Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

Tervfeladatok teljesítése, további feladatok Éves tervünkből a cigaretta program 3 624 millió darabos előirányzatával szemben ténylegesen 3 695 millió darab cigaret tát termeltünk, ami mintegy 2°/o-ostúlteljesítést jelent. A Heli. kon és Agria cigaretta termelése jelentősen emelkedett a megnő- vékedettfogyasztó kereslet kielégítése érdekében. A Ucene ciga­retta termelésben is túlteljesítés mutatkozik. A szivartermelésben lemaradás mutatkozik, a tervhez képest mintegy 24%-osí meny- nyiségben. Egyelőre még a meglévő készletek biztosítják az ellátás zavartalanságát. A termelési érték az első félévben meghaladta a 705 millió forintot, ez minden eddigit meghaladó teljesítmény. A létszám és bérfelhasználás magasabb volt mint a tervezett. Első félévre 1011 főt terveztünk, 1024 fővel dolgoztunk. A vál­lalati létszám jelentős növekedése ellenére sem volt megfelelő a technológiai létszám ellátottsága. Termelékenységi mutatóink a tervezett létszám túllépése el­lenére kedvezőek, hiszen a termelés, nagyobb mértékben növe­kedett. A termelés munkaigényessége is nagymértékben nőtt, hisz a licenc cigaretta termelés, a kombinált filter nagyarányú gyártása és felhasználása jelentős többlet ráfordítást jelentett, de ugyanakkor importanyag kiváltásban, eredmény alakulásban és magas termelési értékben éreztette hatását. Anyag- és készletgazdálkodásunk megfelelő volt. A szükséges anyagok többnyire időben rendelkezésre álltak, az import anya­goknál jelentkezett időnként zavar. Az üzemfenntartás első féléves tevékenységét is alapvetően a korábban megkezdett rekonstrukciós feladatok terv szerinti folytatása határozta meg. A technológiai terület növelését célzó lépcsőház kiváltást kö­vetően a gyártási összekötő épület I—II. emeletén jelentős át­alakítási munkákra került sor. Az energia-hálózat rekontstrukciója keretében folytatjuk a korábban megkezdett és ütemezett munkát. Az összes termékre vetített minőségmutató 3,79. További feladatok — A termelési terv mennyiségi vonatkozásban való túltelje­sítése oly módon, hogy a termelés összetétele teljes mértékben a fogyasztói igényekhez alkalmazkodjanak. — a 106,3 millió forintos eredményterv túlteljesítése a módo­sított tervben tervezett 10%-os bérfejlesztés szempontjából rendkívül fontos. Ennek érdekében a tervezett licenc cigaret­ták termelését mindenképpen teljesíteni kell és amennyiben lehetséges ennek túlteljesítése lenne kívánatos. — A minőség terén tapasztalt problémák kiküszöbölésére mind technológiailag, mind műszakilag a szükséges intézkedé­seket azonnal meg kell tenni. — nagy — Óriás termést hozott a cikász Több mint 50 millió esztendő­vel ezelőtt jelent meg földün­kön a cikász nevű növény. E fejlődéstörténeti ritkaságnak számító különlegesség egy példánya a debreceni botani­kus kert egyik féltve őrzött „kincse”. Indonéziából szárma­zik. A növény jelenleg ötven­éves, és most különleges mag- képzödmény-termést hozott, amely 60 centimétert ért el. Változott a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadásának módja 1984. július 1-i hatállyal módosult a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadásával kap­csolatos eljárás. A kérelmező részére előnyös a változás: az eljárás egyszerűbb és rövi- debb. Az új szabályozás szerint a kérelmező a nagyobb forgal­mú városi postahivatalokban 15 forintért vásárolhat kérő­lapot, melyre 50 forintos ok­mánybélyeget kell ragasztani. Az előzőleg forgalomban lévő kérőlapok már nem érvénye­sek. A pontosan és olvashatóan kitöltött kérőlapot ajánlott le­vélben kell a kérőlapon fel­tüntetett címre küldeni. Hiá­nyos, vagy pontatlan adatok esetén a hatósági erkölcsi bi­zonyítványt nem adják ki. A hibásan kitöltött kérőlapokat a postahivatalokban díjmen­tesen kicserélik. A kérelmek elintézési ha­tárideje az eddigi 14—21 nap­ról a beérkezéstől számított 8 napra csökkent. Ha a kérelmezőnek egy idő­ben több bizonyítványra van szüksége, akkor annyi, illeték­bélyeggel