozni. Főleg a gyerekeknél, hiszen ők még annyira őszinték. S nem haj­landók követni szüleiket. Sem a sznobságokban, sem a szomszédokat, ismerősöket túllicitálni akaró ajándék- dömpingjük értékelésében. Mert manapság sajnos divat túltenni a másikon. Lehet, hogy a gyerek nem örül a törzskönyvezett dakszlinak, mert ő futballcsukát szeretett volna, de a szomszédot meg fogja enni a sárga irigység, mert nekik csak egy korcs kutyájuk van. Ott van például a villany­vasút, amit tavaly kapott. Igaz. nem hagytuk neki ki­bontani. mert még eltörné, hiszen olyan kicsi még és szeleburdi, meg mindent csak szét akarna szedni. Mint a tavalyelőtti távirányítású te­repjárót, amit Bécsből hoz­tunk neki. Dühös is volt az apja ,,A lányom sem érté­kelte az irhabundát, pedig meddig gürcöltünk, mire ösz- szeraktuk az árát. Bezzeg én mióta vágyom rá, de hát ne­kem sohasem tellett ilyesmi­re. Mindig csak a dzsekijét veszi fel és már szalad is szánkózni, meg korcsolyázni.” Bizony milyen nagy hiba saját, be nem teljesült vágya­inkat gyermekeinkre ráerő­szakolni. Abban azonban megegyezhetünk, hogy a gye­rekek igazi ajándéka nem a zokni, az alsónadrág, az új ágynemű az ágyára, hanem a játék. A játék, amely a gye­rekek velük született belső igénye. Nemcsak szórakozás­ként, hanem a játék a leg­fontosabb eszközük a világ megismerésében és saját ké­pességeik fejlesztésében. Já­tékból utánozzák a felnőtte­ket különféle cselekvéseik­ben. Eljátszanak főzést, ta­karítást, különféle szakmákat, sőt még a viselkedési formá­kat is. Manuális képességük fejlesztéséhez szükségük van figurális játékokra, amik al­kalmasak különféle funkciók­ra. De csakis olyanokra, ami­lyet az életben is betöltenek. Ne legyen például kereke, mint a kínai telefonnak, mert a telefon nem autó. Ráadásul szörnyen giccses, csicsás és olyan sorj ás, hogy a gyerek kezét bevághatja. Mindössze 260 forintért. Két kisebb do­boz LEGO-t adnak érte. Tudom, sokan most felszisz- szennek. Persze LEGO-t. Mi­kor olyan bődületesen drága. Annyi pénzt azokért a kis vackokért! Kétlem, hogy az ilyenek megfontolják, hogy mit is kapnak a pénzükért. Először is törhetetlen, vagyis örökéletű. Nagyon drasztikus beavatkozás kell ahhoz, hogy eltörjön, amire egy gyerek aligha képes, felnőtt meg mi­ért is tenné. Nem igaz? Má­sodszor, tökéletesen összeil­leszthető minden darabja, te­hát bármikor kiegészíthető más-más darabokkal, és a meglevő készlet csak nőhet. Nem fontos tehát a legdrá­gább dobozzal megvenni. Ap­ránként egy-egy alkalommal gyarapíthatjuk a gyűjtemé­nyünket. A kombinációs le­hetőségeket a végtelenségig növelhetjük így. A gyerek fantáziájára bízhatjuk mikor mit épít belőle. Hiszen ha egy kis vonatot, vagy babaházal veszünk, abból nem lehet sem hajó, sem kemence, sem to­rony, vagy vár. Ebből viszont az lesz, amit elképzel és megépít. Megadjuk a tehető­séget arra is, hogy alkosson, és örüljön annak, ha sikerül valamit létrehoznia. Órákig leköti ez nap mint nap, mint ahogyan sok szülő tapasztal­hatta ezt. A darabokon nin­csenek kiálló, sorjás részek, amik sérülést okozhatnának. Bámulatosan megszerkesztett darabokból áll. Figurái neme­sen leegyszerűsítettek, mégis magukon viselik a legjellem­zőbb jegyeket. Például a „Faenland” család állatfigurái, a virágok, a bútorok, a házak. Minden tekintetben kultu­rált játék. És ha már válasz­tani lehet a LEGO és a já­tékbazárok giccses, sokszor idétlen (pl. E. T.-figura gu­miból) játékai között, ame­lyekből legtöbbjük a gyerek kezében még hazaérkezés előtt eltörik, szétesik, kipuk­kad, akkor már inkább az előbbi. Nem mondom, hogy csak LEGO létezik. Hiszen meséskönyv, baba és még számtalan jó játék van. De gondoljunk arra, hogy a sok piszlicsáré kis játék, ami nem sokáig köti le a gyerek ér­deklődését, összeadva többe kerülhet, mint a drágább, de többféle játéklehetőséget kí­náló LEGO. Mert nem min­dig az az olcsó, ami olcsó. Végezetül Bródy János egyik kedves gyermekdalából idézek négy sort: „Semmi sincsen, ami min­denkinek egyformán tetszik. Semmi sincsen, amit min­denki ugyanúgy szeret. Ami más, mint az, amit ér­téknek tartasz. Az valaki másnak még ér­ték lehet.” Megfontolt vásárlást, és kel­lemes ünnepeket kívánok. Teleki S. EGRI DOHÁNYGYÁR az Egri Dohánygyár (apja. Egri Dohánygyár, tel.: 11-411 Felelős szerkesztő: KAPOSI LEVENTE Telefon: 18-644 Felelős kiadó: HEKELI SÁNDOR Kiadja: a Heves megyei Lapkiadó Vállal»'. Eger. Beloiannisz u. 3. — 3300 Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési díj egy évre 18 forint. Készítette: a Révai Nyomda Egri Gyáregysége Eger, Vincellériskola u. 3. Felelős vezető: HORVÁTH JOZSEFNE di.

Next

/
Thumbnails
Contents