Egri Dohánygyár, 1983 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

Pártunk Központi Bizott- gazdálkodást ösztönözte az sága 1983. április 12—13-i a tény, hogy a létszámmeg­takarítás 3%-ának erejéig ülésén áttekintette a XII. kongresszus óta végzett munkát a kongresszus hatá­rozatának eddigi végrehaj­tását, és megjelölte a párt előtt álló további feladato­kat. E dokumentumra építve társadalmi életünk minden területén napirendre került a XII. kongresszus óta vég­zett munkának az értéke­lése. Ezt tette pártbizottsá­gunk is. A vállalat életében jelen­tős változás volt az önálló gazdálkodás. A vállalat gazdasági, politikai vezetése jól felkészült az önálló gaz­dálkodás zavartalan bizto­sítására, jól használta ki az abban rejlő lehetőségeket. A gyorsan változó felté­teleknek a vállalati szerve­zet, a vezetés és irányítás racionalizálásával igyekezett megfelelni. Jelentősen tud­tuk javítani a dolgozók munkakörülményeit, a szociális ellátás színvonalát. Növeltük dolgozóink jöve­delmét, pótoltuk és korsze­rűsítettük az egyre jobban elhasználódott gépi termelő kapacitásunkat, javítottuk a kiszolgáló üzemrészek fel­szereltségét. Ezek jelentősé­gét növeli, hogy mindezeket saját erőből, a vállalati nyereség növelésével, a faj­lagos anyag- és enrgiafel- használás csökkentésével ér­tük el. A feladatokat minden év­ben csökkenő létszámmal oldottuk meg. A létszám- csökkentés feltételeit a tech­nológiai és műszaki fejlesz­téssel, valamint a szervezett­ség javításával biztosítottuk. Időszakosan ugyan jelent­keztek munkaerő-problémák, de ezt a nem, termelő terü­leten dolgozóknak termelő területre történő átcsoporto­sításával sikerült megoldani. A munkaerővel való ésszerű 3%-os bérfejlesztési lehető­séggel tudtuk növelni dolgo­zóink jövedelmét. A termelési tevékenysé­günk folyamatosan szink­ronban volt az értékesítési lehetőséggel. Az ellátásban csak a licenc termékek ese­tében volt némi fennakadás. Fokoztuk a jobb minőségű és nagyobb értékű termékek termelési és értékesítési részarányát. így tudtuk el­érni, hogy 1982 évben pél­dául a termelés jelentős csökkenése ellenére bruttó termelési értékünk és ár­bevételünk nemcsak a terv­nél lett magasabb, hanem az igen magas bázisértéknél is, vállalati nyereségünk pedig minden eddigit meghaladva közel 110 millió forintot ért el. Említésre méltó az 1982 évben végrehajtott gyárt- mányszerkezet- változás, amely azt jelentette, hogy négy új termékkel bővült vállalatunk termékeinek gyártmányskálája. Az elmúlt időszakban, de különösen 1982-ben jelentős eredményeket értünk el az importanyagok hazaival történő helyettesítésében. Gyártmányaink minőségi színvonalának tartása érde­kében messzemenően figye­lembe vettük, hogy csak olyan importanyagokat he­lyettesítsünk, amelyeket megfelelő minőségű hazai gyártmányú anyaggal tu­dunk pótolni. Ez a tevé­kenység mintegy 42 millió forint értékű valutameg­takarítást eredményezett. A vállalati bérpolitika te­rületén az volt megállapít­ható, hogy összefüggésben a vállalati eredmény kedvező alakulásával dolgozóink jö­vedelme az elmúlt két év­ben jelentősen emelkedett. A két év átlagában mintegy 18%-os bérfejlesztést haj­tottunk végre, ehhez jelen­tősen hozzájárult a létszám­megtakarításból eredő bér­fejlesztési lehetőség. Így 1982 év végére elértük, hogy az egy főre eső bérszínvo­nal meghaladja a 47 ezer forintot. A dolgozók szociális ellá­tottságának színvonala to­vább javult Ebben jelentős szerepe volt az 1982. évben átadott és üzembe helyezett új szociális épületnek. Az új szociális épület igen magas színvonalon elégíti