Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

A pártvezetőség 1983. szep­tember 4-én tartotta soros ülését. Napirenden szerepelt a létszám, és bérgazdálko­dás helyzete, valamint a pártvezetőség gazdasági cél­kitűzések megvalósításában betöltött szerepe. Létszámgazdálkodás Munkaerő-ellátásunk eb­ben az évben gondot oko­zott. Már az I. n. évi ala­csonyabb termelési prog­ramnál is jelentkeztek prob­lémák, mivel a létszám a betegség miatt kieső mun­kanapok számának magas aránya miatt kevésnek bizo­nyult. A betegség miatt tá­vollévők száma — egyes időszakokban — elérte a napi 150 íőt, s ez minden eddigit meghaladó mértékű. A magas beteglétszám mi­att féléves és III. n. éves szinten is további gondokat okozott a technológiai lét­szám biztosítása. Ennek eny­hítésére a nem termelő te­rületekről a III. negyedév­ben, önkéntes jelentkezés alapján, néhány dolgozót át­irányítottunk a termelő te­rületekre. A nyári szünidő­ben mintegy 78 fő diákot foglalkoztattunk. A nyári időszakos alkalmaztatás A nyári szünidőben a diá­kokat egyénileg — nem épí­tőtábor szervezésével — fog­lalkoztattuk. Az elmúlt évekhez viszonyítva lényege- gesen fegyelmezettebben vé­gezték el a rájuk bízott fel­adatokat. Átlagban 16 mun­kanapot dolgoztak, egymást váltva, ebből eredően az egyszerre munkában lévő diáklétszám nem haladta meg a 40 főt. Szervezett fel­ügyeletet gyakoroltunk a munkahelyeken, a munkafel­tételektől a munkafegyele­mig bezárólag. Bérgazdálkodás A bér- és keresetszabá­lyozás változása vállalatun­kat is érintette. Vállala­tunkra 1983. január 1-től a központi bérszínvonal-sza­bályozás „B” változata ér­vényes, ami azt jelenti, hogy 2,7%-os bérszínvonal-növe­lést hajthatunk végre adó­mentesen. A bérszínvonal az I. fél­évben a bázishoz 3,3%-kal növekedett, de némileg el­maradt a tervezettől, ami a betegség magas arányá­nak következményeként állt elő. Éves szinten módosított tervünkben 2,7-ről 4%-ra emeltük a bérfejlesztés mér­tékét, amelyből 1,3%-ot ma­gas, progresszív adó mellett valósítottunk meg, 1 Ft bér­emelés több mint 10 Ft nyereséget igényel. A pártvezetőség gazdasági célkitűzése Vállalatunk az elmúlt idő­szakban, de különösen az önálló gazdálkodásban rej­lő lehetőségek kihasználásá­val dinamikusan fejlődött. Megállapíthatjuk, hogy a vállalat politikai, gazdasági vezetése jól fekészült az ön­álló gazdálkodás zavartalan biztosítására. A gyorsan vál­tozó feltételeknek a vállala­ti szervezet, a vezetés és irányítás racionalizálásá­val igyekezett megfelelni. Jelentősen tudtuk javítani dolgozóink munkakörülmé­nyeit, a szociális ellátás színvonalát. Növeltük dolgo­zóink jövedelmét, pótoltuk és korszerűsítettük az egyre jobban elhasználódott be­rendezéseket. Ezek jelentő­ségét növeli, hogy mindeze­ket saját erőből, a vállati nyereség növelésével értük el. Pártvezetőségünk a politi­kai munka sajátos eszközei­vel vett részt a gazdasági célkitűzések megvalósításá­ban. Beszámoló taggyűlése­ken, valamint a pártvezető­ség munkatervében kiemelt hangsúlyt kapott a gazda­ságpolitikai munka, az ez­zel összefüggő feladatok meghatározása. Kiemelt feladatként határoztuk meg: — a gazdálkodás minőségi tényezőinek kibontakoz­tatását, — a . munkaerő hatékony foglalkoztatását, — az anyag- és energiával való takarékos gazdálko­dást, — a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek állan­dó javítását, — a tőkés importanyag ki­váltását, heiyettesité- , sét, — a gazdálkodás személyi, tárgyi feltételeinek bizto­sítását, — a beruházási és műszaki fejlesztés vállalati ered- menynövelő hatását. Pártvezetőségünk a gaz­dálkodás politikai