ellátott kérőlapot kell beküldeni, ahány erkölcsi bizonyítványt igényel. A bi­zonyítvány csak a kiállítástól számított 3 hónapon belül használható fel. Hatósági erkölcsi bizonyít­ványt kérhet minden magyar állampolgár, illetve azok a nem magyar állampolgárok is, akik az ország területén lete­lepedés céljából tartózkodási engedéllyel tartózkodnak, vagy a már letelepedett és szemé­lyi igazolvánnyal, vagy lakha­tási engedéllyel rendelkezők. A felsorolt személyek csak belföldön használhatják fel a hatósági erkölcsi bizonyítványt. Az említett kérőlap nem használható, ha a bizonyít­ványra külföldön van szükség. Ez esetben az „igazolás” ki­adása iránti kérelmet a Ma­gyar Népköztársaság illetékes külképviseletén keresztül, vagy a Belügyminisztérium rendé­szeti osztályához kell benyúj­tani, 100 forintos illetékbé­lyeggel együtt. Már azt hittük ebből a ki­rándulásból nem lesz semmi. A szlovák utazási iroda 6 hét elteltével válaszolt, hogy a Sirava tó környékén 50 kilo­méteres körzetben semmilyen szállás nincs. Gyorsan útvona­lat módosítva a Tátra felé kívántuk venni, utunkat. Alud­ni azonban már ott sem lehe­tett huszonkét álmos turistá­nak egyszerre. Már ott tartot­tunk, hogy az almári síkon ütünk tábort három napig és vadászattal, halászattal ten­getjük időnket, mint az őskö­zösségben (a gyűjtögetést szán­dékosan hagytam ki, ismervén a telektulajdonosok dühét), amikor mentőötletként érke­zett a hír: alkatunk két napig a Rozsnyó melletti Betlieren. Hat órakor indultunk szom­baton, s bár már igencsak sü­tött a nap és világos volt, egyik-másik útitársunk pogy- gyászából nem hiányozhatott a szokásos „lámpás”. Jó ba­rackpálinkával, vagy vörös­borral megtöltve. Még az al­mári egyenesig sem értünk el, a nótafa már rákezdte a már- minálunk babámot. így ment ez Rozsnyóig, ahol a bevásár­ló-hadjáratot megejtettük. Az ebédnél jöttünk rá, milyen olcsók nálunk az éttermi árak. Azon csodálkoztunk, hogy bír­ják nálunk kifizetni a szlovák turisták a magas szálláskölt­ségek mellett. Ebéd után Betilierre men­tünk, mert már szorongtunk egy kicsit a szállás miatt. A 23 koronás szállásdíj nagyon kevésnek tűnt. Mindenfélére gyanakodtunk, amíg nem lát­tuk a festői környezetben el­helyezkedő sok kis takaros fa­házból álló tábort, a Chatová osadát. Közvetlenül a kastély mellett van, csodálatos feny­vessel övezve. A négyágyas fa- házakhoz közös mosdó-zuhany­zó tartozik. Igaz a zuhanyzó még nem az igazi. Nincs me- legviz. A mosdókban viszont igen. Így ha kissé körülmé­nyes is, de fürödni azért lehe­tett. Délután megnéztük a kas­télyt, mely az Andrássyak va­dászkastélya volt. Kitömött egzotikus állatok, benszülött fegyverek láthatók benne. Sok szép terem és elnyűhetetlen ruhák. Igaz, ez utóbbiak 40 kg-ot nyomtak. Ilyen forró nyáron a ráütött tojás is meg sült rajta. Nem kellett a lovag­nak kályhát magával cipelnie. Régi mesterembereket dicsérő bútorok, faragott lépcsőkorlát és két hatalmas festmény teszik lenyűgözőbbé a kastély belső termeit, felejthetetlen élményt nyújtva a turistáknak. Este vacsorázni sétáltunk le a közeli étterembe. Nem kis meglepetést okoztunk a ked­ves személyzetnek, akik sem­milyen értesítést nem kaptak a szlovák utazási irodától. Azért nem maradnak éhesek — mondták — és gyorsan ci­gánypecsenyét csináltak ré­szünkre. Az 50 koronában még snapsz és sör is belefért, plusz még a bőséges reggeli is. Az étteremvezető-helyettes édesapjával tudtuk megbe­szélni a dolgokat, aki szlovák lévén is megtanult magyarul. Áldomást is kellett vele innom hátul az irodában megelége­désünk jeleként. Elmondta az öreg, hogy sokan elmentek a faluból munkalehetőség híján. Mikor megtudta, hogy egriek vagyunk, mondta nekem vidá­man, hogy szerezzünk nekik gebinben egy ilyen éttermet. Biztos vagyok benne, hogy ilyen vendégszeretettel igen sok vendégük lenne. Bármerre jártunk, nem volt kellemetlenségünk az embe­rekkel és az eladókkal sem, pedig az a hír járja, hogy nem szeretik a magyarokat. Mi ezt nem tapasztaltuk se­hol. Éjjel még elhangzott egy­két nóta, megrezegtetve a tá­bor levegőjét, majd nyugovóra tértek az egri legények. Második nap: Reggel annál nehezebb volt az ébredés. De nem volt kö- ny őrület, indulni kellett, hi­szen hosszú út állt előttünk. Jókora kapaszkodó után ér­tük el a dobsinai jégbarlan­got, ahol rövid pihenőt tartot­tunk. Mindenfelé patyolat tisztaság, éles levegő, kristály­tiszta hegyi patakok óriási fe­nyőerdők. Szemét sehol. Biz­tosan kevés a magyar errefe­lé. Mármint turista. Stary Smokovecen már érezhető volt, hogy a Tátrában hó esett reggel és —2 °C-t mutatott a hőmérő. Elkelt volna a meleg holmi. De odalent és otthon rekkenő volt a hőség. Nem számítottunk ilyen hidegre. Nagyon szép ez a hegyi falu. Csupa üdülő és kastély. Igazi síparadicsom, tömve turisták­kal. A Csorba tó már enyhe ködbe burkolódzott szemérme­sen, mi pedig minden mele­gebb holmit magunkra húz­tunk. már akinek volt. A bát. rabbak a lanowkán is felme­részkedtek. De mint mondták, ha fent nem lett volna rumos tea, lefelé igencsak megfagy­tak volna. A lélekmelegítő azonban jót tett. Amit egy ki­csit furcsálottunk, hogy ná­lunk akkor 50—60 forint volt a paradicsom, itt a hidegebb éghajlaton 13 korona, azaz mindössze 20 forintba került egy kilogramm. Szégyenszem­re onnan kellett hazahoznunk paradicsomot. Mintha a siva­tagba vinnénk a homokot. Visszafelé könnyebb volt az utunk. Az égig érő fenyőfák, a tátongó mély szakadékok fe­lett immár lefelé ereszkedett a buszunk. Dobsinától délre ahogyan az alacsony Tátrát is magunk mögött hagytuk, egy­re nagyobb lett a hőség a buszban. Az étteremben már régi ismerősként üdvözöltek. Be kellett írnunk az üzleti vendégkönyvükbe is a véle­ményünket. Harmadik nap: Programunkhoz tartozott, hogy egy külföldi dohánygyár működésével és az ott dolgo­zókkal megismerkedjünk. Út­ban hazafelé a rimaszombati fermentáló- és pipadohány­gyárat látogattuk meg. Való­ságos bizottság fogadott min­ket igen barátságosan. A gyár igazgatója, a volt igazgatója, a párttitkár, a szb-titkára és a főmérnök. Végig vezettek minket a gyár üzemein és ki­merítő válaszokat adtak kér­déseinkre. Bár két hetes leál­lás utáni első munkanapon érkeztünk, s a gépek még nem üzemeltek, a kedvünkért be­indítottak egy pipadohány csomagoló gépet. A filtert viscosból készítik, ami nálurik már megszűnt. Igen jó minő­ségű. szép kerek formájú fil­ter került a dobozokba. BRIGÁDKIRÁNDULÁS Csehszlovák gyártmányú gé­pekkel dolgoznak és itt is pél­dás a rend és a tisztaság. A nők olyan szép Terűiben rak­ják a filtert, mint nálunk a keretrakók. Igaz, nem túl ma­gas a normájuk: 560 000 db egy műszakban. Kevés állandó lét­számmal dolgoznak, mintegy 250 fővel, mivel a fermentálás idénymunka és az idén leg­alább 2—3 hetet késik az idő_ járás miatt. A raktárakban kellemes 20 °C körüli hőmér­séklet uralkodik. Szinte mell­bevágott a meleg, amint a gyárudvarra léptünk. A bemutató végén egy kis hüsítésre és beszélgetésre in­vitáltak meg vendéglátóink. Az asztalokon sör, üdítő és feketekávé várt bennünket. Mi is átadtuk ajándékainkat. Természetesen bikavért és vál­lalatunk termékeit reprezen­táló díszcsomagot. Jöjjenek el egyszer mihozzánk! — bú­csúztunk tőlük. Délután még rövid vásár­lásra futotta az időből. A megmaradt koronáinktól meg­szabadulván, hazafelé vettük utunkat. A határon a vámtiszt fel sem jött a buszra. Lentről intett, hogy mehetünk, látván a vidám, éneklő társaságot. Salgótarján volt az utolsó állomás, ahol a Beszterce étte­rem vendégei voltunk. Finom ízek, pompás vacsora. Azért mégiscsak megértem azokat, akik hozzánk jönnek enni. mégha drágábban is. A baktai parton valamilyen műszaki hiba folytán igen ne­hezen döcögött felfelé a bu­szunk, pedig azt szerettük vol­na, ha repül. Ennél még a ha­talmas Tátrában is frissebb volt. Azért nem kellett meg­tolni. Simán hazaértünk. Kel­lemes három napot töltöttünk északi szomszédainknál. T. S. DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
Thumbnails
Contents