Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

Gazdálkodási kép az év vége előtt Az 1983. évi gazdálkodás várható alakulásáról az év vége előtt a következőket lehet elmondani. Az 1983. évi gazdálkodásunk sok zökkenővel indult. A cigarettatermelés az eredeti terv szerint 0.7%-kal volt alacsonyabb az előző évinél, 6339 millió db ci­garetta szerepelt eredeti éves tervünkben. Ez az első negyedévben éreztette igen kedvezőtlen hatását a gazdálkodásban, mivel az első negyedévi termelés a program túlteljesítése ellenére is mintegy 20%-kal volt alacsonyabb, mint az előző év első negyedévében. Ugyanakkor a vállalati létszám ép­pen ebben az időszakban volt a legmagasabb, és gondot okozott az emberek foglalkoz­tatása. Az első negyedév ilyen gondjain túljutva, a továb­bi időszak másféle gonrok elé állított. A fogyasztás év­közi szerkezetváltozása és növekedése miatt termelési tervünket át kellett dolgoz­ni, és az eredeti tervet 400 millió db cigaretta gyártá­sával megemeltük, ugyanak­kor a fogyasztás alakulásá­val összefüggésben 2 millió db-bal csökkentettük a Csongor szivar termelési tervét, Így a termelési tervünk cigarettából 6739 millió db- ra, szivarból pedig 20 és fél millió db-ra módosult. A cigarettatermelés növeke­dése és szerkezetváltozá­sa, valamint a Marlboro és Multifilter cigaretták má­jusi árrendezése következté­ben eredménytervünket is korrigálni kellett, az erede­ti 62 millió Ft helyett 80.7 millió Ft-ban határoztuk meg éves nyereségünket. Ennek függvényében mó­dosítottuk a bérszínvonal- növekerés tervezett mérté­két 2,7%-ról 4%-ra, ami azt jelenti, hogy ez évben 49 500 Ft körül alakul az éves kereset, A fenti feladatok végre­hajtását a bázisban felhasz­nált 992 fős állományi lét­számmal terveztük megol­dani. Módosított tervünk telje­sítése, az 1983. évi gazdál­kodás alakulása most. az év vége előtt a következőkben vázolható fel: Cigarettatermelésünk 6 milliárd 750 millió db kö­rül alakul. Szerkezetileg várhatóan elmaradunk li- cenc-cigaretták termelésé­nél. mintegy 60 millió db- bal. Ez importanyag-ellá­tási problémákkal függ Ö6Z- sze, e kiesés pótlására — megnövekedett keresletnek megfelelően — Fsz. Symp- honiából gyártunk többet a tervezettnél. Szivartermelésünk a csök­kentett programhoz képest is alacsonyabb lesz, várha­tóan 19 millió db körüli mennyiséget fogunk termel­ni, minthogy a fogyasztás éves átlagban több mint 10 százalékkal csökkent, az alacsonyabb termelés elle­nére az ellátásban zavarok nem lesznek. A hevesi dohányváloga­tás mennyisége 321,5 to, a tervezettet meghaladta, a tavalyitól jobb export, s az­zal megegyező világos ki­hozatallal. Fi 1 terr úd -értékes í tésün k a korrigált tervnek megfe­lelő. A filctollbetét gyártása terven felül történt és ez is növelte eredményünket. Jelentős dohányanyag- megtakarítást értünk el 1983-ban, melynek értéke meghaladja a 20 millió Ft- ot. Fenti tevékenységeink együttes eredményeként a vállalat 1983. évi nyeresége várhatóan 96—98 millió Ft között alakul. Az ebből ké­pezhető érdekeltségi alapok 3,8 millió Ft-os részesedési alapot és mintegy 30 millió Ft-os fejlesztési alapot biz­tosítanak. A fenti részesedési alapból a februárban kifizetendő nyereségrészesedés össze­gét az előző évivel azonos szinten tervezzük 2,8 millió Ft összegben. A bérszínvonal — az 1 főre jutó kereset — közel 2 ezer Ft-tal növekedett az előző évhez képest fejen­ként. Műszaki-fejlesztés, beru­házás tervszerűen haladt, 1983-ban mintegy 42 millió Ft-ot fordítottunk beruházá­si célra. Gyártmányfejlesztési te­vékenységünk eredménye­ként több új cigarettával je­lentkeztünk (100-as Harmó­nia. 100-as Milde Sorte, box csomagolású Milde Sorte és L+M). Felkészülés 1984-re, ez most egyik legfontosabb fel­adatunk! A vállalat 1984. éves tervének összeállítása­kor fokozott figyelmet kell. hogy fordítson az import­anyag-ellátásban egyre ne­hezebbé váló gazdálkodási körülményekre. 