feltételei­nek biztosítása érdekében elsősorban az alapszerveze­teink, a KISZ-bizottság, a szakszervezeti bizottság fi­gyelmét hívta fel az aktuá­lis feladatok végrehajtásának figyelemmel kísérésére. Alapszervezetünk vezető­ségei elvszerű kapcsolatot tartanak a területükhöz tar­tozó gazdasági vezetőkkel. Vezetőségi üléseken, párt- csoportértekezleteken, tag­gyűléseken nagy hangsúlyt helyeznek a gazdaságpoliti­kai feladatok eredményes végrehajtására. Arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az alap­szervezetek az eddigiektől is nyütabb poütizálást folytas­sanak. Arra, hogy a pártta­gok és a pártonkívüliek munkatársi kapcsolata to­vább erősödjék, hogy a párt­tagok a gazdaságpolitikai agitáció eszközeivel az ed­digiektől is jobban értessék meg a megváltozott, nehe­zebb körülményeket, és az ebből következő feladato­kat. A gazdálkodás politikai feltételeinek biztosítása szer­ves részét képezi a dolgo­zókról való gondoskodás, ügyes-bajos dolgaik érdemi elintézése mind a gazdasági vezetés, mind a politikai ve­zetés részéről. Ide tartozik a zavartalan munka feltéte­leinek biztosítása is. A dol­gozóktól, a munkatársaktól csak akkor várhatjuk el a plusz tehervállalást, ha eh­hez biztosítjuk a megfelelő feltételeket. A politikai feltételek biz­tosításának záloga a gazda­sági és politikai vezetés együttműködésének minő­sége. Társadalmi szervezeteink — KISZ, szakszervezet — a maga sajátos eszközeivel jól segítik a feladatok meg­valósulását, a párthatároza­tok végrehajtását. Vállalatunknál a gazdál­kodás politikai feltételeinek biztosításában nagy szerepet játszanak a különböző üzemi demokratikus fórumok, a szocialista brigádok. Arra ■ kell törekednünk, hogy az elhangzott észrevételek, job­bító szándékú javaslatok ér­demben kerüljenek elinté- > zésre. i Feljegyzések Őszi fénysugár A nap bágyadt-lustán ara­nyozta be a várost, az ut­cákat, tereket. Az emberek meg-megállva élvezték már inkább csak fényét, mint melegét. Akik tehették, sé­tálva, csevegve kirakatokat nézegettek, vagy. a hétköz­napi rohanást feledtető, megnyugvást kínáló pado­kon ücsörögtek, a város lüktetését figyelve. A férfin — bár erősen társába fogódzva haladt — meglátszott egykorvolt szál­fa termete; hajdani méltó­ságát megőrizve, fejét büsz­kén felvetve lépegetett. Az asszony fejjel alacsonyabb, túl az ötvenen, féltő gond­dal párjához bújva, mint­egy támaszaként annak, ha­ladt mellette. A járókelők pillantásai hosszabb-rövidebb ideig időz­tek rajtuk. Figyelték az idős párt, s talán irigyelték is a két embert a csodás együvé- tartozásért, s a végtelen nyugalomért, ahogy ballag­tak. ök ketten — senkiről tu­domást nem véve — hallga­tagon, rövid szavakból is egymást értve, lépegettek. Padomon némán üldögélve figyeltem őket. A feltámadó szélben haláltáncukat járó levelek a sétány hosszában nyargaltak, hogy a fuvallat megszűntével ernyedten, ki- sebb-nagyobb halmokba gyűljenek. Csendesen helyezkedtek el mellettem. Nem az egész­séges emberek lezserségével, hanem valami — nem is feltétlenül a korral járó — nehézkességgel, ügyelve egy­más minden mozdulatát. A férfi cigarettát kotort elő, s lassan rágyújtott. Lát­szott rajta, hogy gondolatai közös pihenőhelyünktől, a parktól, a várostól messze járnak. Fáradt tekintetét a távolba vetve a múltat idéz­te. Felderengett gyermekkora, kemény kétkezi munkát vég­ző szüleivel, kiknek emlé­két már csak ő és egy na­gyon messzi kisváros teme­tőjének fejfái őrzik. S az emlékezés filmje pergett tovább. Iskolaévek, éhezés, a há­ború, bombázógépek eget- földet megremegtető dübör­gése. Majd elszakadás az otthontól, hazától, hogy sok évi kemény tanulással or­vossá válva, egy másik or­szág betegeit gyógyítsa. Keserves dolog az élet — gondolta magában, ö, ki­nek kezei új életek kelet­kezésénél, s elkopottak a búcsúzásánál egyaránt jelen voltak, melyeket a bajuktól szabadultak hálásan emle­gettek. ö, az orvos, alig hatvan évesen, már maga is más kezeitől várja a gyó­gyulást. A betegség nem kí­mélte őt sem. Szívósságá­nak és kemény akaratának köszönhette, hogy bénulásá­ból lassan, hónapok teltével ismét — igaz állandó kísé­rővel — számára az embe­rek, a külvilág közelségét jelentő parkban sétálhatott, kissé sután, de a saját lá­bán. Az őszi fénysugár táncolt szélborzolta haján. Cigaret­tája tövig égett, hamuja szétszóródva messze szállt. Nézte a napot a fák ágain keresztül, — s ki tudja mi­től? — szemei fényesebben csillogtak. Feléjük úgy mondták; ad­dig nincs baj, míg az em­ber látja a napot. Igen, a nap mindig, sütni fog — igaz, Apám? — Péi — Névjegyek Bemutatkozni sokfélekép­pen lehet. Az ember kala­pot emel, kezet nyújt, s megmondja nevét, esetleg libériás inassal ezüsttálcán küldi névjegyét, egyszóval rendkívül sokféle és sokszí­nű módja van annak, hogy az ember tudassa környeze­tével, hogy ki is. Csakhogy az embert — a közkeletű szólással ellentét­ben — nemcsak a neve fém­jelzi, mégcsak barátja sem mindig, legalábbis nem min­dig pontosan. Hanem akkor mi? Nos, talán nem min­denkinek tetsző megállapí­tás, de a munkája. Igen: alkotójáról vall a termék is. Gondoljuk csak végig: kézbe veszünk egy akármilyen fogyasztási cik­ket, esetleg általunk gyár­tott hazai, vagy drága li- cenc-cigarettát, s rövid szem­revételezés után alapos és­pontos képet tudunk meg­rajzolni önmagunkban arról — vagy azokról —, akiknek köze volt előállításához. Nem vagyok se jós, se tá­volbalátó, de egy tasak LM cigarettát kézben tartva lá­tom magam előtt azokat az embereket, mérnököket, gép­mestereket, elszedőket és csomagolókat, akiknek volt közük ahhoz, hogy a vásá­rolt termékkel elégedett va­gyok. És ugyanígy kirajzo­lódik bennem azoknak a ké­pe is, akik ludasak abban — bár a külföldi partner nem enged színvonalrontást — hogy hanyag, felelőtlen mun­kájukkal selejtet, kárt okoz­nak. Nem nekik köszönhető, hogy az említett termékkel sikeresen mutatkozhattunk be a BNV-n, hiszen ez a lehetőség rangot is jelent, ha régebbi időkre emlékez­ve, meg is rekedt az elő­nyösen tálalt árubemutató szintjén a Budapesti Nem­zetközi Vásár. Visszatérve a lelkiismere­tes munkára; abban nem va­gyok egészen biztos, hogy vajon a kétféle minőséget készítők — jól dolgozók és nemtörődömök — közérzete is különbözik-e egymástól? Rosszkedvű-e, aki selejtet csinál, s boldog-e, akinek keze alól kiváló áru kerül ki. Tudnom kellene, hogy különbözzön a kedvük, már csak azért is, mert más mércével mérik az utóbbi­ak borítékjába a forintokat. Igaz, az „átállás” alkalman­ként fájó pontokat érint, de hát abban alighanem vala­mennyien egyetértünk, hogy a többért és a jobbért — több és jobb is jár, ha oly­kor vargabetű visz is a meg­valósításig. A fontos az a belső igény, ami valamennyi érdekelt — közvetve és köz­vetlenül egyaránt — a jobb munkára ösztönöz. Arra, hogy végre senkinek ne kelljen szégyenkeznie azért a termékért, amit kiad a kezéből. A tükör is megmondja, milyenek vagyunk, de a munkánk is árulkodik. Lengyel tervek Takarékossági A végeken jártunk program ... barátkozunk, ezzel zá­rult utunk első három nap­ja. Ismerkedtünk a tájjal, egymás idegeivel, és puha­tolóztunk, hogy végül is mennyi a tűréshatárunk. Nem sok idő jutott azonban egy ilyen szoros program­mal tervezett úton arra, hogy