Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
Amit a társadalombiztosítási Dohányipari jogszabályokról tudni kell tűzoltóverseny Gyógyító-megelőző orvosi ellátás igénybevételével felmerülő utazási költségek megtérítése. Dolgozóink általában tudják, hogy saját vagy hozzátartozóik betegségével kapcsolatban felmerült utazási költségeiket — azok megtörténte után — az üzem társadalom- biztosítási kifizetőhelyén megtérítik. Benyújtásra kerülnek azonban olyan érvényét vesztett, hiányosan kiállított útiköltségutalványok is, amelyek megtérítését a jogszabály nem teszi lehetővé, az utólag történő rávezettetések pedig már körülményesek, vagy egyáltalán nem elintézhetők. Ezért célszerűnek láttuk, hogy az idevonatkozó legfontosabb tudnivalókról röviden írjunk. MIKOR TÉRÍTHETŐ MEG AZ ÚTIKÖLTSÉG? Az útiköltség csak akkor téríthető meg — az egyéb feltételek fennállása esetén is — ha az utazás időpontja és a kifizetésre benyújtás időpontja között 6 hónapnál több nem telt el. Ez úgy értendő, hogy ha egy utalvánnyal több alkalommal történt utazás (maximum négyszer lehet, ennyiszer van a nyomtatványon hely a megjelenés igazoltatására) az első utazás és a megtérítésre benyújtás időpontja között ne teljen el 6 hónap. Ki állítja ki az utalványt és mikor? Az utazási költségutalványt az egészségügyi szerv (orvos) állítja ki, ő bírálja el az utazás szükségességét. Kiállítják: — szakvizsgálatra küldéskor, — terápiás kezelés igénybevételekor, — felülvizsgálat esetén, — kórházba vagy szanatóriumba utalásnál, — beteg gyermek mellé kísérőnek stb. Mikor szükséges kísérő? Beteg gyermek mellé 14 éves koráig egy kísérő mindig indokolt, mégha az orvos erre nem is tér ki, az útiköltséget minden esetben teljes egészében megtérítjük. Kicsi gyermek mellé kettő kísérőt is szükségesnek tarthat, sőt I. osztályon történő utazást is, de az utalvány kiállításakor ezeket külön rá kell vezetni. Felnőttek mellé is indokolt lehet a kísérő. Milyen közlekedési eszközöket lehet igénybe venni? A társadalombiztosítás terhére csak a legolcsóbb közlekedési eszköz (személyvonat III. oszt.) téríthető meg, természetesen. kivétel, ha csak autóbusszal megközelíthető a cél. A drágább közlekedési eszköz, gyorsvonat, autóbusz használatának igénybevételét külön kell a kiállításkor engedélyeztetni, mert ellenkező esetben akkor sem fizethető, ha ténylegesen a drágább közlekedési eszközzel utaztak. Saját gépkocsival történt utazásnál nem benzinköltséget térítünk meg, hanem az utalványon megjelölt közlekedési eszközre érvényes összeget. Az útiköltségek elszámolásihoz menetjegy bemutatása, leadása nem szükséges, az utalványt kell a megjelenéskor aláíratni és bélyegeztetni. Nem kell az orvos külön engedélye, ha a beteget lakásától 200 km-nél távolabb eső helységbe utalják. Ilyenkor- jogosult igénybe venni a gyorsvonat II. osztályát, és az út- költség megtérítésére a köz- háztól kapott igazolvány szolgál. Szanatóriumba küldésnél a beutalójegy III. szelvényére fizetjük az útiköltséget, ezt kell megőrizni. Csak az 5, — Ft-on felüli útiköltség összege téríthető meg, ezért a beteg útiköltségéből 5, Ft-ot, — ha csak nem kórházba utalták — mindig levonásba helyezünk, a kísérőét teljes egészében térítjük. AZ ÚTIKÖLTSÉG NEM TÉRÍTHETŐ MEG — szakszervezeti