1984. évi termelési ter­vünkben 7 milliárd db ciga­retta termelését és mintegy 18 millió db szivar előállí­tását tűztük ki célul. A termelési terv teljesíté­se azonban csak akkor vá­lik lehetségessé, ha a jelen­leg tőkés importból beszer- i zett anyagok fajlagos fel- használása csökken egyrészt, másrészt minden lehetséges helyettesítést (hazai, illetve szocialista relációból) ki tu­dunk használni. — Bárdosné dr. 1 Ünnepre várás... Lehettem másodikos ele­mista — közvetlenül a há­ború után — tanítónk ka­rácsonyi színdarabban osz­tott rám szerepet. Élőkép je­lent meg osztályunkban a dobogón, ahol angyalok, pásztorok voltak osztálytár­saim a betlehemi jászol kö­rül, Jézus születése napján. Fehér gyolcs ruhánkon szta- niol csillagok ragyogtak, s papírból szárnyunk is volt,’ Nem főszerep volt az enyém, afféle mesélő (narrátor) tisztét láttam el. mint má­sodik angyal. Néhány soros versikémre úgy emlékszem most is. mintha ma tanul­tam volna. E szavakkal vezettem be a tanteremben hokedlik mö­gött, sámlin szorongó gye­rekseregnek az eléjük táru­ló látványt: „Karácsony est van. Újra meghozd az év a béke édes ünnevét. örül a menny, s az angyalszózatok szent fűztől égve zengik a glóriás dicsőítő éneket.” Abban az időben a mi fa­lunkban nem volt olyan mai értelemben vett kará­csony. Ha visszagondolok rá és összehasonlítom a gye­rekeink karácsonyával, ak­kor nagyon-nagyon rideg­nek tűnhetne, de minden piciben valami öröm volt. Nekünk úgy volt kará­csonyfánk esetleg, hogy a kertünkből egy fenyőfáról vágtunk le ágakat és nap­raforgószárba betűztük. Otthon készített szaloncukor volt a papírbán. Sőt arra is emlékszem, hogy nem et­tem cukrot, cukrosat, süte­ményt 1945—1946 őszéig, amikor megkaptuk a saját termésű cukorrépánk után a melaszt és ekkor volt édes­ség. Emlékszem az első me- laszos süteményre. Nekünk megvolt a gyerekekének a magunk szokása. Szokásunk volt az éneklés karácsony­kor. fiúknak betlehemezés. pásztorolás, regölés. Előtte Luca napján a lucázás. há- romiki rály ozás. Luca napján telehintet­tük az utcát, udvart, folyo­sót. konyhát szalmával „Luca, Luca kítty-kotty. tojjanak a tyúkok, százat, ezret, minden napra ele­get.” Ezek a szokások csalá­diasak voltak, de úgy vol­tak családiasak, hogy egy­máshoz mentünk. A kará­csonyt mondjuk úgy ünne­peltük,' hogy az egész falut ünnepeltük. Nem kellett ne­künk olyan sok ajándék. Karácsonyfán kívül nem igen kaptam ajándékot ab­ban az időben. Szép volt a zöld és a fenyőillat. Sötétedés után érkeztek hozzánk a pásztorok. Fel­kötötték kócszakállukat. fel­vették kifordított kucsmá­jukat, bekecsüket, derekuk­ra madzagot kötöttek, akác­fa dorongjukra láncot szö­geztek. Kinyitották az aj­tót és behasaltak a kará­csonyfa alá. Kócszakállukon át kiabálva hadarták a min­denkinek ismerős mondato­kat. Nem kellett érthetően, úgyis tudták a háziak. A macskák fölmenekültek az ágyra, a kisgyerekek visí­tottak, az öregek mosolyog­tak. Még ki is javították őket. ha eltévesztették. Az­tán csörtették láncos boto­kat körbejárva; „Hurka, kolbász, szalonna, ha az asszony juttatna, pásztornak jó volna. Babitsra emlékezve... A XX. század első fele magyar költészetének jelen­tős alakja volt Babits Mi­hály. Szekszárdon szüle­tett 1883. november 28-án, de egyhúzomban csupán életének első öt-hat évét töltötte ott. Apját először Budapestre, majd Pécsre he­lyezték, s vele ment a csa­lád is. A vakációk azonban Szekszárdihoz kötötték, a zsindelytetős régi házhoz, amelyet anyai nagyanyja lakott, később pedig az öz­vegyi sorsra jutott édesany­ja. Itt mindig otthonra ta­lált. Az elemi iskola első két osztályát Budapesten végezte, a többit már Pé­csett, ott is érettségizett a cisztercitáknál. A diákévek szorongásairól, félelmeiről és sikereiről híven tudósítanak a versek, a regények. (A Tímár Virgil fia és a Halál fiai), az; önképzőköri jegy­zőkönyvek meg egy életrajz, amelyet a költő egyetemi szakvizsgái folyamodványá­hoz csatolt. Kiemelkedő ta­nulmányi eredményei ellené­re félszeg és bátortalan volt az iskolában. A határozot­tabb fellépésű osztálytársai között mindvégig kissé „vi­déki” maradt. Gimnáziumi pályafutásá­nak voltak zökkenői is. Har­madik osztályban, mikor „rá­kapott” az olvasásra, vissza­esett, de negyedikben már összeszedte magát és év vé­gére megkapta az egyik „osztály-aranyat”. Közben új ab és újabb nyelvnek vá­gott neki. A latinon kívül tanult franciául, görögül, németül, ... és magyarul Arany Jánostól. S emellett szabad idejé­ben kezdte birtokba venni a könyveket. Mindent is­merni akart, de legjobban az érdekelte, amelyet el­Egy kulacs bor melléje, ha a gazda töltene, pásztornak köllene.” Ha csak pénzt kaptak, összevesztek néha az osz­tozkodáson. De jó volt ját­szani! Nemcsak azért, mert kinőttünk belőlük. Az a ve­rekedésnek tetsző szilvesz­teri korbácsolás, amikor a lányokat megcsapkodták a templom előtti dombon, A királyok, királynék, urak pompájába alig tekinthetett a nép, karácsony tájékán a fácán pecsenyés, őzcombos. vaddisznótarjás. tárkonyil­latos, cinkkupás palotater­mektől távol kívánt a sze­génység bő termést, elvisel­hetőbb életet magának: „Bort, búzát, békességet”. Szilveszter után jött a há- romkirályozás. Papírsüve- geket ragasztottunk, fércel- tünk, nem királyi koroná­kat, inkább a püspök fejfe­dőjéhez hasonlatosat, szta- niol- és kreppapírdíszűt. Menyhárt királynak csil­lag volt a kezében. Boldi­zsár király nem mázolta be magát korommal, mégis így beszélt: „Én Boldizsár király vagyok, messzi földről jöttem. De azt meg ne csodálják, hogy így megfeketedtem. Mert én Krisztus urunk, tüzében születtem. Kívül is, belül is feketére égtem.” A három királyok kíván­tak valami jót a ház gazdá­jának és asszonyának. Az összeregölésben a sut­togó pletykákat énekeltük ki. Mert már tudtuk, hogy ki-kinek udvarol, de illet­lenség lett volna elkiabál- n^. Gyermekkorom karácso­nyaira így emlékszem, most hintaszékben ringatózom a harangkongásna. s kívánom — az egykor volt versike sorait idézve —, hogy a mostani karácsony is a sze­retet és a béke édes ünne­pe legyen. Rajna tiltottak tőle. Sajnos, az er­ről írt gyermeteg írásművek már régen elvesztek, ha fönnmaradtak volna, emlé­kül szolgálnának arról, amit a szomjas kamasz számára egy-egy ilyen kikiáltott ti­los író neve jelentett. Ötödik osztályos korában nagy csapás érte; meghalt az édesapja. Édesanyja Szekszárdra költözött, őt pedig nagybátyja. Kelemen Mihály honvédorvos vette magához. Babits ezután még védtelenebb és magá­nyosabb lett, de nem tor­pant meg. Könnyedén vette az iskolai akadályokat egé­szen az érettségiig. '.Nyolca­dik osztályos korában a gimnázium 18 irodalmi pá­lyázatot hirdetett, ebből 17- et ő nyert meg. Pályaválasztásával meg­lepte a családot. Ebben a famíliában már-már hagyo­mányossá vált a jogászko­dás. és e pálya felé terel­gették az ő útját is, ezért keltett enyhe megütközést, hogy más irányba fordult. 1901 őszén beiratkozott egy budapesti egyetemre ma­gyar—latin szakos hallgató­nak. Litvánia földje nem gaz­dag ásványkincsekben. Csak tőzeg- és építőanyag-lelőhe­lyei számottevőek, bár a közelmúltban kőolajat és földgázt fedeztek fel nyuga­ti vidékein. Ennek ellenére a nyersanyagforrrásokban szűkölködő köztársaságban 40 év alatt 61,3-szeresére növekedett az ipari terme­lés és több mint a 130-szo- rosára a villamosenergia- előállítás. Az ipar termelé­se 1948-ra elérte a háború előtti színvonalat. Űj ipar­ágak alakultak ki, elkezdő­dött a megmunkáló gépek, elektromotorok, mezőgaz­dasági gépek és berendezé­sek, a rádiókészülékek gyár­tása. Ererményesen fejlő­dött a könnyű- és a halá­szati ipar. Nagy súlyt fek­tetnek az élelmiszer-, a könnyűgép- és a fémfeldol­gozó ipar fejlesztésére is. Mindez a szovjet köztár­saságok kölcsönös testvéri segítségnyújtásának köszön­hető. Az együttműködés nemcsak a nyersanyag­szállításokra vonatkozik. A Szovjetunió egész népe se­gédkezik az ignalinszki atomerőmű és a mazseji kő­olaj-feldolgozó üzem fel­építésében. A közös erőfe­szítések révén a most folyó tervidőszakban az ipari ter­melés várhatóan 21. a villa- mosenergia-előállítás pe­dig 100 százalékkal növek­szik. Gyorsabb fejlődésre le­het számítani az elektroni­kai és a rádiótechnikai iparban is. Az olajfeldolgo­zás a négyszeresére, a hús- és tej konzerv gyártás a 2,5- szeresére növekszik. Terve­zik a számítógép-, a textil­es a bútorgyártás bővítését is, s javítják a halkészítmé­nyek minőségét és válasz­tékát. Azelőtt soha nem tapasz-' talt fejlődés következett be a mezőgazdaságban is. Va­laha Litvániából éppen úgy, mint Magyarországról, százezrek indultak munkát keresni külföldre. Ma alig lehet ráismerni azokra a vidékekére. amelyeket el­hagytak az egykor nyomor­gó nincstelenek és parasz­tok. Fokozatosan eltűnik a múlt súlyos öröksége: a ta­nyavilág is. Csak az elmúlt 15 évben 91 500 tanyát szá­Egyetemi tanulmányai­nak befejezése után tanár Baján, Szegeden, Fogara6on és Budapesten'. A Nyugat munkatársa, később szer­kesztője lett. Lelkesen üd­vözölte az 1918-as polgári forradalmat. A proletárdik­tatúra idején az irodalom - történet tanára volt a bu­dapesti egyetemen. Az 1914- es imperialista háború ellen felemelte a szavát és békét követelt a világnak. 1917-ben „Húsvét előtt” című pacifista verse miatt tanári állásáról is le kellett mondania. Tanulmányai vitatható szempontjai ellenére is. a magyar irodalom értékei kö­zé tartoznak. 1941-ben — halála évében — írta meg szinte legismer­tebb művét, a Jónás köny­vét. Műfordításaiban sok re­mekmű tolmácsolásával gaz­dagította irodalmunkat. Legnagyobb munkája: Dante Isteni színjátékának fordítása. Versei mellett a műforrítások is mutatják nagy nyelvművészetét. (Bukucs) moltak fel, s lakosságukat kényelmes, korszerű telepü­lésekre költöztették. Ma a mezőgazdaságban a legnagyobb figyelmet a ter­mőföldek javítására fordít­ják. Litvániában igen soka mocsaras, lápos vidék. A második világháború óta mintegy 2 millió hektár mo­csaras területet csapoltak le és töltöttek föl. A jelenle­gi ötéves tervben újabb 440—460 ezer hektárt hasz­nosítanak mezőgazdasági termelésre. Így elérhetik a bruttó mezőgazdasági ter­melés évi 8—10 százalékos növekedését. Évente átlago­san 3,2—3,4 millió tonna ga­bona, 2,3—2,5 millió tonna burgonya és 2,9 millió ton­na hús termelése válik le­hetővé. A szocialista Litvániá­ban a kultúra és a tudo­mány területén is hatalmas fejlődés mutatkozott az el­múlt évtizedek alatt. 1981- ben a köztársaság gazdasá­gában több mint 400 ezer felső- vagy középfokú vég­zettséggel rendelkező szak­ember dolgozott, tudomá­nyos dolgozók száma az 1940-es 400 főről több mint 14 ezer főre növekedett. A köztársaság tudományos akadémiájának számos ve­zető intézménye jelentős he­lyet foglal el a nemzetkö­zi tudományos életben. Vil­nius z jelenleg a baltisztika nemzetközi központja. Nemzetközi elismerésnek örvend a litván irodalom, képzőművészet és zene is. Fejlődik az amatőr művé­szeti mozgalom. Jelenleg az amatőr művészeti csopor­toknak több mint 456 ezer tagja van. ötévenként ren­dezik meg a köztársaságban a Baltikum-szerte híres or­szágos dal- és táncünnepet. Litvánia a nemzeti par­kok és rezervátumok föld­je is egyben. Ezekből több száz található a köztársaság területén. A gondosan óvott nemzeti parkok közül az egyik legismertebb az ötezer hektáros balti tundra, ame­lyen ritka növény- és állat­fajok élnek. Ezen a földön fészkel a különleges fekete gólya és az ugyancsak rit­ka fekete däru, amelynek az egész Szovjetunióból cso­dájára járnak a turisták. A gyarapodó Litvánia Napjainkra a Litván SZSZK magasan fejlett ipari-agrár köztársasággá fejlődött. A köztársaság 3,7 milliós lakossá­gának 54 százaléka ma már városokon él. 4 DOHÁNYGYÁR

Next

/
Thumbnails
Contents