ki az ét­kezés, a gyerm eki ntézmé- nyek és a dolgozók kulturá­lis igényeit. Emelkedett az üzemorvosi ellátás színvonala is, az egészégügyi szolgáltatások köre bővült, rendszeressé váltak a különböző szűrő- vizsgálatok. Pártvezetőségünk munká­járól megállapíthatjuk, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően irányítja a vál­lalatnál folyó politikai mun­kát, A pártvezetőség a megvál­tozott körülményekhez iga­zította munkamódszerét és mind saját magával, mind az irányítása alá tartozó alapszervezetek és tömeg­szervezetek vezetőivel szem­ben magasabb követelmé­nyeket támasztott. A figyelem középpontjá­ban a vállalatunk gazda­ságpolitikai munkája, cél­kitűzéseinknek megvalósítása állott. Ennek megfelelően kért és kapott tájékoztatást a vállalat felső gazdasági vezetőitől a gazdálkodás, tervteljesítés, a beruházás, műszaki fejlesztés, szociális ellátottság, a bér- és mun­kaerő-gazdálkodás, a kész­letgazdálkodás állásáról. Az elért eredmények a vállalat munkásainak, veze­tőinek együttes gondolkodá­sát és tenniakarását tükrö­zik. Vállalatunk kollektívája — az elmúlt időszakhoz ha­sonlóan — megtesz mindent annak érdekében, hogy cél­kitűzéseinket maradéktala­nul teljesíteni tudjuk. — nagy — Taggyűlés, határozat, vendégek A III. számú pártalapszer- vezet, amely a szivarága­zat, a filtergyártás, a meo és a termelési osztály dol­gozóit foglalja magában, 1983. június 27-én tartotta tagyűlését, melynek első na­pirendi ' pontja a Központi Bizottság áprilisi határozata volt. A vezetőség megbízá­sából Kaszás Imre ismertet­te a XII. kongresszus óta a gyárban és elsősorban a III,-as alapszervezet már em­lített területein az elért eredményeket. E lap hasáb­jain is ki kell fejeznünk el­ismerésünket a beszámoló összeállítójának, mert kerül­te az általánosságokat, a politikai tájékoztatásban ho­va tovább már zsargonná ..vált és semmit mondó ki­fejezéseket, viszont tényle­ges tájékoztatást adott a hi­teles valóságról. Olyan fo­galmakat mint az „informá­ció nyújtás”, „a marxizmus oktatása”, a gazdasági re­formokhoz tartozó „szerve­zet korszerűsítés”, a közvé­lemény „tájékoztatása” — mindenki zsámára kézzel foghatóan — a gyári gya­korlatból vett példákkal magyarázta és támasztotta alá. Még az elől sem térki, hogy nálunk — és a kb-ha- tározat is körvonalazza — ellátás, esetenként hiánygaz­dálkodás van, nem pedig a szó haladó értelmében vett kereskedelem. A beszámoló elhangzása után Kis Ferenc az alap­szervezet szervező titkára értékelte az említett idő­szakban végzett pártmunkát és azokat az elképzeléseket, amelyeket az elkövetkezendő időszakban a XIII. kong­resszus, illetve a mostani ötéves terv befejezéséig el kell végeznünk. Ezt követően Czeglédi Lászlóné, Lazsák Sándor és Csizik Istvánná szólt az el­hangzottakhoz. Megemlítve — sorrenbe — a tömegszervezet munkáját, a KISZ-ben végzett politikai nevelőmunkát és a beiskolá­zás helyét, eddigi eredmé­nyeit. A taggyűlés vendége volt Somodi Lajos a megyei pártbizottság osztályvezetője és Tóth József, a városi pártbizottság munkatársa. Kettőjük, valamint az őket delegáló szervezetek nevé­ben Somodi Lajos szólt a kb-határozat általános fo­gadtatásáról, a korábbi cél­kitűzések megyei helyzeté­nek teljesítéséről, a szőkébb hazáinkbeli ipar termelésnek ézékelhetőbb visszaeséséről, a mezőgadasági termelés alakulásáról, ő is hangsú­lyozta, amit a különböző tömegkommunikációs forrá­sokban elhangzott interjúk és vélemények sem rejte­nek véka alá, hogy a gaz­dasági reform módosítása országos szinten is szüksé­ges, mert csak így őrizhető meg az ország külföldi