szanatóriumi beutalásnál, — szűrővizsgálatra vagy a dolgozó felvételével kapcsolatos vizsgálatra küldéskor, —■ 11-nél kevesebb fog pótlása esetén műfogsor, fogkorona és foghíd elkészítésével kapcsolatos utazgatásért, — részegség miatt vagy abból eredően keresőképtelen beteggé vált állampolgárnak a betegség első 3 napja alatt felmerült utazás esetén. B. F. 1984-ben az Egri Dohánygyár rendezte a dohányipari tűzoltóversenyt. Januárban, a Debreceni Dohánygyárban megtartott tűzvédelmi felügyelői értekezleten dőlt el a verseny ideje és helye. A járási tűzoltóverseny lebonyolítása után hozzá kellett fogni a dohányipari tűzoltóverseny megszervezéséhez. Először a verseny lebonyolítására alkalmas pályát kellett keresni. A legalkalmasabbnak a makiári sportpálya bizonyult, bár itt nincs földalatti tűzcsap. Vállalati tűzoltóink nagy része műszaki dolgozó, ők csinálták meg a tűzcsap-csatlakozást és a kúszófolyosót. A technikai feltételek így biztosítva voltak. A verseny június 8-án lett lebonyolítva. Megtörtént a sorsolás. Lányaink másodiknak, a fiúk (Folytatás a 3. oldalról) demes a kísérleteket folytatni, mert ezeken át vezet az út a korszerűbb és ésszerűbb jövedelem-, illetve keresetszabályozási konstrukciók kialakításához. De a kísérletek tapasztalatai arra is figyelmeztetnek, hogy ez a szabályozási forma nem csodaszer, az ebben működő vállalatok és főleg ezek vezetői nem mentesek a kockázatoktól, de egy bizonyos: a többlet teljesítményt ebben a szabályozási rendszerben magasabb jövedelemmel lehet honorálni. ötödiknek szereltek, azaz indultak az első menetben. Sajnos a lányoknak a vizes szerelés nem sikerült, mivel szétkapcsolódott a tömlő, kihúzás közben. A férif raj vizes szerelése 0. 6 másodperccel lett gyengébb, mint az első helyezett rajé. Sajnos ezt az előkelő helyet nem tudták tartani a stafétában, a váltófutásban. így a végeredmény a következő lett: Nők: 1. Sátoraljaújhelyi Dohánygyár 2. NYIDOFER 3. Pécsi Dohánygyár Férfiak: 1. NYIDOFER raja 2. Sátoraljaújhelyi Dohánygyár raja 3. Egri Dohánygyár ‘ — rdt — Ez pedig közös érdek, nép- gazdasági érdek, vállalati érdek és az egyén legfőbb érdeke is. Ezért fontos, hogy vállalatunknál dolgozó, bármi nemű munkát végző ember megértse: jövedelme növekedésének egyetlen forrása az általa végzett munka minőségének, esetleg mennyiségének növelése, ami végső soron a vállalati teljesítmények növekedésében, a vállalati nyereségben jut kifejezésre, s a maga számára pedig jövedelmének dinamikusabb növekedésében realizálódik. — Bárdos Miklósné dr. — I. rész Jó két évvel ezelőtt lapunk hasábjain is kommentáltuk a hírt, miszerint új hetilap lép a színre, ÖTLET névvel. Akkor némi maliciával jegyeztük meg, hogy enélkül is van elég sok, színes, drága folyóirat, melyek jobbára csak ar-. ra jók, hogy kitapétázzuk velük az újságosbódék ablakait megtarkítsák a hírlapirodák állványait. Meg, hogy a mai időben már inkább MEG- VALÓSfTÁS címmel kellene valamit tenni... Az ÖTLET rendkívül tartalmas, életünk minden területét felkutató és bemutató hetilap, a valóságos és a mindenkit érdeklő kérdésekkel foglalkozik, minden, a napilapokban megszokott tartózkodó hivataloskodás és kincstári optimizmus nélkül. Tartalmi áttekintést e helyen nem lehet adni, hiszen hétről hétre új és új, a lakosság életét befolyásoló, sokszor meghatározó téma kerül reflektorfénybe, ehhez egyszeregyszer át kellene lapozni az újságot. Elégedjünk meg most csak annyival: a 2. oldalon rendszeresen szerepel a szerkesztőség egy-egy, azon a héten aktuálisnak tartott kérdése és öt-hat — mint a következőkből kiderül — széles körből kiválasztott interjúalany válasza. Az eddig megjelent 106 „második oldalról” nézzünk találomra néhányat az ÖTLET kérdéseiből. Ön hogyan védekezik az áremelés ellen? Berki <Sábor közgazdász: — Mivel tudom, hogy mint egyedülálló háztartást nem vezető férfiember úgysem tehetek ellene semmit, próbálom humorosan felfogni a dolgot. Már az áremelés előtt megis4 DOHÁNYGYÁR merkedtem a \regatáriánusi étrend sajátosságaival, a hentespultok előtt kígyózó sorokat ugyanis egyszerűen nem tudtam kivárni. Nem jártam jobban a közértben sem, hiába kerestem megszokott helyükön a konzervárukat, legfeljebb egy-két befőtt árválkodott ott. Igaz, hétfőn megvigasztalt a pénztárosnő, hogy íme, most mindent megtalálok, amit hiába kerestem két-három nappal korábban. A sör árának drágulása nem érintett különösebben, számomra teljesen mindegy, hogy mennyiért nem kapni Radebergert az üzletekben. Az ami egyéb fogyasztói szokásaimat illeti, úgy tűnik, továbbra is a vegetáriánus konyha mellett maradok. Mert azt — ha nehezen is—, de lassanként kezdem megszokni, hogy átlagban két forinttal becsapnak a hentesnél, de hogy ennek mértéke fogyasztói árral arányosan növekedett, egész egyszerűen nem tudom lenyelni. Amikor a szokásos 2 Ft helyett most 5,50-nel akartak átejteni, otthagytam az árut. Egyelőre bírom a megpróbáltatásokat, gyűjtöm a tapasztalatokat, de előbb-utóbb kénytelen leszek valami ennél használhatóbb stratégiát kidolgozni. Németh Ferenc nyugdíjas: — Igazán csak akkor védekezhetnék, ha egyik napról a másikra elmúlna betegségem. Lassan húsz éve, hogy megállapították cukorbetegségemet, azóta diétázom. Míg élt a feleségem, jóval könnyebb volt a helyzet, ő mindig kitalált valamit, ami finom is, meg a magamfajta cukrosnak is megengedett. Most, hogy magamra maradtam, az lenne a legegyszerűbb, ha befizetnék valamelyik étterembe. Csakhogy ezt nem győzném anyagilag. Mert, ha mondjuk bablevest túróscsuszával, bármennyire is szeretem is, nem ehetem meg, kénytelen vagyok otthagyni, és helyette valami mást választani. Ezért inkább magam állok neki „kotyvasztani”. S ez egyre nehezebb, s nemcsak az én gyakorlatlanságom és szegényes fantáziám miatt. A tésztafélékből, krumpliból, rizstől el vagyok tiltva, marad, tehát a hús és a különböző zöldségfélék. Most azonban mindkettő jócskán megdrágult. Még egy olyan egyszerű ebéd is, mint a konzervből készült zöldborsófőzelék, két vékonyra kivert szelet hússal, 20— 25 forintomba kerül. És egy óra múlva már újra éhes vagyok. De nem jobb a helyzet a reggelikkel, vacsorákkal sem. Hiába szeretem a szalonnát, egy-két falat kenyérrel mégsem ehetek meg belőle 10—15 dekányit. Maradnak hát a különféle sajtok és felvágottak. Alig háromezer forintos nyugdíjamból eddig sem dőzsölhettem, s hogy ezután, hogy gazdálkodom ki az ennivalóra valót, magam sem tudom. Tóthné Varga Éva adminisztrátor : — Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket ez a mostani áremelés. Nemrégiben vágtunk bele egy család iház építésébe, eddig csak az alapokkal készültünk el. A tégla, cement és egyéb építőanyagok drágulása számunkra pont a legrosszabbkor jött. Egyelőre még nem is tudom, hogyan fogjuk kigazdálkodni a többletet. Mert hiába fog össze a család, és dolgozik még többet az építkezésen, az anyagokat mindenképpen meg kell vennünk. És igencsak megérezzük az élelmiszerek árának emelkedését is; két fiúnk éppen abban a korban van — 14 és 16 évesek — amikor még az uzsonna és a vacsora között is enni szeretnének. Ha hazajönnek az edzésről olyan jó étvággyal látnak neki a hűtőszekrényben található felvágottaknak, hogy nincs szívem elvenni előlük a másnapi tízóraira valót. Szerencsére nem válogatósak. A zsíros kenyeret éppúgy megeszik, mint a gépsonkás szendvicset. Nyaranta eddig is rendszeresen, befőztem — szüleim kertjéből is kapunk olykor gyümölcsöket —, s a jövőben úgy tervezem, még nagyobb mennyiséget teszek el télire. Még ha a piacon kell is megvennem a hozzávalókat, jobban jövök ki, mintha ilyenkor kell konzer- vet vennem. Legfeljebb a gyerekeket is befogom majd egy kis paprikaszeletelésre, zöldborsópucolásra, paradi- csompaszírozásra. Végtére is ők lesznek a fő fogyasztók! ön mikor mondott uoljára nemet? Ferenczi Imola közgazdász: — Legutóbb egy komoly állásajánlatra mondtam nemet. Nem mintha rosszul érezném magamat jelenlegi munkahelyemen, de egy olyan ajánlatot kaptam, amit nehéz volt visszautasítani. A jelenlegi munkámnál sokkal nagyobb lett volna az önállóságom, a hajlamaimnak jobban megfelelő kutatásra, elmélyülésre is lehetőségem lett volna. Hogy mégis nemet mondtam, annak különös oka van. Találkoztam egy volt évfolyam- társammal, egy férfival, akiről kiderült, hogy ugyanerre az állásra pályázott, s neki 800 forinttal többet ígértek, mint nekem. Amikor ezt megtudtam, visszavonultam. Mert — bár vonzó lett volna leendő munkám —,' sértett az, hogy engem, mint nőt, kevesebbre taksáltak. S hogy még szebb legyen a történet: az igazgató — akivel mindketten tárgyaltunk — a női nemhez tartozik. Stogicza Imréné Diószeghy Ágnes a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tudományos munkatársa: — A rádió 168 óra című műsorában hallottam, hogy a szakszervezetek felajánlották: három éven keresztül, közel hárommillió dolgozónak eladott bélyeg árából befolyt összeggel támogatják a Nemzeti Színház építését. Néhány nappal később pedig, amikor a munkahelyemen az orrom alá dugtak egy lapot, hogy nyilatkozzam, mennyivel szállók be, nemet mondtam. Rögtönzött brigádgyűlést hívtunk össze, hogy szavazásra tegyük fel a kérdést. Erre azonban nem került sor, mert néhány perc alatt annyi ellenvetés hangzott el, hogy szavazás nélkül is nyilvánvaló volt az egyetértés. Arról már korábban is többször beszéltünk, hogy nem a legszerencsésebb pillanatban indították el ezt a beruházást. Nemzeti Színházra szükség van, ez nem vitás. De, hogy pont akkor, amikor fontos termelőberuházásokat állítanak le? Ám, az igazi ok, amiért nemet kellett mondanunk, nem ez volt, hanem sokkal inkább a módszer. Egyöntetű volt a vélemény, hogy így nem megnyerni, inkább elriasztani lehet az embereket egy ügytől. A szak- szervezet a mi megkérdezésünk nélkül, a mi nevünkben ne tegyen felajánlásokat. Ismerkedjünk az ötlettel!
