Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

A tőkés export megvaló- sitásának lehetősége, az ex­port tevékenység gazdaságos­sága. Pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseinek meg való­sítása, ezen belül népgazda­ságunk külkereskedelmi fizetési egyesúlyának megte­remtése a tőkés export bő­vítését feltételezi. Ebből eredően a gazdasági szabá­lyozó rendszerünk külön is preferálja a gazdaságos tő­kés exportot, a népgazdasá­gi es vállalati érdekek ösz- szehangolásaként. Az elér­hető export-bérpreferencia igen vonzó a mi számunk­ra is. Ezen túlmenően a dohányiparban olyan sajá­tos helyzet alakult ki a kö­zelmúlt években, hogy a fermentált dohánykészletek már-már elviselhetetlen teherként okoznak készlete­zési és finanszírozási gon­dokat a fermentáló vállala­tokénál, amit ugyancsak ex­porttal lehetne levezetni. A fermentált dohányok exportlehetőségei azonban korlátozottak. Cigarettaex- port-lehetőségeinket alap­vetően az gátolja, hogy nin­csenek tradicionális export­piacaink. Szinte valamennyi ter­mékünkből készítettünk és küldtünk exportmintákat, de külön export célra készített új terméket is ajánlottunk fel tőkés piacra az elmúlt évben. Erőfeszítéseink ered­ményeképpen megtört a jég, és így 20 millió darab Ac­tually cigarettát tudtunk is értékesíteni. A kiszállított cigarettánk jól vizsgázott, a a kereskedők bizalmát sike­rült megnyerni, ebből ere­dően élénk az érdeklődésük. A konkrét export szállí­tások beindulását azonban a kereskedők és közvetítő kereskedők bonyolult érdek- ellentétei hátráltatják. Az látszik jelen pillanatban va­lószínűnek, hogy a számunk­ra most legkedvezőbb üz­let realizálását, a cigaretta szállítását jó esetben május hónapban megkezdhetjük. Az exportszállítások beindu­lásához szükséges hazai- és import dohányok, a speciá­lis filterburkolót és mand­zsettapapírt beszereztük, azok rendelkezésre állnak. A Kner Nyomdában és a Papíripari Vállalatnál biz­tosítottuk a szükséges cso­magolóanyagokat. Az exportszállítások meg­kezdését követően növel­nünk kell a 85 mm-es cso­magoló kapacitásunkat. Az erre a célra rezervált cso­magoló gépsor behozatali engedéiyezeset kellő időben kezdeményezni fogjuk, a beruházás forintfedezete biz­tosított. Természetesen az exporttermelés beindulása nem jelentheti számunkra a piackutató munka befeje­zését. Arra kell töreked­nünk, hogy tőkés eladási le­hetőségeinket bővítsük, ve­vőink körét kiszélesítsük. Létszám- és bérgazdálkodás A létszámuk jelenleg több a tervezettnél. A több­let létszám ellenére a ter­melő területeken létszámhi­ány mutatkozik. Ennek egyik oka a felvételek ma­gas száma, akik közül töb­ben. még a próbaidő alatt kilépnek. Így az első idő­szakban csak terhelik a lét­számot, de érdemi munkát végezni nem tudnak. A má­sik ok, hogy a nem techno­lógiai területeken is kismér­tékű többlet létszám mu­tatkozik. A létszámgondok megszün­tetésére a szervezetfejlesz­tési team javaslatot készít, aminek eredményeként a termeléshez szükséges tech­nológiai létszámot minden körülmények között biztosí­tani fogjuk. Egyik megoldás az elmúlt években már jól bevált gya­korlat kiszélesítése neve­zetesen a nem termelő terü­leteken dolgozók átirányítá­sa a kritikus időpontokban a technológiai területekre. — nagy — Széles a Balaton vize Beteglátogatóba megyek. A lábadozó egyedül feküdt kissé piszkos ágyában. Ki­nyújtott karjába csendesen folydogált az infúzió, a Séd­patak és a Zala folyó. Isme­rősei, rokonai most nem zaklatják, csak én simoga­tom meg hullámzó, hideg fejét, miközben letettem éj­jeliszekrényére egy üveg rumos meggyet. — Hogy van? — kérdez­tem tőle. — Szerencsére túl vagyok a rianáson, a fakutyákon és a téli madárjáráson — mondta a Balaton. — Nem háborgatták télen a jómadarak? — töröltem le néhány vízcseppet a hom­lokáról. — A jómadarak ezen a té­len saját bajukkal voltak elfoglalva. Alig szennyeztek — Sóhajtott fel a magyar tenger. — Talán majd most ta­vasszal, ha nem lesz éber az éjszakás nővér. — Hát, csak vigyázzon magára, mert hallom. hogy szépen gyógyul! — igazítot­tam meg a nádast a feje alatt. — Most már az újságok is rajtam tartják a szemüket — szólt büszkén a tó. Egy­ből elverik a port azon, aki bántani merészel. — És nem fáj ez magá­nak? — néztem rá megille- tődve. — Jó, ha a beteg gyakran szerepel a sajtóban, ez fél egészség — felelte a Bala­ton. — Az orvosok is jobban törődnek egy neves páciens­sel és a koszt is más. — Most nem olyan koszos, mint máskor — pillantot­tam a nyakára. — Akar egy kanálka ru­mos meggyet? — Köszönöm, nem kérek, még túl sok bennem a fosz­for! — hárította el magától a csemegét. — Az algáját nem vet­ték ki? — vizsgáltam meg a kórlapját. — Egy ilyen nagy mű­téthez még nem vagyok elég erős, szívta magába a szelet a tó. De a főorvos úr szerint annak is eljön majd az ideje néhány év múlva. — Ne csöggedjen, algásan is lehet rendes egy álló­víz — vigasztaltam. — Kösz, hogy ilyen jó hozzám — nyalta meg az ágya szélén felejtett lába­mat. Csak ne kelljen ilyen sokáig kórházban feküdnöm! — Mondja, maga most táppénzen van? — hajoltam a füléhez. — Ügy is lehet nevezni — engedett ki magából egy kis vizet a Sióba. De igyek­szem meggyógyulni, ölelte magához a Kis-Balatont. Tegnap egy kecsekbékát ta­láltam a papucsomban, ez már a gyógyulás jele. — Örülök, hogy ilyen jól van. de ha nem vagyok in­diszkrét, szeretném meg­tudni, kinek adott hála­pénzt? — suttogtam olyan halkan, hogy a Tihanyi fél­sziget ne hallja. — Hová gondol, egy ön­tudatos tó nem ad hála­pénzt! — lett méregzöld az arca. Esetleg természetben hálálom meg a gyógyítást. Majd küldök az orvosaim­nak karácsonyra kecskekör­möt. — Na, akkor én megyek — öntöttem egy kis tiszta vizet a poharába. Van még valami kívánsága? — Csak egyre kérem! — ült ki Fenékpusztájára a rémület. Ha látnak odakint egy szennyvizet, ne engedje meg neki, hogy belátogas­son hozzám. Tanácsát megfogadtam, s a gyógyulás reményében tá­voztam a betegtől. Rné Á jólértesültek Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik előtt nem mondhatunk semmit. Ha belépnek, gyorsan té­mát váltunk, ha a közel­ben matatnak, halkabbra fogjuk a szavunkat. Vigyáz­nunk kell, hisz bármit tud­nak is meg, azonnal to­vábbadják bárkinek. Ha előttük meséljük el a mellettünk ülőnek, hogy előző este vendégség volt nálunk, vagy belázasodott a gyerekünk, akkor egy óra múlva már jó néhány kol­légánk szemében felfedez­hetjük a bűnös élvezetek­ben való tobzódás, vagy a szülői kötelességek elhanya­golása miatti