ki-ki kifejtse nézetét az előző nap viselt dolgai­ról, mert mindig jött Ika- rusunk kérlelhetetlen veze­tője, aki végül a program szervezője is lett, és a még szigorúbb csoportvezetővel együtt ülésbe parancsolta a csapatot. így kerültünk új­fent Fertődre,' mert „a jó pap is holtig tanul, de a KISZ-es mindezt le is írja. Vége szakadt az ünnep­nek, és már belülről is megcsodálhattuk az Eszter- házyak fészkét. Gyönyör­ködhettünk a távoli Kelet lakktábláiban, a díszes bú­torokban és a pletyka szint­jéig megismerkedhettünk a palota viselt dolgaival. Dél- előttünk tehát isméi műem­lékeink megismerésével telt el, de délutánra programunk kuriózumot ígért. Többen reméltük, hogy megismer­kedhetünk a soproni Sör­gyár technológiájával, és meg is ízlelhetjük a leg­többünk által kedvelt ne­dűt. Nos a legtovább én ju­tottam el, hiszen az igaz­gató mondta meg végül is, hogy a rekonstrukció elhú­zódása miatt a látogatásra nem kerülhet sor. Ismét igazzá vált a közmondás: „KISZ-es ígéret szép szó, amit az igazgatói szigor szét­oszlat.” Ugyanis kollégám az ígért gyár- és termékbe­mutató helyett szabadságol­ta magát. De sebaj, ismét hasznot hajtottunk a nép­gazdaságnak, elfogyasztot­tunk több kiló sajtot és sós­mogyorót, de ezután saját pénzünkön kellett sörre szomjazó torkunkat leöblí­teni. Ha ideiglenesen is sör hí­ján maradtunk, úgy dön­töttünk, hogy legalább ak­kor már lássunk a táj nyúj­totta szépségekből. Így ke­rültünk a Károlymagoslati kilátóhoz, ahol azonban a távcső is bepárásodott a ködtől, és csak a lassan meginduló szemerkélő eső, valamint az erdőben kacs- karingozó keskeny út je­lentett eseményt számunkra. Utolsó menedékünk a busz után a Bor-bár volt, ahol a vacsoránkat szolgálták ki részünkre. Itt, ahogy isme­retségi körünk gyarapodott, úgy emelkedett a kiszolgálás és a menü színvonala is. Kár, hogy nem a második héttel kezdtük. Vacsora után az utolsó estét mindenki ki­használta Sopronban, ahol a „fiatalok” jártak az élen, ismét a kedvelt DISCO volt a program. A beszerzett ismerősök es­te jelentették szabad az út, másnap reggel mehetünk a Fertő-tóhoz. Felmálházva csomogjainkkal búcsút in­tettünk a kempingnek, és elindultunk, hogy megnéz­zük a tavat. Ha nem lenne úgy őrizve, .éjszakázni is le­hetne a partján — mondták horgász társaim —, igazán csodálatos lenne. Meditálásra azonban nem sok idő ma­radt, indulni kellett, mert messze volt még Pannon­halma, és főleg pénteki vég­célunk — Nagyvázsony. A fárasztó éjszaka úgy látszik kijött a csoporton, mert Győr előtt ébredtünk, amikor pilótánk közölte, hogy úgy aludtunk, mint a mormota, és már ő is majdnem kedvet kapott tő­lünk. Így hát gyújtsunk rá! Ettől és a maradék szódá­tól felfrissülve jutottunk el Pannonhalmára, ahol gyö­nyörködhettünk az apárság szépmívű épületeiben és a benne rejlő rengeteg mű­kincsben, valamint egyházi ereklyékben. Utunk végcéljához, a Nagyvázsonyban levő szál­lásunkhoz csak szürkületre értünk, ahol laktanyához méltó 20 ágyas szobák ju­tottak egy-egy kinti füdrő- szobával. A társaság han­gulatát azonban ez inkább fokozta, mintsem rontotta, hiszen a fényképek „karak­ter” fotók e nélkül nem ké­szülhettek volna el. Villany- oltás helyett megvártuk a reggelt, követtük szigorú szobaparancsnokunk utasítá­sát, és megfelelő körletren­det alakítottunk ki magunk után. Reggeli előtt megnéztük a Jurisics-várat, és búcsút in­tettünk a környéknek, úgy­hogy a frissítő víz sem ma­radjon ki programunkból. Így kerültünk Tihanyon ke­resztül, természetesen komp igénybevételével, Balaton- szabadiba, gyárunk üdülő­jébe, ahol a kedves vendég­nek kijáró fogadtatásban