Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

A gyár és annak dolgozói nevében dr. Domán László emlékezett meg a kapcsolatok tör­ténetéről és a jövőbeni elképzelésekről Az ízléses és tartalmas kiállítást érdeklődéssel szemlélik az újságírók is Kétszáz év— tizenkét év Két évszázaddal ezelőtt 1784. május 8-án írta alá II. József császár azt a rendeletet amely- lyel megteremtették az osztrák állami dohányipart. A jubileum alkalmából a jó szom­szédi kapcsolatokat, illetve a két ország gazdasági, politikai együttműködését figyelembe véve május 22-én délután ünnepséget tartottak az Egri Dohánygyárban. Ezen részt vett Dr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Dr. Szilágyi László, az ÉDOSZ titkára, Maróti Sándor,- Heves megye Tanácsának általános elnökhelyettese, továbbá a Pénzügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és az Osztrák köztár­saság budapesti nagykövetségének képviselője is. Bevezető szavaiban dr. Domán László igazgató mél­tatta azt a másfél évtizedes kapcsolatot, amelyet az eg­riek az osztrák dohányipar­ral kialakítottak. 1972-ben licenc vásárlással kezdték meg a gyárban a Golden Smart cigaretta gyártását. A kapcsolat 1976-ban tovább bővült, amikor hozzáláttak a fogyasztók körében azóta ismertté és kedveltté vált cigaretta, a Milde Sorte ké­szítéséhez. A kölcsönös elő­nyök alapján a jövőben is az együttműködések bőví­tésére törekednek. Az igaz­gató ezután átadta az Egri Dohánygyár kollektívájának ajándékát Beppo Mauhart- nak, az osztrák dohányipai- vezérigazgatója első helyette­sének. zott harmadik helyen áll. összesen 1600 munkást és alkalmazottat foglalkoztat és évente 16 milliárd cigaret­tát, valamint 40 millió szi­vart gyártanak. Termékeik versenyképesek, hiszen ci­garettáikat szerte a világon, Válaszként a vezető szak­ember, megköszönve az el­ismerést, arról szólt, hogy a jelenlegi feszült nemzetkö­zi politikai helyzetben az olyan kis országok, mint Ma­gyarország és Ausztria pél­dát mutathatnak a gazdasá­gi, politikai, kulturális és sportkapcsolatok elmélyíté­sével. Aláhúzta, hogy az osztrák dohányipar eredmé­nyeivel napjainkban a szom­szédos ország iparágai kö­Dr. Szabó Ferenc miniszter- helyettes megnyitja a kiállí­tást Beppo Mauhart, az Ausztria Tabak werke vezérigazgató- helyettese méltatja a két ország és a két dohányipari partner tartósan jó kapcso­latait így a szocialista országok­ban is ismerik. Hangsú­lyozta, hogy az Egri Do­hánygyárral kialakított kap­csolatuk a példás együttmű­ködést bizonyítja! A hagyományos „Austria Memphis” helyett „Milde Sorte” felirattal a mezén lépett pá­lyára az Ausztria Wien csapata az Eger SE ellen Ezután dr. Szabó Ferenc miniszterhelyettes a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nevében kö­szöntötte az osztrák vendé­geket és rámutatott, hogy a két ország közötti iparági együttműködés is jó pél­dája a békés egymás mellett élésnek. A kapcsolatok ki­alakításában szerzett érde­meinek elismeréseként ki­váló munkáért kitüntetést adott át dr. Robert Tondl- nak, az osztrák dohányipar gyártásvezetőjének, vala­mint Heinz Schiendlnek, a külföldi marketing tevé­kenység vezetőjének. Vége­zetül megnyitotta azt a ki­állítást, amely keresztmet­szetét adja a szomszédos or­szág kétszáz éves dohányipa­ri fejlődésének, továbbá fel­sorakoztatja az egriekkel va­ló másfél évtizedes kapcso­lat fontosabb állomásait. Ezenkívül képek szemlél­tetik az utolsó évtized ma­gyar—osztrák gazdasági, kul­turális és sportegyüttműkö­dés eseményeit is. A kiállítás egyértelműen nagy sikert aratott, nemcsak a megnyitó ünnepség részt­vevőinek, hanem a későbbi látogatók körében is. Előké­szítői, berendezői gondos és szép munkát végeztek, sok forrásból (albumok, MTI-fo- tók, folyóiratok, stb.) gyűj­tötték össze az anyagokat és nagyon mutatósán helyezték el azokat. Hozzájárult a magas színvonalhoz az Aust­ria Tabakwerke Dohány­múzeumától kölcsönkapott gyűjtemény-részlet is, amely sok érdekes régi dohányzó­eszközt és egyéb, a dohány­zással összefüggő tárgyat, képet, prospektust muta­tott be, köztük a II. József császár által aláírt, 200 éves alapító okiratot is. Jó mun­kájukért a szervező-rende­zőket a vállalat igazgatója azóta már elismerésben is részesítette. A jövőben a kapcsolatokat elsősorban azzal tudjuk to­vább mélyíteni, ha az oszt­rák licenc-cigarettákat jó minőségben állítjuk elő. tfyepmeknap A világirodalomban le­gendaszerű teljesítmény Radnóti Miklós utolsó tíz verse. Ezeket a verseket senki más nem írhatta vol­na meg, csak ő. Radnóti be­bizonyította a világnak, hogy a költő élete- mun­kássága: a költészet. Van Radnótinak két sora, amelyért meg kellett járnia a fasiszta pokol összes bugyrait — s ezt azokért is mondotta, akik hangjukat nem találva, némán, de ugyanezzel az öntudattal haltak meg: .. .kit vigül is megölnek, mert maga sosem ölt. Ha Radnóti csak ezeket a sorokat írta volna, ele­gendő lenne, hogy az em­beriség legtisztább szíveivel legyen azonos, akik bárha önnön pusztulásuk volt az ára, nem hajoltak a hazug­ság és az erőszak előtt. Nem mindenki tudta meg­tenni ezt, s ezért oly ke­vés az igazi költő a világ­ban. Tudom Őzt is, hogy nem harcolt, s csupán passzív áldozat volt, de azt kell válaszolnom először: abban a világban, amely kínzó­kamrává változott, tisztes­ségesebb volt áldozatnak lenni, mint hóhérnak, má­sodszor pedig: azok a ver­sek, melyeket a munkatá­borban és a Heidenautól a Gondolataim Radnótiról tömegsírig vezető úton írt, s amelyet exhumálása után egy jegyzettömbben találtak — ezek a versek vajon nem azt a harcot jelentik, amit „az emebniség vív a vadsággal”, sőt az a tragi­kus vágy is: hazatérni a feleséghez, a békés, boldog élethez. Radnótit megölték a németek. Látom őt az úton, megkín- zottan, kiéhezetten, a ron­gyos csizmából kilátszó lá­bát, ócska katonaruháját. Látom, ahogyan az út szé­lén a pihenő alatt, sietősen rója utolsó sorait jegyzet­tömbjébe, melyet majd ve­le együtt takar be a föld, ahogyan lassan és nehezen ássa önmaga sírját és hal­lom az utolsó lövést... A test hangtalan zuhanását, a német lapátok zörejét. A távozó lábak toporgását. a csöndet. A rettenthetetlen csillagos eget. Az éjszakát... Föleszmélek gondola­taimból. Verseinek hallga­tására kívánkozom. Gáti József tolmácsolja szebbnél- szebb sorait a hanglemez­barázdákról. „Levél a hit­veshez”, „Sem emlék, sem varázslat”. Hétköznapjaim teléből egyszerre kimozdít. Verseit meg nem unom soha, inkább évről évre jobban szeretem. Bírhatat- lan a szerző kegyetlen szo­morúsága. Közel a halál, már érzi ő is. Radnóti nemcsak tökéletesen nagy verseket hagyott ránk örök­be, hanem az emberi helyt­állás zavarba ejtő, képtelen és mégis kötelező példáját. Vershagyatéka számunkra gyönyörű vagyon. Most volna 75 éves. Május 6-án délelőtt tar­tottuk hagyományos gyer­meknapi ünnepségünket. Az izgatottabb gyermekek már fél órával a kezdés előtt el­foglalták helyüket. Nem is volt véletlen izgalmuk, mi­vel a több mint kétórás prog­ram jó szórakozást ígért a gyermekeknek. A műsort a Harlekin bábegyüttes kezd­te Dixieland cirkusz produk­ciójával. Ördöngős ügyesség­gel mozgatták marionett bábjaikat. Különösen a ki­sebbek élvezték az ügyesen kivitelezett állatfigurák moz­gását. Mielőtt Szemerey László bűvész következett volna a Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola hallgatói énekeltették meg a közönsé­get. A bátrabb gyermekek szóló produkcióra is vállal­koztak. Nagy sikert aratott a bűvész, aki élő állatkákat varázsolt elő. A mintegy félórás programjában még sok érdekes bűvésztrükkel ejtette ámulatba a gyerme­keket, no és a szülőket. A szünetben üdítő italt kaptak a gyerekek, majd hat cso­portban folytatódott a mu­latság. Lehetett gyurmázni, rajzolni, művészi tornázni, s az ügyesebbek megtanulhat­ták a papírhaj toga tás és a makramézás fortélyait is. Az egyik helyszínen játékos vetélkedő formájában — cso­kievés, léggömbdobálás cél­ba, zizievés bekötött szem­mel kanállal — szórakozhat­tak a gyerekek. Valamennyi helyszínen zsetonokat gyűjt- hettek a lurkók, amit egy nyereményasztalnál „értékes” nyereményekre lehetett be­váltani. Hamar gazdára ta­lált a 200 nyeremény. Mesés" könyvek, játékok, csokoládé, tanszerek — s bizony, aki későn érkezett zsetonjaival már nem igen válogathatott a díjak között. Már dél jócs­kán elmúlt, mikor az utol­só nyeremény is gazdára ta­lált. A szülők unszolására lassacskán a gyerekek is el­indultak haza. Ügy érezzük, kellemesen, hasznosan eltöltött délelőttel ajándékoztuk meg gyerme­keinket. Köszönjük a főiskola nép­művelés—történelem sza­kos hallgatóinak a színes, érdekes program összeállítá­sát, amit vizsgafeladatként kaptak, s a látottak alapján igazolták is rátermettségü­ket a pedagógus pályára. V. B. J. Rajna DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Thumbnails
Contents