fi­zető képessége. Ez szinte természetszerűleg maga után vonja azonban az életszín­vonal-politikában elhatáro­zott elképzelések megvalósí­tását, azaz továbbra is szá­molnunk kell azzal, hogy az életszínvonal — és elsősor- j ban a bérből és fizetésből i élők életszínvonala — a kö­zeljövőben legalábbis csak stagnálni fog. Hozzászólásá- j ban kiemelt egy-két fejeze- j tét a határozatból és igyeke- \ zett azok mondanivalóját , közérthetően megvilágítani. Várhelyi József a szűkebb : és tágabb környezetben be- | állt és folyamatosan végbe­menő változások termelé­sünkre és értékesítési lehe­tőségeinkre gyakorolt hatá­sairól beszélt. Ö is leszö­gezte, mint ezt már többen is megtették, hogy egyre inkább figyelembe kell ven­nünk a piac törvényeit és követelményeit, mindennapi munkánkban és az új fel­adatok kitűzésében és vég­rehajtásában ezekhez kell alkalmazkodnunk. A tagygyűlés egyhangúlag elfogadta Kaszás Imre be­számolóját, majd tagfelvéte­li kérelmek felett döntött. Egységes állásfoglalás alapján javasolta a pártba való felvételét Kovács And­rásáé Kaszás Editnek, a fil­tergyártás dolgozójának; Varga ^Istvánná Somlai Zsu­zsának, a meo műszaki el­lenőrének; és Pásztor Zol­tánnak, a szivarágazat kar­bantartó műszerészének. örvendetes, és a KISZ- alanszervezetekben folyó ne­velőmunka megnyilvánulását jelzi, hogy valamennyiük egyik javaslattevője a KISZ- szervezet volt és így életko­rát tekintve is „erősödött” a III. számú alapszervezet. Egy gyár bemutatkozik Mindazoknak, akik csak hírből ismer­nek, vagy csak néhány napja... Engedjék meg, hogy be­mutatkozzam. Nevem Egri Dohánygyár. Nem tudom kik voltak keresztszüledm, de nekem a nevemhez ponit annyi közöm van, mintha egy dohányföldre valaki azt mondaná: de szép cigaretta­tábla. Megsúgom ugyanis (de ez maradjon köztünk, mint az egyszeri kocsmáros titka, aki halálos .ágyán vi­lágosította fel a fiát, hogy szőlőből is lehet bort csi­nálni), hogy nekem a do­hánygyártáshoz semmi kö­zöm nincs. A dohányt ugyanis még a legmoder­nebb mezőgazdaságban is termesztik. A múlt század végén, 1896-ban születtem, fiatal koromban szivarkészí­téssel foglalkoztam. A szá­zad elején még sokkal több embernek volt ideje szivaroz­ni, meg aztán a sokféle szi­varnak sokféle ára is volt, s az emberek vagyoni hely­zetét mindenki számára itudtul adta az általa szívott szivar krajcárokban kifeje­zett értéke Egyszóval a dohányzási módok közül a szivarozás volt az úr. így tehát egészen a harmincas évek élejéig csak szivargyártással foglal­koztam. Ekkorra kezdett tért hódítani a cigaretta, egyrészt mert az embereknek egyre kevesebb ideje maradt a dohányzásra, másrészt a cigarettát olcsóbban tudták előállítani, hozzáférhetőbb volt a laposzsebű társadal­mi osztályok számára is. Persze a cigarettagyártás akkor még inkább csak ké­szítés hüvelybe töltés volt, mert a cigaretta a géppel vágott dohányból kézi erő­vel készült. Egy-egy ciga­rettatöltő munkásnő na­ponta 1 500—1 600 db-ot tu­dott elkészíteni. Ez bizony nem sok! Jól néznénk ki ha ma is így lenne. Ebben a kis or­szágban 70 000-en csak ci­garettát öltéssel foglalkozná­nak. 30 000-en csomagolnák és jó magyar szokás szerint vagy 10—15 000 irányításra, szervezésre, ellenőrzésre, koordinálásra született ha­zánkfia pedig dirigálná az együttest. De szerencsére nem így történt. Vásároltunk néhány gépet, melyek naponta 200 000 cigarettát tudnak gyártani. A felszabadulás után ezeket is kicseréltük, majd 1964-től fokozatosan átttértünk a, filteres ciga­retta gyártására. Ez külön­leges cigaretta, mert előde­ivel ellentétben csak az egyik végén szabad meg­gyújtani. A filteres cigaret­ták annyira divatba jöttek, hogy napjainkban már az országos cigarettafogyasz­tásnak kb. 85%-át teszik ki. Az Egri Dohánygyár ma már csak ilyet gyárt évente mintegy 7 milliárd db-ot, mellesleg az ehhez szüksé­ges 1,3 milliárd filterrudat és 20—22 millió db szivart. Ez naponta 27—28 millió cigarettát 5—6 millió filtert és 80—100 ezer szivart je­lent. Hogy miből, mivel, hogyan és kivel arra még visszatérek. A hazai cigaretta, szivar és pipadohány igényeket három testvéremmel (deb­receni, pécsi, sátoraljaúj­helyi) közösen elégítjük ki. Saját termékeink: Heli­kon, Mentolos Helikon, Fecske, 80-as Fecske, Fiitol, Agria, „100”-as, Fsz. Corvi­na, Pénzügyőr, Milde Sorte, Milde Sorte 100, Malboro. Multifilter, Harmónia 100. Ez utóbbiak közül a Mil­de Sorte osztrák, a Marlboro, Mu'ltifilter és az LM ame­rikai licenc alapján készül. A szivargyártásnak akkora hagyományai vannak Eger­ben, hogy Magyarországon ma már csak itt készülnek szivarok. Nagyság szerint: Pilvax, Jáva, Dózsa, Extra, Eger, Mecset, Csongor. Mennyiség szerint fordí­tott a sorrend, mert a sziva­roknak van egy érdekes tu­lajdonságuk, hogy minél na­gyobbak annál kevesebb fogy belőlük. Egyesek ezt nem átallják az árával összefüggésbe hoz­ni. .. Van is benne valami igazság, mert a nagy szi­varhoz sok idő kell, már­pedig „az idő pénz” és eb­ből van a legkevesebb. A harmadik termékcso­port a füstszűrő. Ezt a ma­gyar nyelv iránti tiszteletből filternek nevezzük. Készül is belőle jó néhány fajta. A felhasznált alap­anyag szerint: aceitát, papír, kombinált. De gyártunk filtert a rosttollakhoz is, elvégre ma az a divat, hogy ne szű­küljön be a tevékenység egy-egy speciális területre. És most nézzük meg mi­lyen tortúrán megy keresz­tül a dohány amíg cigaretta válik belőle. A bála olyan fermentált dohány tömb, ami vászon vagy gyékény ruhába van öltöztetve. Súlya 20-tól 100-kg-ig terjed. Ejtsünk szót a fermentálásról is. A lényeg, hogy a nyers do­hányból egy biológiai, fizi­kai, kémiai folyamaton ke­resztül élvezeti dohány ke­letkezik. Ez végbe mehet természetes úton (TUF do­hány), gépi utón (GUF do­hány). A cigarettagyártásban in­kább az utóbbit, a szivar­gyártásban pedig inkább az előbbit használjuk. A nagyobb levelű dohá­nyokat vastag fő és oldal­erekkel látta el a természet. A feldolgozás előtt ezeket célszerű eltávolítani, ennek során keletkezik a kocsány, (ez a dohány ér hivatalos neve, a nem hivatalos és nem kívánatos pedig a fi- náncsláb) és Kocsányozott Levél Rész vagy röviden KLR anyag. A magyar do­hányok mind nagy levelűek és általában a termesztési vagy származási helyről van elnevezve. így például van Hevesi dohány, Káliói do­hány, Pálmonostroi dohány, Szolnoki dohány, Kerti do­hány, stb. A Hevesi dohány az amerikai Virginia állam­ból származik, így magyar Virginiának is szokás nevez­ni. A többi magyar barna do­hány annyi keresztezésen, nemesítésen ment keresztül, hogy származásának már csak az isten, és néhány do­hánynemesítő a megmond­hatója. A külföldről szárma­zó dohányok apró levelű un. Keleti (orient) dohányok. Mi elsősorban Bulgáriából, Törökországból, Görögor­szágból, Albániából vásáro­lunk. Kivételt képeznek a külföldi szivardohányok, mert ezek tengeren túliak, Kubából és Dél-Amerikából utaznak hozzánk. Szót kell ejtenünk a mi­nőségükről is. A magyar dohányokat az ABC szerint osztályozzuk. így a legjobb minőségű az A, a közepes­nél valamivel jobb a B, annál valamivel gyengébb minőségű a C, ami viszont egyikbe sem fér bele az a D osztály. A Hevesi do­hány, amelyik a legvilágo­sabb színű, ezen felül az A ■és B osztályban még kaphat egy V jelzést is, ami azt jelenti, hogy a színe vilá­gos. Remélem eddig világos. Akinek eddig világos az ma­gasabb osztályba léphet. De nem ám úgy, ahogy a keleti dohányokat minő­ség szerint megkülönböztet­jük. Ott ugyanis a legmaga­sabb osztály az I. osztály. Ide tartoznak a legszebb, legillatosabb, legízesebb le­velek. És ahogy csökkennek a jó tulajdonságok, úgy ke­rülnek át a dohányok a II—III—IV—V—VI. osztály­ba. Minden dohány akkor vi­seli el legjobban a raktáro­zást, ha nedvességtartalma 11—13% körül van. Az egyes dohányfajták osztályba sorolás szerint le vannak különítve asztagok- ba. Itt várják, hogy cigaret­ta, vagy szivar készüljön belőlük. Nos nézzük meg hogyan is történhetik ez. A különböző dohányok más-más ízt, erősséget kép­viselnek. Egy-egy cigaretta- fajtában általában 10—15 fé­le dohány van, szigorú szá­zalékos összetétel szerint. A tételek összeállítása a cigarettaelőkészítés kézi raktárában történik. A ki­mér dohányt a váfccuumko- csikra rakják, egy-egy ko­csira kb. 6 q-át, mivel egy váeuumkazánba két kocsi fér be. Az így elkészített dohányt kell a váeuumkazánba be­nedvesíteni. Csak emlékez­tetőül: a raktári dohány­nedvesség 11—13%. A vá- cuumozásra két darab Sko­da típusú kazán áll rendel­kezésre. Miután a dohánnyal meg­rakott kocsikat betolták az ajtókat légmentesen lezárják és megkezdődik a levegő kiszivattyúzása. A légtisztí­tást addig folytatjuk, amíg a belső levegőnyomás 20—25 Hg mm-re csökken, vagy a most már divatosabb 27—35 milibárt él nem éri. Ilyen alacsony nyomáson egy gu­milabda kétszeresére is ki­tágulna és kitágulnak a do­hány pórusai is. Az alacsony nyomásnak az a nagy elő­nye, hogy a víz forráspontja lecsökken, bármilyen hihe­tetlenül is hangzik szoba- hőmérsékleten forr, sőt pil­lanatok alatt gőzzé válik. Ezt a tulajdonságát hasz­nosítjuk a nedvesítési eljá­rás során. Tehát a váccumo- zott térbe vizet és kb. 8 atm. nyomású telitett gőzt veze­tünk be, amely beleszívódik a kitágult pórusokba és a dohány a nedvesség felvé­tel mellett kb. 65—75 C°-ra fel is melegszik. Ezt az eljárást mégegyszer megismételjük és a dohány­nedvességtartalma 15—16%- ra növekszik. R. I. (folyt, köv.) A modern nagyváros Az elmúlt tíz esztendő­ben a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság főváro­sának, Phenjaninak az arcu­lata szinte teljesen megvál­tozott. Űj lakónegyedek egész sora épült meg: húsz gyönyörű új sugárutat sze­gélyeznek a sokemeletes la­kóépületek. Az öt legszebb: a Csollima-, a Raikvon-, a Pipa-, a Kjonghung-, a Ha- szin-út. A Csangvang út mentén kiépült városrész viszont mintaként szolgál arra, hogyan kell a mai technika szintjén gondoskod­ni a lakók szükségleteiről, kényelméről. Ez a gyors tempójú nö­vekedés nem állt meg azó­ta sem. Ma is szorgos ke­zek ezrei építik, szépítik a fővárost. Az újabb város­részeket főleg a folyók men­tén alakítják ki, hogy a természetes környezet szép­ségét is érvényre juttas- ák. Tízezer család számára épül például lakóterület a Tedong-folyó partján, meg­felelő középületekkel, kul­turális, jóléti intézmények­kel szolgáltató hálózattal. A terjedelmes Munszu-Bol sík­ságot varázsolják ezzel vi­rágzó településsé. Tovább épül az új lakó­negyed a Potong-folyó part­ján is. Itt negyvenegy 18 emeletes lakóház építését tűzték ki célul. Az új házak lakásai min­den kényelemmel felszerel­tek és az igényeknek meg­felelő lakástér is: a nagyobb lakások alapterülete eléri a 110 négyzetmétert is. DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
Thumbnails
Contents