volt részünk. Kegyes volt hozzánk az időjárás, és a hosszú út porát itt végleg lemoshattuk magunkról. De a Balatonból nemcsak eny- nyi jutott, hiszen megkós­tolhattuk a halászlét és a Balatoni világos sört is. Nagyon jó hangulat alakult ki, a gondnok alig akart elengedni bennünket, mond­ván, hogy a lányoknak is letelik hamarosan, és jöhet­nek velünk haza Egerbe. Elszabadulva az üdülőből, elindultunk a még előttünk álló pár száz kilométernek. Már értékelések is hang­zottak el az egy hétről. „Jö­vőre ugye szintén lesz ki­rándulás?!” Jóeső érzés ezt hallani, mert nemcsak a kül­föld nyújt kikapcsolódási le­hetőséget, hazánkban is ta­lálható kulturált, testet és a szellemet egyaránt építő lát­nivaló, nem utolsó sorban aktív pihenésre lehetőséget biztosító környezet. Egy hét után elmondhat­juk, érdemes volt ilyen kez­deményezésbe belefogni, hi­szen a 25 fő, aki ezen részt vett, gazdagodott élmények­ben, megismerhette hazánk tájait, és érezte azt, hogy a KISZ törődik vele. Termé­szetesen ehhez az elmúlt években, általunk végzett mozgalmi munka, teremtette meg a lehetőséget, melyre mindannyan mondhajuk, hogy az ilyen élményekért érdemes dolgozni. Fülöp András A lengyel kormánynak a szejm által jóváhagyott ta­karékossági programja, ame­lyet ma az egész ország­ban kötelező érvényű, pon­tosan kijelöli a legfonto­sabb feladatokat. A prog­ram legáltalánosabb céljai: az üzemanyag-takarékosság, a tehergépkocsik üresjára­tainak felszámolása, a hul­ladékanyagok újrafelhaszná­lása. A tervezet ugyanakkor az egyes termelő üzemek számára precízen körvona­lazott — általában korsze­rűsítéssel együtt járó — ta­karékossági feladatok végre­hajtását írja elő. Ezek a feladatok igen konkrétak. Például egy nagy- olvasztó átépítése vagy egy üzemi hevítő berendezés korszerűsítése. A program rögzíti a munkák megkez­désének és befejezésének ha­táridejét, megadja a vállal­kozás költségeit és végre­hajtásának módját. A fel­adatok többségének célja olyan méretű megtakarítás elérése, amely az összesített fűtőanyagmérlegben már nagy súllyal esik a latba. Mindezzel párhuzamosan már számos lengyel üzemet köteleztek a nyersanyagok egy részének hulladékanya­gokkal történő helyettesítésé­re. Ma például az üveg­hutákban fel kell használni az üvegtörmeléket, a vas­kohókban pedig a hulladék­vasat. A tudományos kutatóin­tézeteket olyan munkák megkezdésére kötelezték, amelyek konkrét megtakarí­tásokhoz vezetnek. Itt első­sorban műszaki és technoló­giai megoldásokról, tökéle­tesítésekről és ésszerűsíté­sekről van szó, amelyek eredményeként a termelés­ben csökken a nyersanyag- és anyagfelhasználás. A kormány takarékossági programja nyomán a külön­böző vállalatok kidolgozzák saját terveiket. Ezekben nemcsak a nyersanyag- és anyagtakarékosságot veszik figyelembe, hanem a villa­mosenergia, a szállítóeszkö­zök, csomagolóanyagok ész­szerű megtakarítását is. A vállalati tervekben fontos helyet foglal el a gép- és berendezéselemek felújításá­nak kérdése is. Ez lehetővé teszi a termelés ütemének fenntartását, a géppark tel­jes kihasználását és a de­vizaigényes import csökken­tését. A takarékossági progra­mok legnagyobb része beve­zetés alatt álló. Hatásukat lemérni csak bizonyos idő elteltével lehet. Ekkor jön el az értékelés és az eset­leges módosítások ideje. Egyvalami azonban már ma leszögezhető: a takarékos- sági rendszer következetes és általános alkalmazása nél­kül a hároméves terv fel­adatainak végrehajtása, s ami ezzel egyértelmű: a je­lenlegi gazdasági gondok le­győzése komoly problémákat okozhat. DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents