Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
Évente kétmillió áj lakás Az szb tárgyalta Az év során a gazdálkodásban beállott változások hatására vállalatunk a már eddig kialakult gyakorlatnak megfelelően módosította éves gazdálkodási tervét. A licenc cigaretták báziskeverék árának igen jelentős mértékű (25-38 %) árnövekedése miatt fogyasztói ármódosítást kellett eszközölni. Ezek az árváltozások, valamint a fogyasztásban évközben bekövetkezett szerkezeti változások módosították mind a termelés naturális mutatóit, mind pedig az értékmutatókat. A KÍSÉRLETI BÉRSZABÁLYOZÁS iránti pályázati kérelmünkben célul tűztük ki — a kísérleti szabályozásba kerülésünk esetén — a tőkés importanyag kiváltás fokozását, s ezt egyrészt kombinált filterek gyártásával is biztosítani terveztük. Ennek megvalósítása mind munkaigény, mind költség ol_ dalról szintén módosította eredeti tervünket. A terv egyes fejezeteinek módosítását már időközben a különböző fórumok megvitatták, így pl. a szocialista brigádvezetők tanácskozásán foglalkoztak a résztvevők a tervmódosítás kérdésével és a módosított terv teljesítésére a felszólalók ígéretet tettek, hogy saját munkaterületükön szorgalmazni fogják annak minél magasabb szintű teljesítését. Kedvező visszhangot váltott ki a tevmódosítás ezeken a fórumokon annál is inkább, mert az eredeti tervben rögzített 5 és fél százalékos bér- színvonal növekedés helyett a módosított terv 10 százalékos bérszínvonal növekedést irányoz elő. Ehhez természetesen a vállalatnak a teljesítményét is megfelelő módon emelnie kell. Ezeknek a teljesítmény növekedéseknek jelentkeznie kell a termelési érték mutatók alakulásában, a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésében, a tőkés importból beszerzendő anyagok minél szélesebb körben való helyettesítésében, részben hazai, illetve szocialista relációból történő beszerzéssel, részben, mint pl. a Multifilter filterrúdjának esetében, saját előállítással. Minden erőfeszítést meg kell tenni az év hátralévő részében arra is, hogy tisztességes ajánlat esetén tőkés piacon is értékesíthessünk cigarettát. A VÁLLALAT MÖDOStTOTT terve ezekre a feladatokra figyelemmel korrigálta az egyes mutatókat és tervfejezeteket. Ezt a módosított tervet a szakszervezet vezető testületé is megtárgyalta, amelyen részt vett Szabó Béla az ÉDOSZ Heves megyei Bizottságának titkára is. A tervmódosítással kapcsolatban a résztvevők kifejtették véleményüket, többen szóltak arról, s pozitívan értékelték a műszaki konferencián bemutatott létszám- és kereset- arányok alakulását az egyes üzemrészek között, tetszett a résztvevőknek és elismeréssel szóltak arról, hogy „nyílt kártyákkal játszunk.” A tervfejezeteket megvitatták, s a főbizalmiak és szb tagok úgy nyilatkoztak, hogy ez az egyes fejezeteiben feszítettebb terv teljesíthető lesz, s erre a szakszervezet a maga mozgalmi erejével is segítséget fog nyújtani. Szabó Béla megyebizottsági titkár azt is pozitívan értékelte a tervmódosítás során, hogy nem a munkanormák szigorításából adódóan jelent intenzívebb munkavégzést, hanem a szervezési színvonal javításával, a munkák jobb előkészítéséből adódó veszteségek kiküszöbölése révén igyekszik a tartalékokat ilyen módon hasznosítani. Kedvezőnek ítélte meg továbbá az ösztönzési rendszert és a szociális ellátás színvonalának javítására tett intézkedéseket. Végül Bódi Lászlóné szb-tit- kár foglalta össze a szakszervezet vezető testületi ülésén elhangzottakat, melynek alapján dokumentálták azt a véleményt, hogy a vállalat Szak- szervezeti Bizottsága elfogadja a tervmódosítást és a maga részéről támogatja annak maradéktalan teljesítését. — B M — Az ötenes évek kezdete óta a Szovjetunióban évente kétmillió állami és magánerőből épített lakás készül el. 1940- ben az állam még mindössze 1,1 milliárd rubelt fordított lakásépítésre, 1980-ban pedig már csaknem 18 milliárdot. 1984 azonban rekordévnek számít, az idén ugyanis az új otthonok megépítésére szánt állami támogatás nem kevesebb, mint 21,3 milliárd rubel. Jól lehet a kiadások évről évre növekednek, a lakások száma nem emelkedik ugyanilyen ütemben. Ennek több A Szovjetunióban a jelenlegi ötéves terv első három évében 9 millió dolgozó munkakörülményei javultak. Az elképzelések szerint a tervidőszak végére már 11,6 millió ember dolgozik a korábbinál lényegesen jobb feltételek között. A munkavédelem a szak- szervezetek hatáskörébe tartozó feladat. Ma a Szovjetunióban 6,5 ezer hivatásos munka- védelmi felügyelő tevékenykedik, a társadalmi aktivisták száma pedig meghaladja a 4,2 milliót. oka is van. Egyrészt megnövekedett a lakások alapterülete — 1965 óta az egynegyedével —, másrészt kényelmesebbé, komfortosabbá váltak az új otthonok. Emellett korszerűbb és drágább építőanyagokat használnak, s 1965 óta az építők munkabére is megduplázódott. A nyolcvanas évek fő feladata, hogy a Szovjetunióban valamennyi család önálló lakáshoz jusson. Ennek érdekében már megkezdték a háború után épült otthonok felújítását is. Tavaly a munkavédelmi felügyelők 200 ezer ellenőrző vizsgálatot tartottak, s ennek eredményeképpen 204 vállalat munkáját időlegesen felfüggesztették. A munkavédelmi előírásokat megsértő felelős beosztású személyekkel szemben 65 ezer esetben alkalmaztak pénzbüntetést, s emellett 9 ezer vezetőt felmentettek beosztásából. A szakszervezetek javaslatára a Szovjetunióban egységes munkavédelmi szabályzatot dolgoztak ki, amelynek alapján megkezdték például egy sor termelőberendezés korszerűsítését. Szigorú munkavédelmi ellenőrzések Féltem a kenyerünk ízét. Nem az idei búzából sült kenyérét, reményeink szerint az nem lesz másabb, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti. A képletes kenyerünk ízét féltem, amit egy kicsit másképpen kell megkeresnünk, mint eddig. A nehezebb világban több szorgalommal, áldozat- vállalással, kinek képességei és teljesítménye arányában többet, nagyobb falatot juttatva, kinek pedig — mert ilyen is lesz — a gyengébb teljesítményért kevesebbet adva. Félék, savanyúbb lesz a kenyér, ha némely — a kenyérke. resethez tapadó — fogalmaiban nem kezdünk időben hozzá a rendcsináláshoz. Először is persze önmagunkban. Kezdem a legtöbbet vitatott fogalommal, a humanizmussal. Eszem ágában sincs kérdőjelet tenni a humanizmus mellé. Az emberiségnek, a megértésnek, a belátásnak, a segítésnek nagy szerepe van — és lesz — abban, hogy a kivédhetetlen bajokkal küszködő társakon segítsünk, hogy a közösség képes legyen felfogni S.O.S. jelzéseiket és biztatást adjon, kezet nyújtson a gondokban elmerülőknek. Még azt is mondom, elkelne több is az értelmes, jó humanizmusból, elkelne egy kicsit több figyelem is egymásra, a megértés és az érzelmek nagyobb nyitottsága. Helyére tenni, szerintem, nagyon sürgősen a dolgokat ott kell, ahol a humanizmus csak óhaj, ahol a kényelmesség, gyávaság, a döntőképtelenség, a konfliktusba keveredni nem akarás felülcímkézésére használjuk a fogalmat. Nem kevesen szeretnék még ma is elhinni, csak ijesztgetjük egymást a minőség, a szorgalom, az aktivitás, a megújulási készsség mindannyiunkkal szemben megnőtt követelményével, a végzett munka szerinti díjazás mostaninál lényegesen nagyobb különbségével. Az élet ijesztget vele már nagyon régen bennünket, akár hogy is igyekszünk becsukni előtte fülünket. Az életnek ez az ijesztgetése nagyon is materiális jellegű figyelmeztetés. Azt mondja, elosztani csak abból tudunk, amit létre hozunk. Ki a két kezével, ki gépekkel, ki tudásával, szellemi eszköztárával. Ez a figyelmeztetés arra is szól: nézzünk körül, vajon mindenki egyforma akarattal és szándékkal fogja-e meg a munka végét? Ha nem ezt teszi, szóljunk komolyan. A kenyér íze erőteljesen, a juttatások differenciált eszközeivel is. Szólni persze nem könnyű, sőt olykor egyenesen kínos, kényelmetlen. Mert ugye milyen jó kis csapat jött össze a munkahelyen. Kinek-kinek megvannak az erényei, jó tulajdonságai. Ez kedves, az aranyos, amaz jópofa, emez imádniva- lóan link. Most bolydítsuk meg ezt a jó kis állóvizet? Ahol te adsz nekem és én adom neked, ahol te védesz engem, én védelek téged, ha kívülről valaki netán bántani akarna? Mintha azt a régi slágert dúdolgatnánk nagy egyetértésben „szeressük egymást gyerekek, a szív a legszebb kincs...” Iskoláskorban még nem, de az élet más területein, a felnőttkorban egyszeriben mindenki védetté válik a bukással osztályozható- sággal szemben. Vagy netán a képességei szerinti helyen dolgozik? Ennyire naivak, még- inkább elfogultak ne legyünk. Bár nem értek a sporthoz, annyit a kényszerű családi televíziózásból látok, hogy ha. valakinek nagyon nem megy a játék a közönség kinyitja a száját és nem is mindig szalonképesen kéri a lecserélését. S amikor valakit lehív az edző, még soha sem hallottam imigyen kiáltani fel valakit a közönség soraiból: „ De elv- társak! Hogy tehetnek ilyet? Ez nem alkalmasság, hanem elsősorban is káderkérdés! A szocialista humánum azt követeli meg, hogy előbb vizsgáljuk meg alaposabban a kérdést. Nézzük meg az illető elért eredményeit, érdemeit! ” Hogy közben mi történjen a pályán? Legfeljebb kikapunk. De azon a pályán, ami az élet, a nemzetközi versengésben a tételek nagyobbak. A tal- ponmaradás, eszméink érvényességének igazolása a tét. Az álhumánum, a gyáva mé- ricskélés — meglehet egy-egy kisebb körben mentesít a konfliktushelyzetektől — csökkenti a versenyképesség esélyeit. S hogy mondandómat hová is akarom kanyart tani? Természetesen a demokráciához. Pontosabban ahhoz, hogy nézetem szerint a demokrácia felfogásban az egyik leggyakrabban jelentkező félreértés, vagy félreértelmezés a hajlam az egyoldalúságra, a jogosultságok egyoldalú manifesztálá- sára. Az én felfogásom szerint a demokrácia lényege a közösségi akarat és érdek szabad pályán való kifejezése. Ebben a felfogásban van egy el nem hanyagolható kötelességoldal is. Ez az az oldal, amire nem mindig szoktunk odafigyelni, mert ez az az oldal, amely színt vallani kényszerít. Azzal kezdtem, féltem kenyerünk ízét. Mert azt látom, hogy a szeletelőkéssel még fürgébbek vagyunk, mint azokkal az eszközökkel, amelyek ezt a kenyeret megteremtik. mert a porciózásnál ügyesebbek, találékonyabbak vagyunk. mint amikor a búzát elvetni, felnevelni és learatni kell. Szovjet elektromobilok Az üzemanyag-megtakarítás és a környezetvédelem az elektromobilokra terelte a figyelmet. A szovjet konstruktőrök erőfeszítései főleg a telepek energiakapacitásának növelésére, a futómű és a karosszéria könnyítésére, végül az üzemeltetés megszervezésére irányulnak. A Szovjetunióban 1970-től kezdve egy sor gépjármű és elektrotehcnikai ipari intézet és üzem foglalkozik elekrto- mobilokkal. Az uljanovszki autógyárban készülnek például az UAZ—451 MI elektromobilok (féltonnás teherbírással), a rigaiban a nyolcszemélyes RAF—2210 elektrobuszok. a jerevániban a JERAZ—3734 elektromobilok (0.9 tonnásak). Ezenkívül viszonylag nagy kísérleti tételeket gyártanak elektromobilokból különböző intézetek és autógyárak. Moszkvában például elektromobilok látják el az iskolai és a pályaudvari büféket, s iránytaxiként használják őket. Togliatti városban VÁZ elektromobilok végzik a postai és a kereskedelmi szállításokat. 1980-ban, a moszkvai olimpián RAF és JERAZ. egyes nemzetközi vásárokon kali- nyingrádi, a Moszkva környéki Podolszk kereskedelmi hálózatában NIIAT A.925.(h elektromobilokat használtak. Milyen kilátásai vannak az elektromobiloknak? Arra nem lehet számítani, hogy felváltják (legalábbis hamarosan nem) az egyéb üzemű autókat; ehhez nincsennek megfelelő áramforrások, meg aztán erre nincs is szükség, mert egyre jobban érvényesül az autók specializálása. Az elektromos hajtás alkalmazása u városon kívül közlekedő kocsiknál nehézkes sok városi kocsi szempontjából viszont igen kívánatos. így tehát az első következtetés: az elektromobil városi kocsi. A második: az elektromobilok használatát a tápforrásul szolgáló telepeket tartalmazó konténerek cseréjére, s nem e telepeknek a kocsikon való újrafeltöltésére kell alapozni. Következtetésképpen a kocsik konstrukcióját és a felvevőhelyek berendezését a gépesített gyors kontenercsere- vel számolva kell kialakítani, s meg kell szervezni a konténerek szállítását a felvevőhelyek és töltő-központok között DOHÁNYGYÁR 3