rosszallást. Mert aki pletykál, az egyúttal — kicsinyes rossz- indulattal — torzít és kom­mentál is. Sajnálatos mó­don ritkán tud beszerezni minden adatot, a hiányzó­kat a fantáziája segítségé­vel pótolja, s az így kiala­kított képhez muszáj meg­jegyzéseket is fűznie. Tu­dom persze azt is, hogy gyarlók vagyunk, és mind­annyian pletykálunk olykor. El-el mondjuk egy-egy ér­tesülésünket, meghallgat­juk, hogy mit mondanak, környezetünkben élő bará­taink, ismerőseink múltjá­ra is kíváncsiak vagyunk. De kár lenne ezt a maga­tartást összetéveszteni, egy­bemosni azokéval, akik szinte főfoglalkozásban hozzák-viszik a híreket. Csak így tudják fontossá tenni magukat: a szaktu­dásuk alapján aligha tűn­hetnének ki. Amíg beszél­nek, figyelnek rájuk, cso­dálkoznak a jólértesütsé- gükön —■ a középpontban állnak, s ez oly kellemes érzés annak, akinek nagy­hangú magabiztossága mö­gül valójában hiányzik az igazi személyiség. Olcsó öröm ez, ha nem is veszik észre, mint ahogy szánalmasan erkölcstelen a besúgó is, aki görcsösen igyekszik nélkülözhetetlen­né, a hatalom részesévé tenni magát, s nem látja, hogy eszközként használják csupán, ha egyáltalán hasz­nálják, hisz ilyesmire csak a zsarnokoskodóknak van szükségük. Igaz, nem feltétlen szá­mít rosszul az, aki aplety- kálásra alapozza a létét. Ritkán marad hallgatóság nélkül, s olykor a Claudiu- sok is vetnek valami kon­cot hűséges Poloniusaiknak. Mégsem elegáns dolog a hallottak révén jutni mesz- szire. Nagy az ár: a jobbak lenézése és a kollégák bi­zalmának, az eredményes munka alapfeltételének el­vesztése. Hát megéri? Rajna A TŰZ ELLEN 05 fotópályázat A társadalmi és személyi tulajdon elleni védelmét hi­vatott országos reklám pro­paganda tevékenység elősegí' tése érdekében a Magyar Reklámszövetség reklámfotó­szakosztályának vezetősége, a BM Tűzoltóság Országos Pa­rancsnokságával (továbbiak­ban: BM TOP) összehangol­tan célfotópályázatot hirdet. A pályázaton bárki részt ve­het, eddig még nem publi­kált képpel. A pályázat célja: olyan szellemesen megoldott és el­gondolkoztató, agitatív jel­legű képanyag felkutatása, mely további felhasználásra is alkalmas. A fotók érte­lemszerűen utaljanak a tűz­védelmi előírások betartásá­nak szükségességére és fon­tosságára. Adjanak számot a könnyelmű, gondatlan maga­tartás következményeiről és ezen keresztül befolyásolják az állampolgárok életvitelét, magatartását, szokásait mind a munkahely, mind a ma­gánélet terén. Felhívjuk a pályázók fi­gyelmét arra, hogy nem szükségszerű a tűz erőszakolt megjelenítése. Pályázni olyan színes dia- pozitívokkal lehet számszerű korlátozás nélkül, melyek legkisebb mérete 4,5X6 cm. A 4,5X6, illetve 6X6 cm-es diapozitívokat keretezve, ve­títhető állapotban kérjük. Beadható ennél nagyobb mé­retű diapozitív is, megfelelő védőcsomagolásban. A pályázat jeligés. A jel­igét fel kell tüntetni minden diakereten, védőcsomagoláson (celofántasak), valamint a beadott képanyaghoz mellé­kelt. leragasztott borítékon. A boríték tartalmazza a szerző nevét, pontos lakcí­mét és a beadott pályázati anyag jegyzékét. Beadási határidő: 1984. augusztus 31. A pályamunkákat a Ma­gyar Reklámszövetség tit­kárságára kell küldeni pos­tán (1369 Budapest, Pf. 316)., vagy személyesen leadni (1074 Budapest, Dob u. 45.). A csomagolás és a diakere­tek bal alsó sarkában ké­rünk egy 05 számot feltün­tetni, mely egyértelműen utal a tartalom rendeltetésé­re. A beérkezett pályázati anyagból a bíráló bizottság 5 képet díjaz, amelyek érte­ke egységesen 10 000—10 000 Ft. A díjnyertes fotók a BM TOP tulajdonába kerülnek. Ugyanakkor a BM TOP fenntartja azt a jogát, hogy a nem díjazott, de számára megfelelő képeket a lektorá- tusi szakértő zsűri igénybe­vételével megvásárolja to­vábbi nyomdai felhasználás céljából. No, nem a Madách szín­házbeli világhírű mjüzikel- ről akarok írni, erre vannak nálam értőbbek és hivatot- tabbak, akik ezt már meg is tették korábban. Hallot­tam korunk új állatáról is a televízióban, most azonban rég ismert háziállatunkról, a macskákról, vagyis Mirciké- ről, Ciliről, Babóról, Maciról — kihez, mely név illik job­ban — szólok néhány szót. Falun minden házhoz, por­tához hozzátartozott ,s ha­szonállatnak számított, hi­szen a magtárak, padlások, górék telve voltak termény­nyel. Részükre nem járt éle­lem, dolguk volt az egérfo­gás. Mikor az esti harangszó megkondult. Bözsi néném az istállóban langyos vízzel megmosta a tehenek tőgyét. Kisszékre ült, és elkezdte a munkát, két kezével a tőgye­ket húzogatva. Nehéz csele­kedet. A tenyérnek hozzá kell tapadnia a tőgyekhez, mintha már eggyé válnának. Felharsan a zsétár. fejőedény, spriccel, zúg, habzik a tej. Utána mázas köcsögökbe szűrte. Távolabb állok. Látom, amint az istálló ajtajában, az ajtófélfához közel, lábait maga alá húzva, gömbölyö- dik a két egerésző. Olykor türelmetlenségét kifejezve, fel-fel állva, két mellső lá­bával az ajtófélfát körmözve, aztán mintegy sorsába bele­nyugodva, visszahelyezkedik előbbi helyzetébe, tágra nyílt szemekkel a fejőedényt vizs­latva várják megérdemelt jutalmukat, ök utoljára kap­nak kis cseréptálkájukba, amikor már a köcsögök meg' teltek. Máskor délidőben, iskolá­ból hazabandukolva utam a Ó, a macskák... kerten át vezetett. A kert szögletében napfürdőzve, senkitől nem háborgatva, a fűben hanyatt dőlve hancú- roztak a remegő gombocs­kák, bojtok, szirmok, szá­rak alatt. Nyugalmukat eli- bém siető Tisza kutyánk za­varta meg, zeuszi haraggal rontva rájuk, kedvüket vég­leg elvéve. Az imént még paradicsomi szabadságot, édeni boldogsá­got élvező macskák, szőrüket felborzolva, fújva, nyávogva menekültek a legközelebbi fa ágai közé, honnan — már magukat biztonságban érez­ve — hosszas várakozásba kezdtek, s persze a derék házőrző türelme fogyott el előbb rendszerint, ugyebár. Ma a városi ember laká­sába. otthonába fogadja tár­sául a kedvelt négylábút. Funkciójának — mármint az egerészésnek — végleg fity- tyethányva, már-már elszem. telenedve, kéjesen tépi, szag­gatja plüss garnitúránk kár­pitját, s ritkítja szobanövé­nyeink leveleit. Miért ne? bocsánatos bűn a tette. Hol­lóházi porcelánban kap ebé­det, csiszolt parádi üvegtál­ból lefetyeli italát. Ha netán egészségén csorba esik, tele­fonon orvost hívunk laká­sunkba, vagy ölbevesszük és taxiba szállva robogunk őkéi­mével az állatkórházba, ö a kedvenc! E gondos bánásmód elle­nére a macska nehezen vi­seli a bezártságot, nem könnyen domesztikálható. Hagyja ugyan, hogy ölünkbe vegyük, simogassuk, fésül­jük, ágyunkba is bújik han­gos dorombolással, de elvei­ből nem enged. Igényli a szabadságot. Előfordul, hogy őmacskaságát napokig nélkü­lözni vagyunk kénytelenek. Ilyenkor szívünk csupa ag­godalom. hogyan talál visz- s?a hozzánk dédelgetett Cili cicánk. Néhány nap múlva lesoványodva, porosán, slam- posan. de szemében látható bűntudattal ül meg ajtónk előtt bebocsátást, s megbo- csájtást remélve. Örömünk teljes. Magunk­hoz öleljük, s hogy mindez megéri nekünk, bizonyíthat­ja, aki élt már társaságuk­ban. Rajna Azt mondják, hogy... ... Charlie Chaplin, a világ legnagyobb nevettető- je már gyermek korában is tele volt tréfás és jó ötle­tekkel. Játék közben egyszer betört egy kirakatüveget. Gyorsan elszaladt volna a tett színhelyéről, de a tulaj kirohant a boltból és nya- koncsípte: — Na megállj, te büdös kölyök! Ilyen kárt okozol és el akarsz szeleim? Charlie rögtön kivágta magát: — Tudom, hogy meg kell fizetnem az üveg árát, de sajnos nincs nálam annyi pénz. Éppen most akartam hazaszaladni érte! ★ , > ... Szókratész tanítvá­nyai megkérdezték a mes­tert, nem tud-e valami jó receptet az első látásra fel- lobanó szerelem ellen. — Tudok — felelte a bölcs. — Figyelmesen meg kell nézni az illetőt másod­szor is. ■k ... Mengyelejevnek a könyvkötés és bőröndkészí­tés volt a hobbija. Egy al­kalommal éppen anyagot vásárolt, amikor valaki megkérdezte az eladótól: — Ki ez az ember? — Hát nem tudja? Ez Mengyelejev, a híres bő­röndkészítő mester. ★ ... Edison ismerősei jó ideig csodálkoztak azon, hogy milyen nehezen nyílik a felfedező kertjének ajtaja. Egyikük meg is kérdezte: — Olyan zseni, mint ön, sokkal jobb kertajtót is ter­vezhetett volna. — Én úgy vélem — felel­te Edison —, a kertajtó zseniális. A házi vízvezeték szivattyújával van összeköt­ve. Mindenki, aki bejön, húsz liter vizet szivattyúz a víztartályba. ★ ... Victor Hugo, egyszer sürgős munka előtt állt. Mi­vel nem bízott eléggé ab­ban, hogy végig kitart fel­adata mellett, félig levágta a szákállát és félig a haját, az ollót pedig kidobta az ablakon. Addig nem ment el otthonról, amíg ki nem nőtt a szakálla és a haja. A munkával viszont elké­szült. — é — Márványszobrok kozmetikája A berlini Unter den Lin­den nevezetes műemlék épületei — a Humbold Egyetem, a Német Állami Operaház, a Német Törté­neti Múzeum •— az állam bőkezű gondoskodása nyo­mán újjávarázsoltan nyújt gyönyörködtető látványt az NDK fővárosába látogató vendégeknek és a helybé­lieknek. A műemlékvédők a közel­múltban újabb feladatot kaptak. A mai Marx—En. gels hídról a második vi­lágháborúban eltávolított és Nyugat-Berlinben el­raktározott márvány szo­borcsoportok visszakerültek az NDK jogos tulajdonába. Most megfelelő retusálás után visszaállítják őket eredeti helyűkre. Az antik kor istennőit és harcosait ábrázoló nyolc szoborcsoportot Karl Fried­rich Schinkel (1781—1841) tervei alapján Christian Da­niel Rauch szobrászművész (1777—1857) tanítványai ké­szítették. s annak idején három évtizedbe telt, amíg az utolsó kompozíció is a helyére került. A restaurátorok gondos munkával kozmetikázzák a szobrokat, hogy az üres tal­pazatokra mihamarabb visszakerüljenek, s eredeti szépségükben díszítsék a berlini hidat. DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents